K: Mi a könyv fő üzenete?
V: A Rút-könyv az Ószövetség öt, „Megilloth” néven ismert könyvének egyike, amelyeket az ünnepek alkalmával olvastak fel. A Rút-könyvet a Hét Hetek Ünnepén, vagyis pünkösdkor olvasták fel. A Rút-könyvnek több fontos szerepe is van a Bibliában.
Történelmi szempontból a Rút-könyv bemutatja nekünk Dávid ősét. Ez kifejezetten az egyik célja a Rút 4:18–22 szerint. Rút szerepel József genealógiájában a Máté 1:5-ben.
Fogalmi szempontból a „megvált” vagy „megváltás” (ga’al) szavak 23 alkalommal fordulnak elő a könyvben, és ez a fogalom később, a Messiás eljövetelekor hasznosnak bizonyult.
A „735 Baffling Bible Questions Answered” című könyv 98. oldalán rámutatnak arra, hogy a Rút-könyv szemszögéből nézve a könyv ellensúlyozza a Bírák könyvében szereplő tragikus képeket.
K: Milyen irodalmi értéke van a Rút könyvének?
V: A lelki értéken túl a Rút-könyv kiváló irodalmi példa is. A „The Believer’s Bible Commentary” (A hívő Biblia-kommentár) 287–288. oldalán a következő történet szerepel.
Egyszer, amikor Benjamin Franklin a francia udvarban tartózkodott, hallotta, hogy néhány francia arisztokrata lekicsinyelte a Bibliát. Bár Benjamin Franklin maga nem volt keresztény, irodalmi műként nagyra értékelte a Bibliát, ezért a következőket tette. Franklin saját kézírásával leírta Rút történetét, és az összes nevet franciára cserélte. Ezután felolvasta a történetet az arisztokratáknak. Ők megkérdezték tőle: „De honnan szedte ezt az irodalmi gyöngyszemet, Monsieur Franklin?” Franklin így válaszolt: „Abból a könyvből származik, amelyet annyira megvetnek: a la sainte [Szent] Bibliából!”
K: Mi a Rút könyvének vázlata?
V: Rút 1:1–5 Visszatérés a Moábba való menekülés után
Rút 1:6–22 Fordulj vissza, hacsak nem akarod igazán az áldást
Rút 2. Rút szedeget, és meglátja Boázt
Rút 3. A látogatás a szérűhelyen
Rút 4:1–12/17 Rút megváltása és Isten vezetése
A megváltás megtervezése, igénylése, megfogadása és várakozása
Rút 4:13/18-22 Egy fiú örömteli születése és a királyi vérvonal
K: A Rút könyvében és a Mózes 5. könyvének 23:3 versében nem lenne-e Rút kizárva az Úr gyülekezetéből?
V: Először némi háttérinformáció, majd két lehetséges válasz.
Háttér: Ennek a korlátozásnak az egyik oka az volt, hogy a félig izraelita gyermekek ne nőjenek fel más isteneket imádva. Rút izraelita férje megszegte a törvényt, amikor feleségül vette a moábita Rútot. Isten azonban még a engedetlenséget is felhasználhatja a tervében. Ezen túlmenően a keresztények két válasz között oszlanak meg.
Igen, Rút kizárásra kerülne a gyülekezetből, de még ha valakinek ilyen alacsonyabb státusza lenne, és kizárnák a gyülekezetből, akkor is imádhatná Istent és követhetné Őt. Néha a keresztényeket kizárják bizonyos szolgálati lehetőségekből bűn miatt (például házasság felbontása stb.), vagy egyszerűen azért, mert a célcsoport előítéletes a nemzetiségükkel szemben. De még így is szolgálhatják Istent abban az új szerepben, amelyet Isten most adott nekik.
Nem: „A te néped az én népem lesz, és a te Istened az én Istenem lesz” (Rút1:16 ). Ha valakit – ahogy Rútot is – „az Úrhoz csatlakozó idegenek” közé soroltak (Ézsaiás 56:6), akkor örökbefogadás révén izraelitává vált. Valójában Dávid király Rút dédunokája volt (három generáció), Rút könyve4:21 –22, Máté 1:5–6 és Lukács 3:31–32 szerint. Hasonlóképpen Ézsaiás 56:3 azt mondja, hogy azokat a külföldieket, akik csatlakoztak az Úrhoz, nem zárják ki az Ő népéből.
Végül meg kell említeni, hogy Izrael e sötét időszakában mind Rút, mind a falubeliek valószínűleg nem voltak tisztában ezzel a korlátozással. Néha Isten még a tudatlanságunkat is felhasználja. Például az izraeliták a Józsué 9-ben szerződést kötöttek a gibeoniakkal.
K: A Rút 1-ben szereplő könyvet az 5. században írták-e azzal a céllal, hogy ellensúlyozzák Nehémiásnak a nem zsidókkal való házasságra vonatkozó tilalmát, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 265. oldalán állítják?
V: Nem, Asimov bizonyíték nélkül állítja ezt. A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.
1. Az a tény, hogy Boáz Dávid őse volt, akinek uralkodása i. e. 1010 körül kezdődött, később egy történelmi elbeszélésben is rögzítésre került: 1 Krónikák 2:11–12.
2. Bár nem tudjuk pontosan, mikor íródott a Rút könyve, nagy valószínűséggel Dávid halála előtt keletkezett, mivel nem említi Dávid híres fiát, Salamon királyt.
3. Emellett az a tény, hogy Rút moábita volt, magyarázatot ad egy egyébként rejtélyesnek tűnő eseményre: amikor a helyzet veszélyessé vált, Dávid szüleit Moábba vitte menedékbe (1 Sámuel 22:3–4).
4. Végül pedig a szerző nem tűnik hajlamosnak arra, hogy saját tényeket illesszen be a szövegbe. A Rút 1:7-ben könnyű lett volna egyszerűen megnevezni egy moáb városát. A szerző azonban csak annyit mondott, hogy Noémi „elhagyta azt a helyet, ahol eddig élt”. A szerző nem akarta elárulni nekünk, hogy Noémi Moábban hol élt, mivel nyilvánvalóan ő maga sem tudta.
Vitatható, hogy nincs más bizonyítékunk, csak az, amit az emberek a Rút könyvében és az 1. Krónikákban írtak. Ez igaz, de a történelemben nincs más bizonyítékunk a leleteken és az írásos forrásokon kívül. Például nincs bizonyítékunk arra, hogy Julius Caesarnek egyáltalán volt anyja (talán kikelett?), kivéve azt, amit az emberek írtak. Hasonlóképpen nincs bizonyítékunk arra, hogy Dávidnak volt dédanyja, kivéve azt, amit az emberek írtak.
K: A Rút 1:1-ben Elimelech azért volt szegény, mert éhínség volt, vagy Noémi volt „jól szituált”, ahogy a Rút1:21 -ben áll?
