< Bibliai kérdés a 2. Péter-levélből

K: Mi a 2. Péter 1:1-ben található könyv vázlata?

V: A 2. Péter-levél könnyen három részre osztható:

2. Péter 1. Ismerd meg üdvösségedet

2. Péter 2. Ismerd meg ellenségedet

2 Péter 3: Ismerd meg a próféciát

K: Miért vannak hasonlóságok a 2. Péter és a Júdás levele között a 2Pét 1:1 alapján? (Például a 2Pét2:17 –13 és a Júdás 13, valamint a 2Pét 2:1–18 és a Júdás 4–16)

V: Hasonló témákat tárgyaltak, és talán Júdás és Péter együtt is megbeszélték ezeket a dolgokat. Emellett a Szentlélek mindkettőjüket hasonló módon terhelte meg. Lehetséges továbbá, hogy Júdás elolvasta a 2. Péter-levelet, vagy hogy Péter elolvasta a Júdás-levelet. Néha a különbségek még jobban kiemelik a hasonlóságokat; például a 2. Péter 1. fejezete az üdvösségünkről szól, Júdásé viszont nem, de Júdás azt mondja, hogy inkább a közös üdvösségünkről beszélt volna, de azok a dolgok, amelyekről írt, sürgetőbbek voltak.

Egy mélyebb kérdés az, hogy pontosan hogyan ihlette a Bibliát Isten? A mechanikus diktálás elmélet szerint Isten szó szerint megmondta az emberi íróknak minden szó minden betűjét, amit le kellett írniuk. A Biblia nem állítja magáról, hogy mechanikusan lett diktálva. Inkább Isten választotta ki azokat az embereket, akik megírták a Bibliát, és nekik adta a tapasztalatokat és a tudást. Néhány, de nem minden esetben Isten megadta nekik a pontos szavakat is. Minden esetben azok, akik a Bibliát tévedhetetlennek tartják, úgy vélik, hogy az eredeti kéziratokba nem került be olyan szó, amelyet Isten nem szánt volna oda. A Szentírás ihletettségéről szóló további értekezést lásd a 2 Péter 1:21-hez fűzött kérdésnél.

K: Miért különbözik az 1. Péter-levél és a 2. Péter-levél stílusa a 2. Péter 1:1-ben?

V: Két okból.

Az 1. Péter-levelet egy írnok írta le: Az 1. Péter 5:12-ben Péter utal arra, hogy ezt a levelet egy Silvánus (Szilász) nevű írnoknak diktálta, aki valószínűleg kifinomultabb görög nyelvtant használt. Jeromos (kb. 404) hívta fel először a figyelmet erre a kérdésre, és azzal magyarázta, hogy az 1. Péter-levelet Silvánus írnok írta le.

Különböző témák: Az 1. Péter-levél elsősorban arról szól, hogy Isten szent népeként hogyan kell kitartani a nyomás alatt, míg a 2. Péter-levél a hamis tanítók ellen figyelmeztet. Ugyanakkor, bár a két levél témája eltérő, tartalmukban finom hasonlóságok fedezhetők fel. Például az egész Bibliában csak Péter (1. Péter3:20 , és 2. Péter 2:5) számolja pontosan nyolcnak a Noé bárkájában megmentett lelkeket.

K: A 2 Péter 1:1-ben miért értékes a hitünk?

V: Hitünk most is értékes számunkra, mert reményünk és örömünk forrása, valamint erőt ad a mai élethez, hogy azt tegyük, amit tudjuk, hogy tennünk kell, és tartózkodjunk attól, amit tudjuk, hogy nem szabad tennünk. Hitünk a jövőben is értékes számunkra, mivel a hit általi üdvösségünk (Efézus 2:8) örök életet ad nekünk. Más hívők hite is értékes számunkra, mivel látjuk jellemüket, és Istenben örvendezünk életük és üdvösségük miatt. Hitünk Isten számára is értékes, mert dicsőíti Őt, és a Zsidókhoz írt levél 11:6 szerint ez előfeltétele annak, hogy tetszünk Istennek.

K: A 2 Péter 1:1-ben egy ateista nagyon furcsának találta, hogy Isten legfőbb elvárása velünk szemben az, hogy higgyünk benne. Miért érdekelné ez Őt? Mit nem értett meg az ateista?

V: A hit sokkal több, mint csupán bizonyos tényekben vagy elméletekben való hit. A hit azt jelenti, hogy életünket Istenre bízzuk. Kisebb léptékben is van hitünk abban, hogy házastársunk szeret minket, még akkor is, amikor nem figyeljük őt, és abban is, hogy jóban-rosszban egyaránt továbbra is szeretni akarjuk házastársunkat.

K: A 2Péter 1:3-ban hogyan adja meg nekünk Isten mindazt, amire szükségünk van az élethez és az istenfélelemhez?

V: Isten megadta nekünk mindazt a tudást, amire szükségünk van ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk, és az Úrnak tetsző, engedelmes életet éljünk. De Isten megadta nekünk a Szentlelkét is, aki bennünk lakozik, hogy elvezessen minket minden igazságra. A Szentlélek megerősít minket és megvigasztal, ahogyan Jézus tanította a János 14:15–16, 25–26-ban.

Isten nemcsak hogy esetleg nem ad meg nekünk mindent, amit kívánunk, hanem szinte mindig nem ad meg nekünk mindent, amit kívánunk. Ahogy valaki egyszer mondta: egy húros hangszer húrja sokkal jobban szól, ha feszültség alatt van. Egy teljesen laza húr egyáltalán nem képes zenét játszani. Hasonlóképpen, lehet, hogy soha nem leszünk teljesen elégedettek a földi élettel – és nem is kellene annak lennünk. Csak átutazók vagyunk, úton a mennyország felé, a végső célunk felé.

K: Mit gondolsz, melyek a legértékesebb ígéretek, amelyeket Isten adott nekünk a 2 Péter 1:4-ben?

V: Sok hívő azt mondaná, hogy az üdvösség, amelyet Jézus nyert el számunkra azzal, hogy a kereszten meghalt bűneinkért, mert anélkül végünk lenne, és nem lenne reményünk az örök életre. De micsoda örök élet ez! Üdvösségünk nem csupán azt jelenti, hogy örökké jól élünk a földön, vagy valahol magunkra hagyva, hanem azt, hogy örökké Isten mellett élünk örök boldogságban. Mások pedig azt mondanák, hogy a Krisztusban való örök élet az, amelynek az üdvösségünk az első lépése. Tehát a legnagyobb ígéret mindkettő: a soha véget nem érő öröm kezdete, és maga a soha véget nem érő öröm nagyszerűsége.

K: A 2Pét 1,4-ben, mivel részesülünk az isteni természetből, istenekké válunk?

V: Nem. Nem leszünk mindenhatók, nem teremtünk angyalokat, nem részesülünk jogosan imádatban, és nem rendelkezünk Isten számos más tulajdonságával sem. Ez az ige azt jelenti, hogy Isten megadja és folyamatosan fenntartja bennünk az isteni természet bizonyos vonásait, mint például az örök életet, a szentséget és azt, hogy Vele lakozhatunk.

K: A 2 Péter 1:4 szerint hogyan részesülünk az isteni természetből?

V: Jézus testvéreinek nevezett minket (Márk 3:35), és Krisztussal együtt ülünk az Ő trónján (Efézus 2:6). Nem válunk sem kis istenekké, sem magunk nem leszünk az Egyetlen, Igaz Isten, hanem részesülünk az isteni természetben, mert Krisztus a Szentlélek által bennünk él (János 14:23; 1 János 4:12,15; Róma 8:9-11; 1 Korinthus 6:19).

K: A 2 Péter 1:4 szerint hogyan rombolja meg a világ az embereket?

V: A világ megrontja az elménket azzal, hogy az emberek elhiszik a hazugságokat, és már nem látják, mi az igaz és mi a hamis. Mindannyiunknak van lelkiismerete, amely alapvető útmutatóként szolgál a jó és a rossz megkülönböztetésében, és a világ elzsibbasztja az emberek lelkiismeretét. A világ megrontja a szívünket azzal, hogy már nem vágyunk a jóra, és már nem akarjuk a legjobb utat.

Képzeljük el példaként a kábítószer-függőt a függőség legsúlyosabb szakaszában. Eleinte izgalmasnak tartja a drogot, majd magának azzal indokolja, hogy egyáltalán nem árt neki, végül pedig – annak ellenére, hogy világosan látja, hogy tönkretette az életét – már nem is érdekli.

K: A 2Pét 1:6 szerint az önuralom egyik titka az, hogy részben a tudásból fakad. Hogyan fakad az önuralom a tudásból?

V: Természetesen a tudás megmondja, mit kell és mit nem kell tenned, de itt nem erre utalnak, mert az önuralom nem azt jelenti, hogy kitalálod, mit kell tenned, hanem azt, hogy az önfegyelem mellett döntesz, és azt teszed, amiről tudod, hogy helyes. A tudás látásmódot ad. A tudás segítségével láthatod az önuralom gyakorlásának következményeit, és gyakran láthatod az önuralom hiányának lehetséges következményeit is. Néha, amikor kísértésbe esel, hogy becstelen legyél, vagy más bűnt kövess el, úgy dönthetsz, hogy nem vétkezel, pusztán azért, mert nem akarod. Nem akarod, mert látod a cselekedet következményeit mások és a saját életedben egyaránt.

K: A 2Pét 1,6-ban hogyan kapcsolódik a kitartás az önuralomhoz?

V: Ha a keresztény életet egy versenyhez hasonlítjuk, az inkább egy maratonra hasonlít, mint egy rövid sprintre. Az önuralom nem túl hasznos, ha nem tartós. Jó dolog azt mondani: „Ma nem fogok vétkezni”, de ha valójában azt érted alatta, hogy „holnap majd újra megpróbálom”, az nem olyan jó, mint azt mondani: „Soha többé nem akarok ezt a bűnt elkövetni.” A lehetséges vereség elhalasztása nem olyan jó, mint a győzelem a bűn felett.

K: A 2Péter 1:6-ban hogyan származik az istenfélelem a kitartásból?

V: Az istenfélelem feltételezi a kitartást. Ha valaki talán őszinte, talán tiszta, vagy talán tartózkodik bizonyos bűnöktől, az messze nem olyan jó, mint az, aki olyan ember, akire számítani lehet, hogy ezeket a dolgokat meg is teszi.

K: A 2Pét 1:7-ben hogyan fakad a testvéri szeretet az igazi istenfélelemből? Miért nem vezetnek egyes vallásosságformák egyáltalán a testvéri szeretethez?

V: Isten azt akarja, hogy úgy szeressük másokat, ahogy magunkat szeretjük. Ha komolyan vesszük az istenfélelmet, az azt jelenti, hogy engedelmeskedünk Isten parancsainak, és Isten azt parancsolja nekünk, hogy szeressük másokat. Lehet, hogy önmagunkból nem rendelkezünk ehhez szükséges szeretettel. De ha Isten szeretete átáramlik rajtunk, akkor képesek vagyunk másokat szeretni.

K: A 2Pét 1:7-ben láthatjuk, hogy a szeretet hogyan vezet a testvéri jósághoz, de hogyan vezet a testvéri jóság a szeretethez?

V: Ha szándékosan igyekszünk kedvességet tanúsítani mások iránt, az megkönnyíti számunkra, hogy szeressük őket. Bizonyos értelemben az, hogy úgy döntünk, kedvesek leszünk hozzájuk, hasonló ahhoz, mintha úgy döntenénk, hogy szeretjük őket.

K: A 2Pét 1:9-ben hogyan felejthetik el az emberek, hogy megtisztultak múltbeli bűneiktől?

V: Hogyan felejthetik el a kisgyerekek, hogy épp most fürödtek meg, és kimennek játszani a sárba? Megtehetik. Sajnos, mint Isten gyermekei, mi is ugyanolyan ostobák lehetünk.

K: A 2Péter 1:10-ben hogyan tehetjük biztosabbá a kiválasztásunkat?

V: Egy személy kiválasztottsága (vagy nem kiválasztottsága) az örök Isten szemében nem tehető biztosabbá. A mi szemünkben azonban biztosabbá tehető.

Mivel Jézusnak való engedelmesség az üdvözült ember jele, ha egy hívő nem él Krisztusnak engedelmes életet, akkor ez a jel (legalábbis egy ideig) hiányzik, és jogos a kérdés, hogy az illető valóban üdvözült-e vagy sem. Lehet, hogy nem jutnak a mennybe, amint azt a 2. Péter 2:19–22 is mutatja. Vagy lehet, hogy engedetlen keresztények. Azonban nincs ilyen kétértelműség annak esetében, aki engedelmesen él Krisztusban.

