< Bibliai kérdés a 2. Timóteus-levélből
K: Miért gondolja, hogy Pál a 2 Timóteus 1:1-ben, az 1 Korinthus 1:1-ben, a 2 Korinthus 1:1-ben, az Efézus 1:1-ben és a Kolossé 1:1-ben hangsúlyozta, hogy Isten akaratából lett apostol?
V: Pál nem saját magát választotta ki, és nem is emelte ki magát apostolnak. Senki más sem nevezte ki, sem választotta meg őt. Csakis Isten nevezte ki Pált apostolnak.
K: A 2 Timóteus 1:4-ben Pál nem csupán önzetlen szeretetet érzett Timóteus iránt; Pál élvezte a társaságát, és vágyott arra, hogy újra láthassa őt. Hogyan ápolhatjuk mi is ezt a fajta szeretetet keresztény testvéreink iránt?
V: Imádkoznunk kell értük és velük együtt. Meg kell osztanunk az ő (és a mi) örömeiket és bánataikat. Lassítanunk kell, és úgy döntenünk, hogy időt töltünk velük. Jézus azt mondta, hogy a szeretetünkből fogják megismerni, hogy keresztények vagyunk, így tanúságtételünk része az a szeretet, amelyet mások iránt és egymás iránt táplálunk. J.H. Jowett így írt: „A könnyek nélküli szívek soha nem lehetnek a szenvedély hírnökei. Amikor együttérzésünk elveszíti fájdalmát, többé nem lehetünk a szenvedély szolgái.”
(Believer’s Bible Commentary, 2109. o.)
K: A 2 Timóteus 1:5-ben Lois szemszögéből nézve az, hogy valaki hisz Istenben, nem garantálja, hogy a gyermeke is hinni fog, nemhogy az unokája. Hogyan befolyásolják az istenfélő szülők gyermekeiket, hogy kövessék Istent?
V: Legalább három szempontot kell figyelembe venni.
Hogyan élsz: Mit látnak a gyermekeid, amikor téged néznek? Egyrészt látnak-e részegséget, kábítószert, trágár beszédet, erkölcstelenséget, hazugságot, illegális médiafájlok letöltését és lopást stb.? Másrészt látnak-e valakit, aki örömét leli Istenben, és arra törekszik, hogy úgy éljen, hogy Neki tetszen? A 2 Timóteus 1:5-ben a „őszinte” szó azt jelenti, hogy „nem képmutató”, vagy szó szerint: „nem visel maszkot”.
Amit tanítasz: Gyermekeinket szavakkal is kell nevelnünk, nem csak az életünkkel. Megtanítod-e őket arra, hogy a Biblia olvasásával és az imádkozással táplálkozzanak? Megtanítod-e őket arra, hogy törődjenek másokkal, és megosszák az evangéliumot másokkal?
Környezetük: A legjobb tudásod szerint olyan helyen élsz-e, amely jó környezetet biztosít a gyermekeid számára? Van-e jó keresztény közösséged, amellyel ők és te is kapcsolatban álltok?
K: Miért nem beszélt Pál a 2 Timóteus 1:5-ben Timóteus apjának hitéről is, csakúgy, mint az anyjáéról?
V: Az ApCsel 16:1 szerint Timóteus anyja zsidó és hívő volt, apja pedig görög. Egyébként Lois valószínűleg zsidó volt, amikor Timóteus anyját, Eunikét nevelte, nem pedig keresztény.
K: A 2 Timóteus 1:6-ban, ha Isten egy vagy több lelki ajándékot ad nekünk, miért kell „lángra lobbantanunk” az ajándékunkat?
V: Mi történik, amikor Isten lelki ajándékot ad nekünk? Lehet, hogy semmi, mert hanyagok vagyunk, és nem használjuk azt. Timóteusnak parancsba adták, hogy legyen szorgalmas, és használja, illetve erősítse az Isten által neki adott ajándék(oka)t. A szolgálat minden területén részt kell vennünk, de Timóteushoz hasonlóan lehet, hogy van egy különleges terület, amelyre Isten megajándékozott minket, és felelősségünk, hogy azt fejlesszük.
K: A 2 Timóteus 1:7-ben az „önuralom” (egyes fordításokban „ép elme”) azt jelenti-e, hogy egy igazi kereszténynek soha nem lehet ép elméje, beleértve a mentális betegségeket is?
V: Egyáltalán nem. Néhányan ezt állították, de ez egy parancs arra, hogy őrizzük meg az ép tanítást elménkben, nem pedig egy kijelentés arról, hogy a keresztény immunis lenne a mentális betegségekre, akárcsak a testi betegségekre. Gyakran nem értjük, miért engedi Isten azt, amit enged, de tudjuk, hogy Isten átvezethet minket a viharon, még akkor is, ha nem kerüli el velünk azt.
K: A 2 Timóteus 1:9 szerint, mivel Isten már az idő kezdete előtt, kizárólag saját szándéka és kegyelme által üdvözített minket, miért kellene megpróbálnunk meggyőzni az embereket, ahogyan az 1 Korinthus 9:20–23 mondja? Vagy előre elrendelték, hogy üdvözüljenek, vagy nem.
V: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:8 szerint kegyelem által, hit által üdvözülnek. Isten valóban megmentette a kiválasztottakat az idő kezdete előtt, de nem oly módon, hogy ez csökkentené a mi felelősségünket vagy választási szabadságunkat. Ne keverjük össze a célt az eszközökkel! A mi hirdetésünk és meggyőzésünk, valamint az ő válaszuk is része azoknak az eszközöknek, amelyek az üdvösségükhöz vezetnek.
K: A 2 Timóteus 1:10 szerint Krisztus eltörölte a halált, akkor miért halnak meg még mindig a hívők?
V: A válasznak két oldala van.
1. Jézus eltörölte a hívők örök halálát.
2. Noha Jézus a kereszten hivatalosan legyőzte a halált, a második eljövetele után véglegesen eltörli a fizikai halált is.
K: A 2 Timóteus 1:13-ban mi értendő itt „egészséges tanítás” alatt?
V: Ez többet jelent, mint pusztán az eretnekségtől mentes tanítás; egyes hamis tanítások ugyan nem a lélek pusztulását okozó eretnekségek, de attól még hamisak és elterelik a figyelmet. Néha az emberek annyira belemerülnek a spekulációkba, hogy elveszítik a Krisztusra való összpontosításukat.
K: A 2 Timóteus 1:13-ban azt olvassuk, hogy ragaszkodnunk kell „az egészséges tanítás mintájához”; miért fedd meg Pál a 2 Timóteus 3:5-ben azokat, akik „a jámborság látszatát mutatják, de annak erejét tagadják”?