V: Nem kell sok pénz ahhoz, hogy gazdag családi életünk legyen. Az éhínség miatt hagyták el Júdát. Amikor a Rút 1:21-ben azt olvassuk, hogy Noémi „teljes életűen” távozott, az arra utal, hogy volt férje és két fia, akik később meghaltak. Az emberek anyagi szempontból szegények lehetnek, de mégis teljes életet élhetnek. Lásd a „Nehézségek a Bibliában” című könyv 335–336. oldalát, ahol lényegében ugyanazt a választ találja.
K: Miért hagyják el az emberek a Rút 1:1-ben azt, amit Isten adott nekik, valami jobbért?
V: Ahogy a mondás tartja: „a szomszéd fűje mindig zöldebb”. Moáb, a Jordán keleti partján, termékeny földekkel rendelkezett a Holt-tengertől keletre. A történelem későbbi szakaszában Moáb királyát, Mesát „báránykirálynak” is nevezhették, mivel a vidék annyira alkalmas volt a juhok tenyésztésére.
Isten mind Mózesnek, mind Józsuénak megmondta, hogy az izraelitáknak adta Kánaán földjét. Míg Betlehemben sokan nem látták szükségét annak, hogy az éhínség miatt elmenjenek, Elimelech úgy döntött, hogy egyedül jobban boldogulhat, és olyan gazdagabb legelőkre megy, amelyek nem azok voltak, amelyeket Isten adott nekik.
Néha az embereknek annyi figyelmüket elterelő dolog van – legyen szó szórakozásról, olyan dolgokról, amelyeken nem tudnak változtatni, vagy apró-cseprő dolgokról –, hogy nincs idejük elgondolkodni azon, vajon valóban úgy élnek-e, ahogyan szeretnének.
Ma azoknak a hívőknek, akik azt mondják, hogy hisznek Istenben, fel kell tenniük maguknak egy második kérdést is: valóban hiszik-e, hogy Isten útja a legjobb út? Valóban hiszik-e, hogy végső soron boldogabbak lesznek, ha Isten számukra előirányzott keretein belül maradnak, vagy beleesnek abba a kísértésbe, hogy azt gondolják: boldogabbak lehetnek, ha Isten számukra előirányzottnál „többet” akarnak?
K: Miért nevezték a betlehemi embereket Efrataiaknak a Rút 1:2-ben?
V: Azért, mert két Betlehem nevű város létezett, és ők a déli városban születtek. A déli várost Betlehem-Efratának hívták, amint azt a Mózes első könyve 35:19, az I. Sámuel 17:12 és a Mikás 5:2 is mutatja.
K: A Rút 1:2-ben Betlehem, nem pedig Moáb volt az a hely, ahol Isten megáldotta őket. Milyen módon lehet, hogy ma nem vagyunk Isten áldásának helyén?
V: Néha valami mást helyezünk előtérbe azzal szemben, ahol Isten szeretné, hogy legyünk. Sőt, néha ezt Isten szolgálatának nevében tesszük. Számos olyan esetről hallottam, amikor férfiak – akár katonák, akár civilek – bevonulnak a hadseregbe vagy vállalnak munkát, tudva, hogy néhány évre el lesznek választva feleségüktől, és csak alkalmanként látogathatják meg őket. Ez hatalmas terhet ró a házasságra, ami gyakran a házasságok felbomlásához vezet. Ha állandóan, vagy legalábbis minden hétköznap távol vagy otthonról, az is ronthatja a hatékonyságodat a gyermekeid megfelelő nevelésében. Mielőtt úgy döntesz, hogy ezt megteszed – akár azért, hogy több pénzt keress a családod eltartására, akár a gyermekeid egyetemi tanulmányaira, akár azért, hogy többet adhass az Úrnak –, feltétlenül kérdezd meg: „Istenem, tényleg azt akarod, hogy ezt tegyem?”
A második lehetőség az, hogy szeretjük Istent és szolgálni akarjuk Őt, de van valami függőségünk, amit annyira szeretünk, hogy egyszerűen nem akarunk lemondani róla. Istennek akarunk szolgálni, és közben meg akarjuk tartani a függőségünket is. De ez így nem működik.
A harmadik lehetőség az, hogy kompromisszumot kötünk azzal, hogy etikátlan vagy törvénytelen dolgokat teszünk, hogy több pénzt keressünk. Még ha a tisztességtelenül szerzett jövedelmünk egy részét az egyháznak is adományozzuk, Isten nem akarja, hogy ilyen forrásokból származó pénzt adjunk neki.
A negyedik lehetőség – amely tönkreteheti a lelkészek házasságát – az, hogy annyira sok időt fordítunk mások lelkigondozására, hogy elhanyagoljuk azt az időt és törődést, amelyet Isten elvár tőlünk a házastársunk és gyermekeink iránt.
K: A Rút 1:2-ben szereplő Mahlon („betegség”) és Chilion („elpusztulás”) nevek inkább a fikcióba illenek, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 263–264. oldalán állítják?
V: Feltételezhető, hogy ezek nem feltétlenül voltak az eredeti neveik, hanem azok, amelyekkel halála után nevezték őket.
A valószínűbb válasz azonban a nem nyugati kultúrák tanulmányozásával derül ki. Az izraeliták – akárcsak sok afrikai még a huszadik században is – olyan neveket adtak, amelyek jelentése az aktuális eseményekre épült, legyenek azok jók vagy rosszak. Tehát ha a fiúk nehéz időkben születtek, természetes volt, hogy az izraeliták ennek megfelelően nevezték el őket.
Ennek bizonyítékaként Ráhel a Mózes első könyve 35:18-ban, halála közben Ben-Oni-nak (fájdalmam fia) nevezte el fiát, Pinchás felesége pedig az I. Sámuel-könyv4:19 –20-ban, halála közben Ichabodnak (nincs dicsőség, vagy eltűnt a dicsőség) nevezte el fiát. Hóseásnak Isten azt parancsolta, hogy első fiát Jezreelnek nevezze el a Jezreelben történt mészárlás után, lányát Lo-Ruhámának (nem szeretett), második fiát pedig Lo-Amminak (nem az én népem). Isten azt mondta Ézsaiásnak, hogy fiát Maher-Shalal-Hash-Baznak (gyors a zsákmányhoz, fürge a rabláshoz) nevezze el (Ézsaiás 8:1–4).
Összefoglalva: nem volt szokatlan, hogy az embereket a korukról, akár nehéz idők után is, nevezték el. Ami azonban a saját gyermekeimet illeti, azt hiszem, maradok az egyszerűbb neveknél.
K: A Rút 1:4-ben helyesen tették-e, hogy moábita feleségeket vettek maguknak?
V: Függetlenül attól, hogy helyesen cselekedtek-e, a Biblia egyszerűen csak rögzíti, mit tettek ezek a közönséges emberek. Ez nem volt bölcs döntés, mivel a moábita nők gyermekei kizárásra kerültek a vallási gyülekezetből.