K: A 2 Péter 1:11-ben hogyan egyeztethető össze a gazdag/bőséges fogadtatás a keresztények tűzzel teli, fájdalmas szenvedésével a tisztítótűzben?

V: Nem igazán összeegyeztethető. A tisztítótűz egy katolikus tan, amely teljesen hiányzik a Bibliából, és nincs szükségünk arra, hogy ebben higgyünk. További információkért lásd a 1 Korinthus 3:13-15-ről szóló értekezést.

K: A 2Pét 1:12–15-ben miért van szükségünk „emlékeztetőkre” keresztény életünkben?

V: Péter szükségét látta annak, hogy sok időt szánjon arra, hogy akkori nyáját emlékeztesse a korábban hallott dolgokra. Ma is szükségünk van hasonló emlékeztetésekre. Többféle okból is szükségünk van rájuk. Előfordulhat, hogy elfeledjük a tanult információk egy részét, de ez nem a fő ok. Gyakran előfordul, hogy bár emlékszünk a tényekre, újra át kell gondolnunk a tanultak fontosságát és hatását. Nem akarjuk elhagyni az első szerelmünket, ahogyan az efézusi gyülekezet tette a Jelenések 2:4–5-ben. Végül pedig emlékeztetőkre van szükségünk a célra vonatkozóan, hogy megerősítsék elszántságunkat a helyes cselekedetekre.

K: Miért olyan fontos a 2 Péter 1:16-ban és az 1 János 1:1–2-ben, hogy az apostolok szemtanúk voltak?

V: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:20 szerint az apostolok és a próféták a hitünk alapjai, Krisztus pedig a sarokkő. Fontos, hogy ők saját szemükkel látták Jézust.

K: A 2Pét 1,17-ben mikor mondta ezt az Atya Jézusnak Péter hallatára?

V: Az Atya ezt Jézus keresztsége alkalmával mondta a Máté 3:17-ben, valamint a megdicsőüléskor a Máté 17:5-ben. Lehetséges az is, hogy Péter ezt más alkalmakkor is hallotta, amelyekről a Szentírás nem tesz említést.

K: A 2Pét1:19 -ből az következik-e, hogy egyes szentírási helyek bizonyosabbak, mint mások?

V: Nem. Ami teljesen igaz, az nem lehet még igazabbá tenni. Ugyanakkor a további szemtanúk több bizonyítékot szolgáltatva bizonyosabbá tehetik a dolgot az emberek szemében. A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 726–727. oldalán szintén megemlítik, hogy a „bizonyosabbá tett” (az NIV megfogalmazása; a BSB-ben „kétséget kizáróan megerősített”) kifejezés nem feltétlenül a legjobb fordítás, mert ez egy görög idióm, amely azt jelenti, hogy „nagyon szilárdan (vagy szilárdabban) támaszkodunk…-ra”.

K: A 2Pét 1:20–21-ben, mivel az Írás nem magánértelmezés tárgya, miért tűnik úgy, hogy az emberek annyira szívesen értelmezik maguk szerint?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A magánértelmezést nem szabad összetéveszteni az egyéni tanulmányozással. Minden hívőnek egyénileg kell tanulmányoznia Isten szavát. Meg kell vizsgálnunk, amit hallunk, a Szentírás alapján, ahogyan azt a nemes bereaiak tették az ApCsel 17:11–12-ben.

2. Mindannyiunknak azonban szükségünk van a gyülekezet többi hívőjére, hogy tanuljunk egymástól és kijavítsuk egymást. A Példabeszédek 27:17 azt mondja, hogy ahogy a vas élesíti a vasat, úgy élesíti az ember a másikat.

3. Azok, akik tudatosan elszigetelik magukat a többi hívőtől, néha annak a csapdájába esnek, hogy elutasítják a Szentírás egyértelmű jelentését olyan rendkívül homályos jelentések javára, amelyek teljesen idegenek voltak az Újszövetség görög nyelvű keresztényei számára. Ha a teológiád arra kényszerít, hogy feltételezd, hogy Isten látszólag nem tudta sikeresen közölni a kulcsfontosságú jelentést egyetlen keresztény számára sem Kr. u. 400 előtt, akkor talán az a kulcsfontosságú értelmezés végül is nem volt annyira kulcsfontosságú.

K: A 2Pét 1,20–21 azt mutatja-e, hogy az egyháznak kell minden értelmezést elvégeznie?

V: Nem. Tekintsük a katolikus egyház múltbeli gyakorlatát; íme néhány tanítása.

Igazolták a kínzást, még az igazi keresztények esetében is.

Minden intim kapcsolat, még a házasságon belül is, bűnös.

Öljétek meg azokat, akik nem engedelmeskednek az egyháznak.

Fizessetek pénzt az egyháznak, ha vétkeztek (búcsúk).

Az Eucharisztia során a laikusok nem ihatnak a kehelyből, csak a papság.

Azokat, akik nem papsághoz tartoznak, és Bibliát birtokolnak, meg kell ölni.

A házasságot kötő papokat meg kell ölni.

Azoknak a papoknak, akiknek barátnőjük és gyermekeik vannak, adót kell fizetniük, és akkor rendben van.

A 2 Péter 1:20-21 két témáról szól: a prófétákról és a Szentlélekről. A prófétálásról szól, nem a Biblia olvasásáról vagy értelmezéséről.

K: A 2 Péter 1:21-ben pontosan hogyan vezette a Szentlélek a Biblia íróit?

V: A „vezette” szót az ApCsel 27:15,17-ben is használják (a BSB-ben „hajtotta”) egy hajóra vonatkozóan, amelyet a szél vitt. Íme négy pont a Biblia ihletettségével kapcsolatban.

1. Isten Igéje emberek révén

1a. A kinyilatkoztatások többsége az Úr által kifejezetten kiválasztott emberek gondolatai és elképzelései révén történik. A Jelenések 1:19 egy példát hoz erre. Ezek közül azonban egyik sem csupán emberi szó volt (2. Péter 1:19–21).

1b. Néhány kinyilatkoztatás közvetlen szó volt, például a János-12:28 , Ézsaiás 6; II. Mózes 3:4,5 stb.

1c. Isten az emberi szerzők egyéni stílusát használta az írásban. Semmi sem került leírásra Isten Igéjeként, amit Isten nem akart volna, hogy leírjanak, vagy ami nem lenne igaz.

1d. A Biblia nem egy titkos kódkönyv. A szavak jelentése nem az, amit mi modern definícióként szeretnénk nekik adni, hanem az a normatív jelentés, amelyet az adott nyelv anyanyelvű beszélői abban az időben értettek alatta.

2. Isten képessége arra, hogy velünk kommunikáljon

2a. Nem érthetjük meg mindent egy végtelen Istenről, aki transzcendens és „más”, mint mi. Mindazonáltal felelősségünk, hogy megtanuljuk és megértsük azt, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk.

2b. Isten olyan módon kommunikál, ahogyan mi megértjük. Szabadon meghat minket költészettel, analógiákkal magyarázza el nekünk a dolgokat, és antropomorf kifejezésekkel egyszerűsíti azokat. Isten használhat idiómákat, mint például a „naplemente”, és használhatja a mi dolgokra vonatkozó kategóriáinkat is, például úgy, hogy a nyulat a héber „kérődző állatok” osztályába sorolja, mert úgy tűnik, hogy a nyúl ezt teszi.

2c. Isten Igéje egyaránt tartalmaz proposicionális igazságot és önmaga bemutatását. Tartalmaz mind pozitív nyelvet arról, hogy mi az igaz, mind negatív nyelvet arról, hogy mi a hamis.

2d. Az emberi írók hivatkozhattak nem bibliai forrásokra is, például zsidó történelemkönyvekre (a Jasher könyve a Józsué-könyvben10:13 ; 2 Sámuel1:18 stb.), sőt görög költőkre is, amennyiben azok igazat mondtak (Apostolok cselekedetei17:23 , 28; Titusz1:12 ).

3. Isten Igéje teljes mértékben igaz

3a. Az egész Szentírás Istentől származik. Isten Igéje mindenben igaz, amiről szól. Az igazság nem ellentmondásos. A Szentírás nem csupán Isten Igéjét tartalmazza, hanem maga Isten Igéje (Róma 3:1-2; János 10:35; Példabeszédek 30:5-6; 2 Timóteus 3:15; 2 Sámuel 22:31; Zsoltárok 33:4; Zsoltárok 119:151).

3b. A Szentírás nem csupán pontos, hanem rendelkezik azzal a pontossággal is, amely ahhoz szükséges, hogy megértsük Isten szándékát. Ez a pontosság kiterjed még az igeidőkre és a szavak számára is, mint például a Zsoltárok 82:6-ban és a Máté 22:32-ben. A Szentírás azonban gyakran használ hozzávetőleges kifejezéseket, különösen az idő és a mennyiség tekintetében.

3c. Isten nem hazudik. Az azonban, hogy nem mond el nekünk mindent egy témáról, nem hazugság. Például, ha legalább három nő volt Jézus sírjánál a Márk 16:1 szerint, a Máté 28:1 akkor is igaz marad, ha csak kettőt említ a nőkből. Az Újszövetség tartalmazza Jézus tanításának pontos lényegét, de nem mindig a pontos szavakat (Máté22:37 ; Máté 13:22; Márk 12:30; Márk4:19 ).

3d. A Szentírás teljes, mert mindent elmond nekünk, amit az üdvösséghez és a hitben való növekedéshez tudnunk kell. A Szentírás nem enciklopédia, és nem is állítja, hogy mindent elmondana mindenről.

3e. Isten megengedett néhány átadási hibát, de az Ő Igéje örökké fennmarad (Ézsaiás 59:21; Ézsaiás 40:8; Zsoltárok 119:89). Az Ő Igéje hibátlanul (jelentős hiba nélkül) megmaradt a mai napig (Ézsaiás 55:11; 1 Péter1:23 –25; Zsoltárok 119:89, 91, 144, 160).

4. Válaszunk

4a. Ápolnunk és szeretnünk kell a Szentírást, mint ami számunkra drága (Zsoltárok 56:10; Zsoltárok 119:72,97,105,120). Nem a Szentírást kell imádnunk, hanem dicsérnünk kell Istent, aki nekünk adta a Szentírást (Zsoltárok 119:12). Örülnünk kell Isten törvényének (Zsoltárok 119:16,35,47), és „remegni” kell Isten szavától (Ézsaiás 66:5). Reménységünk Isten szavában van (Zsoltárok 119:74,81).

4b. Tisztában vagyunk azzal, hogy Jézus által nyertünk üdvösséget, nem pedig a Szentírás tanulmányozása által (János 5:39–40; Jakab 1:22–25; 1 Korinthus 13:2).

4c. Tiszteljük a Szentírást (Cselekedetek 13:48; Kolossé 3:16), mert tanít, fedd, helyesbít és az igazságosságra nevel (2. Timóteus 3:16-17), valamint segítséget nyújt a kísértés idején (Zsoltárok 119:10).

4d. Szorgalmasan kell olvasnunk és tanulmányoznunk a Szentírást (ApCsel 17:11; Jelenések 1:3). Őszintén és pontosan kell értelmeznünk, nem pedig eltorzítanunk vagy félreértenünk (2 Péter 3:16). Nem szabad hozzáadnunk Isten Igéjéhez, sem túllépnünk azon (Példabeszédek 30:5-6; 1 Korinthus 4:6-7; Mózes 4. könyve 4:2; Jelenések 22:18-19; Prédikátor 12:12; Márk 7:13).

4e. Az Ószövetség egyes parancsai már beteljesedtek, és azokat már nem kell betartani, például a sertéshús fogyasztását, az áldozatok bemutatását stb. (Apostolok cselekedetei 10:9-16; 15:1,5-29; Márk 7:19; Galaták 5:2-4; Zsidók 9:9-10; 10:18).

4f. A Szentírás nem csupán életre vonatkozó javaslatok gyűjteménye, hanem mérvadó szerepet tölt be életünkben (Zsoltárok 119:33–34; János 8:37; János 12:48–50; János 14:23). Hinni kell mindabban, amit Isten tanít, és engedelmeskedni kell minden Isteni parancsnak (János 14:23–24).

