< Bibliai kérdés az Újszövetségi kéziratokból

K: Hol tekinthetjük meg magunk is az egyes Újszövetségi kéziratokat?

V: Az egyik legjobb könyv a görög szöveg elolvasásához, valamint a szöveggel kapcsolatos elemzésekhez a The Text of the Earliest New Testament Greek Manuscripts (A Corrected Enlarged Edition…) című mű, szerkesztette: Philip W. Comfort és David P. Barrett. Tyndale House Publishers, Inc. 1999, 2001.

Ha Írországban, Dublinban tartózkodik, ellátogathat a Chester Beatty Könyvtárba, vagy a svájci Genfben található Bodmer Könyvtárba.

Ha meg szeretné tekinteni egy adott vershez felsorolt kézirati változatokat, jó forrás a The Greek New Testament: fourth revised edition című mű, szerzők: Kurt Aland, Matthew Black, Carlo M. Martini, Bruce M. Metzger és Allen Wikgren. United Bible Societies, 1988.

K: Honnan tudhatjuk, hogy az Újszövetséget megbízhatóan fordították le?

V: Nincsenek meg az eredeti kéziratok, de legalább 178 olyan görög kéziratunk van, amely az 5. század vége előttről származik, és ha valaki szándékosan eltorzítana valamit az angol szövegben (ahogyan azt a Jehova Tanúi tették), mindannyian pontosan láthatnánk, hol torzították el. A történet azonban ezzel még nem ér véget.

Felmerülhet a kérdés, honnan tudjuk, hogy helyesen értjük a görög nyelvet. Három független módon tudjuk ezt.

1. Az egyházi írók műveiben rengeteg hivatkozás található az Ó- és Újszövetségre görög és latin nyelven. Az Újszövetség szövegének körülbelül 64%-át idézik. Nem csupán megismételték az Újszövetségben szereplőket, hanem értelmezték és magyarázták is azokat, és láthatjuk, hogyan értették a görög nyelvet.
2. Számos nem vallási jellegű görög kézirat áll rendelkezésünkre, és láthatjuk, hogy az Újszövetségben szereplő szavak többségét hogyan használták a mindennapi nyelvben. Például egy hajóról azt mondhatták, hogy „megkeresztelték”, ha elsüllyedt.

3. Rendelkezésünkre állnak a görögből más nyelvekre, többek között kopt, örmény, grúz és latin nyelvre lefordított Bibliák. Az egyik legérdekesebb a gót nyelvű. Ezt valójában egy ariánus eretnek, Ulfilas készítette. Mivel ariánus volt, az ember azt gondolhatná, hogy indítéka volt arra, hogy vagy megváltoztassa a jelentést, vagy legalábbis olyan görög változatokat használjon, amelyek jelentése kedvezőbb volt a teológiájához, mégis a fordításának jelentése megegyezik a görög Bibliával, egy figyelemre méltó kivétellel. Az 1. és 2. Királyok könyveit egyáltalán nem fordította le, mert úgy gondolta, hogy a gótok amúgy is túl harciasak.

K: Hogyan származhat egy tökéletlen könyv egy tökéletes Istentől? A Szentírás olvasása során számos lábjegyzetet találunk, amelyek szerint nem lehetünk biztosak abban, hogy bizonyos szakaszokat be kell-e foglalni. A keresztényeknek azt mondják, hogy ezek a problémák állítólagos „másolási hibák” miatt léteznek, és hogy a Biblia „eredeti írásai” tökéletesek. De honnan tudhatja ezt bárki is? Nincsenek meg az eredeti írások!

V: Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; 59:21-ben; 1 Péter 1:24–25-ben; és Máté 24:35-ben. Isten tökéletes, és az igazság Istene. Minden, amit Isten az eredeti kéziratokban mondott, igaz volt. A másolói hibák nem érintik az eredetileg elmondottak igazságát, és nem bizonyítják, hogy egy tökéletes Istentől egy tökéletlen könyv származna. Amikor valaki – például én – azt mondja, hogy a Biblia tévedhetetlen, arra utal, hogy a Biblia az eredeti kéziratokban hibátlan, és ma is mentes a jelentős hibáktól (tévedhetetlen).

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kérdésed egy része valójában az, hogy hogyan bízhatunk meg egy olyan könyv üzenetében, amelyben másolási hibák találhatók. Kutatásaim szerint az Újszövetség szövegének 97%-ában biztosak vagyunk, de ez még mindig körülbelül 3 928 szót jelent, amelyek közül a Márk-evangélium vége (166 szó) jelenti a legnagyobb bizonytalanságot. Úgy vélem, biztosak lehetünk abban, hogy Isten mit akart mondani, mert ezek a bizonytalanságok nem változtatják meg jelentősen a jelentést. (Egyébként Márk evangéliumának végén szereplő minden egyes tanítás máshol is említésre kerül, kivéve a méreg elfogyasztását.) Nincs problémám azzal, hogy Márk evangéliumának vége azt mondja, Isten képes megvédeni engedelmes népét, amikor méregt isznak, mert Isten meg tudja védeni az embereket a méregtől, ahogyan bármitől meg tud védeni minket. A Biblia azonban azt is mondja a Máté 4:7-ben és más helyeken, hogy nem szabad próbára tennünk Istent. Istennek nincs kötelezettsége megvédeni azokat az embereket, akik ostobán próbára teszik Őt. Összefoglalva tehát: nem hiszem, hogy egy mindentudó, mindenható és mindenütt jelen lévő, igazságos Isten megengedte volna, hogy az Ő szavát eltorzítsák.

Bár ez a 3% nem túl sok, mégis felmerülhet bennünk a kérdés, hogy Isten miért engedte meg egyáltalán ezt a 3%-os eltérést. Szerintem talán Isten szándékosan tette ezt. Talán azért, hogy világossá tegye: nem az egyes szavak a fontosak, hanem a mondanivaló értelme és lényege. A farizeusok büszkék voltak arra, hogy ismerik az Ószövetség egyes szavait, mégis nem a Messiást keresték, hanem kirabolták az özvegyeket ahelyett, hogy gondoskodtak volna a szegényekről, és inkább a pénzt és a tekintélyt szerették, mint Istent és az embereket. Sajnos ma is nagyon könnyen előfordulhat, hogy ugyanezt tesszük, és ez emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy ha azt gondolod, a cél csupán a szavak ismerete, akkor ez a 3%-os eltérés azt mutatja, hogy a célod soha nem fog tökéletesen megvalósulni, és rossz helyen keresel.

K: Mi a legkorábbi időpont, amikor az Újszövetség minden könyvéből legalább egy verset idéztek?

V: Már 188-ban minden könyvből idéztek, kivéve hármat: a Filemon-levelet, a 3. János-levelet és a Júdás-levelet.

Origenész (Kr. u. 225–254) volt az első ismert személy, aki a Filemon-levélből idézett. A Filemon 14 utolsó 11/20 görög szavát idézi így: „Pál … így szólt Filemonhoz” a Jeremiásról szóló homíliák 20. homíliájának 2.2. fejezetében, 224. oldalon.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) volt az első ismert szerző, aki a Júdás-levélből idézett. A Júdás-levél 5–6. versét teljes egészében idézte A tanító című művének 3. könyvében, 8. fejezetében, 282. oldalon.

Bár Origenész (Kr. u. 225–254) és az alexandriai Dionüsziosz (Kr. u. 246–265) egyaránt utaltak a 3. János-levélre, azt 350 utánig egyetlen író sem idézte.

A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) azonban tartalmazza a 3. János-levelet.

K: Kr. u. 350-re mely versekről rendelkezünk másolattal vagy idézettel, akár kéziratokban, akár idézetekben?

V: A Vaticanus és a Sinaiticus idejére, azaz Kr. u. 350-re minden egyes versből van idézetünk, kivéve: Márk 15:18a (4/8 szó), Márk 16:11,16–20 (Márk 16:9,10,12–15 részei), ApCsel 8:37 (nem 11, hanem 9 szó hiányzik, azaz mindössze 3 szó kivételével az egész), ApCsel 15:34; ApCsel 28:29, János 7:53–8:11. Ez minden vers teljes vagy részleges szövege, kivéve 20-at. Természetesen az 1 János 5:7–8-ban szereplő kiegészítés sem található meg, mivel azt később illesztették be.

K: Valami attól igaz, hogy valaki leírja? A keresztényeket gyakran arra tanítják, hogy a „kéziratos bizonyítékok” igazolják a Biblia hitelességét. Pontosabban azt mondják nekik, hogy a Szentírás kéziratainak több ezer másolata létezik, és ez valamilyen módon megbízhatóvá teszi a Bibliát. De hogyan? Bárki leírhat valamit, és készíthet több ezer másolatot arról, amit írt. Ettől valamilyen módon igaz lesz az, amit leírt? Természetesen nem!

V: A megfigyelése 100%-ban helytálló. Ahhoz, hogy ma megállapítsuk a Bibliánk hitelességét, meg kell

a) bizonyítanunk kell, hogy eredetileg Isten szava volt, és

b) bizonyítanod kell, hogy jelentős hibák nélkül maradt fenn.

Így a kéziratokra vonatkozó bizonyíték, amiről a keresztények beszélnek (b), szükséges, de nem elégséges. A kéziratok fontosak a b) pont bizonyításához, de nem foglalkoznak az a) ponttal. Amikor a vasárnapi iskolában a Biblia megbízhatóságáról tanítok, fontosnak tartom mindkét szempontot kiemelni.

K: Hogyan datálják az ókori kéziratokat?

V: Néhányat, például a John Rylands-töredéket (Kr. u. 117–138), a kézírás alapján datáltak. Mások datálása egyszerű, mert a szerző vagy feljegyezte az írás dátumát, vagy megemlített egy híres eseményt (például egy király uralkodásának kezdetét). Sok kéziratot a kézírás stílusa alapján datálnak, összehasonlítva ismert dátumú dokumentumokkal (például a pompeii-i temetkezésekkel). Néhány esetben a kézirat korrektorának dátuma ismert, így nyilvánvaló, hogy a kéziratnak ennél korábbi időből kellett származnia.

Az angol nyelvben az amerikai függetlenségi háború idején, Abraham Lincoln idején és 100 évvel azután használt kézírás nagyon eltérő. A nyelvtan és a „thou” szó használata is más. Hasonlóképpen a görög betűk írásmódja és a nyelvtani jelek alapján egy kézirat kora néha akár 50 éves pontossággal is meghatározható.

A másolók a 2. század elején áttértek a tekercsekre való írásról a könyvekbe való írásra. A Máté 26:7–8, 10, 14–15, 22–23, 31–33-as verseket tartalmazó Magdalen-kézirat (3 töredék, mindegyik elülső és hátsó oldala) teljes egészében nagybetűkkel íródott, és egy könyv részét képezte. A kézírás nagyon hasonlít a Pompeiben és Herculaneumban eltemetett kéziratokhoz. A tudósok vitatkoznak erről a kéziratról, amelynek keletkezési idejét egyesek már i. sz. 50–60-ra teszik, de mi a „könyvbeli bizonyítékot” vesszük alapul, és Philip Comfortot követjük, aki a 2. század elejére (i. sz. 100) keltezi.

Néhány esetben azonban téves nyomokra bukkantak. Bizonyos betűk írásmódját, amelyről azt hitték, hogy bizonyítja, hogy egy kézirat egy bizonyos dátum után készült, később felfedezett, ismert keltezésű korábbi kéziratokban is megtalálták. A régebbi Újszövetség-kutatók meglehetősen konzervatívak voltak eredményeikben, ezért a 20. század eleji és közepi könyvekben megadott keltezések általában vagy helyesek, vagy kissé későbbi időpontra vonatkoznak.

K: Mi a hiányos sok keresztény Újszövetségi kéziratokról szóló ismereteiben?

V: Sok keresztény (beleértve engem is) egy kissé elavult tanítást terjesztett, amely a következőképpen hangzik:

117–138 Kr. u. John Rylands (még mindig helyes)

Kr. u. 150–200 Bodmer II (p66) (János evangéliumának 92%-a)

Kr. u. 200 körül: Chester Beatty (45., 46., 47. oldal) (az Újszövetség nagy része)

Kr. u. 325–350: Vaticanus (B) Az Ószövetség nagy része és a Máté evangélium 1–9:15 (még mindig helyes)

Kr. u. 340–350 Sinaiticus (Aleph) A Biblia nagy része (még mindig helyes)

Néhány más kézirat 25–75 évvel későbbi keltezésű, mint amilyennek lennie kellene.

Ennek a megközelítésnek az egyik hiányossága, hogy az elmúlt ötven évben nagyon sok más korai bibliai kéziratot is találtak. A második hiányosság az, hogy számos más, nem bibliai kéziratot is találtak, amelyek miatt egyes kéziratok keltezését még korábbi időpontra kell módosítanunk.

A Bodmer II keltezésével kapcsolatban nincs egyetértés. Comfort a 2. század közepét, Hunger Kr. u. 100–150-et, Turner pedig Kr. u. 200–250-et jelöl meg. Comfort hatékonyan cáfolja Turner érveit a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 367–368. oldalán, és óvatosabb álláspontot képvisel, mint Hunger. Ez tehát azt jelenti, hogy a Bodmer II i. sz. 125–175-ből származik.

A Chester Beatty II-t (46. o.) Young Kyu Kim Kr. u. 81–96-ra keltezi. Comfort a 2. század elejére vagy közepére teszi. Kenyon 1936-ban főként a sztihometrikus megjegyzések alapján Kr. u. 200–250-re keltezte. (Comfort szerint az írnok kiváló volt, és nyilvánvalóan hivatásos.) Wilcken 1935-ben Kr. u. 200-ra datálta, de csak egy lapot vizsgált meg. Comfort azonban kiterjedt összehasonlításokat nyújt más kéziratokkal, és bár nem tudja kizárni Kim datálását, a Chester Beatty II-t Kr. u. 100–150-re datálja.

Egyéb figyelemre méltó tény, hogy a p4-et (Lukács evangéliumából) korábban a 4. századra datálták, ma azonban a 2. század közepére teszik. A p104-et (Máté evangéliumából) korábban az 1. század végétől a 2. század végéig datálták, de valószínűbb, hogy a 2. század elejéről vagy közepéről származik, nagyjából ugyanabból az időszakból, mint a John Rylands-töredék János 18:31–33, 37–38-ból.

K: Mi a görög Újszövetségi kéziratok összefoglalása?

V: Itt található a kizárólag görög Újszövetségi kéziratok, illetve azoknak a kétnyelvű kéziratoknak az összefoglalása, amelyek egyik oldala görög nyelvű.

A dátumok a következő forrásokból származnak: The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts (Comfort 1999), Manuscripts of the Greek Bible (Metzger 1981), The Greek New Testament 4th Revised Edition (Aland et al. 1993), a http://textus-receptus.com/wiki/List_of_New_Testament_uncials című műből, valamint részben a Wikipédiából, például a https://en.wikipedia.org/wiki/Category:6th-century_biblical_manuscripts oldalról.

K: Melyek a legkorábbi, töredékes és teljes Újszövetségi kéziratok jellemzői?

V: 41, Kr. u. 300-ig visszanyúló Újszövetségi kéziratot őrzünk meg. Itt található azok időrendi felsorolása, valamint a későbbi kéziratoké is. E kéziratok közül néhányat eredetileg 70 évvel ezelőttre datáltak, de később előkerült hasonló papiruszok rávilágítottak arra, hogy ezek közül néhány dátum túl konzervatív (késői) volt. A keltezéseket elsősorban a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts (Comfort 1999) című műből, másodsorban pedig a Manuscripts of the Greek Bible (Metzger 1981) és a The Greek New Testament 4th Revised Edition (Aland et al. 1993) című művekből vettük.

K: Ha egy bibliai versnek több változata is létezik, hogyan tudjuk megítélni, melyik a valószínűbb eredeti?

V: Először nézzük meg a hibák négy típusát, majd azokat a kritériumokat, amelyeket sokan alkalmaznak, végül pedig a kritériumok relatív súlyozását.

Négyféle hiba

Az Újszövetségben körülbelül 3 928 eltérő szót számoltam össze, amelyek esetében nem vagyunk biztosak abban, hogy melyik olvasat a helyes. Ez azt jelenti, hogy a szavak 97%-ában biztosak vagyunk. Általában feltételezik, hogy ezek négy forrásból származnak.

Véletlen elírások: Gyakran előfordul, hogy a másolók egyszerű, apró helyesírási hibákat követnek el, vagy néha megismételnek egy sort. Ezek többségében nincs rendszeresség, és könnyen kijavíthatók a többi kézirat összehasonlításával. Egy kivétel van ez alól a szabály alól: nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogyan kell írni az „Iskariot” szót, mint például Júdás Iskariot esetében. Az Újszövetségben szereplő összes bizonytalan szó közül körülbelül 1/3 (1 121 szó) egy szóból álló változat, 329 szó pedig két szóból álló. Ezek egyaránt ebbe a kategóriába, valamint a következő két kategóriába is tartoznak.

Szándékos apró javítások: Gyakran előfordult, hogy a másolók megpróbálták kijavítani a helyesírási vagy apró nyelvtani hibákat. A más nyelvre fordítók pedig igyekeztek pontosan átadni a jelentést. Néha azonban elrontották.