K: A Rút 1:1–5-ben Isten áldásokat ad nekünk, ha várunk rá és teljesítjük az akaratát. Mit tanácsolna egy hívőnek, aki azt fontolgatja, hogy megkerüli ezt azáltal, hogy Isten nélkül gondoskodik magáról?
V: Tényleg azt hiszed, hogy jobban tudod Istennél, mi hoz boldogságot anélkül, hogy nagyobb megbánás és bánat lenne a következménye? A legtöbb ember boldogan nincs tisztában azzal a sok szívfájdalommal, nyomorúsággal, bánattal, gyásszal (és börtönbüntetéssel), amit elkerült azzal, hogy nem tett gonosz dolgokat. Tényleg át akarod élni ezeket a szörnyűségeket? Isten útja a legjobb út, és ezt megtanulhatod a könnyű úton, vagy a nehéz úton.
K: Mit jelent a Rút 1:6-ban az, hogy „az Úr gondoskodott népéről, élelemmel látta el őket”?
V: Első ránézésre a válasz egyszerű: véget ért az éhínség. Azonban nem világos, hogy
a) az éhínséget az esőhiány okozta, vagy
b) az éhínséget rablóhadjáratok és háborúk okozták, és Isten megszabadította őket elnyomóiktól.
Akárhogy is, a lényeg az volt, hogy az éhínség véget ért.
K: A Rút 1:6–18-ban miért próbálta Noémi rábeszélni két menyét, hogy ne térjenek vissza vele?
V: A Rút 1:6-ban mindkét menye eleinte Noémit akarta követni. Feltételezhetjük, hogy Noémi valószínűleg két okból gondolta úgy, hogy ez nem a legjobb megoldás.
Anyagi szempontból nem tudta eltartani a két menyét. Úgy tűnik, Moábban nagyobb esélyük lett volna házasságra lépni, vagy legalábbis támogatást találni vér szerinti rokonok körében. Az éhínség és az éhezés nagyon súlyos valós problémák voltak.
Lelki szempontból pedig nem volt értelme, hogy Izraelbe jöjjenek, ha nem az Egyetlen Igaz Istent akarták imádni.
Rút önként lemondott a biztonság és a boldogság kilátásáról egy új moábita férj mellett, cserébe azért a bizonytalanságért, hogy egy idős asszonynál maradjon. Fiai nélkül Noéminak nem lett volna anyagi megélhetése. Milyen ígéretet kapott Rút? Noémi egyértelművé tette Rút számára, hogy nincs semmiféle ígéret, garancia vagy bármi más. Noémi biztos akart lenni abban, hogy Rút tisztában van azzal, mit dönt.
Ez legalább a negyedik példa a Bibliában arra, hogy valaki saját aktív döntése alapján válik Isten népének tagjává, és nem pusztán születése révén. További információkért lásd a Rút 1:15-ről szóló fejtegetést is.
K: A Rút 1:6–18-ban mikor mondod valakinek, hogy „menj vissza az isteneidhez”?
V: Ha eleve soha nem hagyták el az isteneiket, akkor rámutathatsz arra, hogy mi a jelenlegi döntésük. Egy igazi keresztény „nem térhet vissza az isteneikhez” (többes szám), mert függetlenül a kereszténység előtti múltjától, azok a bálványok már nem az ő isteneik.
K: A Rút 1:7-ben mit mondanál egy hívőnek, aki súlyosan vétkezett, és most bűnbánatot akar gyakorolni, és vissza akar térni Istenhez?
V: Nézd meg a tékozló fiú történetét. Amikor úgy döntött, hogy visszatér (amiben kétségtelenül segített az a tény, hogy le volt égve és éhes volt), idős apja azonnal örömmel rohant ki eléje. Így fogad vissza minket Isten is. Amikor bűnbánatot tartasz és visszatérsz, nem leszel valamiféle „másodrangú keresztény”, hanem Isten szolgája, akárcsak bárki más. Bár lehetnek olyan dolgok, amelyekre az ember már nem alkalmas, például hogy presbiter vagy diakónus legyen, még mindig sokféleképpen szolgálhatod Istent. Ne hagyd ki az örömöt és a lehetőségeket azzal, hogy halogatod a visszatérésedet!
K: A Rút 1:10-ben a két fiatal nő Noémivel akart maradni, miután az először azt mondta nekik, hogy menjenek vissza. Hogyan alakíthatunk ki olyan megnyerő hozzáállást, hogy az emberek velünk akarnak lenni?
V: Ekkor Rút Noémi révén kapcsolódott Noémi Istenéhez. Noémi révén Rút vágyott arra, hogy megismerje Izráel Istenét. Általánosságban véve: érdeklődj őszintén a másik iránt és a jóléte iránt. Törődj velük, és mutasd ki ezt. Szánj rájuk időt, örülj a sikereiknek, és érezd át a kudarcaikat.
K: A Rút 1:11-ben mikor lenne értelme elfordulni Isten áldásától?
V: Azok számára, akik nem akarnak részesülni Isten áldásában, nem segít, ha félszívvel próbálkoznak, vagy olyan feltételekkel fordulnak Istenhez, amelyeket Istennek kell teljesítenie.
Ha nem akarsz engedelmeskedni Istennek, jobb, ha nem tudod, mi lenne Isten akarata és áldása, mintha tudnád, és hátat fordítanál neki. Olvasd el a Jeremiás 42:19–22-ben, milyen súlyos hibát követtek el az emberek azzal, hogy Jeremiást kérték meg, kérje meg Istent, hogy válaszoljon a kérdésükre.
Egy engedelmes keresztény számára létezhet olyan boldog, kellemes hely, amelyet Isten azt akar, hogy elhagyjunk, hogy azoknak hirdessük az igét, akiknek nagyobb szükségük van rá. Ez nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk Isten áldásának (az azt jelentené, hogy visszafordulunk, hogy ott maradjunk), de néha abban a pillanatban így tűnhet.
K: A Rút 1:12–13-ban Noémi maga is küzdött bizonyos problémákkal, és keserűnek nevezte magát. Miért gondolta Noémi, hogy Isten keze ellene van?
V: Noémi továbbra is követte Istent, de az éhínség, férje és két fia halála, valamint az utódokra vonatkozó reménytelenség miatt kétségtelenül már látott jobb körülményeket is. De bár Noémi tévedett, amikor keserű volt és ezt másoknak is elmondta, mégis reménykedett Istenben, és továbbra is szolgálta Őt.
Lásd még a Rút 1:20-ról szóló magyarázatot, ha többet szeretnél megtudni a reakciójáról.
K: A Rút 1:13 és 1:20 versekben szereplő arámi szavak arra utalnak-e, hogy a Rút-könyv az 5. században íródott?
V: Nem. Még a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible című mű 262. oldalán is azt állítják, hogy a mű az i. e. 5. században íródott. Az alábbiakban először azt tárgyaljuk, miért nem relevánsak az állítólagos arámi szavak, másodszor pedig azt, miért valószínűbb, hogy a mű korábban íródott.