A mormon olvasók számára ez eltér a Mormon-könyv ihletettségéről szóló mormon tanítástól. Joseph Smith állítólag természetfeletti módon fordította le a Mormon-könyvet szóról szóra és betűről betűre, miközben egy fekete kalapban lévő látókőbe nézett.

A muszlim olvasók számára a keresztényeknek a Biblia ihletettségéről alkotott nézete eltér a muszlimok Korán ihletettségéről alkotott nézetétől. A legtöbb muszlim úgy véli, hogy a földön lévő Korán a mennyben lévő táblákon szereplő Korán pontos, „mechanikus diktálás” útján készült másolata.

A tévedhetetlenség és a túlzott szó szerinti értelmezés közötti különbségről lásd a Bibliáról szóló fejtegetést.

K: A 2Pét 2:1-ben milyen hamis tanítókról figyelmeztette őket Péter? Megváltott emberek voltak-e (2Pét 2:1b, 3b)?

V: Péter a 2 Péter 2:10–22-ben részletesebben leírja ezeket az embereket. Azt mondja róluk, hogy „fogságra és pusztulásra születtek” (12. vers), „a legsötétebb sötétség vár rájuk” (17. vers), és „jobb lett volna nekik, ha nem ismerik meg az igazság útját, mint hogy megismerjék, majd elforduljanak a nekik átadott szent parancsolattól” (21. vers). Tehát nyilvánvaló, hogy azok a hamis tanítók, akikről Péter beszélt, a pokolra vannak ítélve. Azok a keresztények, akik úgy vélik, hogy el lehet veszíteni az üdvösséget, úgy gondolják, hogy ezek egykor üdvözült emberek voltak, akik elvesztették üdvösségüket, és most a pokolba mennek (hacsak nem térnek meg). Azok a keresztények, akik hisznek az „egyszer üdvözült, örökre üdvözült” elvben, azt mondják, hogy bár ezek a hamis tanítók ismerték az igazság útját (21. vers), valójában soha nem voltak üdvözültek.

K: A 2Péter 2:1-ben Péter azt mondja, hogy meg kell lepődnünk ezeken a hamis tanítókon?

V: A 2. Péter 2. fejezete oly sok történelmi példát hoz fel, amelyek arra utalnak, hogy nem szabad meglepődnünk azon, ami csupán további példák sorozata. Ahogyan akkoriban is voltak gonosz emberek az istenfélő hívők körében, úgy ma is vannak gonosz emberek az istenfélő hívők között. Sőt, közülük néhányan az egyházon belül is vannak, és gonosz dolgokat tanítanak.

K: A 2. Péter 2:1-ben ki az a „Mester”, aki megvásárolta őket?

V: A görög „despotes” szó mindössze tízszer fordul elő az Újszövetségben. Ötször egy ház urára utal, háromszor Isten Atyára (Lukács2:29 ; ApCsel4:24 (despota); Jelenések6:10 ), és egyszer itt, a 2. Péter 2:1-ben. A fennmaradó egyetlen előfordulás Jézus Krisztusra utal a Júdás-levél 4. versében, ahol ez áll: „az egyetlen Mesterünket [Istent] és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják”.

A hiperkalvinisták (például John Gill) és néhány más kalvinista hangsúlyozzák, hogy a „Mester” itt nem csupán Krisztusra utal, hanem vagy az Atyára, vagy a Szentháromságra. Szerintük ez nem utal semmiféle engesztelő cselekedetre, hanem arra, hogy Isten az Exodusban „megvásárolta” az izraelitákat az egyiptomi sereg vízbe fulladásával. Clark egyike azoknak a kommentátoroknak, akik ezt a nézetet vallják.

A nem-kálvinisták, valamint egyes más kálvinisták szerint a „Mester” itt Krisztusra utal, ahogyan a Júdás-levél 4. versében is. Blum kommentátor szerint ez Krisztusra utal a „ők” azonosítása miatt, és a „nép” főnév túl távoli az előző „hamis tanítók” főnévhez képest. Edmond Hiebert kommentátor a Second Peter and Jude című művében azt állítja, hogy Krisztusra utal. Alford kommentátor a The Greek Testament című művében kijelenti: „nincs ennél egyértelműbb kijelentés az egyetemes megváltásról.”

A kálvinista New Geneva Study Bible (1981. o.) egy érdekes nézetet fogalmaz meg, amely pontosan ellentétes Alfordéval. Elfogadja, hogy ez Krisztusra utal, de azt mondja, hogy „Péternek itt az a célja, hogy kiemelje a hamis tanítók felelősségét, nem pedig hogy egy engesztelés-elméletet terjesszen. Azzal, hogy azt állítják, Krisztus által váltattak meg, »romboló magatartásuk« (2. vers) különös gyalázatot hoz Krisztusra és a bűnért hozott áldozatára.”

Mindazonáltal mindenkinek el kell ismernie, hogy – legalábbis bizonyos tekintetben – Isten „megvásárolta” magának a kárhozottak egy részét. Tehát a kérdés nem az, hogy Isten bármilyen módon megvásárolja-e a kárhozottakat, hanem inkább az, hogy hogyan.

K: A 2Pét 2:1-ben és a Júdás 5-ben Krisztus meghalt-e értük? Ha igen, akkor hogyan?

V: Jézus kegyesen meghalt a kereszten, hogy mindenkinek lehetőséget adjon az üdvösségre. „Mert kegyelemből vagytok megmentve a hit által, és ez nem tőletek származik; ez Isten ajándéka…” (Efézus 2:8). Azonban nem mindenki fog hinni. A Zsidókhoz írt levél 4:2 így szól: „Mert mi is ugyanúgy kaptuk az evangéliumot, mint ők; de az üzenet, amelyet hallottak, semmit sem ért számukra, mivel nem osztoztak azok hitében, akik megértették azt.”

Az ötpontos kálvinisták ezzel nem értenének egyet, mondván, hogy Jézus nem halt meg azokért, akik soha nem fogadnák el az üzenetet, és nekik nem volt lehetőségük elkerülni a poklot. Miért engedné meg Isten, aki mindenható és minden felett uralkodik, hogy legyenek „reménytelen esetei”, vagy hogy sikertelenek legyenek azok a kísérletek, amelyekkel az embereket magához akarja vonzani?

A válasz Jézus fájdalmas kiáltásában rejlik: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk összegyűjti csibéit szárnyai alá, de te nem akartad!” (Máté 23:37).

Isten mindent irányít; akár önmagát is irányíthatja. Hála Istennek ezért, különben minden bűnös dolog ebben a pillanatban megsemmisülhetne. A kálvinisták talán azt mondanák, hogy nincsenek reménytelen ügyek, de egy nem kálvinista, Jónás szavai szerint: „Akik értéktelen bálványokhoz ragaszkodnak, elhagyják az Ő szerető odaadását.” (Jónás 2:8) Kell lennie valaminek, amit elhagytak.

Hogyan utasíthatja el valaki Isten tervét, és hogyan hiúsulhat meg Isten terve? Senki sem állhatna szembe a mindenható Isten tervével – hacsak Isten nem úgy dönt, hogy megengedi. Egy másik nem kálvinista, Lukács, így írt: „A farizeusok és a törvénytudók azonban elutasították Isten tervét magukkal kapcsolatban, mert nem keresztelkedtek meg Jánosnál.” (Lukács 7:30).

Nem arról van szó, hogy Isten azt akarta volna, hogy az emberek elutasítsák Őt, és elvesszenek, hanem arról, hogy Isten képes ezt megengedni, ha akarja – és meg is tette. Ezékiel 33:11 így szól: „Mondd meg nekik: »Életemre, így szól az Úr Isten: Nem örülök a gonoszok halálának, hanem annak, hogy a gonoszok megtérjenek útjaikról, és éljenek…«”

„Ez jó és kedves a mi Megváltónk, Isten szemében, aki azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretéhez. Mert egy az Isten, és egy a közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki magát adta váltságul mindenkiért – ez a bizonyság, amelyet a megfelelő időben adtak.” (1 Timóteus 2:3–6)

Jézus nem csupán a világ egy részéért halt meg az 1 János 2:2-ben, hanem vagy ez a vers félrevezette az összes görögül beszélő korai keresztényt, vagy Jézus az egész világért halt meg. Krisztus engesztelésének van egy sajátos, határozott vonatkozása is, de a kettőt egymás mellé kell állítanunk, mivel Jézus „mindenki Megváltója, különösen azoké, akik hisznek.” (1 Timóteus 4:10)

1 János 2:2 „Ő maga a bűnbocsátó áldozat a mi bűneinkért, és nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.”

Róma 5:18 „Így tehát, ahogyan egy vétkesség ítéletet hozott minden emberre, úgy egy igaz cselekedet is igazságot és életet hozott minden emberre.” Ha tehát a második „minden” nem az összes embert jelenti, miért jelenti az első „minden” az összes embert? A szavak ugyanazok a görögben és a korai keresztények értelmezésében is.

(A Biblia-idézetek a BSB-ből származnak)

K: A 2 Péter 2:2-ben, mivel vannak, akik az igazságot keresik, miért engedné Isten, hogy az igazság útját gyalázzák?

V: Isten elegendő szabadságot ad nekünk ahhoz, hogy visszaéljünk vele és kárt tegyünk magunkban. Isten még ahhoz is elegendő szabadságot ad, hogy másoknak is kárt tegyünk.

1. Isten igazságának legalább egy része mindig megtalálható (Róma1:19 –20; Zsoltárok 19:1–3).

2. Isten alig várja, hogy még több igazságot fedjen fel azoknak, akik Őt keresik (Máté7:11 ; Rómaiak 2:7).

3. Isten igazságos, és az embereket aszerint ítéli meg, amit tudnak (Róma4:15 ;5:13 , Mózes1:39 ).

4. Azok számára azonban, akik nem keresik Istent, Isten nem habozik megengedni, hogy hazugságban higgyenek, és teljes ostobaságban tévelyegjenek (Róma 11:8-10).

K: Miért vonzzák az embereket a kitalált történetek a 2 Péter 2:3 szerint?

V: Az emberek lenyűgöző történeteket akarnak hallani, és egy történet annál lenyűgözőbb, ha valóban igaz. Így, logikai ugrással, úgy tűnik, az emberi természetben rejlik, hogy az emberek néha azt akarják, hogy a lenyűgözőbb történetek igazak legyenek, és ezért hajlamosabbak azokat igaznak tekinteni. Legyen szó az ókori hinduk és gnosztikusok történeteiről, vagy a mai mormonizmusról és szcientológiáról, az emberek lenyűgöző történeteket találtak ki, amelyekben sokan hittek.

K: A 2Pét 2:4-ben és a Júdás 6-ban a bukott angyalok meg vannak kötözve, vagy szabadok, ahogyan azt a Jelenések 16:14 és más versek mondják?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Néhány démon meg van kötözve.

2. Mások pedig szabadok voltak, amint azt a Máté-evangélium12:22 ;17:14 –18; valamint az Apostolok cselekedetei 16:16–18 is mutatja.

3. Néhány démon szabad volt, de attól tartottak, hogy Jézus szavai megkötik őket (Lukács 8:28–32).

K: A 2 Péter 2:5-ben, mivel Isten csak nyolc „lelket” mentett meg a bárkában, mi a helyzet a Jelenések 16:3-ban szereplő, „lélekkel” rendelkező tengeri állatokkal?

V: Bár a görög szó ugyanaz, a kontextus eltérő. A 2. Péter 2:5-ben a kontextus az emberi lelkekre vonatkozik. A görög szó életet is jelenthet, mint a Jelenések 16:3-ban. Tehát csak az embereknek vannak olyan emberi lelkeik, amelyek megmentésre szorulnak, mint a 2. Péter 2:5-ben, de az állatoknak is van életük, mint a Jelenések 16:3-ban.

K: A 2 Péter 2:7–8-ban hogyan lehetett Lót igaz ember, tekintve, amit a Mózes első könyve 19:30–38-ban tett?

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Lótot túlzott alkoholfogyasztás miatt rávették a vérfertőzésre, miután éppen elvesztette feleségét.

2. A gonoszok folyamatos sugallatai és kísértései még egy igaz embert is tönkretehetnek.

3. Lót bűne a 2. Péter 2:7-8-ban említett események után történt.

K: A 2 Péter 2:8 szerint hogyan lehet helyes, hogy valakinek az igaz lelkét mások istentelen cselekedetei kínozzák? Miért nem lenne helyes?

