< Bibliai kérdés a Filippi levélből
K: Mi a Filippi levél fő üzenete?
V: A Filippi levél egyik fontos üzenete az öröm, hiszen az „öröm” szó 16 alkalommal fordul elő benne. Ez nem csupán olyan „szép időben” érzett öröm, amelyet az ember csak akkor érez, ha minden jól alakul. Ez egy „minden időjárás alatt” érvényes öröm, amely a börtönben, halálos betegségben, külső ellenállással szemben és a személyes élet sikereiben egyaránt megmarad. A Filippi levél őszintén tárgyalja az „öröm tolvajait” is.
A körülmények nem csökkenthetik az örömünket (Filippi-levél1:12 , 15–18). Ha egy hívő testvér azt mondja neked, hogy a körülményekhez képest egész jól van, kérdezd meg tőle, mit tesz, hogyan él a körülmények között.
Az embereknek nem szabad elvenniük az örömünket, amint azt a Filippi 2:2–4, 14, 21 és a Filippi 3:2–7 is mutatja.
A dolgok, vagy azok hiánya sem veheti el az örömünket. A Filippi3:19 és4:11 –12 szerint örömünknek állandónak kell lennie, függetlenül attól, hogy mivel rendelkezünk. Ne gondold azt sem, hogy boldogabb leszel, ha több dolgod lesz.
A gondok nem vehetik el az örömünket, hanem inkább imádkozásra kell ösztönözniük minket, amint azt a Filippi 4:6-7 is mutatja.
A viszály, még a hívők között sem, nem szabad, hogy elvegye az örömünket, amint azt a Filippi 4:2-3 is mutatja.
Ahogyan a New Geneva Study Bible 1873. oldalán olvashatjuk: „A Filippi-levél tele van örömmel és hálával azért, ahogyan Isten folytatja üdvözítő munkáját a filippiek között, valamint a Pál és olvasói között fennálló különleges kötelékért.”
Az NIV Study Bible 1801. oldalán az áll, hogy Pál elsődleges célja az volt, hogy köszönetet mondjon a filippieknek. Emellett beszámolni akart saját helyzetéről, bátorítani akarta a filippieket az üldöztetésben, emlékeztetni őket az alázatosságra és az egységre, dicsérni akarta Timóteust és Epafroditust, valamint figyelmeztetni akart a judaizálókra és a züllöttekre.
K: A Filippi-levelet az öröm levelének is nevezhetjük, mert Pál öröme Isten, a filippiek és az evangélium iránt túlcsordult. Hogyan ápolhatjuk a melegséget és az örömöt a mai életünkben?
V: Pál siránkozhatott volna fogságán, a verés után megromlott egészségi állapotán vagy más szerencsétlenségein. Ehelyett azonban úgy döntött, hogy Istenre és a körülötte lévőkre összpontosít. Gyakran gondolt a filippiekre és a többi gyülekezetre. Még a börtönben is tudta Pál, hogy Isten továbbra is trónján ül, és hogy egy napon Krisztushoz kerül a mennybe. Pál nem tudta, mikor kerül a mennybe, de ezt nem is kellett tudnia. Pálnak volt egy olyan célja az életben, amely nagyobb volt nála. Van neked is olyan célod az életben, amely nagyobb nálad?
K: Mit tudunk a Filippi városáról a Filippi 1-ből?
V: Filippit eredetileg „Crenides/Krenides”-nek hívták, ami „forrásokat” jelent. Makedóniai Fülöp, Sándor apja, i. e. 356-ban hódította meg, és saját nevéről nevezte el. A közelben aranybányák voltak. Kr. e. 42-ben Marcus Antonius és Octavianus legyőzték Brutust és Cassiust Filippiben. Marcus Antoniusnak voltak ott élő római katonái. Kr. e. 30-ban Octavianus (Augustus császár) elrendelte, hogy néhány olaszországi ember költözzön Filippibe, miközben megőrizték római polgári jogaikat, beleértve azt is, hogy nem kellett olyan sok adót fizetniük, és új földjüket Olaszország részének tekinthették. Az Expositor’s Bible Commentary 9. kötete 460. oldalának tanúsága szerint ott működött egy híres orvosi iskola. Pál Kr. u. 50-ben alapította meg ott a gyülekezetet. Kr. u. 55–56-ban, harmadik missziós útja során visszatért oda. Pál valószínűleg Kr. u. 60–61 körül írta a Filippi-levelet, ami azt jelenti, hogy a gyülekezet akkor körülbelül tíz éves volt.
Mivel Filippiben túl kevés zsidó élt ahhoz, hogy zsinagógát alapítsanak, Pál a Filippi-levélben nem idéz az Ószövetségből, ahogyan azt a Rómaiakhoz, az 1. és 2. Korinthusbeliekhez, a Galatákhoz és az Efézusbeliekhez írt leveleiben teszi.
K: A Filippi 1:1, az 1 Korinthus 1:1, a Kolossé 1:1, az 1 Thesszalonika 1:1 és a 2 Thesszalonika 1:1 esetében ezek a könyvek – ahogyan azt állítják – több szerzőtől származnak, vagy csupán Páltól?
V: Ahogyan egy csapat nevében írt levél is csak egy személy által készülhet, úgy valószínűleg Pál volt az egyetlen szerző. Lásd a Filippi-levél 3. fejezetéről szóló értekezést, ha többet szeretnél tudni arról, hogy Pál a Filippi-levél teljes szerzője.
K: A Filippi 1:1-ben a „püspök/felügyelő” kifejezés használata azt jelzi-e, hogy Pál levelei későbbi keletűek, ahogyan egyesek állítják?
V: Nem, mert a Kumráni közösségben – ahol a Holt-tengeri tekercseket találták – Krisztus előtt is létezett a püspök/felügyelő tisztsége. Az ApCsel 20:28-ban Pál az efezusi püspökökhöz szól. Az 1Péter 5:2 is a püspökökhöz/felügyelőkhöz szól.
K: A Filippi 1:1-ben és a Kolossé 1:2-ben kinek ír Pál a „szenteknek”? A hétköznapi keresztények figyelmen kívül hagyhatják ezeket a könyveket?
V: A „szentek” vagy „elkülönítettek” kifejezés bibliai használatában minden hívőt jelent.
K: A Filippi 1:4-ben, a Róma 1:9-ben és a 2 Timóteus 1:3-ban Pál valóban szünet nélkül imádkozott az emberekért, és minden imájában megemlékezett róluk?
V: Valószínűleg minden, értük mondott imájában imádkozott Isten népéért, és ez az, amit ez a kifejezés jelent.
K: A Filippi 1:5-ben pontosan hogyan voltak a filippiek Pál társai az evangéliumban?
V: A társat jelölő görög szó, a koinonia, üzleti kifejezés. A Szentírás nem mondja ki kifejezetten, hogyan voltak társak, de mivel egy üzleti társ részt vesz a pénzügyi befektetésben, az időráfordításban és a haszonban, a Szentírás három dolgot sugall:
Pénzügyi adományozás: Filippi városa Macedóniában volt, és a 2 Korinthus 8:1–5 szerint a macedón gyülekezetek nagyon nagylelkűek voltak. Pál a Filippi 4:15–18-ban azt mondja, hogy különösen a filippi gyülekezet látta el őt újra és újra.
Idő és emberek: Epafroditus, Euodia, Szintikhe, Szizygus, Klemens és mások csatlakoztak Pálhoz a szolgálatban (Filippi 2:25; 4:2–3).
Jutalmak: A filippiek, akárcsak Pál, a Filippi 3:20–21 szerint várhatták a mennyei polgárságot és a jövőbeli átalakulást. Ezen felül Pál a Filippi 4:1 szerint a filippói hívőket is a jutalmának, a mennyei koronájának részének tekintette.
K: A Filippi 1:7-ben azt kellene-e mondani, hogy „börtönbe zárva” (Williams), vagy láncokban, illetve bilincsekben?
V: Az itt szereplő görög szó, a desmos, köteléket, bilincset, foglyok láncát, sőt akár a test ínszalagját is jelentheti. Tehát a pontosabb fordítás a „lánc” vagy a „kötelék”, de a görög szöveg nem határozza meg, milyen anyagból készült. Az ókori világban azonban a foglyok számára készült fémláncok voltak a szokásosak. A Green’s Literal Translation „kötelékeket” említ, a BSB pedig „láncokat”.
K: Mit jelent pontosan a „jóság gyümölcse” kifejezés a Filippi 1:11-ben?
V: Ez egy szokatlan kifejezés. Ámós könyvén kívül6:12 az egyetlen hasonló kifejezés a Zsidókhoz írt levélben található12:11 , ahol „az igazságosság termése” szerepel, valamint a Jakab-levélben3:18 , ahol „az igazságosság gyümölcse” szerepel. Az igazságosság gyümölcsének legalább három aspektusa van.
Belső jellem: Az igaz élet segít az igaz szív kialakulásában. A Lélek gyümölcseit a Galaták 5:22–23 sorolja fel.
Külső eredmények: Az igazságosság gyümölcse természetesen magában foglalja az igazságos cselekedeteket és a gonosz cselekedetek elkerülését, de ennél több előnnyel jár. Magában foglalja azt is, hogy nem kell félnünk attól, hogy valaki rájön, mit tettünk vagy mit nem tettünk, és segít a bizalom kiépítésében és a másokkal való szoros barátságok kialakításában. Ha a világosság gyermekeként élünk (Efézus 5:8), nem kell aggódnunk amiatt, hogy a világosság ragyog-e az életünkre.