1. A Rút-könyv1:13 -ben szereplő „lahen” szó arámi nyelven valóban „ezért” jelentést hordoz, de héberül „nekik” jelentést is hordoz. A Rút-könyv 1:20-ban szereplő „mara” szó arámi írásmóddal van leírva, de a héber megfelelője hangzásában megegyezik vele, és írásmódjában is csak kissé tér el tőle. Természetesen, mivel a könyvet az évek során többször másolták, az arámi nyelvet ismerő írnokok könnyen bevihették ezt a második változtatást.
2. Gleason Archer szerző szintén rámutat arra, hogy a mű valószínűleg Dávid és Salamon kora között íródott. Bár Dávid nem szerepel a történetben, kifejezetten megemlítik. Salamonról is valószínűleg szó esett volna, ha uralkodott volna a mű megírásának idején. Emellett a Rút könyve egyértelműen olyan időt ábrázol, amikor a moabiták még nem gyűlölték az izraelitákat az állandó elnyomásuk miatt.
K: Miért mondta Noémi a Rút 1:15-ben Rútnak, hogy térjen vissza a [moábita] isteneikhez, ahogyan azt sógornője is tette?
V: Ebben a helyzetben Noémi valószínűleg tudta, mit cselekszik. Noémi nyomást gyakorolt Rútra, hogy döntése határozott legyen. Noémi nem akarta, hogy Rút anyagi vagy érzelmi okokból kövesse őt. Az sem használt volna semmit, ha Rút azt állította volna, hogy az Élő Istent akarja szolgálni, ha az csak színlelés lett volna. Ez a beszélgetés azt mutatja, hogy nem színlelésről volt szó, és egyértelműen Rút volt az, nem pedig Noémi, aki Noémi Istenét akarta követni.
A mai evangelizációban néha teret kell adnunk az embereknek, hogy meghozzák a döntésüket, és ráébreszteni őket arra, hogy ez valóban az ő döntésük. Egy második példát, amelyben vannak hasonlóságok ezzel, lásd a Józsué 24:14–25-ben.
K: A Rút 1:20-ban helyesen cselekedett-e Noémi, amikor azt akarta, hogy Marának hívják, ami „keserűt” jelent?
V: Noémi tragikus vándorlást élt át, lehangoló ürességet érzett, és keserédes hazatérésben részesült. Mivel családjában három haláleset is történt, Noéminak nem volt ésszerű reménye utódokra, ami abban a kultúrában fontos volt. Továbbra is követte Istent, de az, hogy „keserűnek” akarták hívni, érthető. Az érthetőség azonban nem jelenti azt, hogy helyes volt. A hívők különböző módon hibázhatnak, és ő nagyon elbátortalanodott. Isten kegyesen kiemelte őt a kétségbeeséséből, és nagy reményt adott neki.
Ma néha te is nagyon elbátortalanodhatsz; Pál is így érezte a 2 Korinthus 1:8–10-ben. Talán úgy érzed, hogy neked is a „rossz hír” vagy a „keserű” nevet kellene viselned. Isten kiemelhet téged ebből, és megmutathat neked egy igazi reményt. Az 1. Péter 1:3–12 a mi nagy reményünkről beszél, ahogyan Pál is a Rómaiakhoz írt levél 8:18-ban. A Zsidókhoz írt levél 12:1–3 Jézus és mások kitartásáról és reményéről szól a szenvedés közepette, és arról, hogy nekünk is ugyanilyen reményre van szükségünk. Nem gyenge, félénk reményre, hanem olyan reményre, amely erőt ad nekünk, hogy bármilyen megpróbáltatást kiálljunk.
K: A Rút 2:4-ben (kétszer), 2:12-ben, 2:19-ben, 2:20-ban milyen szerepet kell betöltenie az áldásnak az életünkben?
V: Az első dolog, ami eszünkbe juthat, az az, hogy hogyan részesülhetünk Isten áldásában. De felvetődik, hogy ennél két fontosabb dolog is van. Először is: hogyan áldhatjuk meg Istent az életünkben? A második pedig: hogyan áldhatjuk meg másokat?
Nómi tisztelte és megáldotta Rútot azzal, hogy a Rút könyvében nyolcszor „lányomnak” nevezte.
A Rút könyvében minden ima áldásos ima, és minden imára válasz érkezik.
Boáz a hit nyelvét beszélte, és másokat áldott meg. Mi jön ki a mi szánkon?
K: Miért kell odafigyelnünk a köszöntéseinkre (és búcsúinkra) a Rút 2:4-ben (kétszer)?
V: Üdvözléseinknek és búcsúinknak nem szabad elcsépelteknek lenniük, hanem jelentéssel kell bírniuk. Azt szeretnénk, hogy jó jelentésük legyen, és miért ne tennénk őket Istenhez intézett kéréssé, hogy áldja meg másokat?
K: Miért engedte meg a főszolgáló a Rút 2:6–7-ben, hogy Rút a aratók után szedegessen, anélkül, hogy előre értesítette volna Boázt?
V: A Szentírás nem mondja meg, de két oka lehetett.
Jogi: Az izráeli törvényben (Levitikus19:10 ;23:22 ; és Deuteronomium 24:21) a földművelőknek parancsba adták, hogy ne járják át a mezőket másodszor, hanem hagyják meg a maradékot az idegeneknek és a szegényeknek.
Kapcsolati: Nyilvánvalóan olyan volt a kapcsolat Boáz és a főszolgája között, hogy a főszolga kezdeményezhetett anélkül, hogy előbb tájékoztatta volna Boázot, és nem volt kétsége afelől, hogy Boáz fukar lenne és megszegné a törvényt. Egy főnök–beosztott kapcsolatban a beosztott egyik legértékesebb tulajdonsága az, hogy megbízhatóan elvégzi azt, amit a főnök elvár tőle.
Mellékesen megjegyezzük, hogy manapság az üzleti kapcsolatokban az egyik fél gyakran többet profitál, ha „hagy egy kis pénzt az asztalon” a másik fél számára. Amikor mindkét fél nyer-nyer helyzetben van, mindkettőnek érdeke, hogy folytassa a kölcsönösen előnyös kapcsolatot.
K: A Rút 2:12-ben hogyan került Rút „Isten szárnyai alá”, és vannak-e olyan keresztények, akik Isten szárnyai alatt vannak, míg mások talán nem?
V: A ruha sarkát jelölő héber szó a „kanap”. Ez szárnyat is jelenthet.
Jogi értelemben minden igazi hívő Isten szárnyai alatt van, mivel Jézus vére megmenti őket a bűn büntetésétől. De a mindennapi életben egy kereszténynek nem szabad azt gondolnia, hogy számíthat Isten védő szárnyaira, amikor olyan úton jár, amelyen Isten azt mondta neki, hogy ne járjon, és olyan dolgok után rohan, amelyek után Isten azt mondta neki, hogy ne rohanjon. De még akkor is, ha Istennek engedelmesen élünk, az Ő szárnyai alatt, betegségek, balesetek és más fájdalmas dolgok történhetnek velünk, de semmi más, csak amit Isten megenged, és amiben Ő velünk lesz, hogy együtt megbirkózzunk vele.