V: Nemcsak hinni kell az istenfélelem erejében, hanem annak formáját is meg kell őriznünk. Mind belsőleg, mind külsőleg istenfélőnek kell lennünk, ahogyan Jézus tanította a Máté 23:15–26-ban.
K: A 2 Timóteus 1:14-ben ki őrzi az igét, és miért kapja Timóteus ezt a felelősséget/parancsot?
V: Egyrészt az Efézus 1:14 szerint a Szentlélek őrzi a bennünk lévő kincset. Másrészt Pál azt mondta Timóteusnak, hogy feladata van: nemcsak saját maga számára kell őriznie a hit igazságát, hanem más hívők számára is. A Szentlélek más hívők közreműködését is felhasználhatja a hit őrzésének eszközeként.
K: A 2 Timóteus 1:16–18 szerint miért van szükségük a keresztényeknek, még Pálnak is, más szentek általi megújításra?
V: Arra lettünk teremtve, hogy együtt legyünk, egy testben, mint Isten egyetlen temploma. Legalább három módon kell egymást felüdítenünk.
1) Szükségünk van egymásra a bátorítás, a vigasztalás, a korrekció és néha a feddés érdekében (1. Thesszaloniki 5:11–12, 14; 2. Thesszaloniki 2:15–17).
2) Amellett, hogy lelkileg segítjük egymást, anyagi és pénzügyi téren is támogatnunk kell egymást.
3) Végül pedig már puszta jelenlétünkkel és azzal is felüdíthetjük a többi hívőt, hogy időt töltünk velük.
De mi a helyzet azokkal a hívőkkel, akiket a távolság, az egészségi állapot vagy a börtön elszigetel? Imádkoznunk kell értük, és Isten pótolni tudja a hiányosságainkat.
Bizonyos értelemben ez a levél felüdülést jelentett Timóteus számára. Megmutatta, hogy Pál, bár láncra verve ült a börtönben, még mindig gondolt Timóteusra. Itt van egy láncra vert fogoly, akit hamarosan kivégeznek, és aki arra tanítja Timóteust, hogy semmitől sem kell félnie. És itt van egy nincstelen bűnöző, aki azt mondja Timóteusnak, hogy semmitől sem kell szégyellnie magát. Egy dolog, ha én mondom ezt nektek; de egészen más dolog, ha Pál, a fogoly mondja ezt nektek.
K: A 2 Timóteus 1:16–18 szerint hogyan kell felvidítanunk a többi keresztényt?
V: Az előző válasz mellett úgy is kifejezhetjük a szeretetünket, hogy kedves dolgokat teszünk értük, például kötünk nekik egy sálat, sütünk nekik süteményt vagy ételt, meghívjuk őket hozzánk stb.
Néha vannak olyan dolgok, amelyek számodra aprónak tűnnek, de mások számára sokkal fontosabbak, nehezebbek vagy gondot jelentenek. Légy figyelmes ezekre a dolgokra, hogy segíthess.
Végül pedig vannak olyan dolgok, amelyek mind számodra, mind számukra nagy jelentőségűek; légy hajlandó áldozatot hozni értük. Tekintsd másokat fontosabbnak magadnál, ahogyan a Filippi 2:3 mondja.
K: A 2 Timóteus 2:1-ben, mivel a kegyelem Isten által adott, meg nem érdemelt kegy, hogyan tehetünk valamit azért, hogy erősek legyünk a kegyelemben?
V: Isten kegyelmének több aspektusa is van. Isten kegyelmét már az idő kezdete előtt megígérte (Titusz 1:2), és a Jézuson keresztül történő megváltást is (Róma3:24 ). A kegyelem emellett nap mint nap táplál minket.
K: A 2 Timóteus 2:7-ben miért nem magyarázta el Pál a dolgot Timóteusnak a lehető legérthetőbben?
V: Miért tett fel kérdéseket a görög filozófus, Szókratész? Valószínűleg Pál is ugyanazokból az okokból tett fel kérdéseket. Pál egyértelmű volt, de ezeket a példákat általános kifejezésekben fogalmazta meg, hogy Timóteus elgondolkodhasson rajtuk. Néha, amikor másokat tanítunk, jó módszer az, ha általános példákat és kérdéseket használunk, és hagyjuk, hogy a tanulók maguk jussanak el a konkrét válaszokhoz. Természetesen Timóteus írhatott Pálnak, vagy később találkozhatott vele, hogy megkérdezze mindazt, amit nem sikerült megértenie.
Hasonlóképpen Isten is gyakran használ általános példákat, hogy tanítson minket. Ő sem hagy minket a sötétben, hiszen Isten megadta nekünk a Szentlelket és egymást, hogy vezessenek minket.
K: Miért mondja Pál a 2 Timóteus 2:8-ban Timóteusnak, hogy emlékezzen arra, hogy Jézus feltámadt a halálból, [állítólag] mintha ez egy könnyen elfeledhető utólagos gondolat lenne?
V: Ez nem utólagos gondolat volt. Pál a 2 Timóteus 2:8-ban azt mondja, hogy ne felejtsük el ezt az evangélium egyik alapvető és legfontosabb elemeként hangsúlyozni, ahogyan Pál az 1 Korinthus 15:1–8-ban is írta. Csak egy fejezettel korábban, a 2 Timóteus 1:10-ben Pál azt mondja, hogy Krisztus Jézus „megszüntette a halált”.
Tévesen gondolhatnánk, hogy Pálnak egyáltalán nem kellett volna ezt megemlítenie, hiszen megbízható munkatársának, Timóteusnak írt. De mivel Pál még Timóteusnak is emlékeztette a feltámadásra, nekünk is emlékeztetnünk kell egymást.
K: Miért szenved el Pál a 2 Timóteus 2:10-ben a kiválasztottakért, és nem mindenki másért?
V: Pál mindenkiért egyformán hirdette az evangéliumot és szenvedett üldözést. Ugyanakkor, bár Pál minden munkája dicsőítette Istent, tudta, hogy erőfeszítései hiábavalók lesznek azok számára, akik nem választották az Urat (Józsué 24:21–22), és nem ötvözték a hallott evangéliumot a hittel (Zsidók 4:2).
K: A 2 Timóteus 2:11-ben hogyan magyaráznád azt, hogy meg kell halnod, hogy élhess?
V: Vannak gazdag emberek, akik látszólag mindennel rendelkeznek, amire csak vágyhatnak, mégis öngyilkosok lesznek (gyorsan), vagy a kábítószerhez fordulnak, ami lassú öngyilkosság. Ha minden, amiért érdemes élni, a saját magadban van, rájössz, hogy az élet egy üres, kiüresedett héj. Csak úgy menekülhetsz el attól a lehangoló érzéstől, hogy minden értelmetlen, ha nincs más célod, ha szereted másokat, és törődsz valami nálad nagyobb dologgal. Az 1 Timóteus 5:6 azt mondja, hogy aki az élvezetekért él, az már életében is halott.