Finomítás: Előfordult, hogy a görög nyelvtan vagy a mondatszerkezet kissé durva volt, vagy a szóválasztás nem volt a legjobb (a másoló véleménye szerint), ezért a másoló megpróbálta kijavítani, hogy jobban kiemelje a jelentést. Számos kézirat különböző versekben „Jézus Krisztus”-t ír, míg mások „Krisztus Jézus”-t.

Jelentős változtatások: 38 olyan hely van, ahol 10 vagy több szó változott. Az egyik legnagyobb eltérés Márk evangéliumának befejezésében található. A Vaticanus kézirat (Kr. u. 325–350) nem tartalmazza Márk evangéliumának befejezését, hanem üres helyet hagy ott. A Vaticanusban csak néhány könyv között, például Malakiás és Máté között találhatók üres helyek. A Sinaiticusban (Kr. u. 340–350) szintén üres hely van ott, de szinte minden könyv között üres helyet hagy.

A következő versek hiányoznak a Sinaiticusból, de szerepelnek a Vaticanusban: Mt 24:35; Lukács10:32 ;17:35 ; János 9:38;16:15 ;21:25 ; és 1 Korinthus 13:2. A következő versek hiányoznak a Vaticanusból, de szerepelnek a Sinaiticusban: Mt 12:47; Lk 23:17. A B kézirat azonban kihagyja a Lukács 23:34-et. A Vaticanus és a Sinaiticus kéziratokból egyaránt hiányoznak: Mt17:21 ,18:11 ,23:17 ; Mk7:16 ,9:44 , 46,11:26 ,15:28 ; Lk 9:55-56,17:36 , valamint Jn 5:4.

További információkért lásd: http://www.ecclesia.org/truth/vaticanus.html.

A változat „erősségének” kritériumai

Ezek a kritériumok nem csak a bibliai kéziratokra vonatkoznak, hanem bármely ókori kéziratra.

Korábbi kéziratok: Általánosságban elmondható, hogy egy, az eseményhez közelebb keletkezett kéziratot megbízhatóbbnak tekintünk, mint egy sokkal később írtat.

A kéziratok száma: Általában egy olyan változat, amely nagyszámú kéziratban szerepel, nagyobb súllyal bír, mint egy olyan, amely csak néhány kéziratban található meg, feltéve, hogy a kéziratok kora hasonló.

Eretnekek olvasatai: Anélkül, hogy feltétlenül szándékosan tették volna, az eretnekek értékes hozzájárulást nyújtottak az egyházhoz és a bibliai kéziratokhoz. Ha egy eretnek forrás szerint egy kézirat egy bizonyos módon szól, és nincs okuk arra, hogy abba az irányba torzítsák a szöveget, sőt, akár okuk is lehetne az ellenkező irányú torzításra, az erős bizonyíték arra, hogy az eretnek nem volt tisztában egy olyan bibliai kézirattal, amely az ő nézetét támogatja.

Az olvasás nehézsége (Lectio difficilior potior): Bár nagyon valószínűtlen, hogy egy másoló megpróbálná nehezebbé tenni a szöveg olvasását, könnyen elhihető, hogy ha egy írnok nem másolta le a szöveget pontosan ugyanúgy, akkor éppen az olvasás megkönnyítésére törekedett. Ezért ez az elv abból indul ki, hogy a nehezebben olvasható változat áll közelebb a szerkesztetlen eredetihez. Például az 1Kor14:38 -ban az egyik változat az „ignored” (Sinaiticus, Alexandrinus és mások), szemben az „ignorant”-tal (p46 és mások). Feltételezik, hogy az „ignored” a nehezebb és sértőbb olvasat, ezért sokan úgy gondolnák, hogy az „ignored” valószínűleg a helyes jelentés, annak ellenére, hogy a p46 kézirat régebbi, mint a többi.

Egy második példaként: a Mt 16:2–3-ban Jézus az idők ismeretét ahhoz hasonlítja, hogy ha az ég vörös, akkor esni fog. Ez az időjárási jelenség Palesztinában igaz, de Egyiptomban nem. Az egyiptomi kéziratok, mint például a Vaticanus és a Sinaiticus, nem tartalmazzák ezeket a verseket. Könnyű feltételezni, hogy mivel ez a szövegváltozat az egyiptomi olvasók számára nehezebb volt, az egyiptomi másolók végrehajtották ezt a jelentős (30 szavas) változtatást.

A kritériumok relatív súlyozása

A tudósok nem értenek egyet ezeknek a kritériumoknak a fontosságáról. Íme néhány „irányelv”, amelyet egyesek alkalmaznak, valamint az azok ellen felhozott ellenérvek.

Kézirattípus: Sok tudós úgy döntött, hogy a bizánci kézirattípus – annak ellenére, hogy későbbi keletű – a nagy számú kéziratának köszönhetően általában pontosabb. Úgy tűnik, az NKJV fordítói ezt részesítik előnyben. Sok más tudós, például Westcott és Hort, úgy véli, hogy a korábbi, de kevesebb számú alexandriai kézirat (például a Vaticanus és a Sinaiticus) a pontosabb. Mások, például az NIV fordítói, „eklektikusak”, és azt állítják, hogy egyik kéziratcsaládot sem részesítik kizárólagos előnyben. Általánosságban elmondható, hogy ha eltérések vannak, akkor többnyire az alexandriai kéziratcsaládban hiányzik az adott szó vagy kifejezés (vagy – nézőponttól függően – eltávolították), míg a bizánci kéziratcsaládban szerepel (vagy – nézőponttól függően – hozzáadták). Egy kézirat, a Bezae Cantabrigiensis (5. század), gyakran tartalmazza mindkét változatot egyszerre!

Korábbi kéziratok: Nem igaz, hogy mindenki úgy gondolja, a korábbi kézirat mindig a legjobb. A későbbi kéziratokat gyakran hivatásos írnokok készítették (ezt a kézírásból lehet megállapítani), és valószínűleg alaposabb kutatást végeztek a változatokról. A legkorábbi kéziratok egy része lehet, hogy egyszerű keresztények által gyorsan készült, sok elírással.

A korábbi tudósok eredményeire és hibáira támaszkodás: Origenes az alexandriai hatalmas munkát végzett a különböző versek változatainak összegyűjtésében, ami segített volna meghatározni, melyik a legpontosabb. Sajnos műve, a Hexapla, az összes szimbólumával és jegyzetével együtt elveszett. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy munkájának eredményeit az alexandriai egyház ismerte, és valószínűleg felhasználta azok alapján a pontosabb kéziratok elkészítéséhez. Ha úgy gondolod, hogy Origenes munkája és döntései valószínűleg nagyrészt helyesek voltak, akkor inkább az alexandriai kéziratcsaládra fogsz támaszkodni. Ha viszont úgy véled, hogy sok dologban tévedhetett, és az ő elfogultsága nélkül szeretnél megvizsgálni a kéziratokat, akkor inkább a bizánci, latin, szír vagy más kéziratokra fogsz támaszkodni.

Olvasási nehézség: Vannak, akik az olvasási nehézséget veszik figyelembe. Ez abból indul ki, hogy a későbbi másolók kijavították a szöveget és olvashatóbbá tették, így – ha minden egyéb bizonyíték megegyezik – a nehezebben olvasható változat tekinthető a legkorábbiaknak.

Melyik változat és melyik kézirat: Ha egy kézirat nagyon hasonlít egy adott kéziratcsalád többi kéziratához, akkor egyesek jelentősebbnek tartják azokat a változatokat, amelyek eltérnek a kéziratcsalád többi kéziratától.

Érvényesítés: Az egyik statisztikai módszer az, hogy az adatokat edzés- és tesztkészletekre osztjuk. Meghatározzuk az edzéskészlet súlyozását, majd ezt felhasználva megjósoljuk a tesztadatokat, hogy megmérjük, mennyire jó a súlyozás. Ez alkalmazható a kéziratokra is.

Figyelem: Előfordul, hogy más választ kapunk, ha más kérdésre összpontosítunk. Ha azt kérdezzük: „Melyik kézirat az eredeti nagyobb valószínűséggel?”, akkor kaphatunk egy olyan „győztest”, amely 60%-os bizonyossággal rendelkezik. Ha viszont azt kérdezzük: „Meg tudjuk-e állapítani, melyik változat az eredeti, és ha igen, melyik?”, akkor azt mondhatjuk, hogy a eredmény nem egyértelmű, hacsak a bizonyosság nem éri el legalább a 96%-ot.

K: Milyen bizonyítékok (pro és kontra) támasztják alá, hogy a p4 ugyanabból a kéziratból származik, mint a p64 és a p67?

V: Ez Philip Comfort állítása a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című művében, 38–39. oldal.

Ugyanazon kéziratból származásra utaló bizonyítékok

S1. A három kéziratban összehasonlítható betűk közül három kivételével mindegyik azonos. Négy betűt nem lehetett összehasonlítani. A szigma, az epsilon és az alfa minden kéziratban meglehetősen hasonló, de nem teljesen azonos. A p4-ben egyes esetekben az alsó ív kevésbé teljes, mint máshol. A p64-ben és a p67-ben ezek a betűk mindig kevésbé teljes ívűek.

S2. Az oldalak nagyon hasonlóak; mindegyik azonos szélességű, azonos oszlopszámú (2), oszloponként körülbelül 36 sorral, soronként 15–17 betűvel.

S3. A három kéziratban hasonló az írásjelhasználat és a bekezdésszerkezet.

S4. A 64. és a 4. oldalt ugyanabban a városban vásárolták.

S5. A „szent rövidítéseket” a 2. század végén és a 3. század elején készült kéziratokban gyakran használták Isten, Úr, Jézus, Krisztus és Szentlélek jelölésére. Ezekben a háromban is előfordultak, de emellett „szent rövidítéseket” használtak a Fiú, Atya, ember, kereszt és keresztre feszíteni kifejezésekre is.

S6. A p4-et egy másik kis töredék kíséri, amelyet egy későbbi író írt, és amely a „Máté evangéliuma” címlapjának része. Comfort a 43–44. oldalon azt írja, hogy Kr. u. 175–200 között divatos volt az írnokok körében, hogy címet adjanak hozzá. Ez nem ad választ arra a kérdésre, hogy a p4 ugyanaz a kézirat-e, mint a p64/p67, de igazolja a p4 korai keletkezését.

S7. Colin Roberts (aki a John Rylands-kéziratot datálta), Joseph van Haelst, C.H. Roberts és Philip Comfort hírneve.

Különböző kéziratok bizonyítékai

D1. A p4 papirusz finomabb, vékonyabb tollvonásokkal rendelkezik, mint a p64/p67. Ugyanazon írnok kezében egy másik íróvessző és/vagy tinta is okozhatta ezt a különbséget.

D2. A p64/p67 papiruszok átlagosan világosabbak, mint a p4, bár a p4 egyes részei ugyanolyan világosak, mint a p64/p67. Ezt a különbséget a megőrzési körülmények eltérése okozhatja. Mindazonáltal a p4 nem egységes, és egyes részei megegyeznek a p64/p67-tel.

D3. Aland hírneve. 1965-ben Kurt Aland azt állította, hogy a p4 ugyanaz a kódex, mint a p64/p67, de később külön sorolta fel őket. Philip Comfort a 36. oldalon azt írja, hogy nem ismeri az okot, amelyet Aland a változtatásra adott.

K: Pontosan hány Újszövetségi kézirat (töredékeket is beleértve) létezik ma?

V: Íme a különböző tudósok által megadott számok, kizárólag a görög kéziratokra vonatkozóan (teljes kéziratok, apró töredékek és minden, ami ezek között van). Az adatok eltérésének egyik oka, hogy 1975 óta számos új kéziratot fedeztek fel. Emellett egyesek több kéziratnak nevezik azt, amit mások egy, több darabból álló kéziratnak tekintenek.

Az egyéb nyelvű kéziratok, köztük 89+ itáliai (ólatin), négy Vulgata-család, 8 szír, 8 kopt, arámi, örmény, 2 grúz, 3 etióp, szláv, 5 gót, arab és perzsa kézirat, összesen több mint 11 000 kéziratot tesznek ki.

A legkorábbi Újszövetségi kéziratok teljes szövege (szerzői jog 1999) 627. oldala a p104 kéziratig terjed.

Egyesek szerint valójában négy papirusz hiányzik, mivel a p45, p46 és p47 kéziratokat nyilvánvalóan ugyanaz a másoló írta. A p64 és p67 kéziratok is nyilvánvalóan ugyanattól a másolótól származnak. A p20 és p27 kéziratok valószínűleg ugyanattól a másolótól származnak.

Összehasonlításképpen: a „Manuscripts of the Greek Bible” című mű 5. oldalán az áll, hogy a tudósok minden témakörből összesen 55 000 görög kéziratot katalogizáltak. Így az összes görög kézirat közel 10%-a bibliai kézirat. Homérosz Iliász című műve a második legtöbb példányszámmal rendelkezik, 1 757 kézirattal.

Egyébként ellentmondásosak a dátumok Homérosz életrajzát illetően. Az ókori görög történetíró, Arisztarkhosz szerint i. e. 1044-ben, a Filosztratosz-i források szerint i. e. 1159-ben, míg a Pseudo-Hérodotosz „Homérosz élete” című műve i. e. 1102-re teszi. Ezzel szemben Theopomposz történetíró szerint Homérosz még i. e. 685-ben is élt. Hérodotosz szerint pedig nem korábban, mint i. e. 730 körül. Az Exodus körülbelül i. e. 1447-ben történt. Lásd a Britannica Enciklopédiát, 11. kötet (1956), 689. oldal, a „Homer” címszó alatt. Ott olvasható, hogy az Iliászt és az Odüsszeiát négyévente adták elő Athénban, és i. e. 150 előttről mindössze 10 homéroszi papiruszmaradvány maradt fenn.

K: Az Újszövetség esetében hány többnyelvű kézirat létezik ma?

V: A legrégebbi fennmaradt kétnyelvű kézirat a Bezae Cantabrigiensis. Íme a kétnyelvű kéziratok listája.

Görög és latin (20 kézirat) D (Bezae Cantabrigiensis), D (Claromontanus), E, F, G, egyéb

Görög és arab (16 kézirat) (0136, 0137, 211, 609, l6, l225, l311, l762, l804, l937, l1023, l1343, l1344, l1746, l1733, l1774)

görög és örmény (1 kézirat) (256)

görög és kopt (52 kézirat) (p6, p41, p42, p62, T, 070, 086, 0100, 0110, 0113, 0124, 0125, 0129, 0139, 0164, egyéb)

görög és szláv (3 kézirat) (525, 2136, 2137)

görög és török (1 kézirat) (1325. kézirat)

Három háromnyelvű kézirat ismert:

görög, kopt és arab (2 kézirat) (l1993, l1605)

görög, latin és arab (460. kézirat)

További információkért lásd: A görög Biblia kéziratai, 56. oldal.

K: Röviden: mikor íródtak ezek a kéziratok?

V: A párizsi Lukács-kéziratot (4. o.), amely a Lukács-evangélium 1–6. fejezeteinek részeit tartalmazza, Philip Comfort körülbelül Kr. u. 100-ra keltezi. Természetesen a Lukács-evangéliumot az Apostolok cselekedetei előtt írták. Erről bővebben olvashat Thiede, Carsten P. és Matthew d’Ancona könyvében: Eyewitness to Jesus: Amazing New Manuscript Evidence About the Origin of the Gospels (New York: Doubleday, 1996, 206 o.). Ugyanakkor, míg Thiede és d’Ancona ezt „nem sokkal 68 utánra” datálják, Philip Comfort óvatosabb, és 100-ra teszi a keletkezését. Aland és társai A görög Újszövetség című művének negyedik, átdolgozott kiadása (1998) a 4. századra datálja ezt a kéziratot.

A János-evangélium legkorábbi töredéke, az úgynevezett John Rylands-papirusz Kr. u. 117–138 között készült. A következő a Chester Beatty II papirusz volt, Kr. u. 150–200 (vagy Kr. u. 200–225) között. Ezt követte a Bodmer II papirusz, amelyet i. sz. 125–175 között írtak (korábban i. sz. 150–200-ra becsülték). Csak ez a két kézirat tartalmazza az Újszövetség 40%-át, mind saját kutatásom, mind a The Qur’an and the Bible című mű 148. oldala szerint.

Körülbelül Kr. u. 200 körül összesen 4 kézirat maradt fenn, Kr. u. 300 előtt további 30 kézirat, Kr. u. 300 körül 8 kézirat, Kr. u. 400 előtt további 28 kézirat, Kr. u. 400 körül 16 kézirat, valamint Kr. u. 500 előtt további 38 kézirat. Lásd: Aland és Aland: Az Újszövetség szövege: Bevezetés a kritikai kiadásokba, valamint a modern szövegkritika elméletébe és gyakorlatába, 52. o., valamint A Biblia általános bevezetése, 387. o., ahol táblázatok találhatók az i. sz. 1600-ig fennmaradt összes kéziratról.