K: A Rút 2:15–16-ban miért gondolod, hogy Boáz ezt mondta Rútról a betakarítóknak, vagy szerinted ezt mindenkire vonatkoztatta?
V: Bár lehet, hogy így érzett a mezőjén dolgozó mindenki iránt, a legvalószínűbb, hogy ezt kifejezetten a betakarítóinak mondta Rútról. Kedvelte Rútot, és csodálta, hogy ott maradt, hogy gondoskodjon anyósáról. Manapság, amikor valaki házastársat keres, olyan dolgokon töprenghet, hogy „jó-e vele lenni”, „mennyire vonzó”, vagy „mennyire gazdag”. De ennél fontosabb kérdések az, hogy „érett hívő-e”, „milyen a jelleme”, és „olyan ember-e, aki mellettem marad, még akkor is, ha a körülményeim rosszabbra fordulnának”. A világ leggazdagabb, legvonzóbb, legszórakoztatóbb férje vagy felesége sem ad boldogságot, ha elhagy téged.
K: Miért mondta ezt Noémi a Rút 2:19-ben?
V: Amikor Noémi meglátta, hogy az egész efa volt, rájött, mi folyik itt. Valaki felfigyelt Rútra, és különösen nagylelkű volt vele.
K: A Rút 3:1-ben hogyan találhatunk „pihenőhelyet” (otthont)?
V: A pihenésre utaló héber szó, a menuhah, szinte megegyezik az otthonra utaló manoah szóval. Hívőként soha nem szabad megelégednünk, hanem mindig arra kell törekednünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és még többet tegyünk az Ő dicsőítésére. Ugyanakkor elégedetteknek kell lennünk, és „otthon” kell éreznünk magunkat, pihenve abban, hogy Isten akaratában járunk.
K: A Rút 3:7–9-ben mit tettek itt Rút és Boáz?
V: Noha egyesek ezt a szakaszt úgy próbálják értelmezni, hogy itt szexuális kapcsolatuk volt, a Rút könyve kifejezetten nem említi ezt. A Bibliában a „valakivel feküdni” kifejezés szexuális kapcsolatot jelent, de Rút nem ezt tette. Az, hogy Rút lefeküdt, csupán azt jelenti, hogy lefeküdt aludni.
Ahogyan a „A Biblia nehéz mondásai” című könyv 199–200. oldalán olvasható, Boáz az éjszaka közepén „megijedt”, amikor lábai fedetlenek voltak, és Rút ott feküdt. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt megelőzően Boáz semmilyen módon nem állt kapcsolatban Rúttal, különben nem lepődött volna meg. Mind ez, mind a „735 Baffling Bible Questions Answered” című könyv 98. oldala elmagyarázza, hogy amikor Boáz ruhája sarkát ráterítette, az egy szokás volt, amely azt jelentette, hogy feleségül veszi őt. A „Hard Sayings of the Bible” című könyv 200. oldala szintén megemlíti, hogy ma is gyakorlati szokás néhány arab körében, hogy a férfi ruhát terít a nőre, akit feleségül vesz.
Az, hogy Rút éjszaka érkezett, nem gyakorolt nyilvános nyomást Boázra, hogy fogadja el őt. A „When Critics Ask” című könyv 153. oldala szerint az, hogy Rút felfedte Boáz lábát, szokásos gyakorlat volt, amellyel alávetettségét fejezte ki Boáz iránt.
K: A Rút 3:7–9-ben Rút merész kérése valójában házassági ajánlat volt-e Boáz számára, és helyes volt-e ez?
V: Közvetett, tiszteletteljes módon Rút valójában nagyon merész volt. Életünkben vannak olyan pillanatok, amikor merésznek kell lennünk, és vannak olyanok, amikor nem. De még akkor is, amikor merésznek kell lennünk, alázatosan, másokat tiszteletben tartva tehetjük ezt.
K: A Rút 3:11-ben miért nevezte Boáz Rútot „nemes jellemű asszonynak”?
V: Mert Boáz látta, hogy Rút iránta tanúsított hűsége nagyobb volt, mint az a vágya, hogy egy fiatalabb férfihoz menjen feleségül.
K: A Rút 3:12–13-ban miért nem fogadta el Boáz akkor Rút ajánlatát?
V: Boáz nyilván kedvelte Rútot, és örült, sőt hízelgőnek is találta, hogy a lány hozzá akar menni feleségül. De illendő volt először a legközelebbi rokonhoz fordulni. Így öröme ellenére is Boáz a helyes és illendő cselekedetet fontosabbnak tartotta, mint hogy egy bizonyos lánnyal házasságot kössön. Egyrészt nyilván Boáznak nem lett volna baja azzal, ha a közeli rokon úgy döntött volna, hogy feleségül veszi Rútot. Másrészt viszont Boáz már tudta, ki a legközelebbi rokon.
K: Miért nem akarta Boáz, hogy kiderüljön, hogy egy nő jött a szérűre (Rút 3:14)?
V: Boáz valószínűleg attól tartott, hogy gyanúba keveredik (2Korinthus8:21 ; 1Thesszaloniki5:22 ). Ráadásul, ha kiderült volna, hogy Boáz megengedte Rútnak, hogy odajöjjön, akkor más nők, például a feleségeik is el akarnának jönni, hogy meglátogassák a fiatalabb férfiakat. Vannak olyan helyzetek, amikor meg kell őriznünk a jó hírnevünket, még akkor is, ha nem tettünk semmi rosszat.
K: Miért tűnt úgy a Rút 3:18-ban, hogy mind Noémi, mind Rút olyan nyugodtnak látszott, miközben Rút jövőjét érintő drámai változásról döntöttek?
V: Noémi tanácsának és Rút cselekedeteinek köszönhetően mindketten megtették mindazt, amit tehettek. Most már nem tehettek semmit. Minden Isten kezében volt. Isten, aki úgy intézte, hogy Rút – látszólag véletlenül – Boáz mezőjén szedegessen, továbbra is gondoskodhatott róluk. Amikor hasonló helyzetben vagyunk, és már nincs mit tennünk, meg kell tanulnunk nyugodtan rábízni magunkat Istenre, függetlenül attól, hogy mennyire fontos lesz az eredmény.
K: A Rút 4:1–9-ben Boáz jól átgondolt stratégiát alkalmazott?
V: Talán igen. Ha a közeli rokon a városon kívül lakott, de a városban dolgozott, Boáz tudta, hogy valamikor be fog jönni a kapun.
Boáz üdvözlésének nincs pontos megfelelője angolul. A „barátom” olyan, mintha azt mondanánk: „John Doe”, vagy olyan üdvözlés, amikor ismerjük a személyt, de nem akarjuk hivatalosan kimondani a nevét. Talán Boáz meg akarta könnyíteni a férfi számára, hogy visszalépjen anélkül, hogy a neve kellemetlen helyzetbe kerülne.