V: Lót igyekezett igaz életet élni egy rendkívül istentelen nép között. Ez nemcsak külsőleg okozott neki szenvedést, hanem fizikai veszélybe is sodorta, amikor megérkeztek a két látogató. Sőt, felesége engedetlensége a halálát okozta. Még ennél is rosszabb, hogy a körülötte élő istentelen emberek hatással voltak a jellemére, és részegre itták magukat. A legrosszabb pedig az volt, hogy ez nemcsak a saját jellemére, hanem gyermekei jellemére is hatással volt. Van egy pont, amikor az embernek fel kell tennie a kérdést: vajon Isten tényleg azt akarja-e, hogy ott éljen?

K: A 2Péter 2:9-ben, mivel Lót vérfertőzést követett el, hogyan lehetett Lót példája annak, hogy Isten hogyan szabadította meg az istenfélőket a kísértéstől?

V: Lót hasznos példa mind arra, amit Isten tesz, mind arra, amit nem tesz. Lót istenfélő életet élt. Isten megmentette családjának minden tagját, kivéve Lót feleségét, aki visszanézett, és sóbálvánnyá változott. Lót lányai azonban, miután Lót túl sokat ivott, vérfertőzést követtek el vele. Isten megmentette Lótot, de soha nem vette el tőle azt a felelősséget, hogy vigyázzon az életére, és az istenfélelemre törekedjen.

Egy másik szerencsétlen példa egy istenfélő emberre, Isten nagy megmentésére és az illető későbbi eltávolodására Gedeon a Bírák könyve 8:24–28-ban.

K: A 2. Péter 2:9–10-ben mi a különbség az „igazságtalanok” és azok között, akik különösen a bűnös természet romlott vágyait követik, és megvetik a hatalmat?

V: A bűnös természet romlott vágyainak követése és a hatóság megvetése az igazságtalanság két szélsőségesebb formája.

Van különbség a passzív igazságtalanság és az aktív igazságtalanság között. Van különbség azok között, akik gyakran elbuknak, ha bármilyen kísértés felmerül, és azok között, akik kifejezetten keresik a bukás lehetőségeit. Néha az emberek úgy tűnnek, mintha „állandóan sajnálnák” a bűnüket, de mégis folytatják azt. Mások nem is tesznek úgy, mintha sajnálnák, hanem egyszerűen azt teszik, ami számukra természetesnek tűnik. Megint mások pedig szinte dacos büszkeséget éreznek a bűnük iránt. Mi haszna van annak, hogy valaki „a legjobb ivó” egy ivóversenyen, vagy hogy a legtöbb „pontot” szerezte azokkal az emberekkel, akikkel lefeküdt (majd elhagyta őket)? Vannak filmek, amelyek dicsőítik, milyen jó tolvajok vagy milyen jó bérgyilkosok egyes emberek. Talán kevesebb lenne a saját bűnüket „dicsőítő”, ha kevesebb lenne az a „dicsőített”, akit lenyűgöznek bűnös cselekedeteik.

K: A 2Pét 2:10-ben és a Júdás 8–10-ben hogyan rágalmaznák az emberek a mennyei lényeket?

V: A rágalmazásnak különböző aspektusai vannak. A rágalmazás jelentheti, hogy hazugságokat találnak ki valamiről. Az angyalok úgy néznek ki, mint aranyos kis szárnyas csecsemők? Mi a helyzet Mihály angyallal, és azzal az angyallal, aki megsemmisítette az asszír sereget? A démonoknak mind szarvaik és villáik vannak? Valójában a Biblia azt mondja, hogy Lucifer nagyon szép külsejű volt. A későbbi gnosztikusok nagyon bonyolult kitalációkat alkottak az angyalokról és a félig isteni lényekről. Nem szabad kitalálnunk dolgokat az angyalokról vagy a démonokról.

A rágalmazás azt is jelentheti, hogy valamit nevetségessé teszünk vagy bagatellizálunk. Nem hiszem, hogy Jób valaha is eszébe jutott volna, hogy bagatellizálja a Sátánt.

A rágalmazás a 2. Péter 2:10-ben és a Júdás 8–10-ben azt jelenti, hogy saját hatáskörödben vádat emelsz valaki ellen. Így még Mihály sem feddte meg közvetlenül a Sátánt, hanem azt mondta: „Az Úr feddjen meg téged!”

K: A 2 Péter 2:10-ben milyen hatalomra utalnak itt?

V: A „hatóság” szó utalhat Isten hatalmára, az egyházi vezetők hatalmára, a kormányzó hatóságokra, a szülők hatalmára, vagy egyszerűen csak a hatalomra általában. Gyakran azok az emberek, akik egyfajta hatalmat megvetnek, általában bármilyen hatalomnak való alávetéssel is problémát jelentenek. Semmi sem utal arra, hogy Péter csak egyfajta hatalomra utalna, és egy másikra nem.

Ahogyan a 2. Péter2:10 -ben is olvasható, a hatalom megvetése és a romlott vágyak kéz a kézben járhatnak. A Believer’s Bible Commentary 2297. oldalán ez áll: „Nem titok, hogy a hamis vallási vezetők, akik Krisztus szolgáinak adják ki magukat, gyakran alacsony erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Nemcsak maguk is tiltott szexuális tevékenységeknek hódolnak, hanem nyíltan támogatják a züllést is. Egy marylandi Baltimore-i leányiskola episzkopális káplánja így írt: „Mindannyiunknak lazítanunk kellene, és abba kellene hagynunk, hogy bűntudatot érezzünk szexuális tevékenységeink, gondolataink és vágyaink miatt. És ezt úgy értem, függetlenül attól, hogy ezek a gondolatok heteroszexuálisak, homoszexuálisak vagy autoszexuálisak-e… A szex szórakoztató… és ez azt jelenti, hogy nincsenek hozzá kapcsolódó törvények, amelyek előírnák, mit kell tenned vagy mit nem. Nincsenek játékszabályok, hogy úgy mondjam.” (idézet a Pageant Magazine 1965. októberi számából.)

K: A 2Pét 2:10–11-ben hol használják még a „dicsőségesek/hatalmasok” jelentésű görög szót?

V: Számos különböző kontextusban használják. Íme néhány közülük.

Isten Shekinah dicsősége: Lk 2:9; ApCsel 7:55

Isten dicsősége, vagy mi, akik dicsőítjük Istent: Mt 24:30; Mk 13:26; Lk 2:14; 19:38; 21:27; Jn 7:18; 11:4; Róm 1:23; 3:7,23; 4:20; 15:7; 16:27; 1Kor 10:31; 2Kor 1:20; 4:6; 4:15; 8:19; Gal 1:5; Ef 3:21; Fil 1:11; 4:19; Kol 1:17; 1Tim 1:17; Tit 2:13; Zsid 1:3; 1Pét 4:13,14; 2Pét 1:17; Jelenések 4:9,11; 19:7; Jer 13:16 (Septuaginta); 1Sám 6:5 (Septuaginta)

Dicsőség az Úrnak: 2 Tim 4:18

Isten dicsőítése: Jelenések 11:13; 14:7; a doxa különböző formái Mózes énekében (2Móz 15:1–6) a Septuagintában

Adjatok dicsőséget Istennek [az igazság kimondásával]: Jn 9:24; Józs7:19 a Septuagintában

Tiszteljétek Istent: az apokrif 4 Makkabeusok 1:12

Isten dicsőségének elmulasztása: ApCsel 12:23; Jelenések 16:9

Isten kegyelmének fensége: Róm9:23 ; Ef1:12 ,14,18;3:16 ; 1 Tim 1:11; 2 Pét 1:3; Ef 1:6

Hatalmas cselekedetek: Jn11:40 ; Róm 6:4 (= Ézs 12:2; 45:24 Sept.)

Az Atya: Jn 8:49; Ef 1:17; Fil2:11 ; 4:20

Krisztust dicsőítő Atya: Jn 8:54

Krisztus fensége: Mk10:37 ; Mt16:27 ; Mk 8:38; Lk9:26 ; 24:26; Jn 17:5,22,24; 1 Tim3:16 ; Zsid 2:7,9;13:21 ; 1 Pét1:11 ,21; Fil3:21 ; Jelenések 5:12

Az Atya/Isten dicsőítette a Fiút: Jn 11:4; 2Pét 1:17

Jézus nagyobb tiszteletben részesül, mint Mózes: Zsid 3:3

Krisztus a megdicsőüléskor: Lk 9:32

Amikor az angyalok megjelentek: Lk 9:31; Jelenések 18:1

Az emberek Krisztus dicsőségei: 2Kor 8:23

Nekünk Krisztust kell dicsőítenünk: 2Pt 3,18

Isten dicsér minket: Jn 5:44

Az egyik ember dicséri a másikat: Lk 14,10; Jn 5,44

Nem az emberek dicséretét keressük: 1Thessz 2:6

Mózes arca: 2Kor 3:7

Dicsőségünkre: 1Kor 2:7; 2Kor 6:8; Ef 3:13

A thesszalonikaiak Pál dicsősége voltak: 1Thessz 2:20

Dicsőség koronáját fogjuk kapni: 1Pt 5,4

Dicsőségük a szégyenükben van: Fil 3:19

Dicsőséget szerezni magának: Jn7:18 ;8:50 ,54

Kettősség: Jobban szerette az emberek dicsőségét, mint Isten dicsőségét. Jn 12:43

Nap, hold és csillagok: Apcsel 22:11; 1Kor 15:40

Egyéb helyek: 1Pt 1:17

Thayer lexikona szerint a doxa szó jelentése a klasszikus görög nyelvben az egyéni véleménytől/képzelettől a nyilvános hírnévig terjed.

Az apokrif 4 Makkabeusok 5:17-ben véleményt, ítéletet vagy nézetet jelent, Thayer Újszövetségi görög lexikonja (155. o.) szerint.

Thayer lexikona továbbá megjegyzi, hogy bár a görög írásban nem jelent pompát vagy ragyogást, a Bibliában a héber szó fordításaként ilyen értelemben használták.

Mint látható, a dicsőség nagyon fontos fogalom a Bibliában. A 2 Korinthus3:18 -ben az áll, hogy az Úr dicsőségét kell tükröznünk. Lehet, hogy arra koncentrálsz, mennyire szereted másokat Istenért, mennyit tudsz és mennyit teszel, de arra is figyelsz-e, hogy hogyan tükrözöd Isten dicsőségét?

K: A 2 Péter 2:10–11-ben kik azok a dicsőségesek/hatalmasok?

V: A görög doxas szó szó szerint „dicsőségek” (Strong-szám: 1391). A klasszikus görög nyelvben véleményre, magas véleményre vagy tiszteletre utalva használták. Moulton és Milligan A görög Újszövetség szókincse című művének 168. oldala szerint a napra, nők és hajók leírására, valamint egy asztrológiai papiruszban is használták. A görögül beszélő keresztények ezt a szót használták Isten és az angyalok dicsőségére vagy fenségére, valamint arra, hogy Isten dicsőít minket az Újszövetségben és az Ószövetség Septuaginta-fordításában.

Hasonlóságok vannak a 2. Péter-levél és a Júdás-levél között. A Júdás-levél 8. verse szerint ezek a gonosz emberek elutasítják a hatalmat, és rágalmazzák a mennyei lényeket (doxa, ugyanaz a görög szó). A Júdás-levél 9. verse ezt követően példaként hozza fel Mihályt, aki nem közvetlenül feddte meg a Sátánt, hanem azt mondta: „Az Úr feddjen meg téged!”

Két következtetés: A Júdás-levéllel való hasonlóságok azt mutatják, hogy a szó a mennyei lények rágalmazására utal. A szóban azonban semmi sem korlátozza, hogy más „méltóságok” rágalmazására is vonatkozzon, legyenek azok egyházi vagy kormányzati vezetők.

K: A 2 Péter 2:12-ben milyen értelemben hasonlítanak egyes emberek a vadállatokhoz?

V: Egyes állatok csak a biztonságra, az evésre, a párzásra, az élvezetre, valamint a harcra és az uralomra képesek gondolni. Néhány ember nagyon hasonló hozzájuk.

K: A 2Pét 2:13-ban hogyan magyaráznád el egy hitetlennek, miért nem jó a mulatozásnak élni?

V: Ahogy a Jeremiás 5:31b kérdezi: „Mit fogsz tenni a végén?” Mi lenne, ha néhány évvel ezelőtt elmentél volna a „legnagyobb” bulira? Hogyan tenné az ma boldogabbá? Keresd az örök örömöt, ne az ideiglenes élvezetet, ami fájdalommá válik.

K: A 2Péter 2:14-ben mit mond még a Biblia a szemről és a házasságtörésről? Mi a kapcsolat közöttük?