José O’Callaghan a kumráni 7. barlangban talált egy i. sz. 50-ből származó papirusz-töredéket, amely Márk evangéliumának töredéke lehet. Azonban az „Expositor’s Bible Commentary” 8. kötetének 608. oldalán az áll, hogy ezt „az Újszövetségi tudósok nagy része elutasította (vö. EBC 1:420–421, 1. jegyzet). Az O’Callaghan által bemutatott bizonyíték túlságosan töredékes ahhoz, hogy megbízható legyen.”

K: Az Újszövetség és más ókori művek összehasonlításában mekkora a kézirati eltérések száma?

V: Az Újszövetség szavainak több mint 97%-ában biztosak vagyunk. Homérosz Iliász című műve a második legmegbízhatóbban megőrzött dokumentum. 1 757 kézirata van, és 95%-ban pontos. 15 600 sorból áll, amelyek közül körülbelül 764 sor kétséges. A hindu Mahábhárata 250 000 sort tartalmaz, és Bruce Metzger szerint nagyjából 90%-ban pontos. Több mint 26 000 sorában találhatók szöveghibák.

K: Az Újszövetséghez képest mik a többi korai dokumentum keletkezési ideje és a kéziratok száma?

V: Íme a többi ókori mű fennmaradt (meglévő) kéziratainak száma.

Ezeket a következő oldalon tekintheti meg: https://biblequery.org/Bible/BibleReliability/ExistingNTManuscripts.html (és .docx)

A további szerzők rendkívül részletes listáját lásd még: https://www.tertullian.org/rpearse/manuscripts/greek_classics.htm

Hivatkozások: https://www.toughquestionsanswered.org/2012/12/11/how-do-other-ancient-texts-compare-to-the-new-testament/, https://truediscipleship.com/manuscript-evidence-for-the-superior-new-testament-reliability/ és The Origin of the Bible. Figyelem: egyes korábbi hivatkozásokban Demosthenész, Hérodotosz, Homérosz, Julius Caesar, Platón, Tacitus és Thuküdidész esetében alacsonyabb számok szerepelnek, mivel később további kéziratok kerültek elő.

K: Mi az Újszövetség kéziratai közötti eltérések összefoglalása?

V: Az Újszövetség szavainak körülbelül 97%-ában gyakorlatilag biztosak vagyunk. (Mások számadatai kissé eltérhetnek, ha bizonyos eltéréseket biztosan helytelennek tekintenek.) Íme egy könyvenkénti összefoglaló. A részleteket lásd az egyes könyvekről szóló tárgyalás végén.

Ez online elérhető a https://www.biblequery.org/ntmss.html oldalon. Az e számot alkotó egyes változatokat a www.biblequery.org/[bookname]%20Manuscripts.html oldalon tekintheti meg, ahol a [bookname] helyére a könyv címét kell beírnia.

K: Miért tér el a felsorolt változatok százalékos aránya (97%) egy másik számtól, a 99,5%-tól?

V: Aland és társai A görög Újszövetség című műve a kézirati eltérések feltüntetése mellett becslést is ad a szöveg bizonyosságáról. A negyedik kiadás 3. oldalán a betűk a következőket jelentik:

A – „jelzi, hogy a szöveg bizonyos”

B – „azt jelzi, hogy a szöveg szinte bizonyos”

C – „azt jelzi, hogy a bizottságnak nehézséget okozott eldönteni, melyik változatot helyezze el a szövegben”

D – „amely csak ritkán fordul elő, azt jelzi, hogy a bizottságnak nagy nehézségei voltak a döntés meghozatalában.”

Megjegyezzük, hogy a 3. kiadás xii–xiii. oldalán a betűk jelentése kissé eltérő.

A – „gyakorlatilag biztos”

B – „bizonyos fokú kétség”

C – „jelentős mértékű kétség”

D – „nagyon nagy mértékű kétség”

A 97%-os értékhez akkor jutunk, ha az összes kategóriát figyelembe vesszük, a 99,5%-os értékhez pedig akkor, ha csak a C és D kategóriákat vesszük figyelembe. A 99,5%-os érték nem tartalmazza például azokat a számos görög szövegváltozatot, amelyek az NKJV-t lefordító bibliai tudósok elsődleges választásai voltak, beleértve Márk evangéliumának hosszabb befejezését és a házasságtörő asszony perikópáját. Ami engem illet, ahelyett, hogy megpróbálnám eldönteni, melyik tudóscsoportnak van igaza, egyszerűen csak szeretném jelezni, hogy a megbízható tudósok hol nem biztosak a dolgukban, vagy hol nem értenek egyet. Ezért vettem őket figyelembe a 97%-os számban, a 99,5%-os helyett. A 97%-os szám minden változatot magában foglal, kivéve azokat, amelyeknél a következtetés nagyon egyértelmű.

K: Melyek az Újszövetség tipográfiai hibáinak jellemzői?

V: Az alábbi táblázatot az egyes könyvekről szóló értekezés végén felsorolt, lehetséges jelentős kézirati eltérések alapján állítottuk össze.

Az alábbi táblázat elsősorban a tipográfiai hibákból, helyesírási, nyelvtani és szóváltoztatásokból eredő eltéréseket mutatja. Figyelemre méltó az egyes szavak változásainak viszonylag magas száma.

Ez online elérhető a https://www.biblequery.org/ntmss.html címen

Így az Újszövetségben a változatokkal rendelkező szavak több mint fele olyan helyeken található, ahol csak egy-három szóváltozat létezik. Érdekes, hogy a bizonytalan tipográfiai hibákkal érintett szavak aránya nagyon hasonló az 1, 2 és 3 szóváltozat esetében. A Márk-evangéliumban és az Újszövetség többi könyvében több a bizonytalan tipográfiai hiba, valószínűleg azért, mert ezekből kevesebb kézirat maradt fenn. Emellett egy rövid beszélgetésem során Daniel Wallace-szal megtudtam, hogy az ókori kéziratok közötti eltérések nem nagyobbak, mint a modern fordítások, például a New King James és a New International Version közötti eltérések.

K: Hogyan jutott el a kézirati bizonytalanságok 97%-os arányához?

V: Megállapítottam, hogy az Újszövetségben szereplő görög szavak teljes száma 137 986, mind az Aland et al. 3. kiadása, mind az Aland et al. 4. kiadása szerint. Ez magában foglalja a zárójelben szereplő, vitatott szavakat is. Ide tartozik Márk evangéliumának hosszabb befejezése is, nem pedig a rövidebb.

A kézirati eltérésekből származó szavak összesen 3 928 szó 1 291 helyen fordulnak elő. Ezeket az Aland és társai 3. kiadása, az Aland és társai 4. átdolgozott kiadása, Metzger A Textual Commentary on the Greek New Testament című műve, Barry, valamint aNASB , az NIV, az NKJV és az NRSV lábjegyzeteinek áttekintésével határoztam meg.

Az alábbiakban felsorolt 82 helyen található legalább 441 szót kizártam, mivel a következő kritériumok többsége teljesült:

1. Nem volt eltérés az alexandriai és a bizánci kéziratcsaládok között,

2. A legkorábbi kéziratok egybehangzóak voltak,

3. Aland és társai a 3. vagy 4. átdolgozott kiadásban „A – gyakorlatilag biztos” minősítéssel illették,

4. A változat csak egy kéziratban vagy csak néhány későbbi kéziratban fordult elő.

A következő feltételezésekből indultam ki.

1. Általában nagyobb figyelmet fordítottam a korai kéziratokra,

2. Kevesebb figyelmet szenteltem az egy-két szavas eltéréseket tartalmazó egyházi írásoknak, mivel azok parafrázisok is lehettek,

3. Sem az alexandriai, sem a bizánci kéziratcsaládokat nem hagytam figyelmen kívül.

Így a 137 986 szóból 3 928 bizonytalan szó maradt, vagyis 3 928 / 137 986 = 3%.

K: Mit gondolnak mások az Újszövetségben szereplő szavak bizonytalanságáról?

V: Mielőtt összehasonlítanánk a számokat, fontos megjegyezni, hogy a különböző számok különböző dolgokat jelentenek.

Az én 97%-om minden olyan kézirati változatra vonatkozik, amelynek ésszerű valószínűsége van arra, hogy a helyes szöveg legyen. Ez független attól, hogy mennyire jelentéktelen lenne a helyesírási vagy egyéb jelentésbeli változás.

A „Baker Encyclopedia of Christian Apologetics” és az „A General Introduction to the Bible” (474. o.) szerint Westcott és Hort adatai alapján ez az arány 98,33% lenne.

Bruce Metzger 99,5%-ra becsülte az összes olyan kézirati változatot, amely jelentésbeli eltérést tartalmaz. Az én becslésem 98,8% az összes olyan kézirati változatra vonatkozóan, amely bizonytalan és jelentésbeli eltérést tartalmaz.

Keith Elliott és Ian Moir a *Manuscripts and the Text of the New Testament* című mű 8. oldalán így fogalmaznak: „A legtöbb modern szövegkritikus egyetért a szöveg nagy részét illetően (talán annak mintegy 95 százalékában). A fennmaradó körülbelül 5 százalék esetében merülnek fel viták, és találhatók eltérő következtetések.”

Az *A General Introduction to the Bible* című mű 474. oldalán szereplő adat szerint Ezra Abbot becslése körülbelül 95% / 99,75% volt. A változatok és az egymással versengő olvasatok adják a 95%-os értéket. Ha kivesszük azokat a változatokat, amelyek nem okoznak észrevehető különbséget a szöveg értelmében, akkor a 99,75%-os értéket kapjuk. Ugyanezen kritériumok alapján én is 98,8%-ot kapok.

A „A General Introduction to the Bible” című mű 468. oldala szerint az összes kéziratban található eltérések összesen 10 000 helyen fordulnak elő az Újszövetségben. Ha egy eltérés 20 kéziratban szerepel, akkor azt az egy eltérést megszorozzuk 20-mal, és ha ezt hasonló módon elvégezzük az összes eltérésre, a „A General Introduction to the Bible” című mű 468. oldala szerint ez a számítás 200 000 kézirati helyet eredményez. Érdekes, hogy mind a mormon misszionáriusokkal folytatott beszélgetések során, mind a muszlim szerzők lábjegyzeteinek olvasása során az egyetlen szám, amit a bibliai kézirati eltérésekkel kapcsolatban láttam, a 200 000 volt, anélkül, hogy elmagyarázták volna: ez nem 200 000 eltérés, hanem az eltérések száma szorozva azokkal a kéziratokkal, amelyekben az eltérések előfordulnak. Ha valaki anélkül ismételgeti ezt a számot, hogy tudná, mit jelent, kérdezze meg tőle, hogyan gondolja, hogy ez igaz lehet, hiszen az egész Újszövetségben kevesebb mint 140 000 szó van.

K: Az Újszövetségben mekkora a bizonytalanság mértéke a változatok tekintetében?

V: Aland és társai (3. kiadás), Aland és társai (4. átdolgozott kiadás) és Green egyes szavak tekintetében eltérő véleményen vannak. Aland és társai (3. kiadás) 1 333 helyen mutat be kézirati eltéréseket, és ezeket 4 kategóriába sorolja. Az „A” jelentése „gyakorlatilag biztos”, a „B” jelentése „bizonyos fokú kétség”, a „C” jelentése „jelentős fokú kétség”, a „D” jelentése pedig „nagyon magas fokú kétség”. „A látszólag nagy számú C-besorolás annak köszönhető, hogy az A és B osztályba tartozó olvasatok közül soknak nem szerepelnek változatai az apparátusban, mivel azok nem voltak fontosak e kiadás céljai szempontjából. A szöveg messze legnagyobb hányada az úgynevezett „A” bizonyossági fokozatba tartozik.” (xiii. o.) Ha jól számoltam, a harmadik kiadásban az egész Újszövetségben 121 (9%) „A”, 468 (35%) „B”, 603 (45%) „C” és 141 (11%) „D” besorolású eltérés található. Az, hogy egy változat egy adott betű legyen, valószínűsége a könyvek között meglehetősen egyenletesnek tűnik, kivéve a Jelenések könyvét, amelyben a felsorolt 92 változatból 71 C-s.

K: Mely kéziratok a legmegbízhatóbbak általában?

V: Valamennyi kézirat alapvetően ugyanazokat a szavakat tartalmazza, mindössze 3%-os eltéréssel (körülbelül 3 928 szó). Ugyanakkor egyes keresztény tudósok hevesen vitatják ezt a 3%-os eltérést, és elsősorban három különböző nézet létezik.

Az alexandriai kéziratok a legkorábbiak, és egyesek szerint a legmegbízhatóbbak is (a János-7:53-8:11 kivételével). Aland és társai, az NIV fordítói, valamint a mai tudósok többsége ezt az álláspontot képviseli. Egy Origenes nevű egyházi író (Kr. u. 225–254) alaposan tanulmányozta számos olyan bibliai szöveget, amelyek ma már nem állnak rendelkezésünkre, és munkája kétségtelenül hatással volt az alexandriai kéziratcsaládra. Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–217/220) még korábbi író volt, aki bőségesen idézett az alexandriai kéziratcsaládból.

A korai alexandriai kéziratcsaládhoz tartoznak az ApCsel p45, a p46, a p66, a p75, a sahidikus kézirat egy része, valamint két korai kézirat, a Sinaiticus és a Vaticanus, amelyeket drága pergamenre (szarvasbőrre) írtak. Ez a két kézirat lehetett az a „hivatalos másolat”, amelynek elkészítését Konstantin rendelte el közvetlenül a kereszténység legalizálása után, de lehet, hogy elvetett példányokról van szó. Ezek körülbelül Kr. u. 325–350-re nyúlnak vissza. Két korai író, aki ezt a szöveget használta, Alexandriai Kelemen és – részben – Origenész. A The Text of the New Testament című mű 216. oldala szerint „a legtöbb tudós elvetette Hort optimista nézetét, miszerint a Vaticanus (B) kódex a tollhibákon kívül szinte változatlanul tartalmazza az eredeti szöveget”.

A későbbi alexandriai kéziratok az Ephraemi Rescriptus, az L, a T, a Freer-evangéliumok (Lukács 1:1–8:12 és János), az X, a Z, a Delta Márkban, az Xi, a Psi, a 33, a 81, a 104, a 326, az 579, a 892, az 1241, valamint a bohairi kopt. Az Alexandrinus és az Ephraemi Rescriptus az evangéliumok kivételével minden tekintetben alexandriai jellegűek. A későbbi alexandriai ApCsel-kéziratként a p50 (Kr. u. 284–305) áll rendelkezésünkre.

Pál leveleihez a H, I és 1739 kódexek állnak rendelkezésünkre.

A többi levél esetében a következő dátumok szerepelnek: p20, p23, 1739.

A Jelenések könyvéhez a következő számok tartoznak: 1006, 1611, 1854, 2053, 2344.

Ez a lista az Újszövetség szövege című mű 216. oldalán található.

A bizánci kéziratok a legszámosabbak, és egyesek szerint a legmegbízhatóbbak is. Keleten a kéziratok írása során fokozatosan „szabványosodtak”, és a bizánci lekcionáriumnak 1761–2209 különálló kézirata létezik. Ezek i. sz. 850-től i. sz. 1576-ig nyúlnak vissza. Ez a nézet egyre inkább teret nyer a tudósok körében, mivel a kéziratok általában egyeznek János Aranyszájú idézeteivel, amelyek ezt a hagyományt i. sz. 392–407-re vezetik vissza. Összehasonlítások: A jelentős eltéréseket tekintve legalább 54 szóváltozat található az alexandriai és a bizánci kéziratcsaládok között, valamint 577 olyan szó, amely az alexandriai kéziratokban hiányzik, a bizánciakban viszont szerepel. Ez körülbelül 0,5%-ot (631 szót) jelent. Más szavakkal, az összes szövegváltozat 20%-a az alexandriai és a bizánci kéziratok közötti eltérésekre vezethető vissza.

A Textus Receptus (TR), más néven a „Received Text” (elfogadott szöveg), egyesek szerint a legmegbízhatóbb. Ez képezi a katolikus és a KJV Biblia elsődleges alapját. Nyugaton a kéziratok írása egyre inkább szabványosult. Ezt a latin szabványt „Textus Receptus”-nak nevezik. A King James-féle fordítás a Textus Receptust követi, azzal a kivétellel, hogy hozzáadja az 1 János 5:7–8-at. Jay P. Green, Sr. elsősorban a Textus Receptust használja görög–héber–angol párhuzamos Bibliájában.

Mindhárom nézetnek megvan a maga érdeme a különböző szakaszok tekintetében. Jó lenne megtalálni „azt az egy családot”, amelyben minden olvasat helyes, de talán az az igazság, hogy minden családban van néhány helytelen olvasat.

Egy őrült nézet, amelyet manapság egyesek vallanak, az, hogy „Isten ihletett szava” nem a szavak által közvetített jelentés, és nem is a görög és a héber szöveg, hanem a King James-féle fordítás angol szavai. Minden más fordítást „New Age-fordításnak” neveznek. Egyesek ezt „King James Only” nézetnek nevezik, ezeket az embereket pedig „onlyitáknak”. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem minden tudós, aki úgy véli, hogy a King James a legpontosabb angol fordítás, feltétlenül osztja ezt az őrült nézetet.

