< Bibliai kérdés a 3. János-levélből

K: Most néztem meg néhány videóját a YouTube-on. El tudná magyarázni a 3 János 2-t és a Példabeszédek 10:22-t? Nem vagyok biztos benne, mennyire fontosak számunkra az eredeti nyelvek, illetve melyik fordítás a helyes. Elmondaná, hogyan, illetve egyáltalán alkalmazhatom-e ezeket a verseket az életemben?

V: Természetesen. Nem láttam ezekben a versekben semmilyen érdekes fordítási problémát. Wuest Újszövetségi kiterjesztett fordítása teljesebb képet ad az igeidőkről, és a 3 János 2-ről a következőképpen szól: „Szeretteim, mindenben azért imádkozom, hogy jól menjen a sorotok, és hogy folyamatosan jó egészségnek örvendjetek, ahogyan a lelketek is virágzik.”

A 3 János 2 első része azt mutatja, hogy helyes dolog mások és saját magunk egészségéért imádkozni. Az utolsó részben a „lelked is boldoguljon” kifejezés azt jelenti, hogy hívőként hűséges vagy az általad ismert igazsághoz, és folyamatosan haladsz előre az igazságban. Az utolsó rész arra utal, hogy közel jársz (vagy közel kellene járnod) az Úrhoz, jó imádságokat tartasz Vele, tanulmányozod az Ő szavát, szereted Őt, szereted másokat, röviden: mindazt, amit a keresztényeknek tapasztalniuk és tenniük kell. Az első és az utolsó rész közötti kapcsolat arra utal, hogy a lelked boldogulása még nagyobb prioritást élvez, mint az egészséged. János nem azt mondta: „Remélem, jó fizikai egészségnek örvendesz, függetlenül a lelki állapotodtól”, hanem inkább azt, hogy a lelki állapotod legyen jó, és a fizikai egészséged is ehhez hasonlóan jó legyen.
De az, hogy engedelmes keresztény vagy, nem jelenti azt, hogy mindig jó egészségnek örvendesz. Epafroditus, Pál társa, nagyon beteg volt, és a halál szélére került a Filippi 2:25–27-ben. Maga Pál is beteg volt, és Isten ezt a körülményt arra használta fel, hogy a Galatákhoz szóljon (Galaták 4:13). Amikor Timóteusnak gyakori gyomorpanaszai voltak, Pál ebben az esetben nem azt mondta: „Gyere ide, hogy én (vagy Isten) meggyógyítsalak”, hanem inkább azt: „Inkább igyál egy kis bort a gyomrod és a gyakori betegségeid miatt” (1 Timóteus 5:23). Elizeus, aki oly sok csodát tett, olyan betegségben szenvedett, amely végül halálát okozta (2 Királyok 13:14). Dániel is több napig beteg volt, miután látomást kapott (Dániel 8:27).
Tehát egy kereszténynek nem szabad elvárnia, hogy soha ne betegedjen meg.
Imádkoznunk kell Istenhez saját és mások egészségéért.

Nincs azzal semmi baj, ha orvoshoz fordulunk gyógyszerért és gyógyításért.

Isten a múltban is természetfeletti módon gyógyította meg az embereket a betegségekből, és Isten ma is természetfeletti módon gyógyítja meg az embereket.

Nem szabad bálványt csinálnunk az egészségből, és az Ajándékozót többet kell keresnünk, mint pusztán az Ő ajándékait.

Bár Isten mindenekelőtt azt akarja, hogy lelkileg gazdagok legyünk, a Példabeszédek 10:22 arra utal, hogy Isten anyagi gazdagsággal is megáld minket. Ez nem minden keresztény számára garantált; különben mi lenne Pál apostollal, akinek soha nem volt sok anyagi javai? Isten megadja a keresztényeknek, amire szükségük van a megélhetéshez, de a Példabeszédek 10:22 azt mondja, hogy az Úr áldása „gazdaggá tesz”, ami a mi és családunk számára szükséges minimumnál nagyobb bőségre utal. Miért akarna Isten ezt nekünk adni? Hogy dicsőíthessük Istent azzal, hogy visszaadunk Neki, hogy másokon segítsünk. Valójában úgy tűnik, hogy Isten egyes keresztényeknek nem adja meg közvetlenül azt, amire a túléléshez szükségük van, másoknak viszont bőséget ad, hogy ez utóbbiak tanúskodhassanak a szívükben túlcsorduló Isteni szeretetről azáltal, hogy Isten eszközei lesznek, akik kielégítik azoknak a hívőknek a szükségleteit, akiknek maguknak hiányzik a szükséges. Ha te az utóbbi csoportba tartozol, imádkozz azért, hogy bölcs és szorgalmas legyél abban, hogy oda adj, ahová Isten szánta.

A gazdagság különbözik Isten sok ajándékától, mert olyan könnyen átokká válhat. A gazdagság önmagában nem rossz, különben a Példabeszédek 10:22 nem lett volna megírva. Ábrahám valójában rendkívül gazdag ember volt, mind az ókori, mind a mai mércével mérve. A pénzszerzés vágya azonban mindenféle gonoszság gyökere (1 Timóteus 6:10). Ha Isten csak a szükséges ételt és ruhát adja nekünk, azzal be kell érnünk (1 Timóteus 6:8). Sokan elfordultak a hittől a pénz miatt (1 Timóteus 6:10), köztük Gedeon is az Ószövetségben. Valójában az, ha bölcstelenül sokkal több pénzt adunk egy rászorulónak, mint amennyire szüksége van, halálos lelki csapdává válhat számára.