Dicsőség Istennek: A hívő igaz szíve és igaz cselekedetei tetszenek Istennek és dicsőítik Őt. Bármilyen múltunk is legyen, bármilyen kísértésekkel is küzdünk ma, és bármilyen aggodalmaink is legyenek a jövőnkkel kapcsolatban, igazságosságunk olyan bizonyság, amelyet az angyalok, a démonok és Isten is láthatnak. Igazságosságunk nem válhat csapdává számunkra azáltal, hogy felfújja büszkeségünket, vagy hogy azt gondoljuk, bármit is érdemlünk az üdvösség tekintetében. De az a tudat, hogy tetszünk Istennek, bátorításul kell szolgálnia számunkra.
K: A Filippi 1:14-ben hogyan bátorította Pál bebörtönzése a többi keresztényt?
V: Pál nem azt mondta, hogy csupán bátorítást kaptak, vagy hogy a jó keresztények örültek Pál szenvedésének. Inkább arra bátorította őket, hogy még bátrabban és félelem nélkül hirdessék Isten igéjét. Gyakran előfordul, hogy a keresztények nem érzik sürgetőnek, hogy betöltsék szerepüket az evangélium terjesztésében, ha van más, aki jól végzi ezt a munkát.
K: A Filippi 1:15–18-ban hogyan lehet jó az, ha az emberek irigységből és versengésből, nem pedig őszintén hirdetik Krisztust?
V: A rossz indítékokból való hirdetés nem olyan jó, mint a helyes indítékokból való hirdetés. Ez a test erejéből fakadó keresztény szolgálat Istennek. De ha a valódi evangéliumot helytelen indítékokból hirdetik, az is jobb, mintha egyáltalán nem hirdetnék.
K: Miért aggódik Pál a Filippi 1:20-ban amiatt, hogy ne szégyenüljön meg?
V: Pál azt mondta, hogy reméli, hogy bátorsága és vitézsége nem hagyja cserben, amikor Krisztusért szenvedéseket és esetleg halált is el kell viselnie.
K: A Filippi 1:21-ben hogyan volt igaz az, hogy „élni Krisztus, és meghalni nyereség”?
V: Pál arra utalt, hogy ő egy olyan helyzetben volt, amelyben mindenképpen nyer. Ha meghal, nyereséget szerez azzal, hogy a mennybe jut, és meglátja Jézust. Ahogy a 2 Korinthus 5:8 is mutatja: a testtől való elszakadás azt jelenti, hogy az Úrnál otthon vagyunk.
Ha azonban Pál életben maradt volna ezen a földön, akkor is folytathatta volna gyümölcsöző szolgálatát, és segíthetett volna másoknak, amint azt a Filippi 1:22–24 és a Róma 1:11–12 is mutatja.
K: A Filippi1:23 -ben mit jelent pontosan a „távozni” szó?
V: Ezt a görög szót a tengerészek a hajó kihajózására használták. A keresztény halálát úgy is felfoghatjuk, mint „kihajózást” az otthon felé. Ezt a szót a parasztok is használták az ökör igából való kiszabadítására. A keresztények halála során kiszabadulnak a földi munkájuk és küzdelmeik igájából.
K: A Filippi 1:27-ben hogyan él egy hívő „az evangéliumnak méltóan”, és hogyan nem?
V: Jézus teljes mértékben megfizette bűneink árát, de egyes keresztények úgy élnek, mintha még mindig bűneikben élnének. Végül szégyellni fogják magukat. Ha mindenki tudná, hogy keresztény vagy, és mindenki tudná, mit csinálsz, elégedett lennél a tanúságtételeddel?
K: A Filippi 2:3–4 szerint hogyan mutathatjuk meg keresztényként, hogy másokat fontosabbnak tartunk magunknál?
V: Először is apró dolgokkal kezdheted, például megvárhatod a többieket, lelassíthatsz, hogy ugyanolyan tempóban haladj, mint a többiek, és kitarthatod az ajtót másoknak. Akár fiú vagy, aki kitartja az ajtót egy lánynak, akár lány, aki kitartja az ajtót egy fiúnak, nincs különbség; Krisztusban mindannyian egyek vagyunk.
Ennél is fontosabbak olyan dolgok, mint meghallgatni másokat, nem közbeszólni, és odafigyelni arra, amit mondanak, hogy emlékezzünk rá.
Ezen felül nagyobb, önfeláldozó dolgokat is tehetsz, például lemondhatsz a helyedről értük, és megoszthatod velük az idődet és a pénzedet. Elviheted őket autóval, ha szükségük van rá.
Egy ideális társadalomban az embereknek barátságban kellene lenniük másokkal, és másokkal együtt kellene látszaniuk, függetlenül kultúrájuktól, fajuktól vagy etnikai hátterüktől, anyagi helyzetüktől, pénzüktől, vagy a tizenévesek körében a „menőségtől”. De ne felejtsd el, még nem élünk egy ideális társadalomban, mert még nem vagyunk a mennyben. De a mennyország előízének és a most egymás iránti szeretetünknek a kifejezéseként legyél velük, ülj le melléjük, és hagyd, hogy mások is lássák, hogy velük vagy. Amikor egy összejövetelre mész , soha ne aggódj amiatt, hogy nincs kivel leülnöd. Inkább keress olyan embereket, akik egyedül vannak, vagy akikkel mások talán nem akarnak leülni, és törekedj arra, hogy leülj melléjük, és megismerd őket.
Ne feledjétek, hogy Jézus azt mondta, hogy aki nagy akar lenni közöttük, annak szolgának kell lennie (Máté 20:26 és Márk 10:43).
K: A Filippi 2:6-ban, mivel Krisztusnak Isten formája volt, hogyan lehetett Krisztus maga Isten?
V: A „forma” szó természetet is jelent. A Filippi2:10 egy parafrázisa az Ézsaiás 45:23-nak, azzal a különbséggel, hogy Ézsaiás Jahvére utal.
Jézus nem az Atya Isten, de a Szentháromság részeként Jézus a mi Istenünk (János20:28 ), Istennak nevezik (Zsidók 1:9), és Istentként imádják (Zsidók 1:6). Benne van Isten teljessége (Kolossé 1:19; 2:9), amelyből Jézusnak saját erejéből ki kellett ürítenie magát.
K: A Filippi 2:6–9-ben pontosan hogyan ürítette ki magát Krisztus?
V: Egy földi herceg levetheti ékszereit és királyi ruháit, koldusnak öltözhet, és kimehet az utcára. A herceg azonban a díszítései nélkül is továbbra is herceg marad.
Ez az igehely csak annyit mond kifejezetten, hogy Krisztus önként alázta meg magát, és megtette, amit kellett, hogy emberré váljon; azt nem mondja meg, hogyan. Krisztus a János 17:5-ben arra kérte az Atyát, hogy adja vissza neki azt a dicsőséget, amely a világ kezdete előtt megvolt neki. Jézus a földön tartózkodása alatt is Isten maradt (Zsidók 1:8–9; János 1:1 + Zsidók 13:8), és ugyanarra a tiszteletre és imádatra méltó volt (János5:22 –23;9:39 ).
A The Complete Book of Bible Answers című könyv 101–102. oldalán az áll, hogy Krisztus nem „adta fel” egyetlen isteni tulajdonságát sem, hanem csupán „önként nem élt” bizonyos isteni tulajdonságaival. Más keresztények ezzel nem értenek egyet, és azt állítják, hogy Krisztus „feladta” néhány másodlagos isteni tulajdonságát, de ez semmiképpen sem jelentette azt, hogy Jézus már nem lett volna Isten. Akárhogy is legyen, az a tény továbbra is fennáll, hogy Ő egyszerre volt Isten és ember. A Now That’s a Good Question című könyv 42–43. oldalán rövid teológiai áttekintést adnak erről a kérdésről, és hangsúlyozzák, hogy Isten Fia soha nem szűnt meg Isten lenni. A When Critics Ask című könyv 481. oldalán szintén rámutatnak arra, hogy Jézus továbbra is Isten volt, de lemondott istenségéhez fűződő jogairól.
K: A Filippi 2:6–11 eredetileg nem Pál írta, hanem egy korai keresztény himnusz volt?
V: Noha nincs külső bizonyíték arra, hogy ez egy korai keresztény himnusz lenne, a költői ritmus valóban erre utal. Függetlenül attól, hogy Pál alkotta-e ezt, vagy egy himnuszból másolta-e át, a szöveg a Filippi-levélben Pál felügyelete alatt került rögzítésre.
Millard J. Erickson „Keresztény teológia” című művének 689. oldalán azt írja, hogy az a vélemény, miszerint ez egy arámi himnusz volt, Ernst Lohmeyerre vezethető vissza. Erickson azonban rámutat, hogy nincs egyetértés abban, hogyan kell a szakaszt versszakokra osztani (ellentétben a Zsoltárokkal). Az, hogy himnusz-e vagy sem, nem befolyásolja a jelentését, mert „az értelmezést nem a forma határozhatja meg”.
K: Miért hajol meg minden térd Jézus előtt a Filippi 2:10-ben?