Az 1 János 5:7–8-at azért vették fel a King James-féle fordításba, mert szerepelt Erasmus görög Újszövetségének harmadik kiadásában. Erasmus kihagyta az első két kiadásából, annak ellenére, hogy a katolikus egyház szerette volna, ha benne marad, mert nem volt hajlandó felvenni, amíg nem mutattak neki egyetlen olyan görög kéziratot sem, amelyben szerepelt. A harmadik kiadásba azért vette fel, mert mutattak neki egy görög kéziratot. Ő nem tudta, hogy azt a kéziratot éppen az előző évben írták. A harmadik kiadástól kezdve vette fel a szövegbe.

Mielőtt azonban úgy döntenél, hogy egész életedet ezeknek a 3%-os eltéréseknek a tanulmányozására szenteled, emlékezz a 2 Timóteus 2:14-re és az 1 Timóteus 6:4-re, ahol Pál arra utasítja Timóteust, hogy kerülje a szavakról való vitatkozást.

Miért vannak ezek a különbségek? Egy fontos ok az, hogy a görög másolók valószínűleg úgy vélték, nem az volt az elsődleges céljuk, hogy minden szót pontosan másoljanak le. Fő céljuk az volt, hogy Isten üzenetét a lehető legpontosabban és legprecízebben közvetítsék. Egyesek ezt szó szerinti másolással tették, mások a helyesírás és a nyelvtan kijavításával, a megfogalmazás javításával és a jelentés pontosításával, míg egyesek pedig átfogalmazással.

K: Melyek az alexandriai kéziratcsalád legrégebbi bibliai szövegei?

V: A legrégebbi alexandriai kéziratok a Vaticanus (325–350), a Sinaiticus (340–350), a p20 (3. század), a p23 Urbana (3. század), a p45 + p46 (= Chester Beatty I és II), a p47, a p50 (Kr. u. 284–305), a p52, a p66 (Kr. u. 125–175) (= Bodmer II) és az Ephraemi Rescriptus (Kr. u. 400–500). Vitatható, hogy a p4, p8 és p13 e család részét képezik-e. A p75-öt (a 3. század eleje) proto-alexandriainak nevezik. A P.Antinoopolis 2.54 tartalmazza a Máté 6:10–12-t, a p104 pedig a Máté 21:34–37, 43, 45(?) verseket. Számos kopt és etióp kézirat is létezik, amelyeket alexandriai kéziratokból fordítottak. Maguk a kopt kéziratok is alcsoportokra oszthatók: bohairi, sahidi, fajjumi, középső-egyiptomi és egyéb változatokra. Metzger A Textual Commentary on the New Testament című művének 15. oldalán azt írja, hogy a sahidi kopt nyelvű szövegek csak részben tartoznak az alexandriai szöveghez. A The Origin of the Bible című mű 302. oldalán az áll, hogy a sahidikus nyelvet valószínűleg először Kr. u. 200 körül írták le. Érdemes megjegyezni, hogy az Alexandrinus kézirat, amelynek neve alapján alexandriainak tűnik, az evangéliumok tekintetében valójában bizánci szövegnek számít.

A korai egyházi írók közül Alexandriai Kelemen és Origenész (részben) alexandriai szövegekből idéznek.

K: Melyek a legfontosabb bizánci szövegek?

V: Ide tartozik az Alexandrinus kézirat az evangéliumokban, a Freer-evangéliumok (Máté és Lukács8:13-24:53 ) és a bizánci lekcionárium. A gót fordítás bizánci. A bizánci szövegek legkorábbi elsődleges forrása János Krisztosztom (392–407) prédikációi, aki bőven idézett a Szentírásból.

K: Melyek a legfontosabb különbségek az alexandriai kéziratcsalád és a bizánci között?

V: Az Ószövetségben a Vaticanus és az Alexandrinus nem tartalmazza a II. Mózes 28:23–28-at. A Sinaiticusban sem maradt fenn a II. Mózes könyve. Ezek a versek megtalálhatók a Complutensi Septuagintában, valamint a héber maszorétikus szövegben is. A Holt-tengeri tekercs 4Q22 (=4QPaleoExodusm) a 28:22–24, 26–28, 30–43 versek töredékeit tartalmazza. További információkért lásd Sir Lancelot C. L. Brenton: The Septuagint Version: Greek and English című művének 1131–1132. oldalát.

Az Újszövetség esetében az alexandriai kéziratok legalább 33 verssel kevesebbet tartalmaznak, mint a bizánci kéziratcsalád, ami 577 szóval kevesebbnek felel meg. Ezenkívül legalább 54 szóváltoztatás is található. Ha valaki biztos lenne abban, hogy a legkorábbi alexandriai kéziratok teljesen helyesek, akkor a következő versek nem szerepelnének a Bibliában: Mt 12:47; 17:21; 18:11; 23:14; Mk 9:44, 46; 11:26; 15:28; 16:9–20; Lk 23:24; Jn 5:4; Jn 7:53–8:11. A Bodmer 14, 15 és a Vaticanus kéziratok nem tartalmazzák a Lk23:17 -et, míg a Sinaiticus kéziratban szerepel.

Nem a modern kor hozta létre az első olyan embereket, akik a bibliai kéziratok eltéréseit tanulmányozták. Egy Origenes nevű, alexandriai származású, szokatlan keresztény volt nyilvánvalóan az első, aki nagyon szisztematikusan vizsgálta a különböző kéziratokat, és eldöntötte, melyik a legvalószínűbb eredeti szöveg. Origenesnek számos olyan kézirat állt rendelkezésére, amelyek ma már elvesztek számunkra, és feltételezik, hogy az alexandriai kéziratok mindegyike az ő munkájának hatását tükrözi. (A mai keresztények vitatkoznak arról, hogy ez a hatás jó vagy rossz dolog-e.) Íme egy kis válogatás a kézirati eltérésekből, ahol az alexandriai kéziratok általában ugyanazt mondják, a bizánci kéziratok pedig valami mást.

Mt18:11 („Mert az Ember Fia azért jött, hogy megmentse az elveszetteket.”) hiányzik a Sinaiticusból, a Vaticanusból, a sahidikus koptból, a bohairikus koptból, Origenesből (225–254), Eusebiusból és Jeromosból. Ez a 9 szó szerepel a bizánci lekcionáriumban, a szír, az örmény, a Diatessaronban (kb. 172) és Chrysostomnál (392–407).

Mk10:34 : a „három nap múlva” kifejezés szerepel a Sinaiticusban, a Vaticanusban, az Ephraemi Rescriptusban, a Bezae Cantabrigiensisben, a sahidikus kopt nyelvű szövegben és a bohairikus kopt nyelvű szövegben. Az „harmadik napon” kifejezés szerepel az Alexandrinusban, a bizánci lekcionáriumban, a gót nyelvű szövegben, az örmény nyelvű szövegben, az etióp nyelvű szövegben, a grúz nyelvű szövegben és Origenész (Kr. u. 225–254) műveiben.

Mk11:26 „De ha ti nem bocsátotok meg, akkor a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” – ez a mondat hiányzik a Sinaiticus, az Alexandrinus, a bohairi kopt és a sahidikus kopt kódexekben. (17 szó)

Mk 16:9–20 A következő forrásokban nem szerepel a hosszabb befejezés.

Kr. u. 360 körül    Eusebius: Kérdések Marianus I-hez

193–217/220 Klementosz az alexandriai

Kr. u. 225–254    Origenész

407    Jeromos, 120. levél

Legalább 6 további ókori kézirat

        Szír

Egy 900–1000 közötti örmény kézirat is említi, de azt állítja, hogy ezt Aristion egészítette ki, akiről Papias is beszámol

Kr. u. 325–350    Vaticanus: ott üres hely van. A Vaticanusban csak néhány könyv között vannak üres helyek, például Malakiás és Máté között.

Kr. u. 340–350    A Sinaiticusban is van ott üres hely, de szinte minden könyv között van üres hely.

A következő kéziratokban szerepel a hosszabb befejezés

Kr. u. 182–188    Ireneusz: Az eretnekségek ellen 3:11

Kr. u. 110–155 (Polikárp tanítványa, János tanítványa)

Kr. u. 172 körül    Tatianus: Diatessaron

Kr. u. 200    Tertullianus: Értekezés a lélekről

        Legalább 38 ókori bibliai szöveg

Kr. u. 120–150    Didaché

Kr. u. ~700-tól    Bizánci szövegcsalád

5. század    Freer-evangéliumok

Kr. u. 400–600     Bezae-kódex kézirat

A későbbi alexandriai kéziratokban is megtalálható.

Kr. u. 450 körül    Alexandrinus

Kr. u. 400–500     Ephraemi Rescriptus kézirat

3–4. század Bohairi kopt

3–4. század, sahidikus kopt

Jn 5:4 („Mert időről időre egy angyal szállt le a medencébe, és felkavarta a vizet. Amint megkeverték, az első, aki belépett a medencébe, meggyógyult a betegségéből.”) hiányzik a p66-ból (Kr. u. 150–200), a p75-ből, a Sinaiticusból, a Vaticanusból, a sahidikus kopt nyelvű szövegből, a bohairikus kopt nyelvű szövegből, valamint az Ephraemi Rescriptus, az Alexandrinus és a Diatessaron eredeti példányaiból. Nonnus egyházi író (Kr. u. 431) művében ez nem szerepel. A legkorábbi, ezeket a 29 szót tartalmazó másolatok az örmény és a grúz változatok (mindkettő az 5. századból), valamint az Alexandrinus, az Ephraemi Rescriptus és a Freer-evangéliumok későbbi javításai. A korai egyházi írók közül azonban Tertullianus (198–220), Milánói Ambrosius (370–390), Didymus, János Aranyszájú (392–407) és Cyril hivatkoznak erre a szövegre a saját parafrázisaikban.

A Jn7:53-8:11 -t „a házasságtörő asszony perikópájának” nevezik. A Sinaiticus, a Vaticanus, a p56, a p75, a sahidikus kopt és a gót kódexekben nem szerepel. A Diatessaron (kb. 172), Római Kelemen (96–98), Tertullianus (192–220), Origenész (225–254) és Aranyszájú János kézirataiban szintén nem szerepel. A többi jelentős kéziratban viszont megtalálható. Aland és társai így fogalmaznak: „Az Alexandrinus és az Ephraemi Rescriptus kéziratokban nyilvánvalóan szerepelt, bár megőrzöttségük miatt ez nem biztos.” Aland és társai ezt a szakaszt „gyakorlatilag biztosnak” tartják az eredeti kéziratból hiányzónak, összhangban az alexandriai kéziratcsaláddal, amely – a bohairi kopt kivételével – nem tartalmazza. Így tehát, ha valaki az alexandriai kéziratcsaládra támaszkodik, azt annak tudatában kell tennie, hogy ebből a családból hiányzik ez a teljes szakasz. Természetesen míg a bizánci kéziratcsaládban szerepel ez a szakasz, János Chrysostom kéziratában nem található meg. (A házasságtörő asszony perikópája és Márk evangéliumának vége az Újszövetség két legnagyobb, nem elhanyagolható kézirati eltérése.)

Jn 10:34 „a törvény” szerepel a Bodmer II-ben (125–175), a Bodmer 14-ben és 15-ben (a 3. század eleje), a Sinaiticusban, a Vaticanusban, az Alexandrinusban, a bizánci lekcionáriumban, a sahidikus kopt nyelvű szövegekben, a bohairikus kopt nyelvű szövegekben, a gót nyelvű szövegekben, az örmény nyelvű szövegekben, valamint Athanasius műveiben (326–373).. A „ti törvényetek” kifejezés szerepel a Chester Beatty-papiruszban (Kr. u. 200), a Sinaiticusban (javítva), a Cantabrigiensisben, Tertullianusnál (Kr. u. 197–220) és Poitiers-i Hiláriusnál (Kr. u. 355–367/368).

Ef 1:1 Az „Efézusban” szavak hiányoznak a Chester Beatty II-ből (Kr. u. 200), az eredeti Vaticanusból, az eredeti Sinaiticusból, valamint a korai keresztény írók, Tertullianus (Kr. u. 198–220) és Origenész (Kr. u. 225–254) műveiből. Ezeket a szavakat később egy korrektor egészítette ki a Sinaiticusba és a Vaticanusba. Az Alexandrinusban is szerepelnek ezek a szavak, akárcsak a bizánci lekcionáriumban és János Krisztosztomnál (392–407).

1Kor11:24 : „megtört értetek”, szemben a „megtört” kifejezéssel, amely hiányzik a Chester Beatty II-ből (Kr. u. 200), a Vaticanusból, a Sinaiticusból, az Ephraemi Rescriptusból (eredeti), az Alexandrinusból, valamint Athanasius műveiből (Kr. u. 326–373). A „megtört” kifejezés későbbi javításként szerepel a Sinaiticusban, az Ephraemi Rescriptusban (3. korrektor), a gót, a bizánci lekcionáriumban és János Krisztosztomnál (392–407).

Megosztott a vélemény a Mk 1,2-ben, ahol a Bizánci Lektórium és az örmény kézirat azt mondja: „A prófétákban”, az Alexandrinus, a szír, a bohairi kopt, az etióp, az Irenaeus és más kéziratok mellett. „Ézsaiásban” szerepel a legtöbb egyéb kéziratban, beleértve a Sinaiticus-t, a Vaticanus-t, a sahidikus kopt, a gót, a Bezae Cantabrigiensis stb.

Mindazonáltal mind az alexandriai, mind a bizánci kéziratcsaládokból hiányzik az 1 János 5:7–8. Az első fennmaradt görög kézirat, amelyben ez szerepel, csak a 10. században készült, bár a eretnek Priscillianus (Kr. u. 380) már hallott erről.

K: Miért tulajdonítanak az emberek kevesebb jelentőséget a „nyugati szövegeknek”?

V: A „nyugati szöveg” kifejezés elsősorban azokat az Európában található kéziratokat jelöli, amelyek nem illeszkednek az alexandriai vagy a bizánci kéziratcsaládba. Egyesek megkérdőjelezik, hogy helyes-e egyáltalán „nyugati szövegről” beszélni, mivel a kéziratok között nincs olyan nagy „rokonság”, kivéve azt, hogy amikor az alexandriai és a bizánci szövegek eltérnek egymástól, a nyugati szöveg általában mindkét változatot tartalmazza. Bruce Metzger A Textual Commentary on the Greek New Testament című művének 6. oldala szerint a nyugati szöveggel kapcsolatos problémák a legélesebben az Apostolok cselekedeteiben jelentkeznek, ahol a nyugati szöveg 10%-kal hosszabb.

K: Mit tudunk az Újszövetségben szereplő alexandriai Kelemen-idézetekről?

V: Klemens alaposan ismerte a Szentírást, amelyet széles körben használt. Legnagyobb műve, a *Stromata* azonban – az *Ante-Nicene Fathers* 2. kötetének 168. oldala szerint – valószínűleg Kr. u. 194-ben jelent meg először, és Klemens Kr. u. 202-ben Alexandriából való távozása előtt készült el. A műben említett legkésőbbi dátum Kr. u. 192. A 169. oldalon ez áll: „Klemens Szentírásból származó idézetei a Septuaginta-fordításból származnak, gyakran pontatlanul, emlékezetből, néha a ma rendelkezésünkre álló szövegtől eltérő szövegből, gyakran szó szerinti átalakításokkal; és nem ritkán keverednek össze különböző szövegek.” Így az Újszövetségi kéziratváltozatok értékelésekor Klemens idézeteinek kisebb súlyt kell tulajdonítani, mint más kéziratoknak.

K: Milyen javítások találhatók a p46 kéziratban?

V: Valószínűleg nem hivatásos írnok másolta le, és később egy-két ember kijavította. Íme néhány példa az 1 Korinthus 13–16-ból egyszerű betűhibákra, amelyeket a korábbi listák nem tartalmaznak.

1Kor 13:5 a „to” után hozzáadták a „mu” szót.

1 Kor13:12 : a „prosopon” szót „prosupon”-ra változtatták úgy, hogy az „u” (omega) betűt a vonal fölé írták.

1 Kor 14:9 az „auloumenon” szó „laloumenon”-ra változott azáltal, hogy az „au” betűket áthúzták, és a vonal fölé egy „la” betűt írtak.

1 Kor 14:9 a „tuchoi” után hozzáadták a „genu” szót.

1Kor14:20 : a „tai” szót „tais”-ra változtatták úgy, hogy az „s” betűt a vonal fölé írták.

1Kor 15:2 pontok kerültek a „katecheiv” fölé, ami azt jelenti, hogy a javító úgy gondolta, ezt ki kell törölni.

1Kor15:17 : „estai” helyett „easte”.

1Kor15:24 : a korrektor az „i” betűt húzta át, holott az „a” betűt kellett volna áthúznia

1Kor 15:34 „amartanute” lett „amartanete”

1Kor 16:1 ei → eis

1Kor 16:7 pardu → parodu

A kéziratok jelentős eltéréseinek összehasonlításakor minden kéziratban az eredeti szöveget (a későbbi javításokkal szemben) használtam.

K: Mit tudunk a Vaticanus kéziratról?