Ha valamit kérsz Istentől – legyen az tudás, gyógyulás, pénz vagy valami más –, vizsgáld meg magad: miért kérsz? Azért, hogy dicsőítsd Istent, vagy hogy kielégítsd önző büszkeségedet, kapzsiságodat vagy más vágyaidat? Vagy kizárólag azért, hogy dicsőítsd Istent? Ha saját önző vágyaid is szerepet játszanak benne, akkor először meg kell tisztítanod a szívedet; aztán, ha Isten még mindig azt akarja, hogy kérj, kérj. Ha például azért akarnál nagy vagyont, hogy segíthess a misszionáriusoknak, ugyanolyan örömteli lennél-e, ha Isten igennel válaszolna imádságodra azzal, hogy hatalmas összeget adna valaki másnak, te pedig egy fillért sem látnál belőle, és ők segítenének a misszionáriusoknak a helyedben? Ha akár csak egy kicsit is kevésbé lennél örömteli, akkor meg kell vizsgálnod a szívedet.

K: A 3 Jn 1-ben János úgy kezelte-e Gaiust, mint egy szövetségest, aki támogatni fogja őt Diotrephes, egy másik frakció vezetője ellen, ahogyan azt az Asimov’s Guide to the Bible 1171. oldalán állítja?

V: Nem. Nincs bizonyíték arra a feltevésre, hogy Jánosnak, Jézus apostolának, szüksége lett volna szövetségesekre saját érdekében. János azonban valószínűleg azért írt, hogy közvetve kérje Gaius támogatását Demetrius mellett Diotrephes ellen.

K: A 3 János 1-ben szerepel-e itt bármiféle feddés vagy korrekció Gaius felé? Ha nem, akkor miért szentelt volna János ennyi időt annak, hogy elmondja, mit csinálnak máris jól?

V: Ez a levél egyszerre volt nagyon személyes és nagyon hivatalos. János háromszor is „Szeretettnek” szólította Gaiust (3 János 2, 5, 11). De János azt is szerette volna, ha Gaius Demetrius mellett állna Diotrephes ellen.

K: Mi a különbség a 3 János 1-ben az, hogy szeretünk valakit, és az, hogy az igazságban szeretjük őt?

V: Valakit az igazságban szeretni azt jelentheti, hogy szereted őt, de az igazságot és azt, hogy ő az igazságban van, jobban szereted, mint pusztán a társaságát. Ha jó barátságban lennél valakivel, és neki tudnia kellene valamit, ami igaz, de úgy gondolnád, hogy ha elmondod neki, az veszélyeztetheti a barátságot, elmondanád neki? Más szavakkal: jobban szeretnéd a barátságot, vagy jobban szeretnéd a barátot? Valakit az igazságban szeretni többet jelent, mint pusztán a személyt szeretni; azt jelenti, hogy annyira szereted valakit, hogy elmondod neki, amire szüksége van. Bízol abban, hogy a barátaid elmondják neked azokat a dolgokat, amiket tudnod kell, még akkor is, ha esetleg nem szeretnéd hallani őket?

K: A 3 János 2-ben szereplő „Imádkozom, hogy minden tekintetben boldogulj és jó egészségnek örvendj” mondat azt jelenti-e, hogy minden kereszténynek egészségesnek és gazdagnak kell lennie?

V: Nem. A „jólét-tanítók” megpróbálhatják ezt a verset felhasználni ennek a téves tanításnak az alátámasztására, de az egészségre és a jólétre való minden utalás nem jelenti azt, hogy elsősorban az egészség és a jó dolgok szempontjából kell gondolnunk Istenre, amit Ő ad nekünk. János minden tekintetben a jólétükért imádkozott. A Biblia nem ellenzi a gazdag hívőket, mint például Ábrahámot, mindaddig, amíg nem szeretik a pénzt.

K: Miért összpontosítunk a 3 János 2-ben inkább a látványos megmentésekre és gyógyulásokra, mint arra, hogy Isten mindennapi védelmet és egészséget ad nekünk?

V: Ez nem azt jelenti, hogy Gaius beteg volt. Inkább hálát fejezett ki jó egészségéért.

K: Mit jelent a 3 János 2-ben az, hogy valakinek a lelke virágzik?

V: János azt mondja, hogy imádkozik azért, hogy Gaiusnak olyan jó egészsége legyen, amely megfelel az Úrral való jó életvitelének.

K: A 3 Jn 3-4-ben, ha igaz az, hogy „aki egyszer üdvözült, az örökre üdvözült”, látsz-e bármilyen utalást arra, hogy János magától értetődőnek veszi, hogy Gaius még mindig az igazságban jár? Ha nem, mikor kell magától értetődőnek vennünk, hogy valaki továbbra is az igazságban fog járni?

