< Bibliai kérdés a 2. Thesszalonikiakhoz írt levélből
K: Mi a 2. Thesszaloniki levél vázlata?
V: Íme egy vázlat.
1 Mi és Isten emlékezünk
1:1-4 Pál dicsérte Istent a tesszalonikaiak kitartásáért és hitéért
1:5 Isten emlékszik hitükre és szenvedéseikre
1:6–9 Isten azokról is emlékezni fog, akik bántanak titeket
1:10-12 Éljétek tehát méltó életet, dicsőítve Istent
2 Szilárdan kell állnunk – Maradjatok nyugodtak a viharban
2:1–12 Krisztus nem jön el, amíg előbb el nem jön a törvénytelenség embere és a gonosz idők
2:13–16 Álljatok tehát szilárdan életetekben, hitetekben és reményetekben
3 Most mindannyian munkához kell látnunk
3:1-5 Imádkozzatok Pálért és azokért, akik hirdetik az evangéliumot
3:6–15 Ne éljetek vissza másokkal, ne legyetek tétlenek, és tartsátok be Pál parancsait.
3:16–18 Végül pedig élvezzétek Isten békéjét!
K: A 2Thessz 1:3 és az 1Thessz 1:2 alapján hogyan tudott Pál mindig hálát adni Istennek értük?
V: Pál szinte minden nap imádságban hálát adott Istennek értük. Nekünk is ugyanezt kell tennünk a testvéreinkért, és rengeteg dolog van, amiért imádkozhatunk.
K: A 2Thessz 1:4-ben hogyan kell örülnünk másokért, vagy dicsőítenünk őket?
V: A King James-féle fordításban „dicsőségnek” fordított görög szó jelenthet dicsekvést is, vagy örömöt valakiben. Igen, osztoznunk kell mások örömében. Az ember boldognak érezheti magát, ha gyermekei, szülei vagy más vér szerinti rokonai jól boldogulnak. Hasonlóképpen, boldognak kell éreznünk magunkat, ha testvéreink, akik Krisztus vérével kapcsolódnak hozzánk, jól boldogulnak.
K: A 2Thessz 1:5b,11; 1Thessz 2:12; Mt 10:37-38; Ef 4:1; Fil 1:27; Kol 1:10 alapján – mivel kegyelem által, hit által üdvözülünk – hogyan tekintnek minket Isten országára méltónak?
V: Célunk, helyzetünk és törekvésünk alapján méltónak számítunk.
Tapasztalati szempontból: az 1. Thessz2:12 szerint célunk az, hogy méltóan járjunk, ahogyan a 2. Korinthus 13:9,11-ben is a tökéletességre kell törekednünk.
Helyzeti szempontból: A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:5 kifejezetten kijelenti, hogy hitük megnyilvánulásai annak a bizonyítékai, hogy Isten igazságos ítélete méltónak tartja őket. Isten kijelentése az, ami méltónak tartja őket, és a kifejezett hitük a bizonyíték, nem pedig az ok.
Törekvés: A földi keresztény élet magában foglalja azt a törekvést, hogy Istenben való tapasztalatunk összhangba kerüljön az Istenben elfoglalt helyzetünkkel.
Kérdés: A 2Thessz 1:6,8; 5Móz 32:35,4; 1Sám 24:12; 2Kir 9:7; Ézs 1:24; 65:6; 66:6; Jer 5:9,29; 9:9; 15:15; 51:6b,35; Róma 12:18; Zsidók 10:30; és Jelenések 6:10, 10:10 szerint hogyan áll bosszút Isten, és hogyan fizet vissza az embereknek a bajokkal?
V: Igen. Néha Isten már ebben az életben megfegyelmezi az embereket. A következő életben is büntet. Bár egyesek úgy tűnhetnek, hogy ebben az életben könnyen megússzák (Habakuk 1; Zsoltárok 73; 37:1; Jób 21:7), Isten büntetése igazságos, mert Ő pártatlan bíró, ahogyan az 1 Péter 1:17 mondja.
K: A 2. Thessz 1:7-ben a tűz Isten Shekinah dicsőségére utal, vagy a tüzes ítéletre?
V: Bár a tudósok nem feltétlenül értenek egyet ebben a kérdésben, a szövegkörnyezetre tekintettel vagy Isten tüzes ítéletére utal, vagy mindkettőre.
K: A 2. Thessz 1:8-ban Pál egy vagy két embercsoportra utal?
V: A görög szöveg két csoportra utal. Az első csoportnak nincs, illetve nem őrzi meg az Istenről való ismeretet. A második csoportba azok tartoznak, akik ismerik Istent – mint például a zsidók –, de úgy döntenek, hogy nem engedelmeskednek Neki. Erről a második csoportról a Róma 10:3,16 és a János 3:36 is szól.