V: A Vaticanus (Kr. u. 325–350) az alexandriai kéziratcsalád legrégebbi fennmaradt tagja. Gyakran „B”-vel rövidítik, vagy 03-as unciális kéziratnak nevezik. A Wycliffe Bible Dictionary 253. oldala szerint Kr. u. 325–350-ből származik, míg az A General Introduction to the Bible 393. oldala szerint Kr. u. 325–350 körülről.

Mi maradt fenn: A Vaticanusból csak a Mózes első könyvének 46:29–50:26 versei, valamint az Ószövetség többi része maradt fenn, kivéve a 2 Királyok 2:5–7 és 1–13, valamint a Zsoltárok 105:27–137:6 verseket. A Zsoltárok könyvében hiányzó részt a 15. században egészítették ki. A Sinaiticushoz hasonlóan a Zsidókhoz írt levél a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél után következik.

A Vatikánus kódexben – a legtöbb görög Bibliához hasonlóan – szerepelnek apokrif könyvek. A Vatikánus kódex nem tartalmazza az 1–4 Makkabeusok könyvét, sem Manassze imáját.

Az Újszövetség teljes egészében fennmaradt a Zsidókhoz írt levél 9:15-ig. Ezt követően néhány lap elveszett. Hiányoznak az 1. és 2. Timóteus-levél, a Titusz-levél, a Filemon-levél és a Jelenések könyve. Aland hivatkozik a Vaticanusra a Jakab-levélben, és a New International Greek Testament Commentary a Jakab-levélről szóló, 60. oldalán azt írja, hogy a Vaticanus tartalmazza a Jakab-levél teljes szövegét.

Külső megjelenés: Barna tintával írták drága pergamenre, az egyes lapok mérete 27–28 centiméter négyzet. Oldalonként három oszlop volt, oszloponként 40–44 sor. Ma a Vatikánvárosban, Róma közepén található.

Az Ószövetség könyveinek sorrendje: Mózes első könyve, Mózes második könyve, Mózes harmadik könyve, Mózes negyedik könyve, Mózes ötödik könyve, Józsué könyve, A bírák könyve, Rút könyve, 1–2 Sámuel, 1–2 Királyok, 1–2 Krónikák, 1 Esdrás, 2 Esdrás (=Ezra–Nehemiás)

Zsoltárok (a 151. zsoltárral együtt), Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, Salamon bölcsessége, Ekleziasztikus (=Sirach, =Sirach bölcsessége), Eszter, Júdit, Tóbit, Hóseás, Ámós, Miká, Jóel, Obádiás, Jónás, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Baruch, Siralmak, Jeremiás levele, Ezékiel, Dániel (Azáriás imájával és a három ifjú énekével, a Szuzannával, valamint Bel és a sárkánnyal együtt). További információkért lásd: The Journey from Texts to Translations, 50. o.

Az Újszövetségi könyvek sorrendje: Máté, Márk, Lukács, János, Apostolok cselekedetei, Jakab, 1. Péter, 2. Péter, 1. János, 2. János, 3. János, Júdás, Rómaiakhoz írt levél, 1. Korinthusbeliekhez írt levél, 2. Korinthusbeliekhez írt levél, Galatákhoz írt levél, Efézusbeliekhez írt levél, Filippiakhoz írt levél, Kolosszusbeliekhez írt levél, 1. Thesszalonikaiakhoz írt levél, 2. Thesszalonikaiakhoz írt levél, Zsidókhoz írt levél, (a következők hiányoznak, de feltételezett sorrendjük a következő) 1. Timóteus, 2. Timóteus, Titusz, Filemon, Jelenések. További információkért lásd: „The Journey from Texts to Translations” (Utazás a szövegektől a fordításokig), 60. oldal.

Írnokok és korrektúrák: Az Ószövetséget egy írnok írta, az Újszövetséget pedig egy másik. Két korrektúra volt. Valaki körülbelül Kr. u. 350-ben, nem sokkal a kézirat megírása után javította ki azt. A másik korrektúra a tizedik vagy tizenegyedik században élt. Érdekes megjegyezni, hogy az egyik korrektor módosítást hajtott végre a Zsidókhoz írt levél 1:3-ban. Egy későbbi korrektor visszaállította az eredeti szöveget, és a margóra ezt írta: „Bolond és gazember, nem tudnád békén hagyni a régi szöveget, és nem módosítani!” Kiderült, hogy az eredeti szöveg nem volt helyes.

A Vaticanus jellegzetességei: Általában követi az alexandriai család többi kéziratát. Nincs benne a János-7:53-8:11 , a Lukács 22:43–44 és a Lukács 23:34. A Sinaiticushoz hasonlóan üres helyet hagy a Márk-evangélium hosszabb befejezésének. A Vaticanus a Rómaiakhoz tartozó összes részt (16:24 kivételével) tartalmazza, ugyanabban a sorrendben, mint a mai Bibliák. A Vaticanus kivételével egyetlen ókori kézirat sem hagyta ki az 1 Péter 5:3-at (9 szó).

Jn16:28 : „az Atyától” szerepel a Vaticanusban. Számos más kéziratban az „az Atyától származott” kifejezés szerepel, beleértve a p5-öt (Kr. u. 200–250), a p22-t, a Sinaiticus-t, az Alexandrinus-t, az Ephraemi Rescriptus-t, a Bizánci Lektóriumot és a Diatessaron-t (Kr. u. 172 körül).

Mellékesen megjegyezzük, hogy létezik egy Codex Vaticanus 354 (S) nevű evangélium-kézirat is. Ez azonban egy teljesen más kézirat, amely 949-ből származik, és csupán véletlenül viseli a Vaticanus nevet.

K: Mit tudunk a Sinaiticus kéziratról?

V: A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) az alexandriai kéziratcsalád második legrégebbi fennmaradt példánya. Gyakran „Aleph”-nek rövidítik, vagy 01-es unciális kéziratnak nevezik. A Wycliffe Bible Dictionary 253. oldala szerint Kr. u. 340-ből, az A General Introduction to the Bible 393. oldala szerint pedig Kr. u. 340 körülről származik. Online elérhető a www.codexsinaiticus.org/en/ címen.

Mi maradt fenn belőle: A Septuaginta Ószövetségének fele maradt fenn benne. Pontosabban: a Mózes első könyve 23:19–24:46 (hiányokkal); a IV. Mózes 5:26–7:20 (hiányokkal), az I. Krónikák 9:27–19:17, az Ezsdrás–Nehemiás könyv egyetlen kötetként Ezsdrás 9:6-tól kezdve, az Eszter, az Ézsaiás, a Jeremiás és a Siralmak 2:22-ig, a Jóel-től a Malakiásig, a Zsoltárok, a Példabeszédek, a Prédikátor, a Salamon éneke és a Jób könyve.

Az apokrifek szerepelnek a Sinaiticusban: konkrétan a Tóbit, a Júdit, az 1. és 4. Makkabeusok, a Bölcsesség és a Sirach.

Az Újszövetség teljes egészében fennmaradt, kivéve, hogy az írnokok nem vették fel János evangéliumát (7:53-8:11 ), és Márk 16:9–20 helyén üres hely található. A Sinaiticus a Rómaiakhoz tartozó levelet teljes egészében (16:24 kivételével) tartalmazza, ugyanabban a sorrendben, mint a mai Bibliák. Az Újszövetségi könyvek sorrendje a következő: a négy evangélium, Pál levelei, a Zsidókhoz írt levél, az Apostolok cselekedetei, a katolikus levelek, a Jelenések könyve, a Barnabás-levél és a Hermas pásztora, Metzger „A görög Biblia kéziratai” című művének 76. oldala szerint.

A Sinaiticusban még két másik könyv is található: Barnabás levele és a Hermas pásztora című mű egy része.

Külső megjelenés: Eredetileg legalább 730 lapból állt. Ma 390 lapunk van, plusz további 3 lap töredékei. (Egy lap két oldalt jelent.) Oldalonként négy oszlop van, oszloponként 48 sor. Drága pergamenre írták. A szavak között nem volt szóköz, és szinte egyáltalán nem használtak írásjeleket. Az Ószövetségből származó idézeteket idézőjelek között jelölték. Ma Londonban, az Egyesült Királyságban található.

Az Ószövetségi könyvek sorrendje: Mózes első könyve, (Mózes második és harmadik könyve elveszett), Mózes negyedik könyve, (hiányzik a Mózes ötödik könyvétől a Királyok második könyvéig terjedő rész), 1–2 Krónikák, 1. Esdrás, 2. Esdrás (=Ezra–Nehemiás), Eszter, Tóbit, Júdit, 1. és 4. Makkabeusok, Ézsaiás, Jeremiás, Siralmak (Ezekiel, Dániel, Hóseás, Ámosz és Miká elveszett), Jóel, Obádiás, Jónás, Nahum, Habakuk, Zefániás, Haggai, Zakariás, Malakiás, Zsoltárok (beleértve a 151-et is), Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Salamon bölcsessége, Ecclesiasticus (=Sirach, =Sirach bölcsessége), Jób.

Az Újszövetségi könyvek sorrendje: Máté, Márk, Lukács, János, Rómaiakhoz írt levél, 1. Korinthusbeliekhez írt levél, 2. Korinthusbeliekhez írt levél, Galatákhoz írt levél, Efézusbeliekhez írt levél, Filippiakhoz írt levél, Kolosszusbeliekhez írt levél, 1. Thesszalonikiakhoz írt levél, 2. Thesszalonikiakhoz írt levél, Zsidókhoz írt levél, 1. Timóteushoz írt levél, 2. Timóteushoz írt levél, Tituszhoz írt levél, Filemonhoz írt levél, Apostolok cselekedetei, Jakab levele, 1. Péter levele, 2. Péter levele, 1. János levele, 2. János levele, 3. János levele, Júdás levele, Jelenések könyve, Barnabás levele, Hermas pásztora.

Írnokok és javítók: Három írnok másolta le a Sinaiticus-kéziratot. Az A írnok, aki az Ószövetség történelmi és költői könyveinek nagy részét, az Újszövetség szinte egészét, valamint a Barnabás-levelet másolta le, jobb helyesíró volt, mint B, de közel sem olyan jó, mint D. B a próféták könyveit és a Hermas pásztorát másolta le, és rossz helyesíró volt. D helyesírása szinte tökéletes volt. Ő másolta le a Tóbit- és a Júdit-könyvet, a 4. Makkabeusok könyvének első felét, valamint a Zsoltárok könyvének első kétharmadát. Úgy tűnik, az Újszövetségből 6 oldalt másolt le.

A Sinaiticus sajátosságai: Herman Hoskier szerint az evangéliumokban a következő számú helyen találhatók eltérések a Sinaiticus és a Textus Receptus között: Máté 656+, Márk 567+, Lukács 791+, János 1022+, összesen 3036+ eltérő hely az evangéliumokban.

A Sinaiticus az evangéliumok befejezései tekintetében szokatlan. A Vaticanushoz hasonlóan a Sinaiticusban is üres hely maradt Márk evangéliumának hosszabb befejezése számára. Így tehát tudtak a hosszabb befejezésről, de úgy döntöttek, hogy nem másolják le.

Ezen felül ultraibolya lámpák segítségével kiderült, hogy az írnok János evangéliumát a 21:24-es versnél fejezte be, két díszítő vonalat (ún. coronis) rajzolt, és ráírta, hogy „befejeződött”. Ezt követően a pergamentet lemosták, hogy eltávolítsák a vonalakat és az utolsó mondatot, majd ugyanaz az írnok beírta a 25. verset, hozzáadta a coronisokat, és ráírta, hogy „befejeződött”. Ez Bruce Metzger 1968-ban írt, The Text of the New Testament című művének 45–46. oldalán szereplő leírásnak felel meg. Ezért a János-evangélium Sinaiticus-változatát úgy tekintjük, hogy a21:25 -nél végződik, mivel ugyanaz az írnok írta.

D. A. Waite szerint az evangéliumokban 8972 szó változott a Textus Receptushoz képest. 3455 szót kihagytak, 839-et hozzáadtak, 1114-et kicseréltek, 2299-et átrendezték, és 1265-öt módosítottak. Több változás található benne, mint a Vaticanusban. Természetesen Waite nem tudja bizonyítani, hogy bármely szót is hozzáadtak vagy kihagytak, csupán azt, hogy szerepeltek-e vagy hiányoztak.

Lk11:23 A „szétszór engem” kifejezés szerepel az eredeti Sinaiticusban, a bohairi kopt nyelvű szövegben és az Ephraemi Rescriptusban. Az összes többi jelentős kéziratban a „szétszór” kifejezés szerepel.

Jn1:34 A „kiválasztott” kifejezés szerepel a p5-ben (Kr. u. 198–220), az eredeti Sinaiticusban, a sahidikus kopt nyelvű kéziratban és néhány más kéziratban. A „fiú” kifejezés szerepel a javított Sinaiticusban, az Alexandrinusban, a Vaticanusban, a Cantabrigiensisben, a bizánci lekcionáriumban, a bohairi kopt nyelvű szövegben, az örmény nyelvű szövegben, Origenész (Kr. u. 225–254) műveiben és János Aranyszájú (Kr. u. 392–407) műveiben.

K: Mit tudunk az Alexandrinus kéziratról?

V: Az Alexandrinus (kb. 450) valamivel későbbi keletű, mint a Vaticanus és a Sinaiticus. Gyakran „A” betűvel rövidítik, vagy Uncial 02 néven emlegetik. A Wycliffe Bible Dictionary 253. oldala szerint kb. 425-ből, az A General Introduction to the Bible 393. oldala szerint pedig kb. 450-ből származik.

Mi maradt fenn belőle: A Mózes első könyvének teljes szövegét őrzi, kivéve a Mózes első könyve 14:14–17; 15:1–5, 16–19; 16:6–9 szakaszokat, amelyek megcsonkítva vannak. A tizenkét kis próféta közvetlenül Ézsaiás előtt található. Az Ószövetség többi részét tartalmazza, kivéve az 1 Sámuel 12:17–14:9 és a Zsoltárok 49:20–79:11 szakaszokat.

Az Újszövetségben az Alexandrinus megőrizte a Máté 25:7-től a végéig terjedő részt, a Márk, Lukács és János evangéliumokat (kivéve a6:50-8:52 részt), a Rómaiakhoz írt levelet (kivéve a16:24 részt), az 1. Korinthusbeliekhez írt levelet, a 2. Korinthusbeliekhez írt levelet (kivéve a4:13 –12:6 részt), az Újszövetség többi részét, az 1. Klemens-levelet és a 2. Klemens-levelet 12:4-ig. A Salamon zsoltárai szerepelnek a tartalomjegyzékben, de elvesztek.

Az Alexandrinus a Rómaiak levelének teljes szövegét (kivéve16:24 ) tartalmazza a következő sorrendben: 1:1–14:23;16:25 –27; 15:1–16:23;16:25 –27 (The Wycliffe Exegetical Commentary: Romans 1–8, 6. o.). Kétszer tartalmazza a16:25 –27-et. Tartalmazza a Jakab-levelet teljes egészében.

Az apokrifek az Alexandrinusban találhatók: kiegészítések a Dánielhez, a Tóbithoz, a Júditához, az 1. Esdráshoz, az 1–4. Makkabeusokhoz és a Sirachhoz.

A kézirat végén szerepelnek még a Salamon zsoltárai, valamint az 1. és 2. Klemens-levél, bár a 2. Klemens-levélből néhány rész hiányzik.

Külső jellemzők: A lapok mérete 32,1 cm × 26,4 cm. Drága pergamenre írták barna tintával. Oldalonként két oszlop található, oszloponként 46–52 sor. A szavak között nincs szóköz, az Ószövetségből származó idézeteket jelölték. Nagy, négyzetes unciális betűkkel írták, írásjelek nélkül. Jelenleg Londonban, az Egyesült Királyságban található.

Az Ószövetség könyveinek sorrendje: Teremtés, Kivonulás, Levitikus, Számok, Mózes ötödik könyve, Józsué, Bírók, Rút, 1–2 Sámuel, 1–2 Királyok, 1–2 Krónikák, Hóseás, Ámós, Miká, Jóel, Obádiás, Jónás, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Baruch, Siralmak, Jeremiás levele, Ezékiel, Dániel (Azáriás imájával, a három ifjú énekével, a Susanna-történettel, valamint Bel és a sárkány történetével)

Az Újszövetségi könyvek sorrendje: Máté (részben hiányos), Márk, Lukács, János (részben hiányos), Apostolok cselekedetei, Jakab, 1. Péter, 2. Péter, 1. János, 2. János, 3. János, Júdás, Rómaiakhoz írt levél, 1. Korinthusbeliekhez írt levél, 2. Korinthusbeliekhez írt levél (részben hiányos), Galatákhoz írt levél, Efézusbeliekhez írt levél, Filippiakhoz írt levél, Kolosszusbeliekhez írt levél, 1. Thesszalonikiakhoz, 2. Thesszalonikiakhoz, Zsidókhoz, 1. Timóteushoz, 2. Timóteushoz, Tituszhoz, Filemonhoz, Jelenések, 1. Kelemen (részben hiányzik), 2. Kelemen (részben hiányzik), Salamon zsoltárai (csak a tartalomjegyzék). További információkért lásd: The Journey from Texts to Translations, 60. o.