V: Ez a gondolat nagyon hasonlít az Ézsaiás 45:23–24-hez, ahol Isten megesküszik, hogy minden térd meghajol az Úr előtt. Jézus nem csupán a világ reménye; Ő az egész világ egyetlen reménye. Ez valószínűleg a Nagy Fehér Trón Ítélet idején fog bekövetkezni. Ez az ige azt is megmutatja, hogy mire ez bekövetkezik, mindenki hallotta már az evangéliumot.
K: Miért tett Pál különbséget a Filippi 2:12-ben az ő jelenlétében való engedelmesség és a távollétében való engedelmesség között?
V: Akkor is, akárcsak ma, voltak olyanok, akik csak akkor engedelmeskedtek jól, ha vezetőjük vagy főnökük figyelte őket. Pál azért dicséri őket, mert következetesen jól engedelmeskedtek, függetlenül attól, hogy ő ott volt-e vagy sem. Valaki egyszer azt mondta, hogy a „jelleg” az, amilyen valaki akkor is, amikor senki sem figyeli. Természetesen Isten mindig figyel.
Egy kínai szárazföldi barátom sokáig és alaposan elgondolkodott a következőn, mielőtt keresztény lett. Ha nincs Isten, miért ne úszhatnád meg mindent, amit csak tudsz, amikor senki sem figyel? Sajnos attól tartok, hogy mások is elgondolkodtak ezen a kérdésen, elhitték, hogy nincs Isten, és… nos, a gyakori pénzügyi csalások és a magas bűnözési arányok elárulják a történet többi részét.
K: A Filippi 2:12-ben azt olvassuk, hogy kegyelem által, hit által üdvözülünk, de hogyan valósítjuk meg a saját üdvösségünket?
V: Nem a saját cselekedeteink által nyerjük el az üdvösséget. Az üdvösségünk gyümölcse, vagyis annak megvalósulása azonban a mi munkánk és az Isten bennünk végzett munkájának együttes eredménye. Lásd az Efézus 2:5–8 és a Jakab 2:14–25 versekről szóló magyarázatot.
K: A Filippi 2:14 szerint valóban soha nem szabad morogni vagy panaszkodni semmiről?
V: Ahogyan Pál a Filippi 4:9-ben javasolta, Pál példájára kell tekintenünk. Pál soha nem morogott, nem panaszkodott, és nem foglalkozott haszontalan siránkozással. Néha azonban Pál határozottan megemlítette a hiányosságokat, hogy megmutassa az embereknek, hogyan kell megváltozniuk.
K: A Filippi 2:14 alapján hogyan tanácsolnál egy olyan kereszténynek, aki mindig negatív és sokat panaszkodik?
V: Itt két különálló kérdéssel kell foglalkoznunk: az elméjükkel és a szívükkel.
Elme: Lehet, hogy egyáltalán nem is veszik észre, hogy negatívak és sokat panaszkodnak. Javaslom, hogy először ülj le velük, és magyarázd el nekik, hogy ez a viselkedés – aminek talán nem is vannak tudatában – nem Krisztusra jellemző. Bátorítsd őket, hogy vállaljanak elkötelezettséget a változás mellett. Tudasd velük, hogy szurkolsz nekik, hogy sikerrel járjanak ebben. Mondd meg neki, hogy ha mégis elcsúszik, és olyasmi jön ki a száján, ami nem lenne szabad, akkor emlékeztetni fogod rá – nem azért, hogy elítéld, hanem csak azért, hogy tudatosítsd benne, így megtanulhassa abbahagyni azt, ami jelenleg talán már a második természetévé vált.
Szív: Lehet, hogy azért mondanak folyton lehangoló dolgokat, mert nem éreznek sok örömöt magukban. Mutasd meg nekik, milyen örömben részesülhetnek az Úrban, és bátorítsd őket, hogy erre összpontosítsanak, ahogyan a Filippi 4:7–9 is mutatja.
K: A Filippi 2:15-ben hogyan ragyognak a keresztények „mint a világ világosságai”?
V: A földön igazságosságunk és jellemünk ragyog a társadalom sötétségével szemben. A mennyben a bölcsek úgy fognak ragyogni, mint az ég, és azok, akik sokakat elvezetnek az igazsághoz, örökké és mindörökké ragyogni fognak, mint a csillagok, a Dániel 12:3 szerint.
K: A Filippi 2:15–16 szerint hogyan és kinek kell a keresztényeknek ragyogniuk?
V: Ahogyan a csillag ragyog, függetlenül attól, hogy ki figyeli, úgy nekünk is meg kell mutatnunk jellemünket, függetlenül attól, hogy ki figyel minket a földön. De Isten mindig figyel, és valószínűleg az angyalok és a démonok is figyelnek. Tehát menj ki, és tedd azt, amit tenni akarsz. Csak ne feledd, ki figyel, és kinek kell majd számot adnod.
K: A Filippi 2:19-ben, mivel Pálnak megvolt az Úr öröme, milyen szerepe van ennek mások bátorításában?
V: Az örömöt a legjobb megosztani, nem pedig magadban tartani. De még ha nem is értjük az okát, Isten parancsolja nekünk, hogy bátorítsuk másokat a Róma 1:12-ben; a Filippi 2:19-ben; az 1 Thesszalonika 5:11,14-ben; és a Zsidók 3:13-ban. A korai keresztények példát mutatnak nekünk arra, hogyan bátorítsuk egymást az ApCsel 15:31-32-ben; 16:40-ben; 18:27-ben; 20:2-ben.
K: A Filippi 2:20–21 szerint, mivel mindenki a saját javát kereste, nem pedig Jézusét, miért köszönte meg Pál Istennek őket a Filippi 1:3-ban?
V: Nem ismert más jelöltet a csapatába, aki annyira törődött volna másokkal, mint Timóteus. Mindenkinek vannak bizonyos mértékben önzőségi bűnei ( ), de hibáink és bűneink ellenére is hálát adhatunk Istennek egymásért, bármennyire is tökéletlenek vagyunk.
K: A Filippi 2:21-ben szereplő szöveg szerint lehetnek-e az igazi keresztények önközpontúak?
V: Sajnos, igen. Istenre kell összpontosítanunk, miközben felismerjük, hogy Isten azt is akarja, hogy gondoskodjunk a saját szükségleteinkről is. Ugyanakkor, ahogyan a keresztények elfelejthetik, hogy megtisztultak a múltbeli bűneiktől (2 Péter 1:9), úgy néha még mindig bűnösök és önközpontúak is.
K: A Filippi 2:21-ben mit jelent az, hogy önközpontúak vagyunk, és hogyan kerülhetjük el ezt?
V: A „Material Girl” című dalban a főszereplő nem törődik semmivel és senkivel, csak a pénzzel. Sok „anyagi lány” van a világon, de rengeteg „anyagi fiú” is. Mi azonban, mint keresztények, ennek az ellenkezője vagyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a pénz csak ideiglenes, és az egyetlen örök dolog a földön Isten Igéje és az emberek lelke. Nem arról van szó, hogy állandóan lenéznünk kellene magunkat, hanem inkább annyira Istenre és másokra kell figyelnünk, hogy saját magunkra sem nagyon nézünk gyakran.
A Filippi 2:21-ben valószínűleg véletlenül derül ki, hogy Pál mennyire örült Timóteusnak, mennyire aggódott a filippiekért, és mennyire megkönnyebbült, hogy Epafroditus még életben van. Ha valaki emlékeztette volna Pált arra, hogy ő maga egy sötét börtönben van, és valószínűleg ő is kivégzéssel néz szembe, Pál talán azt mondta volna: „Ó, igen, ezt majdnem elfelejtettem!”
Imádkozzunk másokért.
K: A Filippi 2:21 alapján hogyan tudunk / hogyan kell együttműködnünk az önközpontú keresztényekkel?
V: Türelemre van szükségünk. Sok ember, amikor először Krisztushoz fordul, még mindig nagyon önközpontú. Ahelyett, hogy elítélnénk őket, fel kell ismernünk, hogy Isten még nem végzett velük. De talán Isten felhasználhat minket és a példánkat arra, hogy segítsünk nekik abban, hogy önközpontúságuk helyett Krisztus-központúakká váljanak. Ha valakinek a szíve folyamatosan Isten akaratát követi, és mások szeretetére összpontosít, akkor az önmagára való összpontosítása egyre kisebb lesz.
K: A Filippi 2:25-ben mi a jelentősége itt Epafroditusnak?
V: Epafroditust nem egyházi vezetőként, presbiterként vagy diakónusként emlegették. Az egyházban az egyetlen címe a Kolossébeliekhez írt levél 4:12-ben szereplő „közületek való” volt. Nem kellett vezetőnek lenni ahhoz, hogy önfeláldozóan mások segítségére siessen.
Mellékesen megjegyezzük, hogy Epafroditus neve gyakori név volt; Nero, majd később Domitianus titkára is Epafroditusnak hívták.
K: A Filippi 2:25-ben, mivel Pál képes volt gyógyítani, miért nem tudta meggyógyítani Epafroditust, aki majdnem meghalt?
V: Pálnak nem volt hatalma önkényesen meggyógyítani: csak Istennek van hatalma a gyógyításra. Pál azonban gyakran volt a gyógyítás eszköze. Isten azonban, aki úgy cselekszik, ahogy akar, úgy döntött, hogy nem gyógyítja meg azonnal Epafroditust. Egyébként Pál maga is beteg volt, amikor a galatákhoz szólt.