V: Nem úgy tűnik, hogy János magától értetődőnek venné, hogy valaki továbbra is az igazságban jár, és nekünk sem szabad ezt feltételeznünk. Jézus négyféle talajról szóló példabeszédében a három talaj közül, amelyek kezdetben mind jónak tűntek, valójában csak egy hozott gyümölcsöt. Az üldözések kiszáríthatják a hitet, és a világ gondjai elfojthatják a lelki növekedést, és megmutathatják, hogy a lelki élet valódi-e, vagy csak látszat. Ha találkozol egy hívővel, akit rég nem láttál, jó lenne megkérdezni tőle, hogyan alakul az Úrral való járása.

K: A 3 János 3–4-ben miért vesszük természetesnek olyan dolgokat, amelyeket nem kellene?

V: Sajnos gyakran természetes dolog a hála hiánya. Az emberek hajlamosak arra, hogy arra összpontosítsanak, ami nincs nekik, és gyakran nem értékelik azt, amijük van. Gyakran az emberek azért akarnak dolgozni, hogy megszerezzék, ami nincs nekik, miközben elfelejtik megőrizni azt, amijük már van.

K: A 3 János 3-ban néhány testvér beszámolt Jánosnak Gaius hűségéről és életviteléről. Mikor kell másoknak beszélnünk egy másik keresztény hűségéről és életviteléről? Hogyan nem minősül ez pletykálásnak?

V: Először is kérdezd meg magadtól, miért mondod el másoknak. Ha azért, hogy lelkesítsd a hallgatóidat, vagy hogy magadnak dicsőséget szerezz, akkor ne tedd! Kérdezd meg magadtól: ha az a személy, akiről beszélsz, meghallaná, amit mondasz, örülne-e neki, vagy te éreznéd magad kínosan? Ha igen, akkor ne mondd el. Másrészt, ha ez jó példa lenne mások számára, bátorítás vagy korrekció lenne számukra, és az illetőnek nem lenne ellenvetése azzal kapcsolatban, hogy róla beszélsz, akkor nincs ezzel semmi baj.

Honnan tudhatnád, hogy bánná-e, ha róla beszélnél, vagy sem? Ha lehetséges, miért nem kérdezed meg tőle? Egyszer egy lelkész egy történetet mesélt a gyülekezetének az általános iskolás lányáról, és elmondta, hogy előbb megkérdezte a lányát, hogy rendben van-e, ha ezt elmeséli. A lánya azt mondta, hogy rendben van, mert ő is mesél róla a osztálytársainak!

K: A 3 János 4-ben miért nagyobb János öröme annak hallatán, hogy egy keresztény továbbra is az igazságban jár, mint annak hallatán, hogy valaki üdvözült? Miért fordítjuk néha ezt meg fordítva?

V: A négyféle talajról szóló példabeszédben emberi szemszögből kezdetben háromféle „öröm” tűnik fel a háromféle talaj kapcsán, amelyek mind jónak látszanak. Hosszú távon azonban csak egy igazi öröm volt, a jó talaj esetében. Ha valaki azt állítja, hogy elfogadja Krisztust, de nem marad Krisztusban, az nem bizonyíték arra, hogy ok lenne az örömre. A Máté 28:19-ben Jézus nem azt parancsolta nekünk, hogy minden nemzetből megtérteket szerezzünk, hanem tanítványokat. Természetesen a megtérés előfeltétele a tanítványságnak, de a hangsúly a tanítványokon van (akik kitartanak), nem csupán a megtérteken (akik kitartanak vagy sem).

K: A 3 János 5-ben miért ne fordítanánk a szolgálati erőforrásainkat inkább azokra a keresztényekre, akiket ismerünk (és akikben megbízhatunk), az idegenek helyett?

V: Nem elég csupán pénzt adni Isten munkájára; bölcsen kell adakoznunk. Egyrészt könnyebb bölcsen adakozni, ha a támogatást csak azokra korlátozzuk, akiket ismerünk, és akik a közelünkben élnek. Másrészt viszont nehezebb lenne az evangéliumot távoli helyekre terjeszteni anélkül, hogy pénzt adnánk olyan keresztényeknek, akiket személyesen nem ismerünk jól. Amikor Pál pénzt gyűjtött a gyülekezetektől, hogy adományt küldjön a jeruzsálemi hívőknek, akik éhínségtől szenvedtek, az emberek akkor is adtak pénzt Pálnak, amikor összesen talán alig néhány hete látták őt utoljára.

K: A 3 János 6-ban hogyan küldjük el valakit Istennek méltó módon?

V: Ez azt jelenti, hogy nagylelkűen segítünk nekik, mint Istennek szóló ajándékot. Jézus a juhokról és a kecskékről szóló példabeszédében azt mondta a juhoknak, hogy ők etették, ruházták, látogatták meg és segítették Jézust, mert amit a legkisebb testvérekkel tettek, azt mintha vele tették volna.

K: A 3 Jn 7-ben hogyan indulunk el „a Név nevében”, szemben azzal, ha más módon indulunk el?

V: Üzleti, családi vagy egyéb célból utazni, és közben az evangéliumot hirdetni, amikor emberekkel találkozunk, az rendben van, de itt nem erről van szó. Itt egy kifejezetten az evangélium hirdetésére szentelt utazásról van szó. Az utazás akkoriban veszélyes volt: rablók fenyegették az utazókat, hajóval utazva viharok veszélyeztették őket, és fennállt a betegségek elkapásának veszélye is. De ők ennek ellenére is a Névért indultak útnak. Manapság mennyivel inkább kellene hajlandónak lennünk arra, hogy a Név nevében induljunk útnak!