Írnokok és javítók: Ezt a kéziratot két–öt írnok írta, és számos javítás történt, mind az eredetileg író írnok, mind mások keze által. A javított változat nagyon hasonlít a Textus Receptusra.

Az Alexandrinus jellegzetességei: Egyesek szerint ez egy bizánci hatást mutató alexandriai kéziratnak tűnik. Mások szerint egy harmadik családot, a nyugati családot képviseli, amely az alexandriai és a bizánci szövegek kombinációja. Nincs benne a Lukács 22:43f, és hiányzik belőle a János7:53-8:11 .

A 2 Tim2:22 -ban az Alexandrinusban „szerető” szerepel, míg más kéziratokban „hívó”.

Filemon 12: az Alexandrinus és a javított Sinaiticus szinte egyedül állnak azzal, hogy „akit visszaküldtem a tiétekhez” szerepel bennük, szemben a többi kézirattal, amelyekben „akit visszaküldtem hozzátok” vagy hasonló szöveg szerepel.

Filemon 25: Az Alexandrinusban nincs „ámen” a végén. A Sinaiticusban, a Bizánci Lektóriumban és a Kr. u. 125 körülről származó p87-ben szerepel az „ámen” a végén.

K: Mit tudunk az Ephraemi Rescriptus [C] kéziratról?

V: Az Ephraemi Rescriptus (Kr. u. 400–500, vagy Kr. u. 400–450, vagy Kr. u. 345 körül) sem korai, sem késői kéziratnak nem tekinthető. Gyakran „C”-vel rövidítik, vagy unciális 04-nek nevezik.

Aland és társai szerint az 5. században (Kr. u. 400–500) keletkezett, míg különböző weboldalakon Kr. u. 400–450-re datálják. A Wycliffe Bible Dictionary 253. oldala és az A General Introduction to the Bible 393. oldala szerint Kr. u. 345 körül keletkezett.

Mi maradt fenn belőle: A Jakab-levél 1:1–4:2, valamint az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei, a levelek és a Jelenések könyve maradt fenn belőle. Az Ephraemi Rescriptus a Rómaiakhoz tartozó levelet teljes egészében (16:24 kivételével) tartalmazza, ugyanabban a sorrendben, mint a mai Bibliák. Valószínűleg az Újszövetség egészét tartalmazta, és a 2. Thesszalonikiakhoz és a 2. Jánoshoz tartozó levelek kivételével az Újszövetség minden könyvének legalább egy része fennmaradt. Az Ószövetség nagy része elveszett. Csak a Jób, a Példabeszédek, a Prédikátor és az Énekek könyvének egészét vagy részeit őrizte meg.

Az apokrif könyvek közül legalább az Ekleziasztikus és a Salamon bölcsessége című művek egy része fennmaradt.

Az Ephraemi Rescriptus jellegzetességei: A Jelenések könyvében 616 szerepel 666 helyett. A Wycliffe Bible Dictionary 253. oldalán az áll, hogy a kézirat „minden főbb típus keveréke, de gyakran egyezik a bizánci típussal”. A General Introduction to the Bible 394. oldalán szintén az áll, hogy különböző típusok keveréke, de gyakran egyezik a bizánci családdal. A „Neron Caesar” csak akkor lenne egyenlő 666-tal, ha a C-t Q-ra cserélnénk. A „Nero Caesar” viszont 616-ot ad ki. Irenaeus az Irenaeus: Az eretnekségek ellen című művének 5. könyvében, a 30.3. fejezetben (559. o.) a 666-ról 616-ra való átállást megtévesztő eretnekségként említi.

K: Mit tudunk a Bezae Cantabrigiensis (D) kéziratról?

V: A Vaticanus, a Sinaiticus, az Alexandrinus, a latin Vulgata és a mai Bibliákkal ellentétben a Bezae Cantabrigiensis-ben az evangéliumok sorrendje eltérő.

Az Újszövetségi könyvek sorrendje: A Bezae kéziratban csak a következő sorrend maradt fenn: Máté, János, Lukács, Márk, Apostolok cselekedetei és a 3. János-levél.

K: Mit tudunk a Freer-evangéliumokról (W)?

V: A Freer-evangéliumokat Codex Washingtonianus néven is emlegetik. A 4. vagy a 5. század elejéről (Kr. u. 300–450) származnak, illetve a 4. és 5. század közötti időszakból (Aland et al.).

Mi maradt fenn: Az Ószövetség elveszett, kivéve a Mózes ötödik könyvének, a Józsué könyvének és a Zsoltárok könyvének egyes részeit. Az Újszövetségből fennmaradtak a négy evangélium, az 1. és 2. Korinthusbeliek, a Galatákhoz, az Efézusbeliekhez, a Filippibeliekhez, a Kolosszusbeliekhez, az 1. és 2. Thesszalonikabeliekhez, az 1. és 2. Timóteushoz, a Tituszhoz, a Filemonhoz és a Zsidókhoz írt levelek. (A Rómaiakhoz írt levél az egyetlen Pál-levél, amely itt nem maradt fenn.)

Az Újszövetségi könyvek sorrendje: Az evangéliumok sorrendje: Máté, János, Lukács és Márk. Márk evangéliumának hosszabb befejezése van.

A Freer-féle evangéliumok jellegzetességei: Márk után16:14 a következő szöveg szerepel: „És ők mentegetőztek, mondván: »Ez a törvénytelenség és hitetlenség kora a Sátán uralma alatt áll, aki nem engedi, hogy Isten igazsága és hatalma felülkerekedjen a szellemek tisztátalan dolgain. Ezért mutasd meg most az igazságosságodat’ – így beszéltek Krisztusról. Krisztus pedig így válaszolt nekik: »A Sátán hatalmának évei beteltek, de más szörnyűségek közelednek. És azokért, akik vétkeztek, engem átadtak a halálnak, hogy visszatérhessenek az igazságosság romolhatatlan dicsőségéhez, amely a mennyben van.«” (A General Introduction to the Bible, 400. o.)

K: Melyek a három kopt újszövetségi fordítási család jellegzetességei?

V: A három fő kopt fordítási család a sahidikus, a bohairikus és a fayyumikus, és szinte bizonyos, hogy az alexandriai családba tartozó kéziratokból fordították őket. Aland művében nincsenek felsorolva sajátos fordítások. A különböző kopt fordítási családok nem mindig egyeznek meg egymással. Például:

Mt12:47 A 47. vers szerepel: „Valaki azt mondta neki: »Nézd, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.«”
(Sinaiticus, Ephraemi Rescriptus, bohairi kopt) szemben a 47. vers hiányzik (javított Sinaiticus, Vaticanus, sahidi kopt) (17 szó)

Egy negyedik, kisebb család az akhmimikus. Ez tartalmazza a Mt 9; Lk 12–13, 17–18, Gal 5–6; Jms 5 részeit. Egy hasonló, „szub-akhmimikus” nevű család a Jn 2:12–20:20 részeit tartalmazza.

K: Mit tudunk a régi szír kéziratokról?

V: Két régi változat létezik: a sinaita szír (4. század) és a curetoni szír (5. század).

A szinai szír (SyrS) kéziratot 1897-ben találták meg. Nehezen olvasható, mivel a 8. században átírták. A 166 lapból 142 maradt fenn. A fennmaradt lapok a következő szakaszokat tartalmazzák: Mt 1:1–6:10, 7:3–12:4, 12:6–25, 12:29–16:15, 18:11–20:24, 21:20–25:15, 25:17–20, 25:25–26, 25:32–28:7, Mk 1:12–44, 2:21–4:17, 5:1–26, 6:5–16:8 (befejezés nélkül), Lk 1:36–5:28, 6:12–24:52, Jn 1:25–47, 2:16–4:37, 5:6–25, 5:46–18:31, 19:40–vég. „Nyugati szövegnek” tekintik, amely kevesebb sajátossággal rendelkezik, mint a D-típus.

A curetoni szír (SyrC) szöveget 1842-ben fedezték fel. Tartalmazza a Mt 1:1–8:22; 10:32–23:25; Mk 16:17–20; Lk 2:48–3:16; 7:33–15:21; 17:24–24:44; Jn 1:1–42; 3:6–7:37; 14:10–29 (csonkított) részeket tartalmazza. Bizonyos hasonlóságokat mutat a Sínai-szír szöveggel.

K: Mit tudunk a Biblia szír Peshitta-fordításáról?

V: A Peshitta jelentése „egyszerű”, és az Ószövetséget a 2. század vége előtt fordították le. A Peshitta nem tartalmazza a 2. Péter-levelet, a 2–3. János-leveleket, a Júdás-levelet és a Jelenések könyvét. Az Újszövetséget az Eerdmans’ Bible Dictionary 817. oldalának adatai szerint a 4. század utolsó évtizedeiben (375–400) fordították le. Aland és társai 400–450-re teszik a keletkezés idejét, de az Eerdmans’ Bible Dictionary 978. oldalán ez áll: „Bár egykor úgy vélték, hogy a Peshitta Edessa püspöke, Rabbula 5. század eleji műve, ma úgy tűnik, hogy a korábbi szír nyelvű változatok alapján már a 4. század végére elkészült.” Tehát a modernebb keltezés 375–400.

K: Mit tudunk a Biblia örmény nyelvű fordításáról?

V: A kereszténység egy korábbi üldöző, Tiridates király (III , kb. 287–314) idején érkezettArmenia ba. Őt a 3. század végén Gregorius, a Megvilágosító térítette meg. Thaddaeus és Bartholomew már korábban is járhattakArmenia -ban. Dionysius,Alexandria püspöke (meghalt kb. 264-ben) levelet írt aArmenia -iaknak. Koriun püspök (meghalt kb. 450-ben) szerint Mesrop Mashtotz (kb. 361–439) egykori katona és keresztény misszionárius volt, aki 406-ban megalkotta az örmény ábécét, és lefordította a Bibliát örmény nyelvre. Több mint 1244 örmény nyelvű Újszövetségi kézirat létezik.

Egyéb könyvek: A bibliai könyveken kívül egyes örmény kéziratok tartalmazzák József és Asenath történetét, a 4. Ezsdrás-könyvet, valamint a Tizenkét Ősapa végrendeletét. Az Újszövetségben megtalálható a korinthusiak levele Pálhoz és Pál harmadik levele a korinthusiakhoz.

A könyvek sorrendje: Az Apostolok cselekedetei után következik a Zsidókhoz írt levél, a Jakab-levél, az 1. és 2. Péter-levél, az 1., 2. és 3. János-levél, valamint a Júdás-levél. A Jelenések könyvét csak körülbelül Kr. u. 1000-ben vették fel a gyűjteménybe.

Megkülönböztető jegyek:

Mt 1:7–8: az „Asa” írásmód (bizánci lekcionárium, szír) szemben az „Asaph”-val (p1, [nyilvánvalóan] Sinaiticus, Vaticanus, Ephraemi Rescriptus, sahidikus kopt, bohairikus kopt, középső-egyiptomi kopt, örmény, etióp, grúz) (1 betű különbség)

Máté 26:28-ban

Az „új” szó szerepel az Alexandrinusban (kb. 450-ben), az Ephraemi Rescriptusban (5. század), a Bezae Cantabrigiensisben, a Freer-evangéliumokban, a sahidikus kopt nyelvű szövegben (3./4. század), a bohairikus kopt nyelvű szövegben (3./4. század), a Bizánci Lektóriumban, az f1-családban, az f13-családban (11. század), az örmény, az etióp stb. nyelvű szövegekben.

A „New” kifejezés nem szerepel a p37-ben (a 3. század közepe), a Sinaiticusban (Kr. u. 340–350), a Vaticanusban (Kr. u. 325–350) stb.

Márk evangéliumában 14:24

Az „új” kifejezés szerepel az Alexandrinusban, a sahidikus kopt nyelvű szövegben, a Diatessaronban, a bizánci lekcionáriumban, az f1-családban, az f13-családban, az örmény nyelvű szövegben, az etióp nyelvű szövegben stb.

A „New” kifejezés hiányzik a Sinaiticusból, a Vaticanusból, az Ephraemi Rescriptusból, a Bezae Cantabrigiensisből, a Freer-evangéliumokból, a bohair kopt nyelvű szövegekből stb.

Mk7:25 „Tisztátalan lélek volt benne” vs. „tisztátalan lélek nyomta/szorította” (csak az örmény változatban)

Jn 5:7 „amíg jövök” vs. „amíg elvonszolom magam” (csak örményül, ezért nem számítják bele az összesítésbe).

Jelenések21:12 „és a nevek” (Alexandrinus) vs. „és nevek” (bizánci lekcionárium) vs. „és” (Sinaiticus, örmény) (2 szó)

Jelenések22:14 : „akik megmosják ruháikat” (Sinaiticus, Alexandrinus, Vulgata, sahidikus kopt, etióp) vs. „akik betartják parancsait” (bizánci lekcionárium, itáliai, filoxéniai szír, bohairikus kopt, Tertullianus, Cyprianus, örmény)

K: Mit tudunk a Biblia grúz nyelvű fordításáról?

V: A Bibliát az 5. században fordították le grúz nyelvre. A kereszténységet egy Nino nevű rabszolgalány vezette be Grúziába, akit Bakur, Grúzia királya fogságba ejtett Konstantin császár idején. Az örmény hagyomány szerint a grúz fordítást Mesrop-tól, egy örmény kereszténytől vették át. Mások úgy vélik, hogy inkább a szír nyelvről fordították le. Ugyanakkor azt is feltételezik, hogy összehasonlították bizánci szövegekkel.

A grúz a legjelentősebb kartveli nyelv, amely nem áll rokonságban sem az örménnyel, sem más nagyobb nyelvekkel. A négy evangélium legrégebbi grúz nyelvű változatát (Geo1) Adysh-kéziratnak nevezik (897). Emellett létezik még a geoA és a geoB is, amelyek a geo2 alapját képezik.

Néhány jellegzetesség:

Mt1:25 : „egy fiú” (Sinaiticus, Vaticanus, szír, középső-egyiptomi kopt, grúz) vs. „elsőszülött fiú” vs. „az egyetlen fiú” (Ephraemi Rescriptus, Freer-evangéliumok, bizánci lekcionárium, örmény, etióp, Diatessaron) (4 szó). Figyeljük meg, hogy ez eltér az örménytől.

K: Mi a Biblia legkorábbi arab fordítása?

V: A Sínai-hegyi 151-es arab kódexet 867-ben fordították le. Tartalmazza a fordító kommentárját és a lekcionáriumi jegyzeteket. Az 1800-as években találták meg a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban. A 151-es kódex az „Allah” szót használja Istenre. További információkért lásd: http://www.arabicbible.com/bible/codex_151.htm.

K: Mit tudunk a többi papirusz-kéziratról?

V: Összesen 88 darab van belőlük, p1-től p88-ig számozva.

p20 + p27 (3. század) A p20-ban Jakab 2:19–3:2; 3:4–9 és más könyvek szerepelnek. A kézírás nagyon hasonlít a p27-hez, ami azt jelentheti, hogy mindkettőt ugyanaz az írnok írta.

p23 Urbana (3. század) Jakab 1:10–12, 15–18 és egyéb nem Pál-i levelek

A p45, p46 és p47 valószínűleg ugyanazon írnok művei. Együttesen Chester Beatty I., II. ésIII papiruszoknak nevezik őket. További információkért lásd az alábbi, a Chester Beatty-papiruszokról szóló kérdést.

A p54 (5–6. század) Jakab 2:16–18, 21–26; 3:2–4 és egyéb könyvek

A p52 a legrégebbi kézirat, amelyet John Rylands-papirusznak neveznek, és i. sz. 117–138-ra datálják. Egyiptomban találták. Ez azt mutatja, hogy a János-evangéliumot addigra nemcsak megírták, hanem Egyiptomba is eljuttatták. Mindkét oldalán írás található, és tartalmazza a János 18:31–33, valamint 37–38 verseket.

A p66 valószínűleg Kr. u. 125–175 körül keletkezett (korábban Kr. u. 150–200-ra becsülték). Bodmer II papirusz néven ismert. További információkért lásd a p66-ról szóló kérdést.

A legkorábbi Ószövetségi és Újszövetségi kéziratokról bővebben a Wycliffe Bible Dictionary 248–257. oldalán, valamint az A General Introduction to the Bible 387–391. oldalán olvashat.

K: Mit tudunk az Oxyrhynchus 2-es papiruszról (1. oldal)?

V: Ez a kézirat a 3. század közepéről származik, Oxyrhynchusból, Egyiptomból. Máté 1:1–9, 12, 14–20 verseket tartalmazza, valamint valószínűleg a „2:14 ” részt is. Nagyon töredékes. Oldalszámai görög betűkkel vannak jelölve. Számos hasonlóság van a 69. oldallal, valamint a Vaticanussal.

K: Mit tudunk az Oxyrhynchus 657 +PSI 1292 (p13) papiruszról?

V: Ez a kézirat Kr. u. 225–250-ből származik, Oxyrhynchusból, Egyiptomból. Tartalmazza a Zsidókhoz írt levél 2:14–5:5; 10:8–22;10:29-11:13 ;11:28-12:17 szakaszait. Oldalszámai görög betűkkel vannak jelölve. A 2. századi Papyrus Oxyrhynchus 656 kézirattal együtt találták meg, amely a Teremtés könyvének másolata. Ezen a papiruszon oldalszámok láthatók, amelyek arra utalnak, hogy korábban voltak oldalak, amelyek valószínűleg az Újszövetség korábbi részeit tartalmazták. Számos hasonlóság van a p13 és a p46 között.