K: A 2Thessz 1:9-ben az istentelenek örökké szenvedni fognak, vagy elpusztulnak?
V: Mindkettő.
1. A pokol örök büntetés a Máté 25:41,46 szerint. A Sátán és mások örökké gyötrést fognak szenvedni a Jelenések 20:10 szerint.
2. A Lukács 13:3-ban, a János-evangélium3:15 , 16,10:28 és más versekben ez a „megsemmisülés”. A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:9-ben ez az „örök pusztulás”, és a hitetlenek elpusztulnak az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 6:13-ban, a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:8-ban, a Jelenések könyve 11:18-ban és más versekben is.
3. A Bibliában egyetlen vers sem mondja, hogy az embereket megsemmisítik. Inkább ugyanazt a szót használják a pusztításra a Lukács 5:37-ben, ahol a boros tömlők „elpusztulnak”, amikor felszakadnak. Egy másik használható szó a „tönkremenni”.
K: A 2. Thessz 1:9-ben hogyan lehet, hogy a gonoszok egyszerre szenvednek örökké és elpusztulnak?
V: Először is olvassa el az előző kérdésre adott választ. Kétféleképpen lehetséges, vagy akár mindkettő is.
1. Romok: Sok földi dolog megsemmisülhet, és mégis továbbra is létezik. Ezek durva példákat nyújtanak arra, hogy az emberek hogyan semmisülhetnek meg, és mégis örökké létezhetnek. Az autók megsemmisülhetnek, majd a roncstelepre kerülhetnek. Egy házat tűz pusztíthat el, majd az elszenesedett maradványokat buldózerrel eltakarítják és elszállítják. Végül az istentelenek továbbra is léteznek, még testük megsemmisülése után is.
2. Aszimptoták: Valami éppen a megszűnés folyamatában lehet, és mégis örökkévaló maradhat, mert a folyamat örökké tart. Például tegyük fel, hogy egy dolog mérete minden évben a felére csökken. Hány év telik el, mire a mérete pontosan nulla lesz? A válasz: végtelen számú év. A Bibliában nem láttam semmit, ami alátámasztaná vagy cáfolná ezt az aszimptotákra vonatkozó spekulációt.
Vannak, akik lényegében az aszimptóta-nézetet tanítják, és ezt a hagyományos nézet (romok) alternatívájaként mutatják be. Ezek a nézetek azonban kiegészítik egymást, és az aszimptóta-nézet ésszerűségének bemutatása semmiben sem csökkenti a hagyományos nézet értékét.
K: A 2Thessz 1:11-ben mire utal a „ez” szó?
V: Lehet, hogy az 1:5–10, 1:10; 1:3–10 vagy 1:5 versekre utal.
K: A 2Thessz 1:11; 1Thessz 5:17; Zsid 13:15; Zsolt 86:3b; ApCsel 1:14; 16:25; Róm 1:10; Eféz 6:18; Kol 1:9; 4:12; 2Tim 1:3 versekben hogyan kell állandóan imádkoznunk?
V: Két különböző módja van ennek, és mindkettőt gyakorolnunk kell.
Elkötelezett imádság: Szánnunk kell időt arra, hogy abbahagyjuk, amit éppen csinálunk, és imádkozzunk Istenhez. Sok kereszténynek van napi csendes ideje, amikor időt szán az imádkozásra, Isten szavának olvasására és annak elmélkedésére.
A „lelki lélegzés” egy kifejezés, amelyet a keresztények alkottak meg a második módszerre. Minden nap minden ébren töltött percében tudatában kell lennünk annak, hogy Krisztus bennünk lakozik, és beszélnünk kell Vele, valamint közel kell kerülnünk Hozzá.
K: A 2. Thessz 2:2-ben mások is hamis leveleket írtak Pál nevében? Honnan tudjuk, hogy a Bibliánkban szereplő Pál-levelek hitelesek?
V: Két fő okból bízunk abban, hogy a levelek hitelesek.
1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő Igéjét (Ézsaiás 55:10–11; Ézsaiás 59:21; Ézsaiás 40:6–8; 1 Péter 1:24–25; Máté 24:35).
2. Ezt megerősítik a korai egyház írói is, köztük Polikárp, aki János apostol tanítványa volt.
K: Mit gondolsz a 2. Thessz 2:2-ben említett, állítólag Páltól származó hamis levelekről, illetve a hamis bibliai könyvekről?
V: Több mint 70 olyan könyv létezik, amelyek evangéliumnak vallják magukat; ezek többsége gnosztikus eredetű. Bár ezek többsége Kr. u. 325 után íródott, sokuk esetében nem tudjuk pontosan, mikor keletkeztek. De ezek a hamis könyvek mind arra a következtetésre vezetnek minket, hogy a Sátán nem tétlen, hanem nagyon is aktív.