K: A 2 Timóteus 2:12 arra utal-e, hogy elveszíthetjük üdvösségünket, ha tagadjuk Krisztust?
V: Az igazi keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet. Sok korai keresztény, valamint mai keresztények – például sok bibliai metodista, nazarénus, szabadakaratú baptista, a legtöbb karizmatikus és lutheránus – igennel válaszolnának. Más baptisták, a Bibliai Egyház tagjai és a reformátusok általában nemmel válaszolnának. További információkért lásd a Zsidókhoz írt levél 6:4–12-ről szóló vitát.
K: A 2 Timóteus 2:10-ben, a Kolossé 3:12-ben és a Titusz 1:1-ben milyen értelemben cselekszünk a kiválasztottakért?
V: A kiválasztottak nem csupán azok, akik már Krisztushoz fordultak. A kiválasztottak azok is, akik még nem, de majd Krisztushoz fognak fordulni. Nem tudjuk, kik a kiválasztottak. Néhányukról lehet, hogy van egy jó általános elképzelésünk, de mások, mint például a tarsusi Saul, teljesen váratlanul érnek minket. Mindenkit egyformán szeretünk, gondoskodunk róluk, és mindenkivel megosztjuk az evangéliumot, imádkozva üdvösségükért, azaz azért, hogy ők is a kiválasztottak közé tartozzanak.
K: A 2 Timóteus 2:14 szerint, mivel kerülnünk kell a szavak miatti vitát, soha nem szabad vitatkoznunk azokkal, akik nem értenek egyet velünk?
V: Nem. Először is, a 2 Timóteus2:14 -ben „vitázás” szerepel, nem pedig érvelés, vita, helyesbítés vagy feddés. Másodszor, a szöveg a „szavak miatti” vitázásról beszél, szemben a tartalmasabb kérdésekkel.
K: A 2 Timóteus 2:15 szerint mindenkinek tanulónak kell lennie ahhoz, hogy Isten által elfogadott legyen?
V: Igen. Minden kereszténynek tanulmányoznia kell a Szentírást, amint azt az ApCsel2:42 , a Zsoltárok 119. fejezete és a 2 Timóteus 3:15–16 is sugallja. Csak néhányan rendelkeznek a tanítás ajándékával, és nekik kell tanítóknak lenniük (1 Korinthus 12:29; Jakab 3:1). Az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 402. oldalán szereplő leírás szerint a legközelebbi fordítás a „légy buzgó”, „siess”, „tedd meg a legjobbat” vagy „tégy meg minden tőled telhetőt”, nem csupán a „tanulj”.
K: A 2 Timóteus 2:17-ben hogyan terjed a rossz tanítás?
V: Az itt szereplő görög szó, a gangraina, jelenthet gangrénát (NIV, NRSV) vagy rákot/fekélyt (NKJV, KJV, Wuest). A Believer’s Bible Commentary 2117. oldala szerint mindkettő lehetséges. Ettől függetlenül azonban olyan betegségre utal, amely, ha nem kezelik azonnal és határozottan, megfertőzi és átveszi az irányítást az egész test felett. Képzeljük el, hogy egy orvos azt mondja nekünk, amikor gangrénánk van, hogy csak egészségesen kell élnünk, és ki kell szabadítanunk a testünkben már meglévő gyógyító erőt. Nem, az orvosnak azonnal cselekednie kell, hogy megmentse az életünket. Hasonlóképpen, amikor egy személyt vagy egy csoportot hamis tanítás téves útra vezet, azonnal figyelmeztetnünk és megfeddnünk kell őket, hogy a probléma ne súlyosbodjon tovább.
Annak ellenére, hogy Pál még élt, az elpártolókat és a hamis tanítókat, mint például Himeneuszt (1 Timóteus 1:20; 2 Timóteus 2:17), Alekszandroszt (1 Timóteus 1:20) és Filétuszt (2 Timóteus 2:17), azonnal leleplezni és nyilvánosan megfeddni kellett. Nekünk nincs meg Pál apostol hatalma, ezért még szorgalmasabban kell fellépnünk a hamis tanítók ellen.
K: A 2 Timóteus 2:20–21 szerint hogyan választhatjuk meg, milyen edények legyünk, hiszen a Róma 9:21–23 azt mondja, hogy Isten készített egyes edényeket dicsőségre, másokat pedig nem dicsőségre?
V: Isten agyaghoz hasonlóan formált minket, de Isten és köztünk több van, mint pusztán a fazekas és az agyag közötti kapcsolat. Az élettelen agyagnál is nagyobb mértékben rendelkezünk azzal a képességgel, hogy megkeményítsük magunkat (2Mózes8:15 , Zsidók3:15 ) vagy puhaak legyünk. Legalábbis bizonyos mértékig minden ember eldöntheti, hogy figyelmen kívül hagyja-e vagy felismeri-e saját bűnösségét, Isten iránti szükségét, és segítségért kiált-e.
K: A 2 Timóteus 2:21-ben mire utal az a kifejezés, hogy „ami alkalmatlan”?
V: Nyelvtani szempontból a „ami alkalmatlan” kifejezés itt utalhat a fából és agyagból készült edényekre, a hamis tanításokra, a gonosz emberekre, vagy mindegyikre együtt. Ugyanakkor nincs értelme annak, hogy ez pusztán a fát és az agyagot jelentsen, mert Pál nem azt mondja, hogy szó szerint kerülnünk kellene ezeket az anyagokat. Inkább azt jelenti, hogy kerüljük el a hamis tanításokat és a gonosz embereket, akiket a fa és az agyag szimbolizál, mert nem akarunk mi is olyanokká válni.
K: A 2 Timóteus 2:22-ben, mivel Isten már igaznak nyilvánított minket, és mi szeretjük Istent és hiszünk benne, hogyan kellene az igazságosságot, a hitet, a szeretetet és a békességet keresnünk?
V: A 2 Timóteus 2:22 azt mondja: „Törekedj az igazságosságra, a hitre, a szeretetre és a békességre, azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják az Urat.” Amikor Krisztushoz fordultunk, a küzdelmünk, hogy Istennek tetszünk és Krisztushoz hasonlóak legyünk, nem ért véget; inkább csak most kezdődött el.
K: A 2 Timóteus 2:14, 22–24 szerint hogyan álljunk ellen az eretnekségeknek veszekedés nélkül?