Először Boáz a pozitívumot hozta fel: a föld eladó volt, és ha a férfinak volt pénze, talán meg akarná venni. Boáz azt mondta, hogy ő maga is meg akarná venni, de nagylelkűen (valójában törvényesen) hagyta, hogy a férfi vegye meg, mivel neki, mint legközelebbi rokonnak, joga volt hozzá.
Ezután Boáz Rútot hozta fel neki. Ez azt jelentette, hogy a föld öröksége Elimelechhez és Mahlonhoz tartozna, nem pedig a férfi családjához. Ráadásul, ha a férfinak még nem voltak gyermekei, akkor a Rútnak született fia lenne az elsőszülött, és kétszeres örökséget kapna.
Arra is emlékeztette a férfit, hogy Rút moábita, ami szintén elveheti a kedvét attól, hogy feleségül vegye.
Végül, amikor Noémit és Rútot is megemlítette, lehetséges, hogy mivel Noémi férje és Rút férje, Mahlon is korán meghalt, a férfi attól tartott, hogy ő is korán meghalhat.
Bár Boáz jól előadta az érveit, nem volt garancia arra, hogy ez be fog válni. Boáz csak annyit tehetett, hogy az eredményt az Úrra bízta.
K: A Rút 4:3–8-ban leírtak ellentétben álltak-e a Mózes 5. könyve 25:5–10-ben foglalt törvényekkel, amelyek szerint egy férfi feleségül veheti elhunyt testvére feleségét?
V: Egyáltalán nem. A válaszban hat szempontot kell figyelembe venni.
1. Nem volt életben maradt testvér. Ehelyett a legközelebbi férfi rokonra támaszkodtak.
2. Figyeljük meg, hogy a Rút 4:4-ben a legközelebbi rokon eleinte hajlandó volt megvásárolni a birtokot, amíg meg nem tudta, hogy a tranzakció során Rút a felesége lesz. A legközelebbi rokon – akinek a nevét mára már elfelejtették – jobban törődött azzal, hogy az utódai mind az ő nevét viseljék, mint Rút jólétével, sőt, még a birtokkal is.
3. Rút nem izraelita volt, hanem moábita, ami magyarázhatja a legközelebbi férfi rokon vonakodását.
4. A Mózes 5. könyve 25:5–10-ben foglalt parancsok itt nem voltak alkalmazhatók, mivel a férfi nem volt a férj testvére. Ugyanakkor igyekeztek követni a Mózes 5. könyve 25:5–10 elvét és szellemét.
5. Mivel a Mózes ötödik könyve 25:5–10-ben foglaltak itt nem voltak parancsok, a büntetést sem követték szigorúan. A férfi maga vette le a szandálját; Rút nem köpött az arcába. Archer rámutat, hogy Rút nyilvánvalóan nem akarta a férfit kellemetlen helyzetbe hozni.
6. Különbségek voltak a Mózes ötödik könyve 25:5–10-ben szereplő törvény és a Rút könyvében leírt cselekedetek között. A Rút könyve egyszerűen csak rögzíti, mit tettek ezek az emberek.
K: A Rút 4:3-ban ki volt a föld tulajdonosa az eladás előtt?
V: Elimelech valószínűleg jelzáloggal terhelte meg, amikor elindult Moábba, ahogyan azt a Believer’s Bible Commentary 292. oldala is említi. Más szavakkal, eladta a földet valaki másnak, de ha nem vásárolták vissza, akkor a jubileum ötvenedik évében visszakerült volna Elimelech „örököséhez” (bárki is lett volna az).
K: A Rút 4:6-ban miért egyezett bele eleinte a közeli rokon a föld megvásárlásába, majd miért vonta vissza az ajánlatát?
V: Az általa megadott indok az volt, hogy nem vehette feleségül Rútot, mert azzal veszélybe sodorhatta volna saját birtokát. Mivel akkoriban a poligámia volt szokás, a valódi ok az volt, hogy ha Rút szülne neki elsőszülött fiút, mások úgy vélekedhettek volna, hogy ez a fiú örökölné mind Rút férjének nevét, mind pedig az illető férfi vagyonát. A Mózes 5. könyve 25:5–10 kimondja, hogy egy férfinak el kell vennie testvére özvegyét, ha a testvérek együtt éltek. Ebben az esetben azonban nem voltak testvérek, és nem éltek együtt.
K: A Rút 4:8-ban van-e más bizonyíték arra, hogy egy ügyletet szandálcsere tanúskodásával rögzítettek?
V: Igen. Nemcsak a Mózes 5. könyve 25:7–10 mondja, hogy ezt kellett volna tenniük, hanem a Nuzi-táblák (Kr. e. 14. század vége, közvetlenül Mózes ideje után) is rögzítik a tulajdonjogokról való lemondást egy szandál átadásával az új tulajdonosnak, a The NIV Study Bible 1985, 369. oldal szerint.
A szandálcsere metaforikusan azt is jelentheti, hogy jogot kap az eladott földön való járásra – a The Nelson Study Bible 447. oldalának megfelelően. A Keil-Delitzsch Ószövetségi kommentár 2. kötete 490. oldalán olvasható, hogy Németországban és Indiában is szokás volt a megvásárolt ingatlan birtokba vétele a talajra lépéssel.
K: Miért említik itt Tamárt a Rút 4:12-ben?
V: Valószínűleg azért hozták fel ezt az emberek, mert ez egy újabb példa volt a levirátusi házasságra, bár nem tökéletes formában. Amikor „Júda feleséget szerzett Ernek, az elsőszülöttjének” (Mózes 1. könyve 38:6), a Szentírás nem említi, hogy a nő Jákób unokája lett volna. Tehát ez is a levirátusi házasság egyik példája lenne, bár még azelőtt történt, hogy Isten Mózes révén megadta volna a Törvényt. Amikor Er meghalt, Júda összeadta Onánt és Tamárt, hogy továbbvigyék Er vérvonalát. Amikor Onán meghalt, Júda megígérte Tamárnak, hogy feleségül veheti Sélát, bár később visszavonta az ígéretét. Így a vérvonal Júda révén maradt fenn.
Tamar gonoszt cselekedett, amikor prostituáltként adta magát Júda, az apósának. De a nép tisztelte ősét, emlékezve azután elért termékenységére, és szemet hunyva bűne felett. Hűséges volt ahhoz a férfihoz, Júda-hoz, aki félt feleségül venni őt.
K: A Rút 4:10-ben miért szerepel Rút „megvásárolt feleségként”? (Egy muszlim említette, hogy ez nagyon rossz dolog.)