K: A 2 Thessz 2:2-ben kik azok, akikről hamisan állították, hogy ők a visszatért Krisztus?
V: Az 1 János 2:18, 22 és a 2 János 7 szerint sok antikrisztus lesz. A következő emberek vagy maguk állították a következőket, vagy mások állították róluk a következőket.
Krisztus visszatért
Grigori Rasputin (legalábbis mások ezt állították róla)
Jim Jones tiszteletes, Jonestownból (meghalt 1978. november 18-án)
Moon tiszteletes, az Egyesülési Egyház vezetője
Jacob Katzan (1977–)
Guru Maharaj Ji, az Isteni Fény Misszió vezetője
számos hindu és New Age guru
Az első alkalommal eljött zsidó Messiás
Sabbatai Sebi/Zvi. 1666. szeptemberében kénytelen volt áttérni az iszlámra
Schneerson rabbi New Yorkból (már elhunyt)
valószínűleg Theudas az Apostolok cselekedetei 5:36-ban. Azt állította magáról, hogy valaki nagy
A Mahdi a síita vallásokban
Az első fatimida kalifa, ‘Obaidallah/‘Ubaydullah (909–933/934)
Imám al-Husayn bin al-Kasim al-‘Iyani (1010–1013) (Husayniyya zaydita szekta)
Mirza Ghulam Ahmad (1879, ahmadiyya mozgalom)
Bahá’u’lláh (bahá’í) (1817–1892)
Husayn ‘Ali Nuri Baha’, a bahá’íok Bahá’ulláha
Sliman Murshad Szíriából (1900–1946)
A mahdista mozgalom Szudánban
és még sokan mások
A zoroasztriánus Messiások, vagy Saoshyantok
Látható Isten
Mohamedet a muhammidiyya látható Istenként imádta
Ali az ‘Ulyaniyya/’Alaya’iyya szerint isteni
Ali bin Abi Talib és Salman al-Farisi. Ők maguk nem állították, hogy Istenek lennének, de halála után jóval később egyes alavita szekták egyfajta muszlim triteizmus keretében imádták őket.
Hakim úr (a drúzok) (996–1021)
A Rizamiyya / Muslimiyya síita szekta szerint Isten minden próféta alakjában létezett
K: Mit jelent a 2. Thessz 2:3-ban szereplő „lázadás” (görögül: ho apostasia)?
V: Ez ugyanaz a szó, mint a görög Septuagintában a Józsué 22:2-ben és a Jeremiás 2:19-ben szereplő lázadás. A világi görög irodalomban politikai felkelésre használták. Ez nem olyan emberektől származik, akik eleve soha nem követték Istent, hanem az egyházon belül Istent követő emberek tömeges elpártolásáról van szó. A 19. században a liberális kritika hatására tömeges lázadás robbant ki.
K: A 2. Thessz 2:3-ban ki az a törvénytelenség embere?
V: A legtöbb keresztény az Antikrisztusban látja őt. Vannak azonban, akik szerint ez nem egyértelmű; utalhatott akár egy akkori személyre is, például Caligula császárra, aki szobrot állított fel, hogy magát istenként imádják.
Íme néhány személy, akiket az Antikrisztusnak vádoltak.
Nero császár vagy Nero császár reinkarnációja, Júdás reinkarnációja (Júdást a János 17:12-ben a pusztulásra ítéltnek is nevezték), III. György király (az amerikai függetlenségi háború idején), Mohamed, különböző pápák, Martin Luther, általában véve a katolikus egyház, Napóleon, Adolf Hitler, Benito Mussolini, Joszif Sztálin, John F. Kennedy, Henry Kissinger. Mivel legfeljebb egy végső Antikrisztus létezhet, ezek a nézetek mind helytelenek.
K: A 2. Thessz 2:3 alapján bizonyítja-e ez, hogy az igazi kereszténység eltűnt a földről?
V: Nem, két okból. Nem állítja, hogy mindenkit megtévesztettek, és az Antikrisztus, a törvénytelenség embere, még nem jelent meg.
K: A 2 Thessz 2:7-ben ki tartja vissza a törvénytelenség titkos erejét?
V: A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:7–8 négy nyomra vezet minket.
1. Jelenleg ő tartja vissza a törvénytelenség erejét, és ezt fogja tenni mindaddig, amíg el nem távolítják az útból.
2. Végül eltávolítják az útból.
3. Ekkor fog megjelenni a törvénytelenség embere.
4. Akkor Jézus eljön, és legyőzi őt.
Valószínűleg egy angyalról van szó, aki megakadályozza az Antikrisztus eljövetelét.