V: A tévedéssel kell szembeszállnunk, nem az emberrel. Határozottan meg kell védenünk a hitet, de ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy az emberek tudják: szeretjük őket, nem gyűlöljük őket. Azt szeretnénk, hogy az emberi ellenfeleinkkel a lehető legjobb dolog történjen. Azt szeretnénk, hogy meglássák az igazságot, életüket Krisztusnak szenteljék, és örökké velük lehessünk a mennyben.
K: A 2 Timóteus 2:24–25 szerint hogyan kell kezelni a buta kérdéseket?
V: Először is, vedd figyelembe, hogy ami neked ostobának tűnhet, az a kérdést feltevő személy számára komoly kérdés lehet. De néha az emberek olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekkel nem is gondolják komolyan, vagy csak csapdába akarnak csalni téged. Ha kétségeid vannak, tiszteld a személyt, tételezd fel az első esetet, és elégítsd ki a válasz iránti igényét. A második kategória esetében vedd figyelembe, hogy lehet, hogy csak az idődet akarják pazarolni, és semmi hasznosat nem mondhatsz nekik, amit meg is hallgatnának. Csak akkor fognak figyelni, ha elrontasz valamit. Ugyanakkor mások is hallhatják a nekik adott válaszodat, ezért bölcsen válaszolj, függetlenül attól, hogy a kérdező őszinte-e vagy sem.
K: A 2 Timóteus 2:25-ben és az ApCsel 5:31-ben a bűnbánat Istentől származik, vagy olyan dolog, amire parancsot kaptunk, ahogyan az ApCsel 17:30 és a Márk 1:15 is mutatja?
V: Mindkettő. Isten megadja nekünk a lehetőséget a bűnbánatra, de valójában nem bűnbánik helyettünk. A bűnbánat Isten ajándéka, de nekünk el kell fogadnunk ezt az ajándékot.
K: A 2 Timóteus 2:15, 20–21, 24–26 szerint miben különbözik egymástól a munkás, az edény és a szolga?
V: A 2 Timóteus 2:15-ben említett munkásnak arra kell törekednie, hogy kiválóan végezze munkáját.
A 2 Timóteus 2:20-ban szereplő edény esetében Pál az edény összetételére, használatára és sorsára összpontosít. Ézsaiás 52:11-ben arra kapunk parancsot, hogy tiszta edények legyünk.
A 2 Timóteus 2:24–26-ban szereplő szolga nem csupán egy alacsony rangú, tanulatlan rabszolga, hanem olyan szolga, akire rábízták a felelősséget, hogy kitalálja, hogyan teljesítheti gazdája akaratát. A szolgának arra kell törekednie, hogy jól szolgáljon.
K: A 2 Timóteus 3:1–8-ban miért nem tett Isten semmit annak megakadályozására, hogy bekövetkezzen a szörnyű jövő, ahelyett, hogy csak elmondta volna nekünk, hogy tud róla?
V: A helyes teológia fontos része két szó megértése: „Isten megengedi”. Minden egyes dolog Isten tervében összefonódik (Efézus 1:11, Példabeszédek 16:4), de amint azt a Máté 23:37–39, az Efézus 4:30 és a Zsidók 3:10 is mutatja, Isten megengedi azokat a dolgokat, amelyek összetörik a szívét, haragra gerjesztik, és megsértik Szentlelkét (Ézsaiás 63:10). A Biblia soha nem állítja, hogy ez a lehető legjobb világ, de sokan úgy vélik, hogy ez Isten legjobb lehetséges folyamata a lehető legjobb világ megteremtésére a mennyben.
K: A 2 Timóteus 3:2 szerint hogyan lehetnek ma egyes emberek önimádók?
V: Ha azt gondolod, hogy a világegyetemben a legfontosabb dolog te magad vagy, akkor a világegyetemed valóban nagyon kicsinek tűnik. Minden értelmetlen, ha nincs cél a te apró, múló életeden kívül. Az emberek fokozatosan egyre önimádóbbá válhatnak, ha másokat jelentéktelennek tekintenek, és kizárólag saját előmenetelükre törekednek. Néha türelmetlenek, amikor mások lassítják őket, mert úgy gondolják, hogy a többiek nem fontosak; csak ők maguk. De ha nem élsz valakiért vagy valamiért, akkor a semmiért élsz.
Talán a hívők számára az ellenszer az, ha belegondolnak abba, milyen hosszú az életük, és mégis milyen rövid a földi életük. A földi időd csupán egy porszem ahhoz képest, amennyi időt a mennyben töltesz Istennel, az angyalokkal és a többi hívővel. Ezt szem előtt tartva törődj az örök dolgokkal, amelyek fontosak, ne pedig az elmúló, jelentéktelen dolgokkal.
K: A 2 Timóteus 3:2 szerint, mivel rossz dolog, ha az emberek „önmagukat szeretik”, miért kell a Máté 22:39 szerint a felebarátunkat úgy szeretnünk, mint önmagunkat?
V: A 2 Timóteus 3:2 jelentése az, hogy azok az emberek, akik másoknál jobban szeretik önmagukat, beleértve azokat is, akik csak önmagukat szeretik, másokat pedig nem. Mindannyiunkat úgy kell jellemezni , hogy inkább Istent szeretjük, mint önmagunkat. Emellett úgy is kell szeretnünk felebarátunkat, mint önmagunkat, és másokat fontosabbnak kell tartanunk önmagunknál, ahogyan a Filippi 2:3 mondja. Kiegészítő válaszokat lásd a When Critics Ask című könyv 355–356. oldalán és az Encyclopedia of Bible Difficulties című mű 335–337. oldalán.
K: A 2 Timóteus 3:2 szerint miért szeretik az emberek a pénzt, és mi köze van ennek a Máté 13:22-ben említett gazdagság csalóka természetéhez?
V: Az emberek a kapzsiság, a félelem és a bizonytalanság, illetve a társadalmi státusz és a presztízs miatt szeretik a pénzt. Mindenki tudja, hogy a pénzt lehet rosszra és jóra is használni, de sokan elfelejtik, hogy Jézus azt is mondta, hogy a gazdagság önmagában „csalóka”. Túl könnyen ésszerűsíthetjük magunknak, hogy jó célból gyűjtjük vagy halmozzuk fel a pénzt – például azért, hogy halála után jótékonysági célokra fordítsuk –, miközben elsősorban magunknak tesszük.
Robin Hood a gazdagoktól rabolt, hogy a szegényeknek adjon. De biztos vagyok benne, hogy Robin Hood és a „szegény emberei” maguknak is jelentős részt tartottak meg. Továbbá, bár a szegényeknek adakozni jó dolog, Isten nem akarja, hogy az emberek ellene és mások ellen vétkezzenek azzal, hogy kirabolják őket. Jobb, ha nem adunk a szegényeknek, mintha lopnánk vagy rabolnánk, hogy adakozhassunk nekik.