V: A házasságtörésre való kísértések gyakran a szemeken keresztül érkeznek. Talán ezért említette Jézus metaforikusan a szem kiszúrását a házasságtörés elkövetése helyett a Máté 5:27–30-ban. Jób azt mondta, hogy „szövetséget kötött a szemeivel”, hogy ne vágyakozva bámuljon egy szűzre (Jób 31:1).

K: A 2 Péter 2:15-ben hogyan tudnak az emberek – akár a mai hívők is – eltévelyedni, és Bileám, Beór fia útját követni?

V: Bileám soha nem utasította el közvetlenül Istent; inkább a pénz kedvéért kötött kompromisszumot. A pénz nem rossz, és a pénzkeresés sem rossz. De emiatt gyakran túl könnyű ésszerűsíteni, hogy a pénzszeretet miatt kompromisszumot kössünk a hitünkkel, ahogyan Bileám tette.

K: A 2Pét 2:16-ban hogyan lehetett őrült egy igazi Isten prófétája, mint Bileám, Beór fia?

V: Bileám nem volt őrült abban az értelemben, hogy elmebeteg lett volna, hanem abban az értelemben, hogy ostoba dolgokat tett, és megpróbálta feszegetni Isten által megengedett határokat, hogy pénzt szerezzen. Őrültség megpróbálni feszegetni Isten akaratának határait a pénz, az élvezet vagy a biztonság kedvéért, de az emberek ma is ezt teszik.

K: A 2Pét 2:17–19-ben hogyan hasonlítanak egyes tanítók a víz nélküli forrásokhoz? Van-e ennek köze a Péld 25:14-hez?

V: A forrás egyrészt vonzónak tűnik, másrészt vízzel is rendelkezik. De víz nélkül a forrás csak a hasznosság illúzióját kelti, anélkül, hogy valóban hasznos lenne. Néha a tanítók egyesek számára jónak tűnnek, de nem az igazságot tanítják, hanem csak a saját véleményüket. Más tanítóknak lehet, hogy van tudásuk, de tanításukban nincs élet, mert nem osztják meg Krisztus élő vizét.

K: A 2Péter 2:19–22 azt tanítja, hogy az emberek elveszíthetik üdvösségüket?

V: A „tudás” jelentésű görög szó itt „felismerést” vagy „elismerést” jelent. Egyes keresztények ezt arra hivatkoznak, hogy a hívők elveszíthetik üdvösségüket. Más keresztények ezzel nem értenek egyet, mivel a koca és a kutya tisztátalan állatokat jelképez. Figyeljük meg, hogy a kocát csak külsőleg mosták meg, és sem a koca, sem a kutya nem változott meg abban, hogy koca és kutya maradt.

Minden keresztény egyetért abban, hogy vannak olyanok az egyházban, akik mások számára – legalábbis egy ideig – kereszténynek tűnnek, de haláluk után a pokolba kerülnek. A „1001 Bible Questions Answered” című könyv 87. oldala rámutat, hogy ez súlyos figyelmeztetés azok számára, akik ismerik az üdvösség útját, mégis elutasítják azt. Lásd még a Zsidókhoz írt levél 6:4–8-ról szóló fejtegetést.

A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 729–730. oldalán arról esik szó, hogy az emberek hogyan válhatnak hitehagyottá, hogyan kerülhetnek rosszabb helyzetbe, és hogyan juthatnak a pokolba, és hogy ezek az emberek „megtértek”, bár a szöveg nem mondja ki, hogy újjászülettek volna.

K: A 2Pét2:19 –22-ben – itt az ördög ügyvédjét játszva – ha egy disznó kicsapongó, vagy egy kutya megöl más kutyákat, és ez nem sért Istennek, akkor miért sért Istennek, ha az emberek ugyanezt teszik?

V: Még egy disznó vagy kutya sem felejti el, mi is valójában, de egyes emberek nyilvánvalóan elfelejtik, hogy valami jobbra lettek teremtve, mint hogy csupán állatként éljenek.

K: A 2. Péter 3:1-ben mi is pontosan az a célja annak, hogy Isten próféciákat ad nekünk?

V: Legalább három okot láthatunk arra, hogy Isten miért áldott meg minket prófétai szavaival.

a) Néha vannak konkrét dolgok, amelyeket meg kell tennünk, amikor prófétai helyzetet látunk. Például a Jelenések könyvében említett Babilon esetében azt a parancsot kapjuk, hogy „Jöjjetek ki/meneküljetek Babilonból”. Amikor a Messiás eljött, a zsidóknak fel kellett volna ismerniük Őt és követniük kellett volna.

b) Amikor lesújtó, gonosz dolgok történnek, Isten gyakran előre elmondja nekünk, hogy lássuk: igen, Isten tudott erről, és még ezek a dolgok sem fogják meghiúsítani Isten tervét. Erre néhány példa található a Dániel 7:28-ban és a Dániel 11-ben.

c) Hogy megerősítse hitünket, amikor látjuk, hogy Isten beteljesíti, amit megígért.

K: Mit állít a 2. Péter 3:1–2?

V: Péter azt állítja, hogy az ő szavai és a többi apostol szavai egyenrangúak az Ószövetség tekintélyével. Péter a 2. Péter 3:15–16-ban kifejezetten megerősíti Pál írásait is, mint Szentírást.

K: A 2 Péter 3:3-ban mi is pontosan az a gúnyolódó?

V: Először is, mi nem a gúnyolódó, majd mi az.

Mindenki szkeptikus bizonyos dolgokkal kapcsolatban – vagy legalábbis annak kellene lennie. Nem jó, ha bármi iránt is könnyen hiszünk; inkább szkeptikusnak kell lennünk azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekről vagy nincs bizonyíték, vagy éppen rengeteg ellentmondó bizonyíték áll rendelkezésre.

De a gúnyolódó nyíltan szkeptikus olyan dolgokkal szemben, amelyekről vagy nem vizsgálta meg a bizonyítékokat, vagy figyelmen kívül hagyta a bizonyítékokat. Gyakran a gúnyolódó ostobának tűnik, mert nyíltan kigúnyol valamit, amiről mások tudják, hogy igaz.

K: A 2Pét 3:3-ban hogyan járnak gyakran együtt a gúnyolódás és a saját gonosz vágyak követése?

V: Sokszor a gúnyolódás végső, bár kimondatlan oka az, hogy igazolást nyújtson saját vágyaik követésére Isten helyett. Ha nem hisznek Istenben, nem éreznek bűntudatot amiatt, hogy nem követik Őt.

K: A 2Pét 3:4–7 az uniformitarianizmusra utal?

V: Talán igen. Az uniformitarianizmus az a népszerű világi geológiai nézet, miszerint a jelenlegi folyamatok és az idő elegendőek a Föld történelmének minden múltbeli eseményének magyarázatához.

Az uniformitarianizmus azonban manapság teret veszít. Egyre több geológus fogadja el azt a Stephen Jay Gould által hirdetett, „szakaszos egyensúly” néven ismert elméletet, mert a geológiai bizonyítékok jobban alátámasztják azt. Bár Gould meggyőződéses ateista volt, a szakaszos egyensúlyt az uniformitarianizmussal szemben alátámasztó bizonyítékok egy része a kreacionizmust is alátámasztja (akár az „öreg Föld”, akár a „fiatal Föld” elméletét).

K: A 2. Péter 3:5–8 szerint miért gondolja, hogy a világot özönvíz és tűz pusztította el?

V: A Mózes első könyve 6–8. fejezete szerint Noé özönvize pusztította el. De Isten a Mózes első könyve 9:11-ben megígérte, hogy többé nem pusztítja el a földet özönvízzel. Tehát Isten megígérte, hogy a jövőben nem fog özönvízzel elpusztítani a földet.

K: A 2Péter 3:7-ben a „pusztulás” vagy a „veszt” azt jelenti, hogy a hitetleneket megsemmisítik?

V: Nem. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. A pokol a Máté 25:41,46 szerint örök büntetés. A Sátán és társai a Jelenések 20:10 szerint örökké gyötrelmeket fognak szenvedni.

2. A Lukács 13:3-ban, a János-evangélium3:15 , 16,10:28 és más versekben szereplő kifejezés a „végzetre jutás”-t jelenti. A 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:9-ben „örök pusztulás”-ról van szó, és a hitetlenek elpusztulnak az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 6:13-ban, a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:8-ban, a Jelenések könyve 11:18-ban és más versekben.

3. A Bibliában egyetlen vers sem mondja, hogy az embereket megsemmisítik.

Hogyan lehet mind az 1., mind a 2. állítás igaz? Kétféleképpen lehetséges, vagy akár mindkettő is.

1. Romok: Sok földi dolog megsemmisülhet, és mégis továbbra is létezik. Ezek durva példákat nyújtanak arra, hogy az emberek hogyan semmisülhetnek meg, és mégis örökké létezhetnek. Az autókat tönkretehetik, majd a roncstelepre szállíthatják. Egy házat tűz pusztíthat el, majd az elszenesedett maradványokat buldózerrel eltakarítják és elszállítják. Végül az istentelenek továbbra is léteznek, még testük megsemmisülése után is.

2. Aszimptoták: Valami éppen a megszűnés folyamatában lehet, és mégis örök maradhat, mert a folyamat örökké tart. Például tegyük fel, hogy egy dolog mérete minden évben a felére csökken. Hány év telik el, mire a mérete pontosan nulla lesz? A válasz: végtelen számú év. A Bibliában nem láttam semmit, ami alátámasztaná vagy cáfolná ezt az aszimptotákra vonatkozó spekulációt.

Vannak, akik lényegében az aszimptóta-nézetet tanítják, és ezt a hagyományos nézet (romok) alternatívájaként mutatják be. Ezek a nézetek azonban kiegészítik egymást, és az aszimptóta-nézet ésszerűségének bemutatása semmiben sem csökkenti a hagyományos nézet értékét.

Lásd: When Critics Ask, 493–494. o., When Cultists Ask, 297. o., valamint a következő kérdést.

K: A 2Pét 3:7, 10–12, a Jelenések 21:1 és a Zefánia 1:2–3 szerint hogyan pusztul el a föld, amikor a Prédikátor 1:4 azt mondja, hogy a föld örökké fennmarad?

V: A válaszhoz nézzük meg, hogyan pusztult el a föld az özönvíz által. A Mózes első könyve 9:11 szerint az özönvíz „elpusztította” a földet. Az alapok és a sziklák ugyan megmaradtak, de minden életet és minden mást az özönvíz eltörölt a föld színéről. Tehát amikor a föld Noé idején elpusztult, nem szűnt meg létezni, hanem a felszíne lett megtisztítva.

A héber „föld” szó jelentése sokrétű volt, akárcsak az angol „earth” szóé. A „föld” jelenthet talajt, a szárazföldet, ezt a világot, vagy azt, ami ezen a világon van. Isten úgy döntött, hogy a felszín alatt lévő dolgok örökké fennmaradjanak, de a felszínt olyan tisztára fogja söpörni, ahogyan azt a Zefánia 1:2–3-ban mondja. A Jelenések 21:1-ben említett új föld a régi föld maradványain fog alapulni.

K: Mit jelent az 1000 év a 2. Péter 3:8-ban?

V: Az igazi keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet.

1. Egyesek szinte egyenletként értelmezik: 1 nap a Teremtés könyvében = 1000 a mi évünkből. A Barnabás-levél (kb. 70–130) 15. fejezetének 146. oldalán ez áll: „Figyeljetek, gyermekeim, ennek a kifejezésnek a jelentésére: »Hat nap alatt befejezte.« Ez azt jelenti, hogy az Úr hat ezer év alatt befejezi minden dolgot, mert egy nap nála ezer év. És Ő maga is tanúságot tesz erről, mondván: »Íme, a mai nap ezer évnek fog számítani.« Ezért, gyermekeim, hat nap alatt, azaz hat ezer év alatt minden befejeződik. És a hetedik napon pihent.”

2. Mások úgy értelmezik a „mint” szót és azt a tényt, hogy az 1 olyan, mint az 1 000, az 1 000 pedig olyan, mint az 1, csupán annyit, hogy amit Isten az Ő napjainak nevez, az a mi időmérésünkhöz képest nagyon hosszú vagy nagyon rövid lehet. Egy példa arra, hogy a héber „yom” szó többet jelent 24 óránál, az, amikor a Mózes 5. könyve 9:1-ben megjósolták, hogy átkelnek a Jordán folyón. Emellett mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben az „Úr napja” több, mint egy 24 órás időszak.