K: A 2. Thessz 2:8-ban hogyan fogja Jézus legyőzni a szájának leheletével?
V: Mivel az univerzum Isten Igéje által jött létre, Jézusnak csupán ki kell mondania a szavakat, és az meg is történik. Amikor Jézus azt parancsolta: „Lázár, gyere ki!”, jó dolog volt, hogy Lázár nevét használta. Ellenkező esetben talán mindenki kijött volna.
K: A 2. Thessz2:11 –12 és az 1. Királyok 22:13–24 szerint miért küld az igazság Istene téveszméket az embereknek? (Erről Ahmad Deedat muszlim apologéta is beszélt.)
V: Itt egy fontos tanulságot kell levonnunk.
1. Isten nem hazudik és nem is tud hazudni (Zsidók6:18 ; 4Mózes23:19 ; 1Sámuel15:29 ; Titusz 1:2).
2. Azok számára, akik már elutasították az igazságot, Isten megengedi, hogy azt higgyék, amit akarnak.
3. Isten nem hazudott nekik, de megengedi, hogy a hazug szellemek erős téveszméket küldjenek nekik, hogy elhiggyék a választott hazugságaikat.
4. Ugyanilyen komolyan, a Rómaiakhoz írt levél 1:18–32 azt mutatja, hogy azokat, akik úgy döntenek, hogy Isten igazságát bűnre cserélik, átadja a romlásnak, hogy még romlottabbá váljanak.
5. Még a megtévesztések közepette is Isten gondoskodik arról, hogy legyen módjuk rá, hogy tudják: ők maguk döntöttek úgy, hogy a megtévesztésekben hisznek. Például Áhábonak az 1 Királyok 22:13–24-ben azt mondták, hogy hazugságot mondanak neki.
K: A 2. Thessz 2:13-ban hogyan szentel meg minket Isten?
V: Noha Isten a mennyben lelkileg tökéletessé fog tenni minket, ez itt nem a lényeg. A földön, jelenleg Isten azon dolgozik, hogy a hívőket egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá tegye. Képesnek kell lennünk visszatekinteni az életünkre, és meglátni azokat a területeket, ahol korábban küzdöttünk egyfajta bűnnel, és azóta azt nagyrészt legyőztük.
K: A 2. Thessz 2:15 szerint ragaszkodnunk kell-e azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket tanítottak nekünk? Nem ezt tették a farizeusok is?
V: Pál arról beszél, amit az apostolok cselekedeteiben láttak. Nem egyszerű emberi hagyományokról beszél, amelyek ellen Pál a Kolossébeliekhez írt levél 2:8-ban szót emelt.
K: A 2Thessz 2:15–17, az 1Thessz 3:8 és az 1Kor 16:13 szerint hogyan kell szilárdan állnunk (görögül: stekete)?
V: Bármilyen körülmények között is szilárdan kell állnunk. Amikor a dolgok jól mennek, nem szabad elhanyagolnunk a dolgokat, és nem szabad önelégültté válnunk. Amikor magányosnak vagy félelmetesnek tűnik az idő, ahogyan néha Dávidnak is volt, Isten békéjében kell megnyugodnunk. Amikor kaotikusnak tűnik a helyzet, állhatatosnak kell lennünk. Amikor a dolgok nem mennek jól, vagy nagy veszteséget szenvedtünk el, Istenhez és az Ő vigaszához kell közelednünk.
K: A 2. Thessz 3:1 szerint hogyan imádkozzunk a misszionáriusokért? Mit tegyünk még értük?
V: Imádkoznunk kell lelki és testi egészségükért egyaránt. Néhány misszionárius azért hagyja el a missziós területet, mert kiég. Imádkoznunk kell azért, hogy maguk az életük is ragyogó üzenet legyen. Imádkoznunk kell azért, hogy szavaik egyértelmű üzenetet hordozzanak, kompromisszumok és félelem nélkül. Imádkoznunk kell anyagi helyzetükért, és azért, hogy bölcsen használják fel idejüket és egyéb erőforrásaikat. Imádkoznunk kell azért, hogy az Úr üzenete gyorsan terjedjen. Imádkoznunk kell hatékonyságukért, és az ellenzék hatékonysága ellen.
A misszionáriusokért való imádkozás mellett rendszeresen anyagi támogatást is kell nyújtani nekik. E-mailt is küldhetünk nekik, képeslapokat vagy egyszerű ajándékokat, vagy más módon is tudathatjuk velük, hogy törődünk velük és gondolunk rájuk.
K: A 2. Thessz 3:1 azt mondja, hogy imádkoznunk kell azért, hogy az evangélium üzenetét tiszteljék. Hogyan imádkozzunk ezért, és hogyan tiszteljük az evangélium üzenetét?