K: A 2 Timóteus 3:8-ban kik azok a Jannes és Jambres, és hogyan kerültek a neveik az Újszövetségbe?
V: Ezek az Exodus 7:11–12, 22; 8:7, 18–19-ben Mózessel szembeszálló két egyiptomi varázsló nevének görög alakjai. Nevüket az Ószövetség nem említi, de a zsidó hagyományban és Plinius történetíró műveiben fennmaradtak.
Az Anchor Bible Dictionary 3. kötetének 638. oldalán ez áll: „A két testvér varázsló gyakran megjelenik a zsidó, keresztény és pogány forrásokban, amelyek arab, arámi, görög, héber, latin, ó- és középangol, valamint szír nyelven maradtak fenn. A héber és arámi irodalomban a neveket y(2)hny// és mmr/ formában adják meg, valamint hellenizáltabb változatban, végső szamekkel: ynys és ym(b)rys.”
Íme néhány példa:
Menahoth 85a: „Yohane és Mambres”
Zadokita mű Qumránban7:19 : „Yohaneh és testvére”
Jónátán Targumja az Exodus 7:11-hez.
A Qumrani 6Q15-ben (A damaszkuszi dokumentum) 5 17b–19, Kr. e. 1. század (Yohanah/Yhnh és testvére) Úgy tűnik, itt inkább Mózes és Áron izraelita ellenségeiként ábrázolják őket, nem pedig egyiptomiakként.
Yalqut Reu.
A nem zsidó történetíró, Plinius (Kr. u. 77) Mózest, Jannest és „Lotapest” varázslókként említi a zsidók között, több ezer évvel Zoroaszter után.
Az apameai neoplatonista Numenius (Kr. u. 2. század) megemlíti, hogy Jannes és Jambres még a legnagyobb csapásokat is képesek voltak semmissé tenni, amelyeket Mózes hozott Egyiptomra. (Eusebius Praeparatio Evangelica című művéből, 9:8). Origenes is említi ezt az apameai Numeniusról.
Volt egy Jannes és Jambres című könyv (valószínűleg egy zsidó írta), amelyre Origenes a Máté-evangéliumhoz fűzött kommentárjában hivatkozik.
A niceai zsinat előtt azok a keresztény írók hivatkoztak Jannesre és Jambresre, akik Origenész és a karthágói Cipriánus voltak. A niceai zsinat után is vannak további keresztény hivatkozások.
K: A 2 Timóteus 3:12 szerint, ha valakit nem üldöztek, az azt jelenti, hogy nem keresztény?
V: Nem és igen. Míg az istenfélő emberek, például Pál, súlyos üldözést szenvedtek el más emberektől, addig más istenfélő emberek, például Jób, alig vagy egyáltalán nem szenvedtek el üldözést az emberektől. Mindazonáltal minden istenfélő embernek ki kell állnia a démonoktól érkező, elkerülhetetlen üldözést. Ez az üldözés – fenyegetések, cselekedetek és kísértések formájában – gyakran más embereken keresztül is érkezik.
K: A 2 Timóteus 3:16-ban ez az egész Szentírást jelenti, vagy csak az Isten által adott Szentírást?
V: A görög nyelvtan szabályai szerint, ha nincs első főige, a mondat így hangzik: „Minden Szentírás Istentől ihletett”. Helytelen azt úgy fordítani, hogy „minden Szentírás, amely Istentől ihletett”. A Bible Difficulties and Seeming Contradictions (Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások) című mű 13. oldalán olvasható, hogy Martin Luther helytelenül fordította, bár Luther úgy vélte, hogy az egész Szentírás Istentől ihletett.
Az a „Szentírás”, amelyet nem Isten adott, az Ó- és Újszövetségben, valamint a korai egyház tanúi számára ismeretlen fogalom volt. Az első ismert példa arra, hogy egy másik vallás hívei hittek olyan „igaz” Szentírásban, amelyet nem Isten adott, vagy amelyet Isten adott, de később „hatályon kívül helyezett”, nem a kereszténységben, hanem az iszlámban, Mohamed idején található.
K: A 2 Timóteus 3:16-ban Pál csak az Ószövetségre utal?
V: Nem. Amikor Pál azt mondta, hogy „minden Szentírás”, az mindenre utalt, amit ő Szentírásnak tekintett. A „Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások” című mű 12–13. oldalán említésre kerül, hogy Pál az 1 Timóteus5:18 -ban az evangéliumokból (Máté10:10 és Lukács 10:7) idézett Szentírásként.
K: A 2 Timóteus 3:16–17-ben szereplő kijelentés szerint valóban igaz-e, hogy a Biblia tartalmazza mindazt, ami a keresztény tanításhoz szükséges?
V: Igen. Íme egy szokatlan kijelentés egy váratlan forrásból. A Jehova Tanúi „Őrtorony” című folyóiratában (8/15/1981 , 28–29. o.) ez áll: „Azt mondják, hogy elegendő kizárólag a Bibliát olvasni, akár egyedül, akár otthon kis csoportokban. De furcsa módon az ilyen »Bibliaolvasás« révén pontosan visszatértek azokhoz az eretnek tanokhoz, amelyeket a keresztény egyház papsága 100 évvel ezelőtt tanított…” – valóban furcsa, hogy a Bibliaolvasók visszatérnének ezekhez a tanokhoz!
A „Jehova tanúi versről versre” című könyv 98–100. oldalán rámutatnak arra, hogy a Watchtower Társaság elismeri: azok a Jehova tanúi, akik egyedül olvassák a Bibliát, elfordulnak a Watchtower tanításaitól, és visszatérnek a keresztény egyházak tanításaihoz. Akkor vajon kinek a tanai azok, amelyek valóban a Biblián alapulnak?
K: A 2 Timóteus 3:17 szerint az emberek tökéletessé válhatnak-e?
V: Ebben az életben nem, de a mennyben minden hívő tökéletes lesz. Lásd még a Filippi 3:15-ről szóló fejtegetést is.
K: A 2 Timóteus 4:7-ben hogyan vívta Pál a jó harcot, és nekünk ma hogyan kellene ezt tennünk?
V: Elfelejtve a gonoszságokat, amelyeket Pál a múltban elkövetett, Krisztushoz közel maradva, és erőteljesen gyakorolva az Isten által neki adott ajándékokat, Pál minden erejével azon dolgozott, hogy terjessze az evangéliumot, tanítványokat neveljen, megvédje és növelje az egyházat, és dicsőítse Istent. De Pál egyre többet akart tenni. Tekintettel arra az utasítására, amelyet Timóteusnak adott, miszerint a katona „nem keveredik bele a polgári ügyekbe” (2 Timóteus 2:4), Pál azt tanácsolta Timóteusnak, hogy kevesebbet foglalkozzon azzal, ami nem Isten országához tartozik.