K: Miért volt Pál nyugtalan a Filippi2:27 –28-ban, hiszen a Filippi 4:6–7-ben azt mondta, hogy ne aggódjunk semmi miatt?
V: Pál soha nem állította, hogy bűntelenül tökéletes lenne, és a Filippi 2:27–28-ban őszintén fejezte ki saját érzéseit. Csak annyiban kell követnünk Pál példáját, amennyiben ő Krisztust követi (1Korinthus 11:1). De ahogy Pál is tapasztalta: ha az aggódás a betegséged, akkor az Istenhez való imádkozás a gyógymódod.
A Filippi-levél2:20 -ben szereplő „aggódás” jelentésű görög szó (merimnao) tizenkilencszer fordul elő az Újszövetségben. Pál négyszer használja pozitív értelemben (1Korinthus7:32 , 34;12:25 ; Filippi-levél2:20 ). Minden máshol (Máté6:25 , 27, 28, 31, 34; Lukács10:41 ) stb. negatív értelemben szerepel.
K: Miért aggódott Pál a Filippi 2:27–28-ban Epafroditus súlyos betegsége miatt, hiszen a Filippi1:21 –23-ban azt mondta, hogy élni Krisztusban, meghalni pedig nyereség?
V: Pál nem saját maga miatt aggódott, hanem Epafroditusz miatt. Lásd még az előző kérdést is.
K: A Filippi 2:29-ben természetesen Istennek kell tisztelnünk, de hogyan kell tisztelnünk a példamutató hívőket is szolgálatukért?
V: Vannak helytelen és helyes módszerek.
A helytelen módszerek közé tartozik, ha piedesztálra emeljük őket, és tökéletes hívők példáiként tiszteljük őket. De mi történik, amikor az új hívők rájönnek, hogy ők sem tökéletesek? Még egy olyan kiváló hívő is, mint Péter apostol, tévedett a Galátusokhoz írt levél 2:13–15-ben, és Pálnak nyilvánosan meg kellett feddnie. Péter már azelőtt is tiszteletben állt, mint apostol, mielőtt ez megtörtént. De ami még fontosabb: Péter azután is apostolként tisztelték, hogy kiderült a képmutatása, megdorgálták, és feltételezhetően bűnbánatot is tanúsított. Egy másik helytelen módszer az a hozzáállás, vagy annak a közvetítése, hogy az egyház nem tudna meglenni nélkülük, vagy hogy a hitünket részben rájuk, és nem csak Istenre alapozzuk.
A helyes módszerek közé tartozik, hogy magánjelleggel bátorítsuk őket, nyilvánosan dicséretre emeljük őket, mint jó példát (még ha nem is tökéletesek), és arra bátorítsuk másokat, hogy tanuljanak tőlük.
K: A Filippi 2:29-ben mik a határok annak, hogy másokat szolgálatukért tiszteljünk?
V: Először nézzünk Jézusra. Helyesen mondjuk, hogy Jézus elengedhetetlen volt a megváltásunkhoz, Ő a közbenjárónk, imádkozunk hozzá segítségért, dicsőítő énekeket énekelünk Neki, és imádjuk és dicsőítjük Őt az istentiszteleten. De amikor a római katolikusok ugyanezt teszik Máriával, miben különbözik ez az imádástól, kivéve, hogy a „tisztelet” szót használják az „imádat” helyett? A Bibliában ezek közül semmi sem szerepel egyetlen emberi lényre vonatkozóan sem, kivéve Jézust.
De tisztelhetjük és csodálhatjuk Máriát és más hívőket (akik a földön és a mennyben élnek), Máriát „áldottnak” nevezhetjük a Lukács 1:48 szerint, és beszámolhatunk másoknak a jó cselekedeteikről. De vigyázzunk arra, hogy ne fordítsunk rájuk olyan odaadást, amelyet kizárólag Istennek kellene szentelnünk, ahogyan a 2 Korinthus 11:2-3 mondja. „Isteni féltékenységgel féltelek titeket. Mert egyetlen férjnek ígértem meg titeket, hogy tiszta szűzként állítsalak titeket Krisztus elé. (3) Attól tartok azonban, hogy ahogy Éva is megtévesztetett a kígyó ravaszságával, úgy a ti elmétek is eltérhet a Krisztus iránti egyszerű és tiszta odaadásotoktól.” (BSB)
K: Miért tűnik Pál a Filippi 2:30-ban negatívnak a filippiekkel szemben, amikor azt mondja: „hogy pótoljátok a nekem nyújtott szolgálat hiányát”?
V: Nincs baj a őszinteséggel, ami magában foglalja azt is, hogy nem védjük meg az embereket sem a pozitív, sem a negatív dolgoktól. Ez azonban nem feltétlenül negatív. Pál rendkívül hálás volt nekik azért, hogy elküldték Epafroditust, hogy segítsen neki, és rámutatott arra, hogy tudta: Epafroditus azért van ott, hogy megadja neki azt a segítséget, amelyet ők személyesen nem tudtak megadni.
K: A Filippi 3:1-ben van-e olyan változás az írásstílusban, amely egy második szerző második levelére utalna?
V: Nem. Ezt a formai kritika vetette fel, amely mára alapvetően hiteltelenné vált. Mielőtt megválaszolnám a kérdést, először is említsünk meg egy tényt, amelyet a válaszban nem használok fel.
A Filippi 1:1 szerint a Filippi-levelet Pál és Timóteus írta. Bár lehetséges, hogy Pál írta az egyik részt, Timóteus pedig a másikat, a stílusbeli eltérés nem olyan jelentős, hogy erre utalna. Valószínűleg Pál volt az egyedüli szerző.
A válasz: A stílusváltozáson kívül nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy más szerző írta volna. Az, hogy a bátorításból feddéssé válik a hangnem, négy ok kombinációjának tudható be.
1. Az ókori levélírási stílus nem követelte meg annyira az átmeneti szakaszokat, mint a modern hivatalos dokumentumok.
2. A hirtelen váltás a téma váltásának tudható be.
3. Lehet, hogy Pál írása ezen a ponton megszakadt. (Ezt először Lightfoot vetette fel.)
4. Az itt szereplő görög szó jelenthet „végül”, „továbbá”, „ráadásul”, „emellett” vagy „Ami a többit illeti”. Az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:1 ugyanazt a szót ugyanúgy használja.
Az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 96–97., 137–138. oldalán azt írja, hogy a Filippi-levél egységét soha senki sem vonta kétségbe, egészen F. C. Baur (1792–1860) és a 19. századi németországi liberális tübingeni iskola megjelenéséig, és hogy a Filippi-levél több szerzőségére vonatkozó nézetet soha nem fogadták el széles körben.
K: Miért hangsúlyozta Pál itt az örömöt a Filippi 3:1-ben?
V: A Szentírás nem mondja ki kifejezetten, de négy okot láthatunk.
Nézzünk túl a körülményeken: a filippiek csalódottak lehettek amiatt, hogy Pál börtönben volt. Pál azt akarta, hogy örüljenek, és Istenre tekintsék, ne pedig rá.
A keresztény élet természetes része: A keresztény életnek örömteljesnek kell lennie, függetlenül a körülményektől.
Az erő kedvéért: A Nehémiás 8:10 és az azt követő versek így szólnak: „Az Úr öröme a ti erőtök.” Ha felismerjük és örvendezünk Istenhez fűződő kapcsolatunkban, kitartással tudunk szembenézni a világ próbáival és kísértéseivel, és nem hagyjuk magunkat megingatni a földi siker által.
Hogy másokat is bátorítsunk arra, hogy Krisztussal haladjanak tovább: Nehéz mások számára világosságul szolgálni, ha magunk is komorak és lehangoltak vagyunk.
K: Miért nevezi Pál a Filippi 3:2-ben egyes judaizálókat „kutyáknak”, hiszen a Máté 7:1–5 szerint nem szabad ítélkeznünk mások felett?
V: Pál nem az örök sorsukat (elvetettek vagy kiválasztottak) ítélte meg, hanem a becsmérlő kifejezéssel súlyos feddést mért azokra, akik hasonlóak voltak ahhoz, amilyen ő maga is volt egykor. A zsidók néha kutyáknak nevezték a pogányokat. Pál itt visszaadta nekik a saját fegyverüket.
A görög nyelvben két szó van a „kutya” kifejezésére: a kynarion házikutyát vagy háziállatot jelent, a kuon pedig – amelyet itt használnak – udvari kutyát vagy utcakutyát.
K: A Filippi 3:4–11-ben hogyan válhat a természetes előny hátránnyá?
V: Pál kétféle előnyt említett: a születésből fakadó előnyöket és a kemény munkából származókat. Hogy ezek jók-e vagy rosszak, az attól függ, mire és hogyan használjuk őket. Minden a testbe vetett bizalmon múlik. Ezeket az előnyöket a sajátodnak tekinted, vagy olyasvalaminek, ami jár neked, vagy inkább Isten ajándékainak tekinted, amelyeket kölcsönadott nekünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk őket? Úgy használod őket, ahogyan Isten szeretné, vagy erkölcsi és etikai kiskapukat használsz, hogy elérjed a céljaidat, vagy azt, amit szerinted Isten céljai számodra? Ha valóban nem tudod elérni a céljaidat anélkül, hogy vétkezz, akkor Isten nem szeretné, hogy az a célod legyen.