V: Az Úr imájában azt imádkozunk, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. Imádkozzunk azért, hogy sokan hallják az evangéliumot, és komolyan vegyék. Terjesszük az evangéliumot, de ne meséljünk olyan vicceket, amelyek csorbítják Isten üzenetének tiszteletét.
K: A 2. Thessz 3:2–4-ben, ha Isten meg fog minket védeni, akkor miért imádkozott Pál azért, hogy megszabaduljon a gonosz (romlott) és rosszindulatú (aktívan káros) emberektől?
V: Ezt a kérdést tovább lehet bővíteni azzal, hogy ha Isten mindent tud, és semmi sem történik anélkül, hogy Isten megengedné, akkor miért kérjünk egyáltalán bármit is imádságban? De a kéréseinkre irányuló imáink része lehet azoknak az eszközöknek, amelyeket Isten választ, hogy céljait megvalósítsa. Pál példája mellett Isten is megparancsolja nekünk, hogy kérjünk tőle, és engedelmeskednünk kell Isten parancsainak.
K: A 2. Thessz 3:3 szerint Isten megóvja-e a keresztényeket a gonosztól?
V: Sokszor igen. Azonban sem a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:3-ban, sem más versben nem áll, hogy Isten minden szerencsétlenségtől és kísértéstől megóvna minket. (Kérdezzük csak meg Jóbot.) Ehelyett az 1. Péter 1:5–6 azt mondja, hogy megpróbáltatások érnek minket, de Isten meg fog védeni minket. Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 10:12–13 szerint kísértéseknek leszünk kitéve, de azok nem haladják meg azt, amit el tudunk viselni.
K: A 2. Thessz 3:4 szerint hogyan lehet, hogy egyszerre bízunk Istenben, és mégis imádkoznunk kell?
V: Bízhatunk abban, hogy Isten beteljesíti a küldetését. Lehet, hogy ez úgy történik, hogy valakit, mint Pétert, kiszabadít a börtönből, valaki, mint János, megéri a magas kort, vagy valaki, mint János testvére, Jakab, aki a hitért hamarosan vértanúhalált halt.
K: A 2. Thessz 3:5 szerint hogyan irányítja az Úr a szívünket, és hogyan állunk néha ellen az Ő irányításának?
V: Isten legalább négyféleképpen irányítja gyermekeit.
Isten a Szentíráson keresztül szól hozzánk.
Isten álmok, látomások és csendes, halkan szóló hangján keresztül is szólhat hozzánk.
Isten másokon keresztül is szólhat hozzánk, beleértve más hívőket, szüleinket, sőt még a nem hívőket is.
Isten a körülményeket is felhasználhatja arra, hogy irányítson minket.
De függetlenül attól, hogy Isten hogyan irányít minket, engedelmeskednünk kell. A Jakab-levél 4:17 így szól: „Aki tehát tudja, hogy mit kell tennie, és nem teszi meg, az vétkezik.”
K: Miért az a legjobb megoldás a 2. Thessz 3:6 szerint, ha távol tartjuk magunkat a tétlen keresztényektől?
V: Ők olyan hívők, akiknek változtatniuk kell az életükön. Ne legyél durva vagy barátságtalan velük szemben, de ne társulj velük, és ne bátorítsd őket a tétlenségükben. Szurkolsz nekik, hogy győzzenek e bűn felett, de néha a távolléteddel többet segíthetsz, mint a jelenléteddel.
K: Miért vannak lusta keresztények a 2. Thessz 3:6–10 szerint?
V: A görög szó, amelyet Pál itt használ, az ataktos, szó szerint „rendetlen”-t jelent. Mindenkinek vannak olyan teendői, amelyeket talán nem különösebben szeret csinálni. Önfegyelmezetteknek kell lennünk, hogy megtegyük azt, amiről tudjuk, hogy helyes, ahogyan a Jakab 4:17 mondja, és ne halogassuk a dolgokat. De mennyivel jobb élvezni azt, amit csinálsz! Néha még akkor is, ha a cselekvés önmagában nem élvezetes, élvezetessé válik, mert várjuk az eredményt. A mennyben való reményen kívül mire reménykedsz még? Reméled, hogy egyesek üdvözülnek, és hogy az emberek növekednek a hitükben? Nagy reményeket fűzöl azokhoz, akik tanítványokat nevelnek? Örülni fogsz, ha látod, hogy Isten akarata teljesül a földön?
Egyszer valaki megkérdezte három kőművest, hogy mit csinálnak. Az első azt mondta: „Csak téglákat rakok.” A második azt mondta: „Falat építek.” A harmadik azt mondta: „Katedrálist építek.” Mindhárman pontosan ugyanazt csinálták. De három nagyon különböző hozzáállásuk volt.