V: Boáz „megvásárolta” Rútot (azaz hozományt fizetett érte) azzal, hogy megvette a földet Noémitől. Boáz gondoskodott Rútról és anyósáról, az özvegy Noémiról, és számomra nem világos, miért van problémája ennek a muszlimnak Boáz szeretetteljes, irgalmas cselekedetével. Remélem, nem csak úgy választott ki egy verset a Bibliából, ahogy éppen eszébe jutott.
Ha ennek a muszlimnak problémája van a feleségek hozományával, vegye figyelembe, hogy Mohamed 4 000 dirhamot fizetett feleségéért, Umm Habibáért (Abu Dawud, 2. kötet, 2103. szám, 565. oldal). Emellett Ali bin Abi Talib megvette magának Rab’iah lányát. A nő egy Umm Ruqayyah nevű lányt szült neki (al-Tabari, 11. kötet, 66. o.).
K: Miért nem volt még fiuk Mahlonnak és Rútnak a Rút 4:13 szerint?
V: Mahlon és Ruth körülbelül tíz éve voltak házasok, de nem született gyermekük. Lehet, hogy Mahlon vagy Ruth volt meddő. A Ruth 4:13 szerint „az Úr megadta neki, hogy teherbe essen”.
K: A Rút 4:16–17 szerint Noémi örökbe fogadta a fiút?
V: Valószínűleg nem. De Noémi annyira örült az unokájának, hogy az ugyanolyan öröm volt, mint amit egy anya érezne. Egy másik nézőpont szerint a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament (A Biblia ismeretei kommentár: Ószövetség) 428. oldala úgy véli, hogy ez Noémi részéről hivatalos örökbefogadás lehetett.
K: A Rút 1–4-ben hogyan jelképezi ez a megváltás Krisztus által számunkra végzett megváltást?
V: „Fejtsük meg” a Rút könyvét, és nézzük meg tizenkét szempontból, hogyan kapcsolódik ez Krisztushoz és hozzánk.
1) Az esély arra, hogy Rútnak véletlenül olyan leszármazottja legyen, aki Izráel királya lesz, gyakorlatilag nulla volt. Ez egyetlen másik moábita nővel sem történt meg. A szedés Boáz mezőjén, az, hogy Boáz felfigyelt rá, az, hogy Boáz a megváltó rokon volt, az, hogy a közeli rokon nem akart belekeveredni a dologba, stb. – mindeznek pontosan úgy kellett alakulnia, ahogyan kellett.
2) A Rút 1:1–2-ben Noémi családja úgy döntött, hogy elhagyja az Ígéret Földjét, és tíz évig Moábban élt. Ugyanúgy feledésbe merülhettek volna, mint oly sok más izráelita, akik beolvadtak a környező népek közé. Hasonlóképpen, az emberek is úgy döntöttek, hogy elhagyják Istent és az Ő védelmét és akaratát jelentő „ernyőt”, és elindulnak a saját idegen földjükre.
3) A Rút 3:10-ben Rút figyelmen kívül hagyhatta volna ezt a rokon-megváltó dolgot, hiszen amúgy is moábita volt, és egyszerűen kereshetett volna magának egy fiatal férfit, talán egy jómódút, akivel Moábban a legkevesebb gondja lenne. Végül is Orpá így tett. Rút a Rút 2:10-ben tisztában volt azzal, hogy idegenként milyen helyet foglal el, de ezt elfogadta, és igénybe vette Boáz kedvességét.
4) A Rút 3:11–13-ban Boáz megígérte Rútnak, hogy elrendezi az ügyet, és mind Rút, mind Noémi teljes mértékben hittek Boáz ígéretében.
5) Rút nem tartozott Isten népéhez, hanem idegen moábita volt, és a moábiták elidegenedtek az izraelitáktól. A Kolossébeliekhez írt levél 1:21 szerint mi is egykor elidegenedettek és Isten ellenségei voltunk. De ahogy Boáz bevezette Rútot Isten népébe, úgy Krisztus is bevezetett minket az Ő kiválasztott népébe.
6) A Rút 4:17 szerint azonban Rút nem csupán izraelitává, Isten népének tagjává vált; ő lett Dávid királyi házának őse. Hasonlóképpen mi is királyi papság vagyunk, királyok és papok Krisztusban az 1. Péter 2:9–10 szerint.
7) A Rút 3:1–9-ben Noémi javasolta, mit kell tenni, és Rút eljátszotta a szerepét, de Noémi és Rút nem voltak olyan helyzetben, hogy megvásárolják a földet és házasságot kössenek; ezt Boáznek kellett megtennie.
8) Boáz, a rokon-megváltó, Krisztus előképe volt. Krisztus megváltott minket a törvény átkától. De míg Boáz pénzt használt a föld és Rút megvásárlására, valamint Mahlon vérvonalának folytatására, addig Krisztus a saját vérét használta fel, hogy megvásároljon minket, szent népét.
9) A Rút 4:3-ban a „közeli rokon” szimbolizálhatja a törvényt. A törvénynek volt elsőbbségi joga ránk nézve, de a törvény képtelen volt megváltani minket. Nem tudjuk biztosan, miért akart Boáz tíz tanút, de ez a Tízparancsolatra emlékeztet minket.
10) Amikor tanúként állunk valakinek a keresztelése mellett, gondoljunk vissza Rútra. A Rút 4:2-ben a betlehemi vének és a város lakói voltak annak a megváltásnak a tanúi akkoriban.
11) A Rút 4:13–17-ben Rút és Boáz azért házasodtak össze, hogy „gyümölcsözők legyenek”, hogy utódokat nemzenek, akik továbbviszik Elimelech és Mahlon vérvonalát. Mi is azért vagyunk megváltva, hogy gyümölcsözők legyünk, arra teremtve, hogy „jó cselekedeteket végezzünk, amelyeket Isten előre elkészített számunkra, hogy azok szerint éljünk” (Efézus 2:10).
12) Isten gyakran alázatos és valószínűtlen eszközöket használ dicsőségének megvalósítására. Isten gondviselése szokatlan körülmények között is működhet, és bárki hívővé válhat, megváltást nyerhet, és részesülhet Isten áldásaiban. Isten Boázt és Rútot nemcsak Dávid nemzetségének, hanem Krisztus nemzetségének is felhasználta, jogilag József révén, biológiailag pedig Mária révén. Még ma is Isten megváltja a bűnösöket, a valószínűtlen embereket, a mennyországra alkalmatlanokat, és befogadja őket családjába és népébe, végül pedig tökéletes mennyországába.
K: A Rút könyvével kapcsolatban mely korai keresztény írók hivatkoztak erre a könyvre?
V: Az egyetlen nikéai zsinat előtti keresztény író, aki hivatkozott a Rút könyvére, Melito/Meleto Sardisból (170–177/180). Ő felsorolja az Ószövetség összes könyvét, és minden könyvet felsorol, ami megmaradt nekünk, kivéve a Nehémiás és az Eszter könyvét. 4. töredék a Kivonatok könyvéből, 759. o.