K: A 2. Péter 3:8–9-ben miért gondolja, hogy Istennek ennyi időbe telt a világ teremtése után, hogy először elküldje Jézus Krisztust?

V: A rövid válasz az, hogy Jézus pontosan akkor jött el, amikor eljött, mert a Dániel 9:20–27-ben Isten éppen akkor jövendölte meg Jézus eljövetelét. Ez azonban felveti a kérdést: miért nem jövendölte meg Isten inkább egy másik időpontot, és miért nem Jézust akkor küldte el?

A Róma 5:6 így szól: „Mert a megfelelő időben… Krisztus meghalt a gonoszokért.” A Szentírás nem ad közvetlen választ arra, hogy miért éppen ez volt a megfelelő idő, de érdekes elgondolkodni ezen.

A népesség legalább 60%-a Krisztus után élt: Feltételezzük, hogy valaha több mint 32 milliárd, vagyis 100–117 milliárd ember élt a Földön. Közülük legalább 60% Krisztus ideje után élt.

Igazságos az előttük élőkkel szemben: Isten az embereket az általuk ismert igazság alapján ítéli meg; ahol nincs törvény, ott a bűn nem számít (Róma 4:15;5:13 ). Így a Krisztus előtt élt emberek, mint például Ábrahám, Dávid stb., Krisztuson keresztül üdvözülhettek, még akkor is, ha Krisztus még nem jött el.

Békésebb idő: Krisztus kora viszonylagos békét jelentett a római hódítások előtti időkhöz képest, valamint az azt követő időkhöz is, amikor a rómaiak és a pártusok háborúztak, és az európai barbárok betörtek a Római Birodalomba. Ha érdekelnek az akkori háborúk, lásd: www.BibleQuery.org/History/Calamities/Wars.html.

A terjeszkedésre legalkalmasabb idő: A római korban a kereszténység gyors terjedésének egyik fő oka a rómaiak által épített kiváló utak voltak, amelyek kiterjedt és gyors utazást tettek lehetővé. Ha Jézus ennél korábban jött volna el, sokkal nehezebb lett volna az evangéliumot különböző országokba terjeszteni.

A források fennmaradása: Ha sokkal korábban történt volna, talán sokkal kevesebb kéziratunk lenne, amelyek alátámasztják az Újszövetség megbízhatóságát. Ha évszázadokkal később történt volna, talán több lenne belőlük, de így is több mint 10 000 görög kéziratunk és az Újszövetség töredékeink vannak. A legkorábbi egyébként a John Rylands-papirusz, amely i. sz. 110–138-ból származik. Íme néhány további kézirat, amely a birtokunkban van.

Csak azoknak a kéziratoknak a segítségével, amelyek még megvannak, és amelyeket Marcus Aurelius 177-ben végrehajtott üldözése előtt írtak, a János-evangélium 97%-a (855/878 vers) és Pál leveleinek, valamint a Zsidókhoz írt levél 70%-a áll rendelkezésünkre.

Eusebiusz Egyháztörténete (323–326) 1. könyv, 2. fejezet, 84. oldal más, de kiegészítő választ ad. Egyszerűen azt mondja, hogy az evangéliumot korábban nem hirdették, mert a bűnös emberiség még nem volt rá kész. Nicene and Post-Nicene Fathers Second Series, 1. kötet, 84. oldal

K: A 2Pét 3:8–9-ben miért tart olyan sokáig Istennek, mielőtt másodszor is elküldi Jézust?

V: Isten kegyesen halaszt. Nem ismerjük mindazokat a tényezőket, amelyeket Isten figyelembe vett, amikor meghatározza az időzítést. Az ApCsel 1:7 szerint nem a mi dolgunk megismerni azokat az időket és időpontokat, amelyeket az Atya saját hatalmával megállapított. A 2Péter 3:8–9 azonban azt mondja, hogy Isten nem akarta, hogy elvesszen bárki is, aki elfogadta volna Őt; így Isten halasztása kegyes cselekedet.

K: A 2. Péter 3:10 szerint a tolvaj várhatóan vagy váratlanul jön? Amikor a tolvaj jön, gyakorlatilag láthatatlan vagy látható?

V: A tolvaj váratlanul jön, és érkezése nem látható. Azonban miután a tolvaj elment, az eredmény minden bizonnyal látható. Az Úr napja is hasonlóképpen váratlan lesz, de amikor Jézus eljön, minden szem meglátja Őt (Jelenések 1:7). Eljövetele ugyanúgy fog történni, ahogyan Jézus elment: a felhőkön (Apostolok cselekedetei 1:9-11).

K: A 2 Péter 3:11 szerint pontosan hogyan kell a próféciákról való tudás arra ösztönöznie minket, hogy szent és istenfélő életet éljünk?

V: Tudjuk, hogy Isten mindent lát és tud. Tudjuk, hogy az embereknek számot kell adniuk minden hiábavaló szavukról (Máté 12:36-37). Hívőként számot kell adnunk Krisztus ítélőszéke előtt (2 Korinthus 5:10). Tudjuk, hogy bármilyen bűnös örömökben is részesülhetünk egy ideig, azok nem hasonlíthatók össze az Istennel való örök örömmel.

K: A 2. Péter 3:11–12 szerint hogyan tudják a hívők „sietni” Krisztus eljövetelét?

V: A keresztényeknek azt mondták, hogy imádkozzanak Isten országának eljöveteléért, mióta Jézus megtanította nekünk az Úr imáját (amelyet egyesek „Mi Atyánk”-nak is neveznek). Jézus nem azt mondta nekünk, hogy imádkozzunk egy kis imát „csak úgy, szórakozásból”, hanem imáink valóban hatnak.

Elképesztő belegondolni, hogy a Mindenható Isten az imánkat választotta az egyik eszköznek, amelyet az Ő akaratának megvalósítására használ.

Továbbá, mivel a 2. Péter 3:9 szerint Isten szándékosan késlelteti az eljövetelt, hogy senki se vesszen el, aki egyébként üdvözülne, az is hozzájárul Krisztus eljövetelének felgyorsításához, ha az egész világnak hirdetjük Jézus Krisztus jó hírét.

K: A 2Péter 3:16-ban hogyan torzítják el a Szentírást a tudatlanok és a bizonytalanok? Milyen példákat lehet említeni arra, hogy a hitetlenek és az eretnekek hogyan csavarják el a Szentírást?

V: Először is vegyük észre, hogy Péter itt nem használta a „hülye” vagy „butácska” szavakat. Lehet valaki elég okos és intelligens, és mégis tudatlan. Végül is ez az exegézis és az eisegézis közötti különbségre vezethető vissza. Az exegézis arra törekszik, hogy a Szentírásból kiolvassa azt a jelentést, amelyet az közvetíteni próbál. Az eisegézis pedig azt jelenti, hogy a Szentírásba belelátjuk azt a jelentést, amelyet mi szeretnénk, hogy legyen. A Sátán meg akarja tagadni a Szentírást, de ha ezt nem tudja elérni, akkor kétséget akar ébreszteni a Szentírás hitelességét illetően. Ha pedig ezt sem tudja megtenni, akkor eltorzítja a Szentírást. A Szentírás eltorzítása lehet hamis állítások megerősítése, vagy annak a kétségbe vonása, hogy valaha is pontosan meg tudjuk-e érteni, mit is jelentett valójában.

A Példabeszédek 30:5–6 azt mondja, hogy vigyáznunk kell arra, hogy ne adjunk hozzá semmit a Szentíráshoz. Amikor saját érveléseinket és értelmezéseinket a Szentírással egy szintre emeljük, akkor megszegjük a Példabeszédek 30:5–6-ot. Ez akkor is igaz, ha érveléseink és értelmezéseink helyesek.

A Szentírás eltorzításának példái a következők.

Moon tiszteletes, aki tagadja, hogy Krisztus szó szerint megjelenne a felhőkben, az összes ilyen utalást úgy értelmezi, hogy a felhők embercsoportokat jelentenek, mivel a Zsidókhoz írt levél 12:1 azt mondja, hogy minket [nem Jézust] vesz körül egy ilyen nagy tanúk felhője [nem csupán felhő].

A Jehova Tanúi, akik tagadják a halál utáni tudatosságot, a Lukács 16:19–31-ben szereplő, Lázárt figyelmen kívül hagyó gazdag ember szenvedését csupán úgy értelmezik, hogy „a farizeusok osztálya szégyenkezik a hűséges szolgák osztálya miatt”.

A Divine Light Mission azt tanítja, hogy mivel Krisztus a felhőkben tér vissza, és Guru Maharajah egy repülőgéppel repült Amerikába, amely átrepülte a felhőket, ezért ő teljesítette azt a verset.

A mormonok, akik úgy vélik, hogy Isten egy dicsőített ember, néha a 4Mózes 23:19-et: „Isten nem olyan ember, hogy hazudjon” (KJV) úgy értelmezik, hogy „Isten nem olyan fajta ember, aki hazudna”.

Ezeknek a korábbi értelmezéseknek „furcsa logikájuk” van. Mivel Isten szavának egyértelmű jelentése ellentétes a teológiájukkal, kénytelenek a szó szerinti jelentést egy másik jelentéssel helyettesíteni.

Egy másik fajta szentírás-elferdítés az, amikor azt tanítják, hogy nem ismerhetjük egy adott szakasz jelentését, holott valójában ismerjük és tudjuk is. Nem szabad haboznunk megerősíteni azt, amiről tudjuk, hogy igaz. Nem válogathatunk a versek közül, és nem hagyhatunk figyelmen kívül más verseket. Például az evangélikusok, Moon tiszteletes, a Jehova tanúi, a muszlimok, a New Age-hívők, a liberálisok és még sokan mások annyira eltérő nézeteket fogalmaztak meg Jézus feltámadásáról, hogy „ezért” nem tudhatjuk, mit értett a Biblia, amikor azt mondja, hogy Jézus feltámadt a halálból. Tehát ahelyett, hogy téves dolgot hinnénk, inkább ne higgyünk semmit erről. Egy másik nézőpontból feltehetjük a kérdést: hány különböző hazugságot kell még kitalálnia a Sátánnak, mielőtt azt mondanánk neki: „Oké, feladom és megadom magam. Többé nem hiszek el semmit abból, amit Isten erről mond.” A keresztényeknek soha nem kell hallgatniuk a Sátánra, és nem szabad törődnünk azzal, hogy hány hazugságot terjesztenek egy-egy bibliai szakaszról, vagy mennyi kétséget kelt a Sátán. Egyértelmű és nyilvánvaló volt, mit jelentett a „feltámadás” mind a Biblia írói, mind a korai keresztények számára, és az 1. Korinthus 15 alapján fel kell ismernünk, hogy azok, akik tagadják Jézus fizikai feltámadását, kívül állnak a nyájon, és – hacsak később nem térnek meg – nincs részük Isten üdvösségében.

A Szentírás eltorzításának néhány jele:

1) Ha azt követeled, hogy a versnek legyen egy „mélyebb jelentése”, amely ellentétes azzal az egyértelmű jelentéssel, amelyet mindenki megértene, és amelyet a szerző szándékozott közölni. Ha ezt tolerálnánk, akkor minden olyan versnek, amely parancsol vagy olyasmit mond, ami valakinek nem tetszik, lehetne egy állítólagos „valódi jelentése”, amely ellentétes azzal, amit Isten egyértelműen mond. Amikor valaki túl erősen keresi a mélyebb jelentést, és az ellentmond az egyértelmű jelentésnek, akkor az állítólagos mélyebb jelentés téves.

2) Hasonlóképpen, a Szentírás túlzott allegorizálása: A Szentírás egyes szakaszairól a Szentírás maga is azt mondja, hogy allegorikusak, de a legtöbb szakasz nem az.

3) Azt kell állítanod, hogy a görög vagy a héber nyelvnek van egy olyan sajátos jelentése, amelyet egyetlen görög vagy héber anyanyelvű sem ismerne fel. Ha olyan szavaknak kell furcsa vagy szokatlan jelentést adnod, amelyeket a tipikus olvasó egyáltalán nem vett volna észre, akkor eltorzítod a Szentírást azzal, hogy újradefiniálod.

4) Ha az a jelentés, amelyet egy szentírási helynek adni akarsz, ellentmond más szentírási helyeknek és a Biblia többi részének általános hangvételének.