K: A 3 János 7-ben a keresztények elfogadhatnak-e bármit is a „pogányoktól”? Mi a helyzet a fizetéssel?

V: A keresztények általában elfogadhatnak dolgokat pogányoktól és nem hívőktől. Két szempontot kell itt figyelembe venni.

1. Azokról az emberekről van szó, akik az evangélium hirdetésére indultak el. Általánosságban véve furcsa lenne, ha a teljes munkaidőben dolgozó keresztény munkások nem keresztényektől kapnának fizetést. (Bár ez előfordult az államilag támogatott egyházakban, például Norvégiában, Nagy-Britanniában és így tovább.)

2. János azért említette ezt, hogy megszégyenítse azokat a keresztényeket, akik nem voltak hajlandók segíteni más keresztényeknek az evangélium hirdetésében. Még ma is vannak olyan igazi keresztények, akik nem akarnak együttműködni más keresztényekkel az evangelizációban. Egy szerencsétlen kifogás, amit hallottam, az volt, hogy „lehet, hogy olyan énekeket énekelnek, amelyek nem felelnek meg a tanításnak”. Pedig nem voltak hajlandók előre átnézni az énekeket, és megegyezni a dolgokban.

Geisler és Howe a When Critics Ask című mű 547. oldalán, miután kijelentették, hogy ez az evangélium hirdetésére vonatkozik, hozzáteszik, hogy ez „leíró jellegű, nem pedig előíró”. Más szavakkal, János nem azt mondta: „Megparancsolom nektek, hogy soha ne fogadjatok el pénzt pogányoktól.” Inkább azt említette példaként, hogy mi is kövessük: ő a szolgálata során nem fogadott el pénzt pogányoktól.

K: A 3 János 7-ben milyen segítséget szabad elfogadnunk a nem hívőktől az evangélium hirdetése során, és milyen segítséget nem szabad elfogadnunk?

V: Az emberek folyamatosan tanúsítanak egymás iránt udvariasságot és nyújtanak segítséget. De furcsának tűnne, ha valakitől, aki más vallásban hisz, pénzt kérnénk arra, hogy terjesszen valamit, amiben ő nem hisz. Még rosszabb lenne, ha valaki hamis ürüggyel kérne pénzt. De még ha nem is kérik kifejezetten az adomány célját, nem szabad pénzt kérni az emberektől olyasmiért, amiben nem hinnének, ha tudnák, miről van szó.

K: A 3 Jn 8,10; Mt 25,38.40; Róm 12,13; 16,23; 1 Tim 3,2; 5,10; Tit 1,8; Filem 22; Zsid 13,1–2; és 1 Pét 4,9 azt mutatják, hogy Isten komolyan veszi, hogy vendégszeretetet tanúsítsunk. Mi legalább nyolc ok, amiért vendégszeretetet kell tanúsítanunk más hívők iránt?

V: Legalább nyolc ok van, de lehet, hogy több is.

1) Engedelmeskedjünk Istennek – még ha nem is látnánk más okot, akkor is vendégszeretőnek kell lennünk, hogy engedelmeskedjünk Istennek a felsorolt versekben szereplő utasításainak.

2) A szeretet kifejezése – Jézus arra parancsolt minket, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. Ez nem csupán azt jelenti, hogy szeretetteljes érzéseink legyenek, hanem hogy a szeretetet gyakorlati cselekedetekkel is kifejezzük, és a vendégszeretet gyakorlása egy olyan gyakorlati módja a mások iránti szeretetnek.

3) Segítségre van szükség – Lehet, hogy a vendég anyagi segítségre vagy szállásra szorul. De még ha anyagi szempontból nincs is szüksége segítségre, a vendég talán vágyik a barátságra és a kapcsolatteremtésre, amit a vendéglátó családnál való tartózkodás jelent.

4) Számíthat a segítségre – Nem tanúsít nagy szeretetet, ha csak akkor segítünk másoknak, amikor kedvünk van hozzá, vagy ha éppen olyan hangulatban vagyunk aznap. Inkább az a kérdés, hogy a leendő vendég számíthat-e a vendégszeretetünkre, mint a szeretet megbízható kifejezésére?

5) A tanúságtételed arról, hogy hiszel a szavaikban – Amikor ételt, szállást vagy más vendégszeretetet nyújtasz valakinek, aki az evangéliumot hirdeti, mások előtt tanúságot teszel arról, hogy helyesled és egyetértesz a szavaival. Ez fontos volt János számára; a 2 János 10–11-ben János kifejezetten arra int minket, hogy ne fogadjuk be a házunkba azt, aki hamis evangéliumot hirdet.

6) Bátorítás nyújtása – az előzőhöz kapcsolódva bátorítást nyújtasz a vendégnek az evangélium hirdetésében végzett munkájában.