K: A 2. Thessz 3:6–10-ben hogyan élnek meg egyesek abból, hogy mások nagylelkűségéből élnek?
V: Ez egy furcsa kép. Voltak, akik semmit sem csináltak, és azt akarták, hogy az egyház tartsa el őket, míg Pál éjjel-nappal dolgozott, hogy eltartsa magát, és így hirdethesse az igét.
K: A 2. Thessz 3:6–10 szerint mit kell tennünk, amikor a lustaság kísértése kerít hatalmába?
V: Imádkozz Istenhez, hogy töltse el téged az Ő szeretetével és motivációjával, majd kelj fel és cselekedj! Próbáld meg felismerni, mi az a legfontosabb dolog, amit Isten azt akar, hogy ebben a pillanatban tegyél, és kezdj hozzá!
K: A 2. Thessz 3:7–9 alapján szerinted Pál hatékonyabb lett volna, és kevésbé fáradt, ha több időt töltött volna prédikálással a munka helyett?
V: Természetesen így gondolhatnánk. De Pál nem csupán szavakat mondott, hanem megosztotta az életét is, példaként szolgálva mások számára, ahogyan azt a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:9-ben is elmondta. Így az emberek nemcsak hallgathatják őt, hanem láthatják is a példáját. Hasonlóképpen a mi szavaink is hatékonyabbak (vagy kevésbé hatékonyak) lehetnek, ha az emberek a példánkat is látják.
K: A 2. Thessz3:12 -ben és a Példabeszédek 30:24–25-ben azt olvassuk, hogy pénzt kell-e megtakarítanunk a jövőre, vagy nem kell a jövőre gondolnunk, ahogyan azt a Máté6:31 , 34 és a Filippi 4:6 sugallja?
V: A keresztényeknek egyensúlyt kell tartaniuk, és itt is van egyensúly. Mivel a Példabeszédek példaként említi a hangya viselkedését, amely élelmet halmoz fel a télre, nekünk is tervezni és spórolni kell a jövőre. Ugyanakkor, ahogyan a Példabeszédek 31:21 mutatja, a nemes asszony nem fél a családjáért, amikor havazik, mert szorgalmasan dolgozott, hogy ruhákat szerezzen nekik. Így nekünk is fel kell készülnünk a jövőre anélkül, hogy aggódnánk vagy izgulnánk miatta.
K: A 2. Thessz 3:14–15 és az 1. Korinthus 5:11–13 szerint melyek a kirekesztés két különböző formája?
V: Az egyik forma az, hogy figyelmeztetjük az illetőt, és távol tartjuk magunkat tőle lustasága miatt. A második forma az, hogy kizárjuk őt a gyülekezetből, és teljesen elhatárolódunk tőle súlyos, kitartó és bűnbánat nélküli bűne miatt. A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:14–15-ben az volt a feladat, hogy kerüljék a társasági érintkezést, de nem feltétlenül minden érintkezést; figyelmeztetniük kellett az illetőt.
K: Mit gondolsz, mi készteti az embereket arra a 2. Thessz 3:17-ben, hogy hamis dolgokat írjanak Isten vagy az Ő apostolai nevében?
V: Természetesen a válasz az, hogy a Sátán kihasználja saját bűnös természetüket, de ezen a válaszon túl lehetnek még néhány általános támadási módszer, amelyeket a Sátán alkalmaz.
1) Egyesek számára a pénzszerzés vagy a megélhetés biztosításának csábítása ráveheti őket arra, hogy kitaláljanak valamit, és másokat is rábeszéljenek arra, hogy azt a nyilvánosság elé tárják.
2) Mások számára azonban a pénz nem feltétlenül az elsődleges motiváció. Inkább az a vágy, hogy társaik vagy a környezetükben élők szemében jelentőségre tegyenek szert.
3) Van azonban egy harmadik csoport is, akiket annyira megtévesztettek, hogy valóban azt hiszik, jobbá teszik az emberi társadalmat, vagy hogy valamilyen istenség valóban azt akarja tőlük, hogy ezt tegyék.
4) Mások számára pedig az a vágy lenne a hajtóerő, hogy „segítsenek Istennek”. Tudat alatt úgy érzik, hogy Isten nem közölte az összes lényeges dolgot, ezért úgy gondolják, hogy a világ jobb lesz, ha hazudnak, és azt állítják, hogy Isten azt mondta, amit szerintük Istennek kellett volna mondania.
Mindazonáltal a kitaláló személy elsődleges motivációja, valamint a könyvkiadó vagy médiavállalat motivációja, amely alig várja, hogy ezt nyilvánosságra hozza, eltérő lehet.
K: Az 1. és 2. Thesszaloniki levélben milyen bizonyítékunk van arra, hogy ezeknek a könyveknek a Bibliában a helyük van?