K: Mit tudunk a Papyrus Oxyrhynchus 1229-ről (p23)?

V: Ez a kézirat körülbelül Kr. u. 200-ból származik, Oxyrhynchusból, Egyiptomból. A Jakab-levél 1:10–12, 15–18 verseit tartalmazza. Oldalszámai görög betűkkel vannak jelölve. A másoló nyilvánvalóan inkább a pontos másolást (beleértve a nyelvtani hibákat is) részesítette előnyben, ahelyett, hogy kijavította volna a nyelvtani hibákat.

K: Mit tudunk az Oxyrhynchus 1598-as papiruszról (30. o.)?

V: A 3. század elejéről származik. Csak három oldal maradt fenn belőle, amelyek az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:12–13, 16–17; 5:3, 8–10, 12–18, 25–28; valamint a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:1–2; 2:1, 9–11 verseket tartalmazzák. Két oldalán görög betűkkel jelölt oldalszámok találhatók. Mivel az oldalszámok 207 és 208, eredetileg nyilvánvalóan sokkal többet tartalmazott.

K: Mit tudunk a Michigan-i papirusz 1571-es leltári számú példányáról (38. o.)?

V: A kézirat a 2. század végéről vagy a 3. század elejéről származik, és csupán egy oldala maradt fenn, amely az Apostolok cselekedetei18:27 –19:6, 12–16 szakaszait tartalmazza. Oldalszáma (59) görög betűkkel („nu”, „theta”) van jelölve. Ezért Philip Comfort arra a következtetésre jut, hogy eredetileg csak az Apostolok cselekedetei könyvét tartalmazta.

K: Mit tudunk az Oxyrhynchus 1780-as papiruszról (39. o.)?

V: Ez a töredékes kézirat a János 8:14–22-t tartalmazza, és a harmadik század első felében keletkezett. A páros számú oldalon (74) oldalszámok találhatók, ami Philip Comfort szerint arra utal, hogy eredetileg csak a János-evangéliumot tartalmazta. Egyiptomban, Oxyrhynchusban fedezték fel, és 100%-ban egyezik a Vaticanussal, ami az alexandriai kéziratcsalád részévé teszi.

K: Mit tudunk a Chester Beatty I., II. ésIII papiruszokról (45., 46. és 47. oldal)?

V: Valójában három Chester Beatty-kézirat létezik: a p45, amely az evangéliumokat és az Apostolok cselekedeteit tartalmazza (3. század), a p46, amely Pál leveleit tartalmazza (kb. Kr. u. 200), és a p47, amely a Jelenések könyvét tartalmazza (a 3. század vége). Lehet, hogy mindhárom ugyanabból az időből származik. Legalábbis a p45 és a p46 oldalszámai görög betűkkel vannak jelölve.

Mi maradt fenn: A fennmaradt oldalakon Pál leveleinek nagy része (de nem az 1. és 2. Timóteus-levél, sem a Titusz-levél), valamint más újszövetségi könyvek találhatók. Az első hét oldal elveszett, és az első fennmaradt oldal a Rómaiakhoz írt levél 5:17-es versével kezdődik. Ezt követően a könyvek sorrendje a következő: a Zsidókhoz írt levél, az 1. és 2. Korinthusbeliekhez írt levél, az Efézusbeliekhez írt levél, a Galatákhoz írt levél, a Filippiekhez írt levél, a Kolosszusbeliekhez írt levél és az 1. Thesszalonikaiakhoz írt levél.

Külső megjelenés: Úgy tűnik, a könyveket hosszuk szerint rendezték. A p46-os papirusz eredetileg 104 lapból állt, amelyekből 56 ma egy írországi, dublini múzeumban található, 30 lap pedig Ann Arborban van. A hiányzó oldalakról azért tudunk, mert az oldalakon sorszámok voltak.

Írnokok: Csak egy írnok volt, korrektorok nem.

A Chester Beatty-papiruszok jellegzetességei: A p46 egyik sajátossága, hogy a Rómaiakhoz írt levél 16:5–27 a 15. fejezet végén található.

A Jelenések könyve esetében a p47 néhány szó után számértékeket tartalmaz (Theomatics II, 27–28. o.).

Bruce Metzger a p47-es papiruszról így ír: „Általánosságban a P-47 szövege gyakrabban egyezik a Codex Sinaiticus szövegével, mint bármely máséval, bár gyakran figyelemre méltó függetlenséget mutat.” Del Washburn a Theomatics II 632. oldalán azt írja, hogy ez azt mutatja, a p47 nagyon hibás.

K: Mit tudunk a Bodmer II papiruszról (p66)?

V: Ez a harmadik legrégebbi fennmaradt papirusz-gyűjtemény. Martin eredetileg Kr. u. 200-ra datálta, Hunger szerint Kr. u. 100–150, a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 366. oldalán a 2. század közepe szerepel, míg Aland és társai The Greek New Testament című művének 4. átdolgozott kiadásában „Kr. u. 200 körül” szerepel. Turner Kr. u. 200–250-re datálta, részben a nagy eltérések miatt. Azóta azonban a 2. századi kéziratokban is találtak ilyen nagy eltéréseket. Comfort jól cáfolja Turner érveit, és azt állítja, hogy a kézirat a 2. század közepéről (Kr. u. 125–175) származik. A p66-os papirusz Egyiptomban, Thébától és Panopolisztól nem messze, Nag Hammadi közelében került elő. Úgy tartják, hogy vagy alexandriai kézirat, vagy pedig alexandriai és nyugati típusok keveréke. Ugyanakkor mintegy 20 eltérést mutat az összes nyugati típusban szereplő szövegváltozatoktól.

A megmaradt rész: a p66 a János 1:1–6:11; 6:35b–14:26, 29–30; 15:2–26; 16:2–4, 6–7; 16:10–20:20, 22–23; 20:25–21:9, 12, 17. A The Archaeology of the New Testament (Finnegan) című mű 381. oldalán látható, hogy a 137. oldal nagyon töredékes, és János 19:16 egy részét tartalmazza.

Külső jellemzők: a p66-os kódex 78 lapból áll, mérete 14,2 centiméter × 16,2 centiméter. Oldalanként 15–25 sor található benne, az oldalszámok görög betűkkel vannak jelölve. Jellemzően ott, ahol a „kereszt” és a „keresztre feszíteni” szavak szerepelnek, az írnok azokat úgy rövidítette le, hogy a chi és a rho betűket egymás fölé írta. Ma a p66 Svájcban, Cologny-Genfben található.

A Bodmer II papirusz jellegzetességei: Egyesek doketikus hajlamot látnak a p66-ban.

Jn1:18 -ben „egyszülött Isten” szerepel, nem pedig „egyszülött fiú”

Jn3:13 -ban hiányzik a „mennyben lévő Ember Fia” kifejezés

Jn7:53-8:11 : ez a legrégebbi fennmaradt kézirat, amelyből hiányzik a házasságtörő asszony története.

Jn9:35 az „ember fia” helyett „Isten fia” kifejezést használja

Jn 19:5-ből hiányzik: „És így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”

K: Mit tudunk a Bodmer-papirusz p72-ről?

V: A p72-t körülbelül Kr. u. 300-ban írták. Nyilvánvalóan egy magánmásolat volt, amelyet valaki négy írnoktól rendelt meg. Hasonlít a sahidikus alexandriai típushoz, és görög betűkkel jelölt oldalszámokkal rendelkezik.

Mi maradt fenn: A könyvek sorrendje a következő: Mária születése, az apokrif Pál levelei a korinthosziakhoz, Salamon tizenegyedik ódája, Júdás levele, Melitó húsvéti homíliája, egy himnusz töredéke, Phileas védelme, a 33. zsoltár, a 34. zsoltár, az 1. Péter-levél és a 2. Péter-levél.

Külső jellemzők: Mérete 6 × 5 ¾ hüvelyk (15 ¼ × 14,5 cm).

K: Mit tudunk a Bodmer-papiruszok 14/15 p75-ről?

V: A p75 (Bodmer 14/15) i. sz. 175–225 között keletkezett. Comfort és Barrett szerint i. sz. 175 körül. A p66-hoz, a Sinaiticushoz, a Vaticanushoz és az Alexandrinushoz hasonlóan a görög szövegben nincsenek írásjelek, Bruce Metzger A Textual Commentary on the Greek New Testament című művének 167. oldala szerint. Úgy tűnik azonban, hogy a p75-ben és a Sinaiticusban később írásjeleket adtak hozzá.

Tartalma: a p75 a Lukács- és a János-evangélium nagy részét tartalmazza. Pontosabban: Lukács 3:18–22; 3:33–4:2; 4:34–5:10; 5:37–6:4; 6:10–7:32; 7:35–39, 41–43; 7:46–9:2; 9:4–17:15; 17:19–18:18; 22:4–24:53. Továbbá tartalmazza a János 1:1–11:45, 48–57; 12:3–13:1; 13:8–9; 14:8–29; 15:7–8 részeket. (A Lukács 1:1–3:17 hiányzik, mivel nyolc lap elveszett.) A János7:53-8:11 soha nem volt benne.

Külső jellemzők: a p75-ös kódexből 102 lap maradt fenn (az eredeti 144-ből), amelyek mérete 10 ¼ × 5 1/3 hüvelyk (26 × 13,5 cm). Sok, de nem minden helyen a „kereszt” és a „keresztre feszíteni” kifejezéseket a chi és a rho betűk egymásra írásával rövidítették, a The Archaeology of the New Testament (Finnegan) 382., 383. oldalának megfelelően.

A Bodmer 14/15-ös papiruszok jellegzetességei: A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 494–496. oldalai szerint az írnok hajlamos volt kihagyni a névmásokat. Görögül a mondat alanyát még így is meg lehet állapítani az ige végződései alapján. Ezen kívül úgy tűnik, hogy a hivatásos keresztény írnok meglehetősen pontosan másolta a szöveget. Nyilvánvalóan az ApCsel 12:20 alapján végzett egy módosítást a Lukács-evangéliumban (14:32 ), valamint néhány további harmonizálást is végzett.

A Bodmer 14/15-ös papiruszok statisztikája: A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 496. oldalának adatai szerint a szöveg 87%-ban megegyezik a Vaticanus-szal (a János-evangéliumban 92%-ban). A Vaticanus és a Bodmer 14/15-ös papiruszok között 35 olyan jelentős szövegváltozat található, amely kizárólag e két kéziratban fordul elő, valamint közös helyesírási hibák is vannak.

K: Mit tudunk az Uncial 0189-ről?

V: Ez az Újszövetség legrégebbi fennmaradt pergamen kézirata, amely a 2. század végéről vagy a 3. század elejéről származik. Egy töredékes oldalból áll, amely az ApCsel 5,3–21-et tartalmazza. Oldalszáma (15) görög betűkkel van jelölve.

K: Mit tudunk az Antinoopolis 12-es papiruszról (Uncial 0232)?

V: Kr. u. 300 körülről származik, és a 2 János 1–9-et tartalmazza. Egyiptomban, Antinoopolisban találták, és görög betűkkel jelölt oldalszámokkal (164 és 165) rendelkezik.

K: Mit tudunk a Bezae Cantabrigiensisről (más néven Codex Bezae)?

V: Ez a legrégebbi ismert kétnyelvű kézirat, amelynek bal oldalán görög, jobb oldalán latin szöveg található. A Bezae Cantabrigiensis egy nyugati szöveg, amelyet i. sz. 450–550 körül másoltak. Gyakran „D” betűvel rövidítik, vagy Uncial 05 néven emlegetik.

Mi maradt fenn belőle: A négy evangélium nagy része és az Apostolok cselekedeteinek egyes részei fennmaradtak. A 3 János 11–15 csak latinul maradt fenn. Görög nyelven hiányzik belőle a Máté 1:1–20;6:20 –9:2; 27:2–12; János1:16-3:26 ; az Apostolok cselekedetei8:29-10:14 ; 21:2–10; 15–18;22:10 –20;22:29 –28:31. A latin változatból hiányzik a Máté 1:1–11; 6:8–8:27; 26:65–27:1; János 1:1–3:16; Apostolok cselekedetei 8:20–10:4; 20:31–21:2; 21:7–10; 22:2–10; 22:20–28:31.

Külső jellemzők: 510 lapból áll, amelyek mérete 25,8–26,7 cm × 17–22,9 cm. (A legtöbb más jelentős kézirat méretei egységesebbek.) Drága pergamenre írták barna tintával. Oldalonként egy oszlop van, oszloponként 33 sor. A szavak között nincs szóköz, és az Ószövetségből származó idézeteket nem jelölték meg. Jelenleg Londonban, az Egyesült Királyságban található.

Írnokok és korrektorok: Kilenc korrektor dolgozott rajta, akik a 6. és a 12. század között éltek.

A Bezae Cantabrigiensis sajátosságai: A Márk-evangélium hosszabb befejezését tartalmazza. Metzger a Manuscripts of the Greek Bible című művében (89. o.) így fogalmaz: „Szövegileg egyetlen ismert újszövetségi kézirat sem tartalmaz ennyi sajátos olvasatot, főként szavak, mondatok, sőt események szabad hozzáadását (és esetenkénti kihagyását).” Bruce Metzger A Textual Commentary on the Greek New Testament című művének 2. kiadásában (1971), 356. oldalon azt írja, hogy a Bezae Cantabrigiensis nagyon kedvelte a tote görög szót.

Kihagyások: Az alábbiakban felsorolt 86 szó elsősorban csak a Bezae Cantabrigiensis-ben hiányzik.

Mt5:32 : „és aki elvált/elküldött, és újra házasságot köt, az házasságtörést követ el” – ez hiányzik belőle, valamint számos olasz kéziratból és Szent Ágostonnál is. (6 szó)

Mt9:34 hiányzik a Bezae Cantabrigiensisből és a Diatessaronból (12 szó).

Mk3:18 : „Lebbaeus” szemben a „Thaddaeus”-szal a legtöbb egyéb kéziratban

Lk12:21 hiányzik belőle: „ez az, aki magának halmoz fel kincset, nem gazdag Isten előtt” (9 szó)

Lk 22:17-20-ból hiányzik a 19b-20 egy része (kb. 38 szó)

Lk 24:12 hiányzik. (21 szó)

ApCsel1:26 A „tizenegy apostol” helyett ebben és Eusebiusnál „tizenkét apostol” szerepel.

ApCsel 19:9-ben „Tyrannus” helyett „Tyrannus11:00 -ból reggel, majd4:00 délután” szerepel, szemben a „Tyrannus” és „egy bizonyos Tyrannus” kifejezésekkel (6 szóval több)

Kiegészítések:

ApCsel12:23 : „amelyet a férgek megették” – szemben egy kizárólag a szír nyelvű változatban szereplő kiegészítéssel, illetve egy kizárólag a Bezae Cantabrigiensis és az Italic változatokban szereplő kiegészítéssel

Apostolok cselekedetei13:43 : a Bezae Cantabrigiensis, az Italic és néhány szír változat 11 szót ad hozzá az „Isten” után. (A középső-egyiptomi kopt változat 8 szót ad hozzá az „Isten” után.)

Apostolok cselekedetei 15:2 „úgy tűnt, hogy Pál, Barnabás és néhányan közülük felmennek” vs. egy 10 szavas kifejezés helyettesítése egy 24 szavas kifejezéssel (6 közös szó) (szintén az Italic, egyes szír és a középső-egyiptomi kopt változatokban) (nem számítva bele az összesítésbe)

ApCsel15:12 : egy 10 szavas kifejezést egy 25 szavas kifejezéssel helyettesítettek (2 közös szó) (csak a Bezae Cantabrigiensis, az itáliai, egyes szír és a középső-egyiptomi kopt változatokban)

Apostolok cselekedetei15:41 : 5 szót hozzáadott

Apostolok cselekedetei16:39 : egy 10 szavas kifejezést egy 36 szavas kifejezéssel helyettesített (3 közös szó)

Apostolok cselekedetei16:35 : egy 3 szóból álló kifejezést egy 18 szóból álló kifejezéssel helyettesített (2 közös szó)

ApCsel16:35 3 szót adott hozzá.

ApCsel 19:1 egy 17 szavas kifejezést egy 27 szavas kifejezéssel helyettesített. Ez a p38-ban (kb. Kr. u. 300) is megtalálható, valamint néhány szír nyelvű kéziratban.

A Bezae Cantabrigiensis mellett ezek néhány szír nyelvű kéziratban (5. század) is megtalálhatók.

K: Mit tudunk a Codex Claromontanusról?

V: Ezt a kéziratot a 6. században írták, és a Bezae Cantabrigiensis kiegészítője.

Ami fennmaradt: A kézirat a Bezae Cantabrigiensis-ben hiányzó részek nagy részét tartalmazza. Pál összes levelét és a Zsidókhoz írt levelet is tartalmazza, a következők kivételével. A Rómaiakhoz írt levél 1:1–7, 27–30 és az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 14:13–22 görög nyelven elveszett, az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 14:8–18 és a Zsidókhoz írt levél 13:21–23 pedig latin nyelven hiányzik. A görög szöveg jól meg van írva, de a latin fordítás nem túl jó.