5) Ha inkább azzal foglalkozol, hogy elmagyarázd egy szentírási helyet, mint hogy megmagyarázd azt. Ezzel szemben jobb, ha a teológiád nem csupán elmagyarázza a szentírást, hanem annak igazságát is feltételezi. Ha az értelmezésed a szentírás bizonyos részeit értelmetlenné teszi, akkor az értelmezésed helytelen.

6) Szélsőséges esetben az értelmezésed azt jelenti, hogy Isten közel 2000 éven át elrejtett minden hívő elől egy különleges, titkos jelentést, amelyet most neked tárt fel.

Még az igazi keresztények is tudtukon kívül néha eltorzíthatják a Szentírást. James Sire írt egy kiváló könyvet erről a témáról, amelynek címe egyszerűen: Scripture Twisting (IVP). A Szentírás tanulmányozásakor a Szentlélektől kell útmutatást kérnünk.

K: A 2Péter 3:16-ban milyen példákat találunk arra, hogy igazi hívők eltorzították a Szentírást?

V: Íme néhány történelmi példa, amelyekről a mai keresztények mindannyian egyetértenek abban, hogy helytelenek. Nem azért hozom fel ezeket, hogy lenézzem azokat, akik elkövették ezeket a hibákat, hanem azért, hogy megbizonyosodjunk arról, nem követünk el más hibákat ugyanabból az okból.

A részletek figyelmen kívül hagyása: Justinus a Mártír (138–165) azt állította, hogy a főpap köntösének alján 12 csengő volt. Valójában az efódon 12 drágakő volt, de a köntös alján meghatározatlan számú csengő. Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval, 42. fejezet, 215. oldal

Névkeverés: János Aranyszájú (meghalt 407-ben) Mephiboset gyilkosságát említi, holott Ish-bosetet kellett volna mondania. „Kommentár a Filippiakhoz”, 5. homília, 3. vers, 206. o.

A Szentírásban szereplő, egy hitetlen által mondott szavak összekeverése azzal, amit Isten mond: Iréneusz (182–188) azt állítja, hogy Jézus majdnem 50 éves volt, amikor megkezdte szolgálatát. Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 2. könyv, 22.6. fejezet, 392. oldal

Más szentírási helyek figyelmen kívül hagyása: Hermas Pásztora (kb. 115–155) a 2. könyv 10. parancsolatának 2. fejezetében, 27. oldalon azt mondja, hogy a bánat elűzi a Szentlelket, mert a Szentlélek vidám lélek. Mi van a bűnbánattal és a Siralmak könyvével? Tényleg elűzöd a Szentlelket a keresztényekből minden alkalommal, amikor bánkódunk?

A szentírások túlzott allegorizálása: Novatianus (Kr. u. 250/4–256/7) szerint az Ószövetségben szereplő, a tevehús fogyasztását tiltó parancsolat azt jelenti, hogy elítéli a bűnökkel megrontott életet. A zsidó ételekről című mű 3. fejezet, 647. oldal

A Szentírás valóban túlzott allegorizálása: Alexandriai Kelemen (193–202) „A főpap palástja az érzéki világ szimbóluma. A hét bolygót öt kő és két karbunkulus jelképezi, amelyek a Szaturnuszt és a Holdat szimbolizálják. Az előbbi délnyugati, nedves, földi és nehéz; az utóbbi légies, ezért egyesek Artemisznek nevezik, mintha Aerotomos (a levegőt vágó) lenne; a levegő pedig felhős.” *Stromata*, 4. könyv, 6. fejezet, 453. oldal

A lefordított szavak félreértelmezése: Theodotus, a valószínűleg montanista (kb. 240) „A »Isten a napba állította sátorát« kifejezést így kell érteni? Isten »a napba állította«, azaz abba az Istenbe, aki mellette van, mint az evangéliumban: »Eli, Eli«, ahelyett, hogy »Istenem, Istenem«.” A lábjegyzet szerint Theodotus összekeverte az „Eli, Eli”-t a „Helios, Helios”-szal. Részletek Theodotus művéből, 57. fejezet, 50. oldal, 5:2,8

A Szentírásban leírtakon túlmenő korlátozás: Az anabaptista Konrad Grebel (1498–1526) úgy vélte, hogy a templomban nem szabad énekelni. A Kolossébeliekhez írt levél 3:16 így szól: „…miközben zsoltárokat, dicsőítő énekeket és szellemi dalokat énekeltek, hálával a szívetekben Istennek.” Konrad azonban úgy értelmezte a „szívetekben” kifejezést, hogy nem szabad hangosan énekelni.

A Szentírás szerény kijelentéseiből kiindulva: Athanasius (326–373) azt tanította, hogy Jeremiás és Keresztelő János bűnös természet nélkül születtek.

Érzéseid rávetítése Istenre: Isten mentes minden haragtól, Római Kelemen (96–98) szerint (1. Kelemen 19. fejezet, 10. oldal) és a Diognetushoz írt levélben (kb. 130–200) 8. fejezet, 28. oldal.

A saját nézeteid egyenlővé tétele a Szentírással: Karthágói Ciprián (kb. 248–256) (Kipriánus levelei, 58.2. levél, 353. o.), Milánói Ambrosius (Kr. u. 370–390), Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 388–430) és Aquitániai Prosper (kb. Kr. u. 390–455) (A bűnbocsánatról 5:25,26–28–29, valamint A keresztségről 26–30., 33–35. fejezet) mindannyian azt tanították, hogy a megkeresztelt csecsemők, akik meghalnak, biztosan a mennybe kerülnek, a meg nem keresztelt csecsemők pedig biztosan a pokolba.

A saját lelki nézeteid beépítése a Szentírásba: Origenész (Kr. u. 225–254) a De Principiis című művében a lelkek előzetes létezésében hitt. (A reinkarnációban azonban nem hitt.)

A természetről alkotott saját nézeteid beépítése a Szentírásba: Lactantius (kb. 303–kb. 325) azt tanította, hogy a Föld lapos. Butaság azt gondolni, hogy gömb alakú, és hogy az antipódokon vannak emberek, akik fejjel lefelé járnak. A „Divine Institutes” 3. könyv, 24. fejezet, 94. oldal.

Babonák hozzáadása Isten szavához: A lutheránus Philip Melanchthon (1497–1560) hitt az asztrológia és a tenyérjóslás hasznosságában. (Luther azonban elutasította ezeket a dolgokat.)

Előítéletek beépítése Isten Igéjébe: Lactantius (kb. 303–kb. 325) a férfiakat erősnek és robusztusabbnak, a nőket pedig gyengébbnek és törékenyebbnek nevezi. Az Isteni Intézmények 1. könyve, 16. fejezet, 29. oldal. Athanasius (318) így írt: „Mert még a nőket is, akiket nem biztonságos bevonni a közügyek megvitatásába, Istennek járó tisztelettel imádják és szolgálják, ahogyan azt Theseusz is előírta a fentiekben említettek szerint,” Athanasius: A pogányok ellen, 10.2. fejezet, 9. oldal. János Aranyszájú (meghalt 407-ben) antiszemita volt; egy egész művet írt a zsidók ellen. Ez nem csupán a zsidó vallást bírálta, hanem magukat a zsidókat is.

A megbocsátás hiánya: Novatianus (250/254–256/257) szakadást váltott ki az egyházon belül. A novatianisták ugyanúgy hittek, mint a többi keresztény, azzal a kivétellel, hogy ha valaki valaha is tagadta a hitet – akár kényszer hatására is –, a novatianisták tanítása szerint az illető örökre elvesztette üdvösségét, és soha többé nem nyerheti vissza.

A szeretet hiánya: Martin Luther úgy vélte, hogy minden anabaptistát meg kell ölni. (Bár utolsó prédikációjában megváltoztatta a véleményét.) Ágoston támogatta az eretnekek, például Priscillianus kínzását.

De az igazi keresztények is elkövethetnek olyan súlyú hibákat, mint a fentiek. Szükségünk van a helyes tanításra, és arra is, hogy összhangban legyünk a Szentlélekkel. Ahogy egy modern keresztény író szellemesen megjegyezte: „Ha van tanításod a Szentlélek nélkül, kiszáradsz; ha van Szentlélek a tanítás nélkül, felrobbansz; ha pedig mindkettőd megvan, felnősz.”

K: A 2Pét 3:17 szerint hogyan ragadhatják el az igazi hívőket a törvénytelenek tévedései?

V: Sajnálatos, de előfordulhat. Személyesen ismerek egy keresztényt, aki áttért a mormonizmusra. Később kilépett onnan, és visszatért a kereszténységhez.

Olvastam egy nő történetét is, aki elhagyta a kereszténységet, és áttért az iszlámra. Miután 15 évet töltött az iszlámban, így szólt: „Tegnap rájöttem valamire, amit eddig – főleg büszkeségből – próbáltam figyelmen kívül hagyni. Mindig is keresztény voltam, még akkor is, amikor áttértem az iszlámra. Mindig is volt bennem egy rész, amely egyszerűen nem tudott úgy hinni, ahogy a többi muszlim. Egy kis hang, amely azt mondta: »Vajon Isten azt akarná, hogy az embereket megkövezzék
halálra?», „Isten azt akarná, hogy a nőket különböztessék meg azzal, hogy fejfedőt kell viselniük?”, „Ha az iszlám jobb, miért bánnak egymással olyan rosszul?” Tegnap
a kereszténység megváltása és igazi irgalma után.”

Így a 2. Péter-levél szigorú figyelmeztetést ad az igaz hívőknek, hogy legyenek éberek; ez velünk is megtörténhet. A biztos állásukból való elesés nemcsak a jutalom elvesztésére utalhat, hanem az üdvösség biztosítékának elvesztésére is. Ha azonban kitartó hitünk van, visszatérünk Istenhez.

K: Miért kell a 2. Péter 3:17 szerint az igazi keresztényeknek, akik már üdvözültek, ébereknek lenniük?

V: Isten a 2 Korinthus 13:5–7-ben arra parancsol minket, hogy vizsgáljuk meg magunkat, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban üdvözültek vagyunk-e. Emellett arra is szükségünk van, hogy megkérjük Istent, vizsgáljon meg minket annak érdekében, hogy megmutassa nekünk, cselekszünk-e valamit, ami sértő Isten számára, amint azt a Zsoltárok 139:24 mondja.

K: A 2 Péter 3:17 szerint hogyan eshetnek el a hívők biztos állásukból?

V: Egyes keresztények úgy gondolják, hogy az igazi hívők elveszíthetik üdvösségüket; mások nem így vélekednek. De függetlenül attól, hogy üdvösségvesztésnek vagy hamis megtérésnek nevezzük-e, a Máté 7:22–23-ban leírtak bekövetkeznek. A 2 Korinthus 13:5–7 arra parancsol minket, hogy vizsgáljuk meg magunkat, hogy lássuk, a hitben vagyunk-e.

Még az igazi keresztények is megtéveszthetők egy ideig. Ismertem egy mormont, aki elhagyta a mormonizmust, és Krisztushoz fordult. Később visszatért a mormonizmushoz. Aztán néhány másik, egykori mormon keresztény beszélgetett vele, és ő ismét elhagyta azt, és visszatért Krisztushoz.

Még az igazi keresztények is bűnbe eshetnek. De visszatérhetnek, amint azt az 1 Korinthus 5:1–5 és a 2 Korinthus 2:5–11 is jelzi.

Ezen felül a keresztények elveszíthetik jutalmukat, amint azt az 1 Korinthus 3:5–15 és a 2 János 8 is mutatja. Nem akarunk szégyenkezve állni Krisztus előtt azért, amit tettünk (1 János 2:28).

K: A 2 Péter 3:18-ban, mivel a kegyelem már megadatott nekünk Jézusban a kereszten, hogyan növekedhetünk a kegyelemben?

V: Többféle módon is növekedhetünk a kegyelemben, és íme néhány közülük.

1. Növekedhetünk abban, hogy életünkben megmutatjuk Isten kegyelmét. Pénzadományaink a kegyelem cselekedetei (2Korinthus 8:6), és a bennünk lévő üdvösséget kell kiteljesítenünk a Filippi2:12 –13 szerint.

2. Növekedhetünk Isten kegyelmének megismerésében és abban, hogy bízunk benne. A 2. Timóteus 2:1-ben Timóteusnak azt tanácsolják, hogy legyen erős a Krisztus Jézusban lévő kegyelemben.

3. Isten kegyelme egyre több embert érhet el a környezetünkben (2Korinthus4:15 ).

4. Az Efézusbeliekhez írt levél 2:6–7 szerint részesülni fogunk Isten kegyelmének páratlan gazdagságában.

K: Mikor íródott a 2. Péter-levél?