A Filippi 3:7-et „a nagy lemondásnak” is nevezik. Pál felsorolja néhány természetes előnyét, és azt mondja, hogy ezek az előnyök értéktelenek ahhoz képest, hogy Krisztust megismerjük. Meg kell kérdeznünk magunktól, mennyire próbálunk a saját előnyeinkre támaszkodni, szemben azzal, hogy Istenre támaszkodnánk. Ha egy természetes előny felváltja az Istenbe vetett bizalmunkat, akkor az teherré válik.
További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary 11. kötet, 140. oldal; The Bible Knowledge Commentary: New Testament, 660. oldal; valamint a Believer’s Bible Commentary, 1971. oldal.
K: A Filippi 3:7–8 szerint milyen jogaink vannak keresztényként?
V: Megkaptuk azt a jogot, hogy Isten gyermekei legyünk. Minden jogunk gyakorlása vagy elmulasztása ennek keretein belül történik. Először is, íme néhány szigorú szabály, majd általános irányelvek a jogaink védelméről és a másik orcánk odafordításáról.
Szigorú szabályok
1. Az a tény, hogy jogunk van valamire, nem jelenti azt, hogy azt gyakorolnunk is kell. Pál úgy döntött, hogy nem él azzal a jogával, hogy pénzt fogadjon el az ige hirdetéséért (1Korinthus 9:6), vagy hogy hívő felesége legyen (1Korinthus 9:5).
2. Néha a politikai jogok gyakorlása is megengedett, ahogyan Pál tette Filippiben (ApCsel16:37 –40), amikor elkerülte a korbácsolást (ApCsel22:25 –29), és amikor a császárhoz fordult (ApCsel 25:10–12).
3. Nincs jogunk más hívőket perelni (1 Korinthus 6:1–8).
4. Jogunk van ahhoz, hogy más keresztényekkel folytatott vitáinkat más keresztények bírálják el (1 Korinthus 6:1–8).
5. Nincs jogunk bosszút állni (Róma12:19 –21; Mózes 5. könyve 32:35).
6. Nincs jogunk haragot tartani (Efézus4:26 –27).
7. Nincs jogunk Isten parancsait megszegve védekezni (Efézusbeliek5:11 –12). Nincs jogunk a törvényen kívül cselekedni (Rómaiak 13:1–7).
Általános irányelvek
Bizonyos esetekben Pál az evangélium érdekében védte meg jogaikat, és a Jeremiás 22:15–16 azt mutatja, hogy meg kell védenünk az elnyomottak jogait. Az ember első természetes ösztöne az, hogy dühbe guruljon vagy bosszút álljon. Jézus azonban azt is mondta, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is (Lukács6:29 ).
Azt, hogy mikor védjük meg jogainkat és mikor ne, annak fényében kell eldöntenünk, hogy mi a legjobb a végső célunk eléréséhez. De mi is a végső célunk? Nem az lehet, hogy megvédjük a területünket, vagy hogy növeljük a vagyonunkat vagy a hatalmunkat. Végső célunk inkább az, hogy dicsőítsük Istent. Tehát védd meg a jogait ott, ahol az a legjobban dicsőíti Istent, és fordítsd oda a másik orcádat is, ahol az a legjobban dicsőíti Istent.
Ne feledjétek: jogaink védelme helyes lehet, de ha a jogaink védelmére irányuló vágyunk nagyobb, mint az a vágyunk, hogy a legjobban dicsőítsük Istent, akkor a jogaink védelmére irányuló vágyunk bűn.
K: A Filippi 3:8-ban miért vesztették el egyesek azt a vágyat, hogy egyszerűen „megismerjék Krisztust”?
V: A görög szó itt nem a szokásos „ismerni” jelentésű szó. Inkább a gnonai, ami azt jelenti, hogy tapasztalatból ismerni. Arra törekszel, hogy szorosabb kapcsolatod legyen Istennel, mint amilyen most van?
Hudson Taylor így fogalmazott: „Szükség van arra, hogy odaadjuk magunkat a világ életéért… A gyümölcstermeléshez a kereszt hordozása is hozzátartozik. »Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egyedül marad.« Tudjuk, hogyan lett gyümölcsöző az Úr Jézus – nem csupán azzal, hogy hordozta a keresztjét, hanem azzal is, hogy meghalt rajta. Sokat tudunk-e erről a vele való közösségről? Nincs két Krisztus – egy könnyed Krisztus a könnyed keresztények számára, és egy szenvedő, fáradozó Krisztus a kivételes hívők számára. Csak egy Krisztus van. Hajlandók vagyunk-e benne maradni, és így gyümölcsöt teremni?” Idézet a Believer’s Bible Commentary 1974. oldaláról (idézte Howard Taylor asszony a Behind the Ranges 170. oldalán.)
K: A Filippi 3:10-ben Pál azt gondolta, hogy esetleg lemarad az első feltámadásról?
V: Nem. Pál reménye itt biztos remény volt, nem pedig vágyálom. Hasonlóképpen, amikor Pál Krisztus visszatérésére várt, az nem jelenti azt, hogy Pál nem volt biztos abban, hogy Krisztus valaha is visszatér-e. Mindkét esetben Pál szívből jövő vágyának kifejezését nem szabad úgy félreérteni, mintha Pál tagadná azt a bizonyosságát, hogy vágya teljesülni fog.
K: Miért van az, hogy a Filippi 3:15-ben egyes keresztények jól érzékelik mások anyagi szükségleteit, míg mások vakok erre?
V: Néhány keresztény rendelkezik a „segítés” ajándékával, ami segítségével gyorsabban észreveszi mások szükségleteit. Mások talán nem akarnak odafigyelni, mert nem szeretnének olyan helyzetbe kerülni, ahol úgy érzik, segíteniük kellene.
Ha egy gyülekezetben egy tag úgy tűnik, hogy soha nem jelenik meg olyan rendezvényeken, amelyek pénzbe kerülhetnek, talán azért van, mert nincs felesleges pénze. Udvariasan megkérdezheted tőle, hogy szüksége lenne-e segítségre, és anyagi támogatást nyújthatsz neki.
Gyakran előfordul, hogy egy gyülekezet bejelenti egy gyülekezeti tábort, lelkigyakorlatot vagy más, pénzbe kerülő rendezvényt, de felkéri azokat, akiknek nehézséget jelent a fizetés, de mégis el akarnak menni, hogy vegyék fel a kapcsolatot a gyülekezettel, amely ösztöndíjat adhat nekik, hogy segítsen rajtuk.
K: A Filippi 3:17, a Filippi 4:9 és az 1 Korinthus 11:1 alapján – mivel Pál példáját kell követnünk – ez igazolja-e az autoriter vezetést?
V: Nem. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.
1. Pál apostol volt, és az ő írásait a Szentírásban magasabb tekintélynek kell tekintenünk, mint bármely mai vezetőt vagy úgynevezett apostolt.
2. Az 1Péter 5:3–4 szerint a vezetőknek jó példát kell mutatniuk a nyájnak. Feltételezhetően ezeket a jó példákat kell követnünk.
3. A Zsidókhoz írt levél 13:17 szerint ma is engedelmeskednünk kell vezetőinknek. Az 1. Péter 5:3-4 azonban azt mondja, hogy a vezetőknek nem szabad uralkodniuk a nyáj felett.
Részletesebb választ a „When Cultists Ask” című könyv 229–230. oldalán talál.
K: A Filippi 3:18-ban kik azok, akik Krisztus keresztének ellenségeiként élnek?
V: A Filippi 3:18 nem Isten ellenségéről vagy az igazság ellenségéről beszél, hanem kifejezetten Krisztus keresztének ellenségéről. Ezek nem feltétlenül pogányok, mert sok pogány nem tud semmit Krisztus keresztjéről; ezek olyan emberek, akik hallották a kereszt üzenetét, és annak ellenségei lettek. Néha azok az emberek is ellenségeivé válhatnak annak, amit hallottak, akik egyházban nőttek fel, de már nem akarnak Krisztust követni.
Itt nem csupán a judaizálókra gondolunk, mert róluk már az előző szakaszban szó esett. Inkább azokról a kereszténynek valló emberekről van szó, akik a könnyű hitet követik, és úgy élnek, ahogy akarnak.
Végük a pusztulás.
Miért sírt Pál értük? Azért, mert kárt okoztak az egyháznak, és ezzel maguknak is kárt okoztak.
K: A Filippi 3:18-ban hogyan élhetnek az egyházban az emberek „Krisztus keresztének ellenségeiként”?
V: Pál azt mondja, hogy „végük a pusztulás”, tehát ezek az emberek nem igazi hívők, hanem olyan egyháztagok, akik a pokolba fognak jutni. Pál ezt sem örömből, sem haragból nem mondta, hanem „könnyekkel” és szomorúsággal.
K: A Filippi 3:20-ban Pál talán pogány forrásokból kölcsönzött címet használva nevezte Jézust Megváltónknak?
V: Nem. Bár a görög szó (soter) itt valóban bálványistenekre és emberi vezetőkre is vonatkozott, a görög Septuaginta a Zsoltárok 24:5-ben, 26:9-ben és más helyeken is Istenre alkalmazta ezt a szót (soter). Ha már, akkor inkább az Újszövetség „kölcsönvette” ezt a címet az Ószövetségből.