7) Hogy élvezhessék – A Róma 16:23 említi, hogy Pál élvezte Gaius vendégszeretetét. A Gaius gyakori név volt, ezért nem tudjuk, hogy ez ugyanaz a Gaius volt-e, akiről a 3. János-levélben szó van, vagy sem. De ez nem számít, mert bárkik is legyünk, a többi hívőnek élveznie kell a társaságunkat és a vendégszeretetünket, nekünk pedig az övékét.

8) Angyalok fogadására anélkül, hogy tudnánk róla – A Zsidókhoz írt levél 13:2 azt mutatja, hogy néha, amikor vendégszeretetet tanúsítunk idegenek iránt, ez Isten próbája lehet, mert – anélkül, hogy tudnánk róla – a vendég nem feltétlenül ember, hanem valójában álruhás angyal.

K: A 3 János 9-ben hogyan lehetett Diotrephes vezető Isten egyházában?

V: Sajnos a történelem megmutatta, hogy egy hamis testvérnek túlságosan is könnyű volt a keresztények vezetőjévé válnia. Az embereknek azonban nem kellett megvárniuk, hogy a történelem ezt megmutassa nekik. Pál kifejezetten megjövendölte, hogy lelki farkasok lesznek az egyházi vezetők között az ApCsel 20:29–31-ben és a 2 Timóteus 4:3–5-ben.

K: A 3 János 9-ben mi a baj azzal, ha itt az ember első akar lenni?

V: Egy játékban rendben van, ha nyerni akarunk és elsők akarunk lenni a versenytársainkkal szemben. De Isten országában mindannyian egy csapatban vagyunk, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Amikor a kisgyerekek fociznak vagy kosárlabdáznak, hajlamosak magukhoz ragadni a labdát, ahelyett, hogy passzolnának a csapattársaiknak, amikor kellene. Az egyházban is hasonlóképpen gyorsan át kellene „adnunk” a labdát más keresztényeknek, akik talán tehetségesebbek, jobb helyzetben vannak, vagy nagyobb szükségük van a tapasztalatra, mint nekünk.

K: A 3 János 9-ben szereplő szöveg szerint a keresztényeknek bármiben is az elsőknek kell lenniük, vagy ez mindig helytelen?

V: Nincs azzal semmi baj, ha első akarsz lenni egy játékban, és nincs azzal semmi baj, ha azt akarod, hogy a céged sikeres legyen az üzleti életben. De ne felejtsd el, kik a csapattársaid. Még az üzleti életben is tisztességesen és etikusan kell viselkedned a versenytársaiddal szemben. Bármely komoly ügyben, ahol az elsők akarsz lenni, meg kell kérdezned magadtól, miért akarsz az első lenni. Ha Isten ugyanúgy dicsőítve lenne, akár te, akár valaki más lenne az első, akkor miért akarnád inkább, hogy te legyél az első, ha az egyetlen célod az, hogy Isten kapja a dicsőséget?

K: A 3 János 9-ben milyen módon akarnak egyes keresztények, gyülekezetek vagy felekezetek helytelen módon az elsők lenni?

V: A szolgálat keretében legalább hatféleképpen lehet helytelenül az elsők közé tartozni.

Pénzügyi megfontolások – Előfordul, hogy az emberek kétségbeesetten próbálnak pénzt gyűjteni a szervezet működésének fenntartása érdekében. Néha még akkor is úgy viselkednek, mintha kétségbeesetten próbálnának pénzt gyűjteni, amikor már nincs is ilyen sürgető szükség. Az is lehetséges, hogy pénzt akarnak felhalmozni, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy valaha is szükségük legyen rá. A történelem során gyakori jelenség, hogy egyes keresztény felekezetek, amikor növekednek és aktívan hirdetik az Igét, rengeteg adományt kapnak. Később azonban mások is csatlakoznak hozzájuk – talán a pénz vonzereje miatt –, a lelkesedés elvész, és a pénz megőrzése, illetve gyarapítása válik a célká.

A cél szem elől tévesztése – Célunknak Isten dicsőítése kell, hogy legyen. Előfordul, hogy ezt a célt tudat alatt háttérbe szorítják az egyén vagy a szervezet személyes előmenetele vagy hírneve érdekében.

Csapattársak kontra versenytársak – Előfordul, hogy az egyházak és felekezetek más istenfélő csoportokat versenytársaknak tekintenek, ahelyett, hogy csapattársaknak tekintenék őket. Amikor egy másik istenfélő keresztény csoport sikerrel jár valamiben, örülnöd kell, még akkor is, ha az semmiféle hasznot nem hoz a szervezetednek, ha Isten kapja a dicsőséget.

Nincs kapcsolat másokkal – Egy sportcsapatban a csapattársak beszélgetnek egymással, hogy bátorítsák egymást, kijavítsák egymás taktikáját, és stratégiát tervezzenek. Mikor tervezett utoljára stratégiát a gyülekezeted vagy szervezeted egy másik gyülekezettel vagy szervezettel?

Irigység és féltékenység – Előfordul, hogy a megosztó szellem egy másik csoport sikere iránti irigységbe torkollik. Pál azt tanította, hogy ezek bűnök.

Nem érzed magad elismertnek – Néha az irigység önsajnálattá válhat, mert nem érzed, hogy mások elismernek téged. De amikor ez megtörténik, te elismered-e az ő munkájukat, amit Istenért végeznek? Továbbá: elsősorban Isten tetszését és jóváhagyását keresed, vagy más emberekét? Bár hívőként mindig Isten által vagyunk jóváhagyva, az 1 Korinthus 4 azt mutatja, hogy egyesek Istenért végzett munkáját Isten jóváhagyja és megjutalmazza, másokét pedig nem.