K: A 2 Timóteus 4:8-ban Pál csak azért cselekedett-e, hogy elnyerje a mennyei koronát?
V: Nem, elsősorban „Isten szeretete késztette őt” (2Korinthus5:14 ). Pál azonban lelkesen vágyott a mennyei koronájára is (2Timóteus 4:8). Pál koronája nem csupán egy aranytárgy volt, hanem azoknak az embereknek az öröme és közössége, akiknek Pál hirdette az evangéliumot, amint azt a Filippi 4:1 is kijelenti.
K: A 2 Timóteus 4:10-ben hogyan hagyhatta el Demas Pált, hiszen Pál a Filemon 24-ben jókat mondott róla?
V: A 2 Timóteus és a Titusz voltak az utolsó levelek, amelyeket Pál írt. Pál korábban, a Filemon 24-ben jókat mondott Demászról, és Pál a Kolossébeliekhez írt levélben is együtt volt Demásszal (4:14 ). Demász azonban visszafordult és elhagyta Pált, mert szerette ezt a világot. Még ma is előfordul, hogy egyesek Krisztust szolgálják, majd később elfordulnak tőle, mert szeretik ezt a világot.
K: Miért szolgálnak a 2 Timóteus 4:10 szerint Démász és mások egy ideig Istent, de aztán elhagyják Őt, mert szeretik ezt a világot?
V: Nem áll ott kifejezetten, hogy Démász hátat fordított volna Istennek. Bár megtehette volna, lehetséges, hogy Démász továbbra is szerette volna Istent, és a világot is. De ha az embert a világ is vonzza, az egyre nagyobb és nagyobb teret nyerhet, mígnem az illető végül – akár tudatosan, akár tudat alatt – hátat fordít Istennek és az Ő akaratának.
K: A 2 Timóteus 4:10-ben és a Titusz 3:12-ben mi az érdekes abban, hogy Titusz Dalmáciába megy?
V: A Titusz 3:12-ben Pál arra kérte Tituszt, hogy találkozzon vele ott, Nikopoliszban. Mivel Pál azt mondta, hogy „ott”, ez arra utal, hogy Pál még nem érkezett meg Nikopoliszba – az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete, 448. oldala szerint. A New International Bible Commentary 1491. oldala rámutat, hogy Nikopolisz stratégiai jelentőségű város volt a Dalmáciába való behatolás szempontjából. A 2 Timóteus4:10 -ben Pál azt mondja, hogy Titus elment Dalmáciába. Ez azt mutatja, hogy Pál a 2 Timóteus előtt írta a Tituszhoz címzett levelet.
K: Miért volt Márk hasznos Pál számára a 2 Timóteus 4:11-ben, hiszen Pál az ApCsel 15:37–40 szerint nem akarta magával vinni Márkot?
V: Korábban Márk elhagyta Pált a missziós útja közepén. Amikor Barnabás újabb esélyt akart adni neki, Pál elutasította, így elváltak egymástól. Az egyháztörténet szerint Barnabás és Márk nagy szerepet játszottak Isten szolgálatában Egyiptom evangelizálásában. Pál tévedett abban, hogy nem vitte magával Márkot, de Isten olyan csodálatos, hogy még a hibáinkat is felhasználja dicsőségére, tervének részeként.
Később Pál felismerte, hogy Márk értékes, és hogy ezt a tényt hangsúlyozza anélkül, hogy Márk korábbi viselkedésére helyezné a hangsúlyt, név szerint kérte Márkot.
K: Miért tartott meg Pál a 2 Timóteus 4:13-ban személyes tárgyakat, például tekercseket és egy köpenyt? Az ApCsel 4:32–35 szerint a tanítványok mindenüket közösen birtokolták.
V: Az ApCsel 4,32–35 példát mutat arra, hogy a korai tanítványok mindent közösen birtokoltak, de nem parancsot ad. A 2 Timóteus4:13 . versei azt mutatják, hogy a személyes tulajdon is rendben van. Az ApCsel 5,1–11-ben szereplő Anániás és Szafira példája azonban azt mutatja, hogy bármit is döntesz Istennek adni, légy őszinte azzal kapcsolatban, amit adsz. A vagyon birtoklásáról bővebben lásd a New Dictionary of Christian Ethics and Pastoral Theology című mű 697–699. oldalát.
K: Miért kéri Pál a 2 Timóteus 4:13-ban személyes szívességet Isten nevében?
V: A Szentírás nemcsak közvetlen tanításokkal, hanem példákkal is szolgál nekünk. Ez az igehely jól illusztrálja, hogyan viszonyult Pál az emberekhez, és hogy a személyes vagyon birtoklása is megengedett.
K: A 2 Timóteus 4:14-ben szereplő Sándor ugyanaz a Sándor, akiről az 1 Timóteus1:20 -ben is szó van?
V: Pál mindkét alkalommal Timóteushoz szól, és semmi sem zárja ki, hogy ugyanarról az Alekszandroszról legyen szó. Másrészt az Alekszandrosz meglehetősen gyakori görög név volt.
V: Pál soha nem mondta, hogy megátkozta Sándort, de emlékeztette olvasóit, hogy a keresztényeknek nem kell bosszút állniuk, mert Isten az emberek cselekedetei szerint fog megfizetni nekik.
K: A 2 Timóteus 4:17-ben hogyan állt az Úr Pál mellé és erősítette meg őt, és hogyan értjük ezt?
V: Pál olvasta a Szentírást és ismerte az igazságot, de itt nem erről beszél. Pál azt mondta, hogy Krisztus élt benne, és a Szentlélek Pálon keresztül munkálkodott. Nekünk, akárcsak Pálnak, Isten mellett kell maradnunk, és szorosan vele kell járnunk.
V: A 2. Timóteus-levél azt állítja, hogy Pál írta, akit gyakran egyszerűen csak „az apostolnak” neveznek, és az első keresztény egyház soha nem talált okot arra, hogy ezt a kijelentést megkérdőjelezze.
A lyoni Iréneusz (182–188) a 2. Timóteus 4:10–11 verseket Pál leveleiből származóként idézi. Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 14.1, 438. o.
A Muratori-kánon (190–217) 3. fejezet, 603. o. megemlíti, hogy Pál leveleiben hét gyülekezetnek írt: a korinthusiaknak (2 levél), az efezusiaknak, a filippieknek, a kolosszusoknak, a galatáknak, a thesszalonikaiaknak (2 levél) és a rómaiaknak. Emellett írt még a Filemonhoz, a Tituszhoz és két levelet a Timóteushoz.