K: Mit jelent a „korona” szó a Filippi 4:1-ben?
V: A diadema görög szó kizárólag koronát jelenthet, de itt nem ezt a szót használják. Az itt szereplő görög szó a stephanos. Ez győzelmet és jutalmat jelent, nem feltétlenül uralkodást. Ugyanezt a szót használják Jézus töviskoronájára is. És elképesztő elgondolkodni azon, hogy Jézus elviselte a töviskoronát, hogy nekünk győzelmi koronánk lehessen.
K: A Filippi 4:2–3-ban mit tegyünk azokkal a testvérekkel, akikkel nehezen jövünk ki, vagy akik nehezen jönnek ki velünk?
V: A filippieknél sem volt minden tökéletes. Úgy tűnik, Euodia és Szintikhé az evangéliumért dolgoztak, mindketten Pál oldalán is, mégis nehezen jöttek ki egymással. Amikor ezt írta, Pál tudta, hogy ez nem egy rövid, egyszeri dolog, hanem potenciálisan egy folyamatos probléma.
Pál nem mondta meg, hogy melyikük volt a hibás, vagy hogy mindketten azok voltak-e. Euodia és Szintikhé gyakori görög női nevek voltak. A Szizygusz név az egész görög irodalomban sehol máshol nem fordul elő névként, így talán Pál azért használja a „társa” kifejezést, mert nem akarja megnevezni az illetőt, aki egyébként tudná, kiről van szó.
Jézus főpapi imájában a János 17-ben, a János 17:23-ban Jézus azért imádkozik, hogy gyermekei egységben éljenek, hogy a világ megismerje: Isten küldte Jézust. Ha a nézeteltérésetek nyilvános, milyen üzenetet közvetít ez a világnak? Az 1 János 3:10 még erőteljesebb szavakat használ. Ha nem szereted a testvéredet, akkor nem Istenből való vagy. Nem azt mondja, hogy néha nem lesz nehéz, és lehet, hogy nem kedveled a testvéredet, de ha nincs irántuk szereteted, akkor gondold át, hogy egyáltalán valódi keresztény vagy-e.
Ha eszünkbe jut, hogy az Úr közel van, az hatékonyan a helyes perspektívába helyezheti apró vitáinkat. Gondolj arra, mennyire szereti őket Isten; annyira, hogy Jézus meghalt értük. Az a rossz, vagy legalábbis általad rossznak érzékelt dolog, amit egy olyan törékeny, bűnös teremtménynek tettek, mint te, olyan, olyan csekély ahhoz képest, hogy Isten milyen bűnöket bocsátott meg neked. Köss békét velük, ha rajtad múlik. Ha nem rajtad múlik, gondoskodj arról, hogy lássák: nyitott vagy a békekötésre. Végül pedig ne feledd: a mennyben leszel, és örökké Istent fogod imádni – velük együtt.
K: A Filippi 4:3-ban ki az a „Syzygus”, vagyis „igatárs”?
V: A görög szó jelentése „igatárs”, és kétféle értelmezés létezik:
1. A görög „Szizygosz” szó lehet személynév is. Ugyanakkor nincs tudomásunk arról, hogy bármely görög is használta volna ezt személynévként.
2. Lehetséges, hogy Pál szándékosan nem nevezte meg azt a személyt, akinek különösen segíteni akart az Euodia és Szintikhe közötti vitában. Néha azok, akik diplomáciai úton hoznak össze embereket, hatékonyabban tudnak dolgozni, ha nem irányul rájuk a figyelem.
K: A Filippi 4:4 szerint a keresztényeknek örülniük kell, hiszen Jézus a Máté 5:4-ben azt mondta, hogy boldogok a gyászolók?
V: Először gyászolnod kell és bűneidből bűnbánatot kell tenned, mielőtt Isten gyermekeként örvendezhetsz. Keresztényekként is gyászolunk olyan dolgok miatt, amelyek Isten szívét megrendítik, de még gyászunk közepette is örvendezünk Istenhez fűződő kapcsolatunkban. A „When Critics Ask” című könyv 482–483. oldalán hangsúlyozzák, hogy a gyász egy feltétel, az örvendezés pedig a Istennel való helyes kapcsolat eredménye.
K: A Filippi 4:5-ben hogyan volt az Úr közel hozzánk 2000 évvel ezelőtt?
V: Akkor is, mint ma is, az Úr nem csupán egy, hanem háromféle módon van közel hozzánk.
1. Tekintettel életünk változékonyságára, bármikor meghalhatunk és találkozhatunk az Úrral.
2. Senki sem tudja Krisztus visszatérésének napját vagy óráját (Máté 24:36), sem azt, hogy az időben közel vagy távol van-e. Ugyanakkor az azonnali veszélyt jelenti, hogy Krisztus visszatérésének szükséges előfeltételei gyorsan teljesülhetnek.
3. Krisztus közel van, és minden hívőben lakozik (János 14:23; Róma 8:9).
K: A Filippi 4:6–7 szerint hogyan segít Isten békéje, amikor aggódunk?
V: Akármennyire is igyekszünk, Isten békéjét nem tudjuk magunknak megszerezni; ez valami, amit kapunk. Amikor imádságban kérjük Istent, Isten békéje megőrizheti (azaz megvédheti) mind a szívünket, mind az elménket. Amikor Istenre és az örök dolgokra összpontosítunk, saját pillanatnyi gondjaink kicsinek tűnhetnek.
K: A Filippi 4:10,20-ban az emberek Pált mindennek látták, csak sztoikusnak nem. Hogyan tűnhetünk kevésbé sztoikusnak mások szemében?
V: Ebben az összefüggésben a sztoikus ember olyan valaki, aki mindig ésszerűnek és nyugodtnak tűnik; nem mutat túl sok érzelmet vagy izgalmat. Pál bizonyára ésszerű volt, de sokszor nem volt nyugodt, hanem érzelmes, akár az emberek cselekedetei miatti megdöbbenésből, akár a bűn miatti szomorúságból, akár az izgalomból fakadóan, amikor örömtől csordult, miközben dicsőítette Istent. Ma egyes keresztények talán jól elsajátították az ésszerűséget, de talán elvesztették Pál egyéb tulajdonságainak egy részét. Két „gyógymód” létezik a sztoicizmus ellen: egy másodlagos és egy elsődleges. A másodlagos gyógymód az, hogy felismered, ki is vagy valójában. Isten kegyelméből és irgalmából részesülsz abban a teljesen meg nem érdemelt kiváltságban, hogy Isten gyermeke legyél. Krisztusban újjászülettél, és a régi, bűnös életedet – annak bűnös vonzerejével és önző törekvéseivel együtt – felcserélted a Krisztusban való új élet szabadságára. Azokhoz a dolgokhoz, amelyek a régi életedben legyőztek, Isten most a Szentlélek által megadta neked az erőt, hogy győzedelmeskedj felettük. De ez csupán a másodlagos gyógymód. Az elsődleges gyógymód az, hogy felismered, ki is valójában Jézus. Jézus nem csupán egy kicsit Isten, hanem teljes mértékben Isten; és annyira alázatos volt, hogy lejött a földre, valódi emberként megtestesült, hogy meghaljon bűneinkért, mert szeretett minket. Jézus, akinek hatalma volt feltámadni a halálból, most a Szentlélek által bennünk él. Krisztussal együtt örökösök vagyunk, és amikor Krisztus dicsőségben megjelenik a Kolossébeliekhez írt levél 3:4-ben, mi is dicsőségben fogunk megjelenni vele együtt.
Pált nem csupán az izgatta, amit Krisztus személyesen tett érte; Pál az evangélium hirdetésétől is lelkesedett, és attól, hogy látta, ahogy az emberek Krisztushoz jönnek. Téged mi izgat leginkább?
K: A Filippi 4:11-ben azt olvassuk, hogy a világban annyi minden történik, amit esetleg kihagyunk – hogyan tanulhatjuk meg, hogy Krisztusban elégedettek legyünk?
V: Először is, ha nincs valódi, személyes kapcsolatod Krisztussal, meg kell hívnod Krisztust a szívedbe. Ez az elégedettség előfeltétele; csak Krisztusban lehetsz igazán elégedett.
Ezután kérdezd meg magadtól: „Mit keresel?” Vannak, akik a hírnevet, az ambíciót, a hatalmat vagy a pénzt keresik; mások az örömöt keresik bűnös dolgokon keresztül, mint a részegség, a drogok vagy a házasságon kívüli szex. Mások olyan élvezetes élményeket keresnek, amelyek nem bűnösök, mint például az utazás, a kapcsolatok, a zene, a finom ételek, egy hajó vagy bizonyos egyéb anyagi dolgok. Vannak, akik nem az élvezeteket és élményeket keresik, hanem más dolgokat: a szépséget (esztétikai beavatkozásokkal vagy anélkül), az egészséget vagy a sportos fittséget. Mások ennek az ellenkezőjét képviselik: lehet, hogy nem törekednek semmire; és lehet, hogy nincsenek nagy reményeik, csak talán néhány aprócska. Pál melyik csoportba tartozott? Pál határozottan nem tartozott a fentiek közé. Volt egy nagy, még be nem teljesült reménye, amelyre törekedett. Pál Isten célja felé törekedett: hogy az egész világot Krisztushoz vezesse, hogy a világ megismerje Jézust. Elérte-e Pál a célját? Egy bizonyos értelemben nem, mert amikor Pál meghalt, az egész világ még nem ismerte Jézust. De egy másik értelemben Pálnak sikerült, mert Isten vezetése és saját kezdeményezése révén engedelmes volt. Azt állítanám, hogy Pál mindent megtett, amit Isten rábízott. Annak ellenére, hogy élete végén Pál szíve még mindig fájt az elveszettek miatt, hiszem, hogy Pál elégedett volt azzal, aki Krisztusban volt, és azzal, amit Krisztusért tett.