K: A 3 János 9-ben a Róma 2:17–21 és a Róma 11:14 azt mutatja-e, hogy rendben van, ha az a motivációnk, hogy elsők vagy jobbak akarunk lenni?

V: Gene Getz leírta, hogy három gyakori motiváció a jutalom reménye, a büntetéstől való félelem, valamint az, hogy saját magunk és mások szemében jobbnak tűnjünk. A Biblia egy magasabb rendű motivációt emel ki, az agapé-szeretetet, de ezeket a többi motivációt is felhasználja. A Rómaiakhoz írt levél 11:14-ben Pál azt mondja, hogy abban reménykedett, hogy „féltékennyé teszem a saját népemet”. Más szóval, hogy ezt az érzelmet felhasználva felnyissa a szemüket az evangélium szükségességére.

Ez olyasmi, mintha Jézus a kegyelem említése nélkül elmondaná tanítványainak, milyen nehéz egy gazdag embernek üdvözülnie. Amikor a tanítványok azt kérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?”, Jézus így válaszolt: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

A Rómaiakhoz írt levél 2:17–21 negatívan szól arról, hogy az ember azzal dicsekedjen, hogy zsidó. Pál azt mondja, hogy NE támaszkodjunk arra, hogy zsidók vagyunk, és a saját cselekedeteinkre, hanem hogy a zsidóknak ugyanúgy szükségük van a kegyelemre és az irgalomra, mint a pogányoknak.

K: A 3 János 9-ben hogyan mutatnak a Filippi 1:15–18; Filippi 2:3; Filippi 2:17; Róma 3:27 egymással diametrálisan ellentétes hozzáállásokat?

V: Diotrephes lényegében az önző ambícióját keresztelte meg az egyházban. Saját dicsőségét kereste, és ezt Jézus szolgálatának zászlaja alatt álcázta. Vannak olyan egyházi vezetők, akiknek önző ambícióik vannak. Azt akarják, hogy mindenki az ő csapatukban legyen, sőt, hogy még Isten is az ő csapatukban legyen. De nekünk Isten csapatában kell lennünk, és nem saját csapatunkban. Vannak, akik irigyek, amikor önző ambíciójuk nem valósul meg, és látják, hogy valaki más magasabb pozícióban van, mint ők.

Néha mi is tehetünk olyan dolgokat, hogy mások szemében jól mutassunk, és ezt Jézus szolgálatának zászlaja alatt álcázzuk.

K: A 3 Jn 9-ben hogyan mutatnak a Fil 3:4–9-ben szereplő gondolatok egyszerre hasonlóságot és ellentétet?

V: Mint törvénytisztelő farizeus, Saul Jézus és az evangélium ellen volt, Diotrephes pedig – legalábbis látszólag – Jézus és az evangélium mellett állt. De ettől eltekintve sokkal hasonlóbbak, mint gondolnánk. Diotrephes az első akart lenni a gyülekezetben, és feltehetően szellemileg is. A tarsusi Saul, mint törvénytisztelő farizeus, igyekezett első lenni társai között, és feltehetően szellemi értelemben is. Mindkettőjüknek nem volt türelme azokhoz, akik másképp látták a dolgokat, vagy akiket fenyegetésnek tekintettek.

K: A 3 Jn 9 szerint milyen módon kell igyekeznünk felülmúlni másokat (lásd Fil 3:12–15; 1Kor 9:24–27; Péld 6:6), és milyen módon nem (lásd 2Kor 10:12; Péld 3:7)?

V: Arra kell törekednünk, hogy Isten elégedett legyen velünk. Ezt nem azért kell tennünk, hogy elnyerjük vagy megtartsuk az üdvösséget, hanem azért, mert szeretjük az Urat. Nem szabad arra törekednünk, hogy mások jobb véleményt alakítsanak ki rólunk. Végül pedig abban kell kiemelkednünk, hogy másokat segítünk – az evangélizálás és a tanítványképzés révén – abban, hogy Jézus jó és egyre jobb tanítványai legyenek. Az üzleti életben furcsának tűnik, hogy azok az emberek, akik a legtöbb pénzt keresik, általában nem végeznek közvetlenül semmilyen munkát? Az igazgatók és a vezetők nem ásnak árkokat, nem írnak szoftvereket, és nem gyártanak semmit. De ha jók a munkájukban, akkor az alattuk dolgozókat termelékenyebbé teszik a legfontosabb célok elérésében. Talán Istennek kevésbé az a fontos, hogy mennyit fektettünk be a saját életünkbe, hanem inkább az, hogy mennyit fektettünk be másokba.

K: A 3 János 9-ben hogyan különbözik és hogyan hasonlít ez a megfeddés az 1 Korinthus 3:1–5-ben megfeddett magatartáshoz?

V: Az, hogy első akarunk lenni, könnyen oda vezet, hogy embereket kizárunk a csoportunkból. Az 1 Korinthus 3:1–5-ben elítélik a gyülekezeten belüli megosztottságot.