Külső jellemzők: 533 oldalból áll, amelyek mérete 7 x 9 hüvelyk (18 x 23 cm). Egy oszlopban van írva, pergamenre.

K: Mit tudunk a bizánci lekcionáriumról?

V: A bizánci lekcionárium körülbelül 1 761–2 209 görög kéziratból áll, amelyek általában egymással összhangban vannak. A lekcionáriumok az evangéliumokból és az Apostolok cselekedeteiből származó olvasmányok gyűjteményei voltak. A bizánci lekcionárium nem mindig egységes. Például a János 8:4-ben egyes változatokban az áll, hogy „mondták neki”, másokban pedig, hogy „mondták, hogy megkísértsék”.

Az első fennmaradt bizánci lekcionárium Kr. u. 400 előtt készült. Volt egy második is Kr. u. 500 előtt, további 3 Kr. u. 600 előtt, 5 Kr. u. 700 előtt, 22 Kr. u. 800 előtt, 123 Kr. u. 900 előtt és 147 Kr. u. 1000 előtt. A többi Kr. u. 1800-ig terjed, ezek nagy része, körülbelül 1496 darab, Kr. u. 1000 és 1400 között készült. Az évszázadok szerint csoportosított lekcionáriumok táblázatát lásd Aland és Aland: The Text of the New Testament: An Introduction to the Critical Editions and to the Theory and Practice of Modern Textual Criticism című művének 82. oldalán.

K: Miért van ennyi apró eltérés a kéziratok között?

V: Először néhány alternatív hipotetikus forgatókönyv, majd egy spekuláció a válaszra vonatkozóan.

1. KÉPZELJÜK EL: Izraelben egy kis barlangban találtak kéziratokat, amelyek az Újszövetség teljes szövegét tartalmazzák. A radiokarbonos kormeghatározás szerint ezek Kr. u. 90-ből származnak, +/- 100 év eltéréssel. Minden kézirat végén egy rövid megjegyzés található, amely szerint ez az eredeti szerző eredeti kézirata.

Isten mindenható, és ha akarta volna, így is alakíthatta volna a dolgokat.

2. KÉPZELJÉK EL: Az elmúlt néhány évben az Apostolok cselekedetei könyvének több száz teljes kéziratát találták meg, amelyek Kr. u. 100 és 300 közötti időre datálhatók. Nincs közöttük két egyforma, és egyik sem mutat több mint 20%-os egyezést az Apostolok cselekedetei bármely más másolatával.

Istennek hatalmában állt volna, hogy az Újszövetségben szereplő szava gyakorlatilag elveszjen, ha úgy akarta volna.

3. KÉPZELJÉK EL: Kiderült, hogy Kr. u. 325-ben a keresztény vezetők összegyűjtötték az Újszövetség minden elérhető példányát, és a legtöbbet elégették. Ezután kiadtak egy „szabványosított” változatot. Néhány korai példány azonban fennmaradt, és a vallási vezetőknek erről korábban tett tanúsága a különböző fejezetek hosszáról kínos helyzetbe hozza azokat, akik úgy vélik, hogy a szabványosított változat volt az egyetlen.

Isten ezt is elintézhette volna, ha úgy akarta volna. Ha a dátumot körülbelül 400 évvel előre tolná, és a „Újszövetség” szót „Koránra” cserélné, akkor ezt kellene elhinnie, ha Ön a Korán történetét tanulmányozó muszlim lenne.

A valós helyzet az, hogy olyan sok példányunk van az Újszövetségből, hogy semmilyen keresztény tanítás tekintetében nincs kétség afelől, mit mondanak. Annyi példányunk van – nem is beszélve a korai egyházi írók idézeteiről és parafrázisairól –, hogy a Biblia teljes jelentését ismerjük. Ugyanakkor sok példányban előfordulnak másolási hibák, és az Újszövetség szövegének körülbelül 97%-ában vagyunk biztosak. Egyrészt ez nagyon magas arány. Másrészt viszont lehetne magasabb is. Talán az a tanulság, hogy Isten rendkívül fontosnak tartotta az Újszövetség jelentésének 100%-os megőrzését, de az egyes szavakkal nem foglalkozott annyira.

Az Ószövetségből nincs olyan sok példányunk, de Jézus hitelesítette a saját korában használt Ószövetséget, és rendelkezünk az Ő korából származó Ószövetség-példányokkal.

K: Melyek az Újszövetség örmény fordításának jellegzetességei?

V: Az első örmény fordítás az 5. században készült. Korábban azt hitték, hogy Mesrob/Mesrop püspök (meghalt 439-ben) készítette. Ma azonban úgy véljük, hogy Sahak/Sahok a Nagy (390–439) volt a szerzője. Egyesek úgy vélik, hogy görögből fordították, de Mesrob unokaöccse és tanítványa szerint Sahak szír nyelvről fordította. A „General Introduction to the Bible” (Általános bevezetés a Bibliába) című mű 519–520. oldalán rámutatnak arra, hogy az örmény kéziratokat a 8. század előtt az epheszoszi zsinat után Konstantinápolyból hozott görög kéziratok alapján javították ki. Ma már csak a javított változatok állnak rendelkezésünkre, és a legrégebbi kéziratok a 9. századból származnak. A „A Textual Commentary on the Greek New Testament” (A görög Újszövetség szövegkritikai kommentárja) című mű második kiadásának 102. oldala szerint körülbelül 100 örmény kézirat létezik.

Az örmény fordítás az Újszövetség minden könyvét tartalmazza, és mind a bizánci, mind a caesareai kéziratcsaládokat követi. Íme néhány jellegzetes olvasat az örmény szövegből.

Jn7:53-8:11 A The Greek New Testament című mű 4. kiadásának 347. oldala szerint egyes korai örmény kéziratokban a János-evangéliumban a „7:53-8:11 ” kifejezés szerepel, más korai kéziratokban viszont nem. A standard örmény szövegben a János-evangéliumban a „7:53-8:11 ” kifejezés szerepel a „21:25 ” után.

Jn 8:8 „a földre írt” (a legtöbb más kézirat) szemben a „mindegyikük bűneit a földre írta” (5 szó) változatával. A második változatot tartalmazó kéziratok az örmény és a sokkal későbbi, a 9. századtól kezdődő kéziratok.

Jn21:25 Az örmény fordítás (5. század) és az „f1” kéziratcsalád itt a „John7:52 ” után helyett a „7:53 to 8:11 ” kifejezést fűzi hozzá. Aland azonban azt mondja, hogy ez nem „Arm”, hanem „Armmss” , ami azt jelenti, hogy egy ősi változat vagy egy korai egyházi író szövege eltért a szerkesztett örmény szövegtől.

A Róma 8:1 a „Jézus” szóval végződik, szemben a „Jézus, aki nem a test szerint jár” és a „Jézus, aki nem a test szerint jár, hanem a Lélek szerint” változatokkal.

A legtöbb kéziratban csak a „Jézus” szerepel. A 1001 Bible Questions Answered című könyv 18. oldalán az áll, hogy a szövegkritikusok között nincs vita ebben a kérdésben; egyszerűen csak „Jézus”-nak kell lennie.

A második változat az örmény, a gót 493–555-ből, valamint az Alexandrinus kr. u. 450 körülről származó kéziratokban található.

A harmadik változat a bizánci lekcionáriumban,

a Sinaiticusban (javítva) 340 után, valamint a Claromontanusban (javítva) a 6. századból.

Hasznosság: Az örmény fordítás alátámasztja a Biblia megbízhatóságát körülbelül az 5. századtól kezdve. A késői keletkezési időpont azonban korlátozza annak hasznosságát a pontos eredeti görög szöveg megállapításában.

K: Melyek az Újszövetség gót fordításának jellegzetességei?

V: A gót Biblia fordítását Ulfilas (vagy vele együtt dolgozó valaki) készítette Kr. u. 350 körül. A gótok hatalmas, harcias nép voltak. Ezek a Moeso-gótoknak nevezett gótok Kr. u. 250 óta telepedtek le Moesiában, és vezetőjük, Fritigern alatt Kr. u. 378-ban Adrianopolisz közelében legyőzték Valens római császárt. A gót Biblia egy példánya ma Uppsalában, Svédországban található, és az evangéliumok több mint fele fennmaradt. Ulfilas, egy görögül beszélő gót, a gótok második püspöke volt, és ariánus. Ennek ellenére fordítása kiválóan sikerült. Az egyetlen sajátosság, amit találtam, a Rómaiakhoz írt levél 8:1-ben található, ahol megegyezik az örmény és az alexandrinus szöveggel.

Fontos felismerni, hogy Ulfilas ariánus eretnek volt. Itt van valaki, akinek teológiáját a Nikaiai Zsinat elítélte, és akinek semmilyen oka nem volt arra, hogy Krisztust magasztalja, vagy az ortodox keresztényeket kövesse. Ráadásul, mivel gót nyelvű szövegről van szó, a görög és latin nyelvű keresztények nem másolták át és nem javították ki, mivel nem ismertek gótul. Ennek ellenére gót fordítása annyira objektív volt, hogy a fordításból lehetetlen megállapítani, hogy nem ortodox keresztény készítette. Azok számára, akik azt állítják, hogy a Bibliát olyan keresztények hamisították meg, akiknek teológiai érdeke fűződött hozzá, erre a válasz Ulfilas és a gót fordítás objektivitása.

Kéziratok: Öt gót kézirat maradt fenn. A Codex Argenteus körülbelül 520-ból származik.

Pontosság: A gót nyelvű szövegben nagyon kevés szövegváltozat található. A „General Introduction to the Bible” (Általános bevezetés a Bibliába) című mű 518–519. oldalán ez áll: „A fordítás szorosan, szinte szó szerint követi a bizánci típusú görög szöveget, és kevés információt nyújt a szövegkritikusoknak.” Ma öt töredékes példányunk van a gót nyelvű fordításból, amely Kr. u. 493–555 között készült, köztük egy gót–latin változat.

Az Ószövetség szövege (Ernst Würthwein szerzésében) 206. oldalán ez áll: „Általános szabály, hogy [a gót változatot] csak mellékesen idézik, mivel szövegalapjának általános jellege meglehetősen pontosan ismert; fordításához Wulfilas [Ulfilas] egy késő bizánci szövegű kéziratot használt, amely alig tér el attól, amit a görög kéziratban találunk.”

K: Mit tudunk a Diatessaronról?

V: A Diatessaron (kb. 172-ből) angolul „a négy által” jelentést hordoz. Ez az evangéliumok összehangolása, amelyet Tatianus írt szír vagy görög nyelven. Tatianus 110–177 között élt. Asszír keresztény volt, aki Justinus Martyr (meghalt 165-ben) tanítványa volt. Sajnos Tatianus később eretnek lett, és csatlakozott az enkratitákhoz.

Az enkratiták („önmaguk urai”) egy aszketikus (és vegetáriánus) gnosztikus szekta voltak, amely körülbelül Kr. u. 166-ban alakult. Tatianus a Diatessaronjában nem szerepeltette azokat a verseket, amelyek azt mutatták, hogy Jézus ember volt. Így kihagyta a genealógiákat és más verseket is. A Diatessaron az négy evangélium körülbelül 79%-át idézi.

A Diatessaron legkorábbi fennmaradt töredéke az egyetlen, amely görög nyelven maradt fenn. Ezt a művet a Perzsák által Kr. u. 256-ban elpusztított Dura-Europos városában, az Eufrátesz partján használták. Rendelkezésünkre áll egy szír nyelvű és három arab nyelvű másolat, amelyek közül a legkorábbi a 6. századból származik. 1957-ben a régészek felfedeztek egy, a Diatessaronról szóló kommentárt, amelyet Ephraem Syrus (Kr. u. 375) írt. A gnosztikusokon kívül csak a szíriai egyház néhány tagja kedvelte a Diatessaront. Egy szíriai püspök elrendelte több száz példány megsemmisítését, ezért maradt fenn ma már csak néhány.

Óvatosság a Diatessaronra való hivatkozáskor: A kevés fennmaradt példány késői keletkezési ideje miatt a Diatessaron nem túl hasznos forrás az evangéliumok pontos szövegének meghatározásához. Ráadásul a szöveg nagy része arab nyelven maradt fenn, az arab igeidők pedig kevésbé pontosak, mint a görögök.

Ennek az eretnek tanúságnak a nagy értéke: A Diatessaron azonban egy másik szempontból nagyon hasznos tanúság. Egyrészt itt van egy gnosztikus eretnek, aki nem habozik kihagyni a harmonizált szövegéből azokat a teljes szakaszokat, amelyek nem felelnek meg neki, nevezetesen azokat, amelyek Jézus emberségét hangsúlyozzák. Talán ezt elfogadhatóbbnak tartották, mert nem csupán egy evangéliumot másolt le, hanem mindegyikből összeállított egy összehangolást, és nem adott hozzá semmilyen anyagot. Másrészt a Tatianus által idézett evangéliumok 79%-a önálló műként maradt fenn. Ha megvizsgáljuk ezt a művet, nagyon szoros egyezést látunk a ma fennmaradt görög szentírásokkal.

Tatianus, az eretnek, akit nem zavart, hogy egész szakaszokat kihagyjon, motivációja lehetett volna arra, hogy belefoglaljon bármilyen jelentős eltérést, amely állítólag létezett Jézus történeteiben. A Diatessaronban leírtak azonban egyszerűen a négy evangéliumból származó idézetek, kivéve azt a mintegy 20%-ot, amely Jézus emberségét hangsúlyozta.

A főbb eltérések csekélyek, de látható, hogy Tatianus aszketikus nézetei hogyan színezték őket. Azt írja, hogy Keresztelő János tejet és mézet evett a sáskák és a vadméz helyett, és nem esik szó Mária és József házasságáról.

Részletek: Az alábbiakban felsoroljuk azokat a versrészleteket, amelyek hiányoznak a Diatessaron egyes fejezeteiből. Ezeket a számokat az Ante-Nicene Fathers 9. kötetének 34–138. oldaláról, illetve részben Metzger A Textual Commentary on the Greek New Testament című művéből számítottuk ki.

K: Milyen sorrendben szerepeltek az Újszövetségi könyvek a kéziratokban?

V: Azok a kéziratok, amelyek megőrizték az evangéliumokat, általában azokat helyezik az első helyre, a következő sorrendben: Máté, Márk, Lukács és János. Kivételt képez ez alól a Curetoni szír kézirat, amelyben Lukács és János helye felcserélődött.

Íme a könyvek sorrendje különböző kéziratokban.

A p30-as kéziratban az 1. és 2. Thesszaloniki levél sorrendben szerepel.

A p45-ben a Máté, Márk, Lukács és János evangéliumok sorrendben szerepelnek.

A p46-os kéziratban a Rómaiakhoz, a Zsidókhoz, az 1. és 2. Korinthusbeliekhez, az Efézusbeliekhez, a Galatákhoz, a Filippiekhez és az 1. Thesszalonikaiakhoz tartozó levelek szerepelnek sorrendben.

A p72-ben az 1. és 2. Péter-levél a 1–46. oldalon található. A Júdás-levél a 62–68. oldalon található.

A 75. oldalon a Lukács és a János evangéliumok találhatók.

A Sinaiticus a könyveket a következő sorrendben tartalmazza: a négy evangélium, Pál levelei, a Zsidókhoz írt levél, az Apostolok cselekedetei, a katolikus levelek, a Jelenések könyve, a Barnabáshoz írt levél és a Hermas pásztora. Mind a Vaticanus, mind a Sinaiticus a 2. Thesszalonikiak levelét közvetlenül a Zsidókhoz írt levél előtt tartalmazza. Az Alexandrinus az Újszövetségi könyvek után az 1. és 2. Klemens levelet tartalmazta, bár a 2. Klemens levél egy része ma már hiányzik. A tartalomjegyzék szerint a 2. Kelemen-levél után a Salamon zsoltárai következtek.

K: Miért nincs a kéziratok túlnyomó többségében írásjel?

V: Az írásjelek arra szolgálnak, hogy jelezzék az olvasónak, mikor kell szünetet tartania és levegőt vennie, mert a gondolat egy része befejeződött. A „Manuscripts of the Greek Bible” című mű 31–32. oldalai szerint általánosan elfogadott nézet, hogy a bizánci Arisztophanész találta fel a szünet- és ékezetjeleket. Alul egy pontot (amely pontnak tűnik), középen egy pontot, felül pedig egy pontot használt. Valaki más vezette be a vesszőt a 9. század körül, a kérdőjel (;) pedig a 8. vagy 9. század körül jelent meg.

K: Mivel a legtöbb görög kéziratban a szavakat szóköz nélkül írták, hol okoz ez kétértelműségeket?

V: A görög nyelv végződéseinek szerkezete miatt ez a „A görög Biblia kéziratai” című mű 31. oldala szerint kevés kétértelműséget okoz. A kétértelmű helyek a Rómaiakhoz írt levél 7:14; az 1. Timóteus-levél 3:16, valamint a Levitikus 5:4 görög fordítása (de nem az eredeti héber szöveg).