Szeretnél elégedett lenni Krisztusban? Tölts időt Krisztussal, ahogy Pál tette, imádkozz, ahogy Pál imádkozott, és légy tevékeny, ahogy Pál is az volt. Ne azzal foglalkozz, amit Isten Pálnak rendelt, hanem imádkozva foglalkozz azzal, amit Isten tőled vár.
K: Mit tanít nekünk a Filippi 4:16–18 az adakozásról?
V: Úgy tűnik, a filippiek pénzügyi támogatást küldtek Pálnak anélkül, hogy ő kérte volna. Legalábbis néha Pál nem számított rá. Adsz-e pénzt olyan keresztény munkásoknak, akiknek szükségük van rá, még akkor is, ha nem kérték tőled? Szomorú, amikor a keresztény misszionáriusoknak, akiket Isten munkájára hívtak el külföldre, kizárólag azért kell hazatérniük, hogy több támogatást gyűjtsenek.
K: A Filippi 4:19-ben Isten valóban kielégíti-e minden szükségünket, például amikor Pál éhezett a Filippi 4:12-ben?
V: Ha hagyjuk, Isten valóban kielégíti minden szükségünket. Az, hogy soha ne éhezzünk, vágy, nem pedig szükség. A keresztények élete ezen a földön nem mindig olyan rózsás, ahogyan Pál is megjegyezte az 1 Korinthus 15:19-ben. Azonban, ahogyan a Róma 8:18 és az 1 Péter 4:12–14 is mutatja, földi szenvedéseink semmik ahhoz képest, ami a jövőben vár ránk.
K: A Filippi 4:22-ben pontosan kik alkották Cézár háztartását?
V: Az „Expositor’s Bible Commentary” 11. kötetének 159. oldala szerint a tudósok sírfeliratok alapján állítottak össze listákat Cézár háztartásáról. Ez hatalmas számú császári szolgát és külföldi rabszolgát foglalt magában.
K: A Filippi levélben honnan tudjuk, hogy valóban Pál írta ezt a könyvet?
V: A Filippi 1:1 ezt mondja, és az őskeresztény egyház soha nem vonta ezt kétségbe.
Azok a korai keresztény írók, akik kifejezetten kijelentették, hogy Pál írta a Filippi-levelet, a következők: Polikárp, Irenaeus of Lyons, a Muratorianus-kánon, Klemens of Alexandria, Tertullianus, Hippolytus, Origenes, a „Treatise on Rebaptism” című mű, Cyprian of Carthage, Victorinus of Petau, Peter of Alexandria, Athanasius of Alexandria és Eusebius of Caesarea. Novatianus a Filippi 2:6–11-et „az apostoltól” származóként idézi.
K: A Filippi levél esetében milyen bizonyítékunk van arra, hogy ennek a könyvnek a Bibliában a helye van?
V: Legalább három jó ok van erre.
1. Pál írta, és ő apostol volt. Péter a 2. Péter 3:15–16-ban tanúsította, hogy Pál szavai Szentírásnak minősülnek.
2. Pál maga is azt mondta, hogy apostol volt az 1 Timóteus 1:1-ben; 2:7-ben; a Rómaiakhoz írt levél 1:1-ben; az 1 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben; 9:1-ben; a 2 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben; 11:5-ben; a Galatákhoz írt levél 1:1-ben; az Efézusbeliekhez írt levél 1:1-ben; a Kolosszusbeliekhez írt levél 1:1-ben; a 2 Timóteushoz írt levél 1:1-ben; valamint a Tituszhoz írt levél 1:1-ben.
3. A korai egyház tanúsága. A Filippi-levélre hivatkozó írókról lásd a következő kérdés 3. részét.
K: Honnan tudjuk, hogy a mai Filippi-levél megbízhatóan őrzi az eredeti szöveget?
V: Legalább 72 kézirat és korai egyházi író idézte vagy hivatkozott a Filippi-levél versaira. Erre legalább három jó ok van.
1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő igéjét Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; 1 Péter 1:24–25-ben; Máté 24:35-ben.
2. A Filippi levél legkorábbi kéziratai kis eltéréseket mutatnak, de teológiailag jelentős hibát egyáltalán nem tartalmaznak.
p16 Fil 3:10–17; 4:2–8 (a 3. század vége) A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 86. oldalán található egy kép a p16-ról.
3–4. század – 1968 – Az Újszövetség szövege.
p46 A Chester Beatty II (Kr. u. 100–150) a Filippi-levélből 84 verset tartalmaz. Pontosabban a következő részeket: Filippi 1:1, 5–15, 17–28; 1:30–2:12; 2:14–27; 2:29–3:8; 3:10–21; 4:2–12; 4:14–23, valamint Pál leveleinek és a Zsidókhoz írt levélnek más részeit. A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 192. oldalán található a p46 egy részének fényképe. A 197–198. oldalon azt is olvashatjuk, hogy a minőség és a sztihometrikus jelek arra utalnak, hogy ezt egy hivatásos írnok írta.
A 3. század első fele – 1936 – Frederic G. Kenyon, a „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű alapján.
2. század, Kr. u. 200 – 1935 – Ulrich Wilcken, a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű alapján.
Kr. u. 200 – 1968 – „The Text of the New Testament” című mű alapján.
Kr. u. 81–96 – 1988 – Young Kyu Kim, a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű alapján.
Körülbelül 200 – 1975 – Aland et al., harmadik kiadás.
Kb. 200 – 1998 – Aland és társai, negyedik, átdolgozott kiadás.
A 2. század eleje–közepe – 1999 – A legkorábbi Újszövetségi kéziratok teljes szövege. Ez részben azon alapul, hogy a kézírás nagyon hasonlít az Oxyrhynchus 8-as papiruszra (az 1. század vége vagy a 2. század eleje) és az Oxyrhynchus 2337-es papiruszra (az 1. század vége).
61. o. Róma 16:23,25–27; 1 Korinthus 1:1–2, 2–6; 5:1–3, 5–6, 9–13; Filippi 3:5–9, 12–16; Kolossé 1:3–7, 9–13; 1 Thesszalonikiak 1:2-3; Titusz 3:1-5, 8-11, 14-15; Filemon 4-7. Kr. u. 700 körül
Kr. u. 700 körül – 1968 – Az Újszövetség szövege.
Kr. u. 700 körül – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás.
Kr. u. 700 körül – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása.
Vaticanus [B] Kr. u. 325–350. Az Újszövetség teljes szövege a Zsidókhoz írt levél 9:15-ig. Hiányzik az 1. és 2. Timóteus-levél, a Titusz-levél, a Filemon-levél és a Jelenések könyve.
Sinaiticus [Si] Kr. u. 340–350. A Filippi-levél teljes szövege
Alexandrinus [A] (kb. 450) A Filippi-levél teljes szövege
Ephraemi Rescriptus [C] 5. század
Bohairi kopt [Boh] 3./4. század
Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század
Latin Vulgata [Vg] 4. és 5. század
Peshitta szír [Syr P] Kr. u. 400–450
Philoxenian szír [Syr Ph] 507/508
Claromontanus [D] 5./6. század
Örmény [Arm] az 5. századtól
Grúz [Geo] az 5. századtól
Etióp [Eth] i. sz. 500 körül
Gót [Goth] 493–555
3. A korai egyház bizonyítékai. A korai egyházi írók az I. Niceai Zsinatig (325) mintegy 90 alkalommal idéztek a Filippi levélből, az utalásokat nem számítva. A Filippi levél 41%-át idézték, a törtrészes verseket is beleértve. Ez a 104 versből 42,4-et jelent.
Íme azok a nicai zsinat előtti írók, akik idéztek a Filippi levélből.
A Diognetushoz írt levél (kb. 130–200) 5. fejezet, 27. oldal utal a Filippiakhoz írt levél 3:20-ra: „a mennyország polgárai”.
Polikárp levele a filippiekhez, 3. fejezet, 33. oldal említi, hogy Pál írt a filippieknek Kr. u. 110–155 között. Polikárp a 9. fejezet 35. oldalán „Pálról és a többi apostolról” is beszél.
Polikárp levele a filippiekhez (Kr. u. 100–155) 3. fejezet, 33. oldal szerint az áldott és dicsőített Pál írt levelet a filippieknek. A 9. fejezet 35. oldalán a Filippiakhoz írt levél 2:16-ra is utal.
A bécsi és lugdunumi keresztények (Kr. u. 177) a Filippiakhoz írt levél 2:6-ot idézik a 783–784. oldalon
Lyon-i Iréneusz (Kr. u. 182–188) számos helyen hivatkozik a Filippi-levélre. Iréneusz „Az eretnekségek ellen” című művének 4. könyvében, 18.4. fejezetében Iréneusz idézi a Filippi-levél 4:18-at, amelyet így vezet be: „Ahogyan Pál is mondja a filippieknek.” A Filippi-levél 2:11-ből is idéz.