K: A 3 Jn 9–10-ben, amikor a gyülekezet vezetője nem úgy cselekszik, ahogy szerinted a legjobb lenne, mikor követed mégis őt, mert ő a vezetőd, mikor maradsz semleges, és/vagy mikor utasítod el vagy ellenezed aktívan a lelki vezetőd cselekedeteit? (Lásd 2 Tim 3:1–5.)

V: A 3 János 11 így szól: „Szeretteim, ne utánozzátok a gonoszt, hanem a jót.” Ha a vezető nyilvánosan téves tanítást hirdet, vagy rossz példát mutat másoknak, akkor ezt a kérdést a többiek érdekében nyilvánosságra kell hozni. A 2 Timóteus 3:5 ilyen emberekről így szól: „Távolodj el az ilyenektől!” Az, hogy elfordulunk tőlük, természetesen magában foglalja azt is, hogy nem követjük őket vezetőként.

K: A 3 János 10–11 szerint hogyan kell kezelni egy keresztényt vagy bárki mást, aki rossz módon igyekszik az első lenni?

V: Ez nehéz helyzet lehet, és még ha mindent a legjobban is csinálsz, az eredmény nem feltétlenül lesz sikeres. De első lépésként adnod kell az illetőnek egy esélyt a megváltozásra azzal, hogy először négyszemközt beszélsz vele. Magyarázd el neki, hogy az igazi jutalom a mennyben van (Máté 6:19–21; 1 Korinthus 3:14; 1 Péter 1:7). Mindenki dicséretet vagy feddést kap Urától, Istentől (Róma 14:4; Máté 12:36). Ha nem hallgatnak rád egyedül, akkor figyelmeztesd őket újra, másokat is magaddal hozva. De ha nem hallgatnak rád, és a hozzáállásuk vagy viselkedésük másoknak árt, akkor nyilvánosan figyelmeztesd a gyülekezetet. Lásd Máté 18:15-17.

K: A 3 János 11-ben és az 1 János 2:29-ben hogyan lehet az, hogy „aki jót cselekszik, az Istentől való”?

V: Mielőtt erre a kérdésre válaszolhatnánk, meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy „mi a jó?”. A Márk 10:18 szerint csak Isten jó. A „jó” ebben az összefüggésben azt jelenti, ami Istennek tetszik, és a Zsidókhoz írt levél 11:6 szerint hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.

Mivel Diotrephes a 3 János 9–10-ben gonoszt cselekedett, János a 3 János 11-ben ezekkel a szavakkal közvetve mutatta meg, miért nem Istentől való Diotrephes.

K: A 3 János 12-ben szereplő Demetriusz ugyanaz a személy, mint az ApCsel 19:24-ben említett Demetriusz?

V: Nem tudjuk, de valószínűleg nem. A Demetrius gyakori görög név volt.

K: A 3 János 12-ben János kiállt Demetrius mellett. Mikor kell kiállnunk mások mellett, és miért?

V: Néha meg kell választanunk, melyik csatát vívjuk meg, és csak a fontos ügyekkel kell foglalkoznunk, nem pedig apró dolgokkal. De ha egy istenfélő vezető vezetői szerepét nem tisztelik, és mi olyan helyzetben vagyunk, hogy tiszteletet parancsolhatunk, akkor ki kell állnunk az adott vezető mellett, és szembeszállnunk azokkal, akik megvetik a tekintélyét. Ha valakit (függetlenül attól, hogy hívő-e vagy sem) igazságtalanul bánnak vele, elnyomják vagy rágalmaznak, ki kell állnunk mellette.

K: Miért nem elegendő sokszor a toll és a tinta, vagy az e-mail a 3 János 13-ban?

V: A toll és a tinta, valamint az e-mail néha megfelelnek, és vannak olyan helyzetek, amikor ezek az egyetlen lehetőségek, amelyek rendelkezésünkre állnak. Ha azonban lehetséges, gyakran jobb, ha személyes kapcsolatot is teremtünk, hogy a másik személy saját szemével láthassa, mennyire törődünk vele. Néha, amikor kényes helyzetben vagyunk, egyrészt azt kell tennünk, amiről hisszük, hogy Isten azt akarja tőlünk, másrészt pedig a legjobb módon kell cselekednünk.

K: A 3 János 14-ben mi a különbség a mások üdvözlése és a név szerinti üdvözlés között?

V: Jó dolog általánosságban üdvözölni az embereket, de ahelyett, hogy csupán általános érdeklődést mutatnánk irántuk, jobb, ha személyes érdeklődést tanúsítunk irántuk. A szeretet lehet általános és sablonos, de mennyivel jobb érzés, ha tudjuk, hogy személyes.

K: A 3 Jn-ben honnan tudjuk, hogy az, ami ma a rendelkezésünkre áll, megbízhatóan őrzi-e az eredetileg leírtakat?

V: Legalább három okból.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; 1 Péter 1:24–25-ben; és Máté 24:35-ben.

2. Az őskeresztény egyház tanúsága. A nicai zsinat előtt egyetlen író sem hivatkozott név szerint a 3. János-levélre, sem annak 14 versére. Íme, mit mondtak viszont.