Nikaia után
Eusebius Caesareai (318–339/340)
Névtelen Synopsis Scripturae Sacrae (Kr. u. 350–370)
Athanasius (367, 325–373)
Efraim/Efrem (350–378)
A szíriai Aphrahat (337–345) utal Rútra
Nazianziusi Gergely (Kr. u. 330–391) egy versben felsorolta a Szentírás minden könyvét, kijelentve, hogy az ezen túlmutató könyvek nem tartoznak a hiteles Szentíráshoz. Listája megegyezik azzal, amelyet a protestánsok ma használnak, azzal a kivétellel, hogy nem vette fel a Nehémiás, az Eszter és a Jelenések könyvét. Nem említette a Siralmakat, de lehetséges, hogy úgy vélte, azok a Jeremiás könyvébe tartoznak. Pál leveleit és a Zsidókhoz írt levelet név szerint nem említette, de azt mondta, hogy Pál tizennégy levelet írt. Gergely versét (görög nyelven) Migne Patrologia Graeca című művének 37. kötetében, a 471–474. oszlopokban találjuk (Carmina Dogmatica, 1. könyv, 1. szakasz, Carmen XII). További információkért lásd: http://www.bible-researcher.com/gregory.html.
Epiphanius of Salamis (360–403)
Ambrus, Milánó püspöke (370–390)
Rufinus (374–406)
Jeromos (373–420) az Ószövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten kitér a Teremtés könyvére, a Kivonulás könyvére, a Levitikusra, a Számok könyvére, a Deuteronómiumra, a Pentateuchra, a Jób könyvére, Jézusra, Nave [Józsué] fiára, a Bírók könyvére, a Rút könyvére, a Sámuel könyvére, a Királyok könyveire (2 könyv), a tizenkét prófétára, Hóseásra, Jóelre, Ámósra, Obádiásra, Jónásra, Mika, Nahum, Habakuk, Zefánia, Haggai, Zakariás, Malakiás, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, 53. levél, 7–8. fejezet, 99–101. o.
17. karthágói zsinat (393–419) (218 püspök)
K: A Ru-ban melyek a ma is fennmaradt legkorábbi kéziratok?
V: Holt-tengeri tekercsek: (kb. i. e. 1.) A The Dead Sea Scrolls Today című mű 30. oldala és a Wycliffe Bible Dictionary 436–438. oldala szerint négy különálló példány létezik. Ezeket 2Q16, 2Q17, 4Q104 és 4Q105 jelöléssel illetik. (The Dead Sea Scrolls in English, 4. kiadás, xxix–xlii.) A 2Q17 valójában két töredékből áll, a 4Q104 három töredékből, amelyek közül az egyik a kezdő rész. A 4Q105 a Rút-könyv egy másik példányának három nagyon kicsi töredéke. (The Dead Sea Scrolls Translated: The Qumran Texts in English, 2. kiadás, 471., 481. o.)
4QRuth(a) 1:1–12;2:13 –23; 3:1–8; 4:3–4
4QRuth(b) 1:1–6, 12–15;3:13 –18
Összességében a Holt-tengeri tekercsekben a Rút könyvéből a következő versek maradtak fenn: 1:1–12;2:13 –23; 3:1–8, 13–18; 4:3–4. További részletekért lásd: A Holt-tengeri tekercsek jelentése.
A keresztény Biblia-kéziratok, amelyek körülbelül Kr. u. 350-ből származnak, tartalmazzák az Ószövetséget, beleértve a Rút könyvét is.
A Vaticanus (Kr. u. 325–350) a Rút-könyv teljes szövegét őrzi.
Az Alexandrinus (kb. 450) a Rút-könyv teljes szövegét őrzi.
A Sinaiticusból (Kr. u. 340–350) nem maradt fenn semmilyen rész ebből a könyvből.
K: Mely korai írók hivatkoztak a Rút könyvére?
V: Az egyetlen nikéai zsinat előtti író, aki hivatkozott a Rút-könyv versére vagy utalt rá, Melito/Meleto of Sardis (Kr. u. 170–177/180), aki név szerint említette.
Julius Africanus az Aristideshez írt levelének 5. fejezetében említi Achior, az ammonita, és Rút, a moabita családfáit, de a Rút könyvét név szerint nem említi.
K: A Rút könyvében milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?
V: Íme néhány fordítási eltérés. Hogy ízelítőt kapjunk a héber maszorétikus szöveg (első) és a Septuaginta görög fordítás (második) közötti eltérésekből, ez a rész a 1. fejezetre összpontosít.
Rút 1:1 „Moáb mezői” kontra „Moáb földje”
Rút 1:2 a nevek kissé eltérnek (Naomi, Mahlon, Chilion vs. Noemin, Maalon, Chelaion)
Rút 1:3 Rút sógornője: „Orpa” vs. „Orphah”
Rút 1:6 „Moáb mezői” kontra „Moáb országa”
Rút1:13 : „Nekem ez sokkal keserűbb, mint neked.” vs. „Sajnálom téged”
Rút1:14 : „megcsókolta anyósát” vs. „megcsókolta anyósát, és visszatért a népéhez”. (Az a következtetés, hogy visszatért a népéhez, mindkét esetben ugyanaz.)
Rút1:18 „nem szólt többé hozzá” vs. „ne szólj többé hozzá” (Mindkét esetben a kontextusból kitűnik, hogy többé nem beszélt vele erről a témáról.)
Rút1:19 „meghatotta őket” vs. „megérintette őket”
Ruth1:20 „keserűen” vs. „nagyon keserűen”
Ruth1:21 „szemét rám vetette, és a Mindenható rosszat tett velem?” vs. „megalázott, és a Hatalmas megpróbáltatott?”
Ruth1:22 „Moáb mezői” vs. „Moáb országa”
Ruth3:15 „aztán visszatért” (sok héber szöveg) vs. „aztán ő visszatért” (sok héber kézirat, Septuaginta, szír) (A Holt-tengeri tekercs 2QRuth(b) [=2Q17] a Ruth3:13 –18-ból származik, de nem biztos, hogy melyiket idézi.) A nikaiai zsinat előtti egyházi írók nem hivatkoznak erre a versre.
Rút 4:4 „de ha nem akarod” (a legtöbb maszorétikus szöveg, Septuaginta) szemben azzal, hogy „de ha ő nem akarja” (számos héber kézirat)
Rút 4:5 „Naómit és Rútot, a moábita asszonyt, a halott özvegyét megszerzed” (maszorétikus szöveg) vs. „Noemint és Rútot, a moábita asszonyt, a halott feleségét, őt is meg kell venned” (Septuaginta) vs. „Naómit, megszerzed Rútot, a moábita asszonyt, a halott özvegyét” (Vulgata, szír)
Rút4:20 : „Salma” (a legtöbb maszorétikus szöveg) vs. „Salmon” (néhány héber kézirat, a Septuaginta egy része, a Vulgata)
Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Felhasználásra került továbbá az Expositor’s Bible Commentary, valamint a NASB, NIV 1985, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzetei is.