A Scillitai vértanúk szenvedéstörténete (Kr. u. 180–202) megemlíti, hogy a korai keresztények rendelkeztek Pál írásaival, anélkül, hogy megnevezte volna, mely levelekről van szó.
A Muratori-kánon (Kr. u. 190–217) megemlíti, hogy Pál leveleiben hét gyülekezethez írt: a korinthusiakhoz (2 levél), az efezusiakhoz, a filippiekhez, a kolosszusokhoz, a galatákhoz, a thesszalonikaiakhoz (2 levél) és a rómaiakhoz. Pál írt még a Filemonhoz, a Tituszhoz, valamint két levelet a Timóteushoz.
Alexandriai Kelemen (193–217/220) szerint a Filippiakhoz írt levél 4:5 az Úr apostolától származik. Exhortation to the Heathen (A pogányokhoz intézett buzdítás) 9. fejezet, 196. oldal
Tertullianus „Marcion ellen” című művének 4. könyve, 5. fejezete (207) szerint Pál írta a Filippiakhoz címzett levelet. Ez egy olyan könyv volt, „amely az apostoloktól származik, és amelyet szent kincsként őriztek az apostolok gyülekezeteiben”.
Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) a 10. töredékben (244. o.) a Filippiakhoz írt levél 3:2a felét Pál műveként idézi
Origenész (Kr. u. 225–253/254) a Filippiakhoz írt levél 4:13-at Pál műveként idézi a *De Principiis* című mű 3. könyvének 2.5. fejezetében, 333. oldalon
Novatianus (250/254–257) a Filippi 2:6–11-et az apostol szavaiként idézi a Szentháromságról szóló értekezés 22. fejezetében, 632. oldalon
A Novatianus elleni értekezés (254–256) 1. fejezet, 657. oldal a Filippi 3:2 kétharmadát idézi szentírásként
Az Újrakeresztelésről szóló értekezés (254–256) 6. fejezet, 670. oldal a Filippi 2:9b–11-et Pál szavaiként idézi.
Kiprián, Karthágó püspöke (kb. 246–258) említi a Filippi-levelet, és idézi a Filippi 2:21; 3:19–21 verseket a „Kiprián értekezései – Tanúságtételek” című mű 11. fejezetében, 536. oldalon. A 4. értekezés 34. fejezetének 456. oldalán a Filippiakhoz írt levél 4:18-ból idéz, és azt állítja, hogy az Pál apostoltól származik.
Victorinus, Petau (Szlovénia) püspöke (304-ben vértanúhalált halt) az Ószövetséget és az Újszövetséget említi a „Kommentár a Boldogságos János Jelenéseihez” című művében, 345. oldalon. Pál leveleit a következő sorrendben sorolja fel: Rómaiakhoz, Korinthusbeliekhez, Galatákhoz, Efézusbeliekhez, Thesszalonikaiakhoz, Filippiakhoz, Kolosszusbeliekhez, Timóteushoz, és az 1. Timóteus 3:15-öt idézi a 16. fejezetben, 345. oldalon
Alexandriai Péter (306, 285–311) a Filippiakhoz írt levél 1:23,24-et „az áldott apostol Pál” műveként idézi a Kánonikus levelek 10. kánonjában (274. o.)
Methodius (Kr. u. 270–311/312) a Filippiakhoz írt levél 2:5 felét idézi a „A mártírokról szóló értekezés” című művének egy töredékében, 382. o.
Athanasius of Alexandria (318, a niceai zsinat előtt) a Filippiakhoz írt levél 3:14-et Pál szavaiként idézi a „A pogányok ellen” című művében, 5. fejezet, 6. o.
A nikaiai zsinat után
Caesareai Eusebius (318–339/340) a Filippi 2:6-ot idézi az Eusebius Egyháztörténete 5. könyv, 2. fejezet, 216. oldalán. A Filippi 2:6–8-at „ i Szentírásként” idézi a 8. könyv, 10. fejezet, 330–331. oldalán. Azt írja, hogy Pál a 3. könyv 4. fejezetének 136. oldalán „munkatársaknak” nevezte a többi keresztényt.
Asterius, a szofista (341 után)
A szíriai Aphrahat (337–345) művében, a Kiválasztott bizonyításokban utal a Filippi levélre.
Hegemonius (4. század) a Filippiakhoz írt levél 3:19-ből idéz, mintha az apostoltól származna. „Vitája Manesszel”, 38. fejezet, 212. oldal
Ambrosiaster (4. század)
Victorinus of Rome (363 után)
Athanasius of Alexandria (367 A.D.) felsorolja az Újszövetség könyveit a „Festal Letter 39” című művében, 552. oldal
Hilarius, Poitiers-i (355–367/368)
A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 vagy az 5. század) Pál filippiekhez írt levelét az Újszövetség részeként említi. Idézi a Filippi 1:1 teljes szövegét.
Efraim, a szír himnuszíró (350–378)
Kappadókiai Bazil (357–378/379) a Filippiakhoz írt levél 3:10–11 versét Pál műveként idézi. A Szentlélekről, 15. fejezet, 34. szakasz, 21. oldal
Titus Bostra-i (378-tól korábban) hivatkozik a Filippi-levélre 2:11
A Laodiceai (Frígiában) zsinat (343–381) 60. kánonja (159. o.) felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon (158. o.) kimondja, hogy a gyülekezetben csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.
Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)
Milánói Ambrosius (Kr. u. 370–390)
Apollinaris Laodiceai (kb. 390)
Nazianzus-i/Nazianzeni Gergely (330–391)
Pacianus, Barcelona püspöke (342–379/392)
Elvira-i Gergely (392 után)
Nüsszai Gergely (kb. 356–397) a „Filippiakhoz írt levél” 2:10-es versét „Filippiakhoz” néven idézi a Nagy Katekizmus 32. fejezetében, 150. oldalon
Didymus, a vak (398)
Epiphanius of Salamis (360–403) megemlíti a Filemonhoz írt levelet, a Zsidókhoz írt levelet, a két Timóteushoz írt levelet, a Tituszhoz írt levelet, a Rómaiakhoz írt levelet, a Galatákhoz írt levelet, a Filippiakhoz írt levelet és az Efézusbeliekhez írt levelet. A Panarion 3. szakasza, az 1. és 5. scholionból, 334. oldal
Rufinus (374–406) a Pamphilushoz írt utószavában (423. o.) megemlíti, hogy Pál a Filippiakhoz írt levél 4:3-ban ír Klemensről
Gaudentius (406 után)
Jeromos (373–420)
Karthágói zsinat (218 püspök) (383–419)
János Aranyszájú Kr. u. 396 körül 15 prédikációt írt a Filippiakhoz írt levélről, amelyek ma is fennmaradtak. János Aranyszájú azt mondta, hogy az apostol Pál írta (Kommentár a Filippiakhoz írt levélhez, I. homília és más helyek).
Maximinus (4./5. század)
Maximus of Turin (4./5. század) hivatkozik a Filippiakhoz írt levél 2:30-ra
Chromatius (meghalt 407-ben) hivatkozik a Filippiakhoz írt levél 4:7-re
Severian (408 után)
Niceta Remesianus (366–kb. 415)
Speculum (5. század)
Hippo-i Ágoston (388–430. augusztus 28.) a „Isten városa” című művének 17. könyvében, 4. fejezetében, 341. oldalán a Filippiakhoz írt levél 3:7,8 versét az apostol szavaiként említi
A félpelagiánus János Cassianus (419–430) a János Cassianus Intézményei című művének 7.17. fejezetében, 254. oldalán a Filippi 4:15,16-ot az áldott apostolnak a filippiekhez írt leveléből származóként idézi.
Marcus Eremita-i (430 után)
Paulinus Nolai (431)
Alexandriai Cyril (444) hivatkozik a Filippi 4:7-re és más versekre
Euthalius of Sulca (kb. 450)
Theodotus Ancyra-i (5. század) a Filippiakhoz írt levél 2:5-öt idézi
Quodvultdeus (kb. 453)
Hesychius Jeruzsálemből (450 után)
Cyrus-i Theodoret (423–458) hivatkozik a Filippi 2:5,9-re
I. Leó római pápa (440–461)
Prosperus Aquitaniai (426–465)
Varimadum (445/480)
Makariosz/Szimeon (4. vagy 5. század)
Bizonyítékok az eretnekekről és a hamis könyvekről
A Tertullianus által említett eretnek, Marcion
Priscillianus eretnek (385-ben vértanúhalált halt) a Filippiakhoz írt levél 2:11-re hivatkozik
Pelagius eretnek (Kr. u. 416–418) a Filippi 1:11,14; 2:5,11; 3:3,12,13,15; 4:7,8,13,19 versekre hivatkozik
A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Theodor (428-ban) kommentárokat írt Pál leveleihez, amelyek azonban elvesztek. Megmaradt írásai közül néhány a Filippi 1:11,14; 2:11–12,26,30; 3:3,12–13,15; 4:3,7–8,13,16,19,23-ból.
Nestorius eretnek (451/452) A Herakleides-i Bazár idézi a Filippi 2:5,9-et
Ezek egy része Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása, valamint Adamantius: Párbeszéd az Istenbe vetett igaz hitről című műve alapján szerepel
A Filippi-levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/Philippians Manuscripts.html.