V: Legalább három ok van erre.
1. Pál írta őket, és ő apostol volt. Péter a 2. Péter 3:15–16-ban tanúsította, hogy Pál szavai Szentírásnak minősülnek.
2. Pál maga is azt mondta, hogy apostol volt az 1 Timóteus 1:1-ben; 2:7-ben, a Rómaiakhoz írt levél 1:1-ben; az 1 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben; 9:1-ben, a 2 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben, 11:5-ben; a Galaták 1:1-ben, az Efézusbeliek 1:1-ben; a Kolosszusbeliek 1:1-ben; az 1. Timóteus 1:1-ben; a 2. Timóteus 1:1-ben; valamint a Titusz 1:1-ben.
3. Az őskeresztény egyház tanúsága. Néhány olyan íróról, akik hivatkoztak a 2. Thesszalonikiakhoz tartozó versekre, a következő kérdésnél olvashatunk.
K: Honnan tudjuk a 2. Thesszaloniki levél esetében, hogy az, ami ma rendelkezésünkre áll, megbízhatóan megőrizte az eredetileg leírtakat?
V: Legalább három jó ok van erre.
1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11; Ézsaiás 59:21; Ézsaiás 40:6–8; 1 Péter 1:24–25 és Máté 24:35 versekben.
2. Az őskeresztény egyház tanúsága. Az őskeresztény írók az I. Nikaiai Zsinatig (325-ben) mintegy 44 alkalommal idéztek a 2. Thesszaloniki levélből, az utalásokat nem számítva. A 2. Thesszaloniki levél 50%-át idézték, a törtrészes verseket is beleértve. Ez a 47 versből 23,4-et jelent.
Az alábbiakban felsoroljuk azokat az írókat, akik hivatkoztak az 1. és 2. Thesszaloniki levél versére.
Polikárp (110–155) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:15a versének felét idézi (9 görög szóból 5-öt). Polikárp levele a filippiekhez, 11. fejezet, 35. o., 110–155.
Egyesek szerint Polikárp (Kr. u. 110–155) esetleg a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:8b–9a-ra utal. „Ő [Urunk, Jézus Krisztus] eljön az élők és a holtak bírájaként. Isten azoktól fogja követelni a vérét, akik nem hisznek benne.”
Justinus mártír (írta kb. 138–165) a „Párbeszéd Trifóval” című művének 11. fejezetében (253. o.) utal a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:3-ban szereplő tanításra. Ez azonban nem idézet vagy parafrázis.
A Muratori-kánon (Kr. u. 170–210) az ANF 5. kötetének 603. oldalán említi Pál két levelét a thesszalonikaiakhoz, valamint Pál további 11 levelét.
Irenaeus of Lyons (182–188) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:11-et idézi, mint a „Második levél a thesszalonikiakhoz” című műben szereplőt. Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 4. könyv, 29.1. fejezet, 502. o. A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:4 versét is Pál szavaiként idézi „a második thesszaloniki levélben”, uo., 3. könyv, 7.2. fejezet, 420. o.
Alexandriai Kelemen a Stromata (193–202) 5. könyv, 3. fejezet, 448. oldalán a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:1,2 versét „az apostol” által írtként idézi.
Tertullianus (198–220) a „Scorpiace” című művének 13. fejezetében, a 646. oldalon a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:4-es versét úgy idézi, mintha azt Pál írta volna a thesszalonikiaknak
Tertullianus (198–220) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:4b versét idézi a „A lélekről szóló értekezés” című művében, 57. fejezet, 234. oldal. Emellett a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:6–8 és 1:8–9 verseit is az apostol írásaként idézi a „Marcion ellen írt öt könyv” című művében, 5. könyv, 16. fejezet, 464. oldal
Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:1–11-et Pál szavaiként idézi a Krisztusról és az Antikrisztusról szóló értekezés 63. fejezetében, 218. oldalon
Origenész (Kr. u. 225–253/254) a 2 Thessz 2:1–12-t Pál szavaiként idézi. Ezután a Dániel 9:27-et idézi. „A sok-sok szakasz közül ezeket tartottam helyesnek idézni, hogy a hallgató legalább kissé megértse a Szentírás jelentését, amely tájékoztatást ad nekünk az ördögről és az Antikrisztusról;” Origenes: Celsus ellen, 6. könyv, 47. fejezet, 595. o.
Karthágói Ciprián (kb. 246–258) Pál a thesszalonikaiakhoz: „De mi Jézus Krisztus nevében megparancsoltuk nektek, hogy távolodjatok el minden olyan testvérektől, akik rendetlenül élnek, és nem az általunk tőlük kapott hagyomány szerint járnak.” [2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:6] Cipriánus értekezései, 12. értekezés, 3. rész, 68. fejezet, 551. o.