Alexandriai Kelemen (Kr. u. 202) az 1. Timóteus 6:20–21-et idézi Timóteus kapcsán. Majd így szól: „Ezen kijelentés által meggyőzve az eretnekek elutasítják a Timóteushoz írt leveleket.” Stromata, 2. könyv, 11. fejezet, 359. o.
Tertullianus (207/208) (részben) megkérdezi Marciontól, miért utasítja el szentírásként az apostol két levelét Timóteushoz és egyet Tituszhoz. Öt könyv Marcion ellen, 5. könyv, 21. fejezet, 473. o.
Origenész (Kr. u. 225–253/254) (burkoltan) a 2. Timóteus 3:6–7-et Pál szavaiként idézi. Origenész: Celsus ellen, 6. könyv, 24. fejezet, 584. o.
Origenész (239–242) (részben) a 2. Timóteus 3:4 egy részét az apostoltól származóként idézi. „Homíliák Ezékielről”, 3. homília, 5.2. fejezet, 59. o.
Origenész (Kr. u. 233/234) (az 1. Timóteus-levél utal a 2. Timóteus-levélre) az 1. Timóteus 2:8-at Pál szavaiként idézi az 1. Timóteus-levélben. Imádság, 9.1. fejezet, 38. o.
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) „Ugyanezt írja Pál a második Timóteus-levélben: »Most már feláldozom magam, és közeledik a mennybemenetelem ideje. A jó harcot megharcoltam, a futást befejeztem, a hitet megőriztem. Most már csak az igazságosság koronája marad számomra, amelyet az Úr, a igazságos Bíró, azon a napon ad majd nekem; és nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretik az Ő megjelenését.’” [2 Timóteus 4:6–8] Cipriánus értekezései, 12. értekezés, harmadik rész, 16. fejezet, 539. o. Lásd még: 12. értekezés, harmadik rész, 67. fejezet, 551. o.
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) „Erre várva az áldott Pál apostol ír Timóteusnak, és figyelmezteti őt, hogy a püspöknek nem szabad »vitásnak, sem veszekedőnek lennie, hanem szelídnek és taníthatónak«.” [2 Timóteus 2:24] Ciprián levelei, 73. levél, 10. fejezet, 389. o.
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) (implikáltan: ha van első, akkor van második is) „Az apostol az 1. Timóteus-levélben így ír: »De ha valaki nem gondoskodik a sajátjairól, és különösen a saját házanépeiről, az tagadja a hitet, és rosszabb, mint egy hitetlen.«” Kipriánus értekezései, 12. értekezés, 3. rész, 75. fejezet, 552. oldal
Alexandriai Sándor (Kr. u. 313–326) a 2. Timóteus 3:4 felét idézi. Ez egy három versből álló hosszú lánc végén található, amelyet „az áldott Pál szerint” bevezetővel vezetnek be. Levelek az ariánus eretnekségről, 1. levél, 13. fejezet, 296. o.
A niceai zsinat után Hegemonius (4. század) így ír: „ahogyan Pál is érthetővé teszi számunkra, amikor a Timóteushoz írt második levelében a következőképpen ír: »Ahogyan Jamnes és Mambres ellenezték Mózest, úgy ezek is ellenezték az igazságot: romlott elméjű emberek, akik a hit tekintetében elvetettek.«” (Az ortodox Diodorus szól) Vitája Manesszel, 45. fejezet, 221. oldal
Archelaus (Kr. u. 262–278) (részlet) a 2. Timóteus 4:7–8-at „az áldott apostol” szavaiként idézi: Vitája Manesszel, 35. fejezet, 209. oldal. A 36. fejezetben, 210. oldalon a 2. Timóteus 3:8–9-re is utal.
A niceai zsinat után János Chrysostomos (kb. 396) a 2. Timóteushoz írt 1. homíliájában azt mondta, hogy Pál apostol írta.
A 2 Timóteus 2:8-ban található egy szokatlan kifejezés, miszerint Jézus „Dávid leszármazottja”, görögül szó szerint „Dávid magvából való”. Ez a megfogalmazás máshol csak a Rómaiakhoz írt levél 1:3-ban található meg („Dávid leszármazottja”). Más helyeken nem használják ezt a megfogalmazást, például a Jelenések könyve 5:5-ben, ahol ehelyett az áll: „Dávid gyökere”.
K: A 2. Timóteus-levélben honnan tudjuk, hogy az, ami ma rendelkezésünkre áll, megbízhatóan megőrizte-e az eredetileg leírtakat?
V: Legalább három okból.
1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát az Ézsaiás 55:10–11-ben; az Ézsaiás 59:21-ben; az Ézsaiás 40:6–8-ban; az 1 Péter 1:24–25-ben; valamint a Máté 24:35-ben.
2. Az őskeresztény egyház tanúsága. Az őskeresztény írók az I. Nikaiai Zsinatig (325-ben) mintegy 47 alkalommal idéztek a 2. Timóteus-levélből, az utalásokat nem számítva. A 2. Timóteus-levél 34%-át idézték, a törtrészes verseket is beleértve. Ez a 83 versből 28,0-at jelent.
Íme a 8 nicai zsinat előtti író, akik hivatkoztak a 2. Timóteus-levél versére.
Polikárp (100–155) a 2. Timóteus 2:12-ből idéz: „Ő [az Úr] megígérte nekünk, hogy feltámaszt minket a halálból, és hogy ha Őnek méltóan élünk, »vele együtt uralkodunk majd«, feltéve, hogy hiszünk.” Polikárp levele a filippiekhez, 5. fejezet, 34. oldal
Irenaeus of Lyons (182–188) a 2 Timóteus 4:10,11-et Pál leveleiből származóként idézi. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 14.1, 438. o.
A Muratori-kánon (170–210) (ANF 5. kötet, 603. o.) említi Pál két levelét Timóteushoz, valamint Pál további 11 levelét.
Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–202) azt mondja, hogy „az áldott apostol” írta a 2 Timóteus 2:14, 16, 17 verseket, és idézi is ezeket a verseket. Stromata, 1. könyv, 10. fejezet, 311. o.
Tertullianus (Kr. u. 207/208) megkérdezi Marciontól, miért utasítja el szentírásként az apostol két, Timóteushoz írt levelét és az egy, Tituszhoz írt levelét. Öt könyv Marcion ellen, 5. könyv, 21. fejezet, 473. o.
Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) utal a 2 Timóteus 4:8a-ra. „Értekezés Krisztusról és az Antikrisztusról”, 31. fejezet, 210. oldal
Origenész (kb. 240) idézi Ézsaiás 11:2–3-at, majd a 2. Timóteus 1:7-et. „És te magad is összegyűjtheted ezeket a gondolatokat a Szentírásból.” Jeremiásról szóló homíliák, 8. homília, 5. fejezet, 81. oldal
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 2 Timóteus 2:4–5-öt idézi „Timóteushoz” címen: Ciprián értekezései, 3. értekezés, harmadik könyv, Tanúságtételek, 11. fejezet, 536. oldal
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) megemlíti Pál levelét Timóteushoz, és idézi a 2 Timóteus2:24 -t. 73. levél, 9. §, 389. o.
Alexandriai Sándor (Kr. u. 313–326) a 2 Timóteus 3:4 felét idézi. Ez egy három versből álló hosszú lánc végén található, amelyet „az áldott Pál szerint” bevezetéssel vezet be. Levelek az ariánus eretnekségről, 1. levél, 13. fejezet, 296. o.
Alexandriai Sándor (313–326) megemlíti Himeneust és Filétust, utalva a 2 Timóteus 2:17-re. Levelek az ariánus eretnekségről, 2. levél, 5. fejezet, 298. o.
Több mint 34 szerző Nikaia után
Eusebiusz Egyháztörténete (323–326)
A szíriai Aphrahat (Kr. u. 337–345) a 2 Timóteus 2:11,12-t parafrázolja: Válogatott érvelések, 6. érvelés, 1. fejezet, 363. oldal
Hegemonius (4. század) a 2 Timóteus 4:7–8-at „az áldott apostol” szavaiként idézi a Manes-szel folytatott vitában, 35. fejezet, 209. oldal. A 36. fejezetben, 210. oldalon a 2 Timóteus 3:8,9-re is utal.
Alexandriai Athanasius (367) felsorolja az Újszövetség könyveit az „Ünnepi levél” 39. levélben, 552. o.
Hilarius, Poitiers-i (355–367/368) a 2 Timóteus 2:17 felét az apostoltól származóként idézi, közvetlenül azután, hogy ugyanabban a fejezetben megemlítette az áldott apostol Pált. A Szentháromságról szóló mű 8. könyvének 1. fejezetében, 137. oldalon
A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 vagy az 5. század) Pál két Timóteushoz írt levelét az Újszövetség részeként említi. Idézi a 2 Timóteus 1:1–2a verseket.
A cheltenhami kánon (kb. 360–370)
Efraim, a szíriai (373)
A Laodiceai zsinat (Frígiában) (343–381) 60. kánonja (159. o.) felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon (158. o.) kimondja, hogy a templomban csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.
Kappadókiai Bazil (357–378/379) a 2 Timóteus 2:2-t Pál írásaként idézi. A Szentlélekről, 13. fejezet, 29. bekezdés, 19. oldal
Ambrosiaster (384 után)
Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)
Milánói Ambrosius (370–390) a 2 Timóteus 4:7–8-at Pál írásaként idézi. A papság kötelességei, 1. könyv, 15. fejezet, 58. szakasz, 11. oldal.
Gergely Nazianzeni (330–391)
Pacianus, Barcelona püspöke (342–379/392) a 2 Timóteus 1:4-et Pálnak Timóteushoz írt leveleként idézi. 3. levél, 15.1. fejezet, 55. oldal
Amphilochius (394 előtt) Iambi ad Seleucum
János Aranyszájú (396) tíz prédikációt írt a 2. Timóteus-levélről, amelyek ma is fennmaradtak. A 2. Timóteus-levélről szóló 1. homíliájában azt mondta, hogy az apostol Pál írta.
Nüsszai Gergely (kb. 356–397) a 2 Timóteus 3:16 negyedét az apostol szavaiként idézi az Eunomius ellen című mű 7. könyvének 1. fejezetében, 192. oldalon
Szír „Lépések könyve” (Liber Graduum) (350–400)
A szír Szent Katalin-katalógus (kb. 400)
Epiphanius of Salamis (360–403)
I. Ince pápa (kb. 405)
Rufinus (374–406)
Severian (408 után)
Jeromos (373–420) a 2 Timóteus 4:7–8 verseket Pál apostol szavaiként idézi.
Karthágói zsinat (393–419)
Hippo-i Ágoston (388–430) szerint Pál írta az 1. Timóteus-levelet és a 2. Timóteus-levelet A bűnbocsánatról és a keresztségről című művében, 48. fejezet, 33. oldal
Johannes Cassianus (419–430) a 1 Timóteus 4:14 és a 2 Timóteus 1:6 verseket „Timóteushoz” címmel idézi a Chaeremon apát harmadik beszélgetése című művében, 12. fejezet, 429. oldal
Lerini Szent Vince (kb. 434)
Szókratész (kb. 400–439) Egyháztörténet
Eucharius (kb. 424–455) Instructiones
Theodoretus of Cyrus (püspök és történetíró) (423–458)
Alexandriai Cyril (444)
Euthalius of Sulca (kb. 450)
Prosperus Aquitaniai (425–465) a 2 Timóteus 1:8 és következő versekre „Timóteushoz” címmel hivatkozik
és mások is.
Az eretnekek és a hamis könyvek között
Az ariánus eretnek Eunomius (kb. 360–kb. 394) a 2 Timóteus 2:25-re „az áldott Pál” által írtként utal – Apologetikus levél, 19. fejezet, 57. oldal
A pelagiánus eretnek Pelagius (Kr. u. 416–418)
A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Theodor (Kr. u. 392–423/429) a 2 Timóteus 2:19 egy részét idézi: „Az Úr tudja, kik az övéi.” Kommentár Zakariáshoz, 14. fejezet, 393. oldal
3. A 2. Timóteus-levél legkorábbi kéziratai kis eltéréseket mutatnak, de teológiai szempontból jelentős hibát egy sem tartalmaz.
Sinaiticus [Si] 340–350
A 2. Timóteus-levél nem maradt fenn a Vaticanus [B] kéziratban
Alexandrinus [A], i. sz. 450 körül
Ephraemi Rescriptus [C] 5. század
Claromontanus [D] 5./6. század
I Washington, D.C., 5. század
Italic [Ital] 4–13. század
Bohairikus kopt [Boh] 3./4. század
Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század
Latin Vulgata [Vg] 4. és 5. század
Örmény [Arm] az 5. századtól
grúz [Geo] az 5. századtól
Etióp [Eth] kb. 500-tól
Peshitta szír [Syr P] Kr. u. 400–450
Harcleai szír [Syr H] 616-ból
A 2. Timóteus-levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/2 Timothy Manuscripts.html.