(vitatott) Origenész (225–254) „Mit mondjunk arról, aki Jézus mellkasára hajolt, nevezetesen Jánosról, aki egyetlen evangéliumot hagyott hátra, noha bevallotta, hogy annyit tudna írni, hogy a világ sem tudná befogadni őket? De ő írta a Jelenéseket is, bár parancsot kapott, hogy hallgasson, és ne írja le a hét mennydörgés hangjait. De hagyott hátra egy nagyon rövid levelet is. Tegyük fel, hogy van egy második és egy harmadik is, mivel nem mindenki tartja ezeket hitelesnek; de a kettő együtt sem éri el a száz sort.” Kommentár a János-evangéliumhoz, 5. könyv, 3. fejezet, 346–347. o.

Alexandriai Dionüsziosz (Kr. u. 246–265) a 2. és 3. János-levélhez kapcsolódó kérdéseket tárgyalja, valamint azt is, hogy a Jelenések könyvét ugyanaz a János írta-e, mint az evangéliumot és az 1. János-levelet. 1. töredék, 4–5. fejezet Eusebius Egyháztörténetében (319–339/340), 7. könyv, 25. fejezet, 309–310. o.

Érdemes megjegyezni, hogy a Muratori-kánon (kb. 170) csak két János-levelet említ.

Nikaia után

Caesareai Eusebius (319–339/340) részletesen tárgyalja az alexandriai Dionysius nézeteit a 2. és 3. János-levélhez kapcsolódó kérdésekben, valamint azt a kérdést, hogy a Jelenések könyvét ugyanaz a János írta-e, mint az evangéliumot és az 1. János-levelet. Eusebius Egyháztörténete, 7. könyv, 25. fejezet, 309–310. o.

Athanasius (367) nem hivatkozik az 1., 2. és 3. János-levél konkrét versére, de az Újszövetség könyveit felsorolja a 39. ünnepi levélben, 552. o.

A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 körül, vagyis az 5. században) az Újszövetség részeként említi János három könyvét. Idézi a 3. János-levél 1. fejezetének teljes szövegét.

Ambrosiaster (kb. 384) utal a 3. János-levélre

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) (burkoltan) megemlíti Jakab, Péter, János és Júdás hét levelét. Kateketikai előadások, 4. előadás, 36. fejezet, 27–28. o.

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) így fogalmaz: „János egyik katolikus levelében”, és idézi az 1 János 2:1-et. Ez arra utal, hogy voltak más levelek is. Eunomius ellen, 2. könyv, 14. fejezet, 128. o.

Salamiszi Epiphanius (kb. 360–403) (burkoltan)

I. Ince római pápa (kb. 405)

Rufinus (374–406)

Karthágói zsinat (218 püspök, 393–419)

Jeromos (373–420) a 3 János 1 teljes szövegét János műveként idézi. Jeromos levelei, 146. levél, 1. fejezet, 288. oldal

Damaszkuszi János (706–749) „...hét katolikus levél, nevezetesen egy Jakabtól, kettő Pétertől, három Jánostól, egy Júdástól...” Az ortodox hit magyarázata, 4. könyv, 17. fejezet, 90. oldal

Az eretnekek és a hamis könyvek között

X. A mopsuesztiai Teodor pelagiánus (392–423/429) elutasította Jakab levelét Júdás leveléig bezáróan.

3. A 3. János-levél legkorábbi kéziratai kis eltéréseket mutatnak, de teológiailag jelentős hibák nincsenek bennük.

74. o. (=Bodmer 17) ApCsel 1:2–5, 7–11, 13–15, 18–19, 22–25; 2:2–4; 2:6–3:26; 4:2–6, 8–27; 4:29–27:25; 27:27–28:31; Jakab 1:1–6, 8–19, 21–23, 25, 27; 2:1–3, 5–15, 18–22, 25–26; 3:1, 5–6, 10–12, 14, 17–18; 4:8, 11–14; 5:1–3, 7–9, 12–14, 19–20; 1 Péter 1:1–2, 7–8, 13, 19–20, 25; 2:6–7, 11–12, 18, 24; 3:4–5; 2 Péter 2:21; 3:4, 11, 16; 1 János 1:1,6; 2:1–2,7,13–14,18–19,25–26; 3:1–2,8,14,19–20; 4:1, 6–7, 12, 16–17; 5:3–4, 9–10, 17; 2 János 1, 6–7, 13; 3 János 6, 12; Júdás 3, 7, 12, 18, 24 (7. század)

7. század – 1968 – Az Újszövetség szövegében szerepel a Jakab 2:4 és az 1 Péter 1:12

7. század – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás

6. század – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása

A Vaticanus [B] (325–350) és az Alexandrinus [A] (kb. 450) tartalmazza a 3 János teljes szövegét.

A Sinaiticus [Si] (Kr. u. 340–350) a 3. János-levelet egy oldalon tartalmazza, amelyen a 2. János-levél vége és a Júdás-levél eleje is szerepel.

A Bezae Cantabrigiensis [D] (kb. 450–550) a 3. János-levél 11–15. verseit őrzi meg.

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Ephraemi Rescriptus [C] 5. század

Örmény [Arm] az 5. századtól

grúz [Geo] az 5. századtól

Etióp [Eth] kb. 500-tól

A 3. János-levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/3 John Manuscripts.html.