Adamantius (kb. 300) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:6–7-et „ugyanazon apostol által” idézi. Párbeszéd az igaz hitről, második rész, 824B. fejezet, 81–82. o. (Adamantius szól)
Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:8-at úgy idézi, mint Pálnak a thesszalonikiakhoz írt leveléből származót. „Kommentár a Jelenések könyvéhez” az első fejezetből, 16. fejezet, 345. o. A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:7, 8, 9, 10, 11 versekből is idéz a „Kommentár a Jelenések könyvéhez” című művében, a tizenegyedik fejezetből, 7. fejezet, 354. o.
Petaui Victorinus (–304) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:2-re hivatkozik az Aland és társai által szerkesztett Görög Újszövetség 4. javított kiadása szerint. Ezt azonban a birtokomban lévő Petaui Victorinus-írásokban nem tudtam megerősíteni.
Nikaia után
Ancyra-i Bazil (kb. 364) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:4-re hivatkozik
Alexandriai Athanasius (367) az Újszövetség könyveit sorolja fel a 39. ünnepi levél 552. oldalán
Hilarius, Poitiers-i (355–367/368)
a Synopsis Scripturae Sacrae című művében (350–370 körül, vagy az 5. században) Pál két tesszalonikai levelét az Újszövetség részének említi. A mű a 2. Tesszalonikaiakhoz írt levél 1:1-es versét teljes egészében idézi.
A szakadár Lucifer of Cagliari (370/371 vagy kb. 399)
Kappadókiai Bazil (357–378/379) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:7 versét Pál műveként idézi. A Szentlélekről, 13. fejezet, 29. bekezdés, 19. oldal
A Laodiceai (Frígiában) zsinat (343–381) 60. kánonja (159. o.) felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon (158. o.) kimondja, hogy a templomban csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.
Ambrosiaster (384 után)
Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)
Milánói Ambrosius (Kr. u. 370–390)
János Aranyszájú (396) öt prédikációt írt a 2. Thesszalonikiakhoz, amelyek ma is fennmaradtak. A 3. prédikációban azt mondta, hogy a levelet Pál írta.
Didymus, a vak (398)
Makariosz/Szimeon (4. vagy 5. század)
Epiphanius of Salamis (360–403) hivatkozik a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:3-ra
Rufinus (374–406)
János Aranyszájú (392–407)
Severian (408 után)
Niceta Remesianus (366–kb. 415)
Jeromos (373–420)
Ágoston Hippói (388–430. augusztus 28.)
Hesychius of Jerusalem (-450) hivatkozik a 2 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:3-ra
Alexandriai Cyril (444)
Speculum (5. század)
Quodvultdeus (kb. 453)
Theodoretus of Cyrus (püspök és történetíró) (423–458)
Varimadum (445/480) hivatkozik a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:3; 2:8 versére
Az eretnekek és a hamis könyvek között
Tertullianus szerint a Marcion nevű eretnek hivatkozik a 2. Thesszaloniki levélre
Az Apostoli Alkotmányok (dátum bizonytalan, kb. 380) hivatkozik a 2. Thesszalonikiakhoz 2:8
Pelagius eretnek (Kr. u. 416–418)
A donatista Tyconius (390 után) hivatkozik a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:3,8-ra
A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Theodor (392–423/429) a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:3-ra hivatkozik
3. A 2. Thesszalonikiakhoz fűződő legkorábbi kéziratokból kitűnik, hogy kis eltérések vannak a kéziratok között, de teológiai szempontból jelentős hiba egy sem található bennük.
30. o. 1. Thessz 4:12–13, 16–17; 5:3, 8–10, 12–18, 25–28; 2. Thessz 1:1–2; 2:1, 9–11 (a 3. század eleje)
p92 Efézus 1:11–13,19–21; 2. Thesszaloniki 1:4–5,11–12 (kb. 300) A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 614. oldalán található a p92 egy részének fényképe.
Alexandrinus [A] kb. 450-ből
Vaticanus [B] Kr. u. 325–350
Régi szír (kb. 400)
Sinaiticus [Si] Kr. u. 340–350
Claromontanus [D] 5./6. század
Bohairi kopt [Boh] 3./4. század
Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század
I Washington, D.C., 5. század
Gót 493–555
Italic [Ital] 4–13. század
Latin Vulgata [Vg] 4. és 5. század
Peshitta szír [Syr P] 400–450
Örmény [Arm] az 5. századtól
Grúz [Geo] az 5. századtól
Etióp [Eth] i. sz. 500 körül
Harcleai szír [Syr H] 616
A 2. Thesszalonikiakhoz fűzött levél korai kéziratairól bővebben lásd:.