V: Mivel a 2. Péter-levél 1:13–15 szerint Isten megmutatta Péternek, hogy halála közeledik, a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a levél röviddel halála előtt, Kr. u. 67–68-ban íródott. A „Bible Knowledge Commentary: New Testament” című mű a következő alátámasztást adja:

Firmilian (256-ban) utal Péter hamis tanítók elleni figyelmeztetésére.

Olympuszi és Patarai Methodius (Kr. u. 270–311/312) a „A feltámadásról” című művében a 2. Péter-levél 3:8-as versét Péter szavaiként idézi.

Nem keresztény szemszögből nézve Asimov „Guide to the Bible” című művében (1165. o.) a következő olvasható: „lehetséges, hogy a 2. Péter-levél – akárcsak az 1. Péter-levél és a Jakab-levél – a Domitianus-kori üldözés idejéből származik” (amely Kr. u. 90-ben kezdődött). Különböző kommentátorok ezt az alábbi okok miatt állítják:

a. A levél úgy említi Pál leveleit, mintha azok már összegyűjtve lennének, vagy legalábbis meg lennének írva.

b. A szöveg hangvétele arra utal, hogy a keresztények üldözés alatt álltak.

c. A 2. Péter-levél hasonlít a Júdás-levélhez, így talán a két levél időben közel egymáshoz íródott.

Mivel azonban Pál leveleit Péter halála előtt írták, a nagyon súlyos üldözés három-négy évvel Péter halála előtt kezdődött, és a Júdás-levelet is könnyen megírhatták Péter halála előtt, nincs probléma azzal, ha azt állítjuk, hogy a 2. Péter-levelet Kr. u. 67–68 előtt írták. Lásd még az 1. Péter-levél keletkezési idejéről szóló értekezést is.

K: A 2. Péter-levél esetében honnan tudjuk, hogy a könyvet Péter írta, különösen mivel az 1. Péter-levél és a 2. Péter-levél stílusa és görög nyelve eltérő?

V: Legalább három ok van erre.

1. A 2. Péter 1:1 ezt állítja, és az őskeresztény egyház ezt elfogadta. Az egyetlen kivétel Origenész, aki szerint a 2. Péter-levél hitelessége kétséges volt. A niceai zsinat után Eusebius is azt írja, hogy a 2. Péter-levél vitatott.

2. A két levél stílusa (de nem a görög nyelvtana) eltérő, mert a témák is különbözőek. Ahogy Gleason Archer (Encyclopedia of Bible Difficulties, 425–426. o.) rámutat, a szójegyzékek összehasonlítása nem bizonyítja jobban, hogy különböző szerzőktől származnak, mint ahogyan a szójegyzékek sem „bizonyítanák”, hogy John Milton verseit más írta, mint a Paradise Lost szerzője, pedig mindenki elismeri, hogy Milton írta mindet.

3. A 2. Péter-levél görög nyelvtana durvább, mert – amint azt az 1. Péter-levél (5:12 ) is jelzi – Silas segített Péternek az 1. Péter-levél megírásában. Nem tudjuk azonban, hogy Péter arámiul vagy görögül mondta-e el Silasnak, mit írjon.

K: Hogyan írhatta meg Péter a 2. Péter-levelet, ha [állítólag] nem tudott görögül (Bart Ehrman ezt az érvet hozza fel)?

V: Ehrman abból indul ki, hogy Péter nem ismerhette a görög nyelvet, mert etnikailag és kulturálisan is palesztinai zsidó volt, aki a zsidó kultúrát gyakorolta. Péter szülei azonban egyik fiuknak görög nevet adtak! Míg Péter születési neve Simon volt (ami héber és arámi név), testvérét Andrásnak nevezték el, ami görögül „férfias”-t jelent. Ráadásul Betszaidából származtak, amely a Galilea és a Galileai-tó keleti partján fekvő görög nyelvű régiók közötti határ közelében volt. Fülöp, aki szintén görög nevet viselt, szintén Betszaidából származott. Ez épp annyira értelmetlen, mintha azt feltételeznénk, hogy egy amerikai állampolgár, aki a texasi határvárosban, El Pasóban született és nőtt fel, és akinek a testvére Manuel vagy Jose, nem tudhatott spanyolul, mert amerikai volt.

K: A 2. Péter-levélben honnan tudjuk, hogy az, ami ma rendelkezésünkre áll, megbízhatóan megőrizte-e az eredetileg leírtakat?

V: Legalább három okból.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; az 1. Péter-levél 1:24–25-ben; és a Máté-evangélium 24:35-ben.

2. Az őskeresztény egyház tanúsága. Íme azok az írók, akik hivatkoztak a 2. Péter-levélre vagy annak egyes versére.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) utal a 2. Péter-levél 2:5-re az 1. Kelemen-levél 7. fejezetében, 1. kötet, 7. oldal, 9. kötet, 231. oldal

Justinus a mártír mind a Zsoltárok 90:4-re, mind a 2. Péter-levél 3:8-ra hivatkozik, amikor azt mondja: „Az Úr napja ezer évnek felel meg.”

A Barnabás-levél 15. fejezet, 146. oldal (Kr. u. 100–150), Justínus mártír (Kr. u. kb. 138–165) és Iréneusz (Kr. u. 182–188) azt mondják, hogy az Úr előtt egy nap ezer évnek felel meg (2. Péter 3:8). Ezek azonban utalhatnak a 90. zsoltár 4. versére is, nemcsak a 2. Péter 3:8-ra. A 2. Péter az Újszövetség legkevésbé hitelesített könyve.

A 2. Kelemen-levél (Kr. u. 120–140) 2. fejezet, 517. oldal utal a 2. Péter-levél 3:9-re: „Mert valóban nagy és csodálatos dolog nem a megálló dolgokat megerősíteni, hanem a bukókat. Így Krisztus is azt kívánta, hogy megmentse a pusztuló dolgokat…”

A 2. Kelemen (Kr. u. 120–140) 16. fejezetének 522. oldalán utalás található a 2. Péter-levélre: „De tudjátok, hogy az ítélet napja már most is »jön, mint egy égő kemence«, és »az egek egy része megolvad«, és az egész föld olyan lesz, mint az ólom, amely a tűzben megolvad, és akkor az emberek rejtett és nyilvánvaló cselekedetei meg fognak jelenni.”

Irenaeus (182–188) a 2. Péter 3:8m versének egyharmadát idézi: „az Úr előtt egy nap ezer évnek felel meg”. Ez a pontos megfogalmazás csak a 2. Péter-levél 3:8m-ben és a 90. zsoltár 4. versében található meg. Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 551. o. Ugyanezt idézi Iréneusz: Az eretnekségek ellen című művében a 557. oldalon is.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Muratori-kánon (kb. 170) nem tartalmazta a Jakab-levelet, a Zsidókhoz írt levelet, az 1. és 2. Péter-levelet, sem János harmadik levelét.

Alexandriai Kelemen a Stromata (193–202) 1. könyvének 21. fejezetében, 331. oldalon idézi a 2. Péter-levél 2:5 középső részét: „Noé bűnbánatot hirdetett”. Ez a gondolat, amelyről Klemens nyilvánvalóan feltételezi, hogy olvasói már hallottak róla korábban, nem szerepel a Szentírásban, kivéve a 2. Péter-levél 2:5-ben található utalást. (3 szó, köztük egy hosszú szó, a 15 szóból)

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) a 2. Péter-levél 2:22-es versének egynegyedét idézi: „de egy kis idő múlva ismét ugyanabban a sárban dagonyáznak.” Minden eretnekség cáfolata, 9. könyv, 1. fejezet, 125. oldal

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) utal a 2. Péter-levél 1:18,19-re. *Minden eretnekség cáfolata* 10. könyv, 24. fejezet, 151. oldal

Hippolytus (Kr. u. 222–235/236) utal a 2 Péter 1:21-re. „Értekezés Krisztusról és az Antikrisztusról”, 2. fejezet, 204. oldal

X Origenész (Kr. u. 225–254) azt mondja, hogy Péter „csak egy, hitelességét elismert levelet hagyott hátra. Tegyük fel, hogy hagyott hátra egy másodikat is; mert ez kétséges.” Origenész: „János evangéliumához fűzött kommentár”, 5. könyv, 3. fejezet, 346. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) így fogalmaz: „Urunk Jézus Krisztus, aki »az igaz világosság« és »felkel a szívünkben«”. A „felkel a szívünkben” kifejezés utalás a 2. Péter-levél 1:19-re.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) említi „Péter levelét”, és idézi a 2. Péter 2:11,12-t a Ciprián-értekezések 12. értekezésében – a harmadik könyv, a Tanúságtételek 11. fejezetében, 536. oldalon.

Firmilian (256) utal Péter hamis tanítók elleni figyelmeztetésére, ami utalás a 2. Péter-levélre.

Adamantius (Kr. u. 300) a 2. Péter-levél 3:15b versét Péter szavaiként idézi: „ahogyan az apostol Péter is írta: »az én testvéremnek, Pálnak adott bölcsesség szerint«.”

Adamantius (kb. 300) a 2. Péter-levél 2:19b versét idézi, mint szentírási hivatkozást. Azt mondja, hogy egy szentírási szakaszt idéz, amikor így fogalmaz: „Aki által valaki legyőzetik, annak rabszolgája is lesz.”

Olimposzi és Patarai Metód (Kr. u. 270–311/312) a „A feltámadásról” című művében a 2. Péter-levél 3:8-as versét Péter szavaiként idézi.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) utal a 2. Péter-levél2:22 -re: „A kirénaiak azt mondják, hogy az erényt éppen ezért kell dicsérni, mert örömöt szül. Igaz, mondja a mocskos kutya, vagy a sárban hentergő disznó.” Az Isteni intézmények 3. könyve, 8. fejezet, 75. oldal

Lactantius (kb. 303–kb. 325) utal a 2. Péter-levél 2:22-re: „bűnös vágyakba merülnek, mint a disznó, amely a sárban hengergeti magát; mert sárral kenik be magukat azok, akik isteneket imádnak, vagyis akik a sarat és a földet imádják.” Az Isteni intézmények 4. könyv, 17. fejezet, 119. oldal

Lactantius (kb. 303–kb. 325) utal a 2. Péter-levél 3:8-ra, amely egyben a 90. zsoltár 4. verse is. A „Divine Institutes” 7. könyv, 14. fejezet, 211. oldal

Sokan az Úr napját 1000 évre értelmezték.

Nikaia után

Nikaiai Zsinat (325. május–június) a 12. kánonban (27. o.) utal a 2. Péter-levél 2:22-re (kutyák és disznók).

? Eusebius Egyháztörténete (323–326) 3. könyv, 3. fejezet, 133–135. oldal az Újszövetség könyveit tárgyalja. Azt mondja, hogy az 1. Péter-levél hiteles. Azt mondja, hogy Pál 14 levele jól ismert, bár a római egyház kétségbe vonta, hogy Pál írta volna a Zsidókhoz írt levelet. Azt mondja, hogy a 2. Péter-levél vitatott. Az úgynevezett Pál cselekedetei, [Hermas] Pásztora, Péter cselekedetei, valamint Péter evangéliuma, Péter prédikációi és Péter apokalipszise nem hitelesek. Nicene and Post-Nicene Fathers, második sorozat, 1. kötet, 133–135. o.

Firmicus (4. század) hivatkozik a 2. Péter-levél 2:11-re

Atanáz (367) nem hivatkozik a 2. Péter-levél konkrét verseire, de az Újszövetség könyveit felsorolja a 39. ünnepi levélben, 552. o.

A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 vagy az 5. század) két Péter-levelet említ az Újszövetség részeként. Idézi a 2. Péter-levél 1:1 teljes szövegét.

Hilarius Poitiers-i (355–367/368) „És ismét: bár tudatában van annak, hogy részes az isteni természetben, amint azt a szent apostol Péter második levelében mondja, mégsem szabad az isteni természetet a saját korlátai szerint mérnie…” A Szentháromságról, 1. könyv, 18. fejezet, 45. o.

Efraim, a szíriai (373)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) (burkoltan) említi Jakab, Péter, János és Júdás hét levelét. Kateketikai előadások, 4. előadás, 36. fejezet, 27–28. o.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 10.15. előadás 61. oldalán utal a 2. Péter 1:19-re

Milánói Ambrus (370–390) utal a 2. Péter 1:21-re: „úgy a Szentlélek is egy, aki a prófétákban működött”,

A harmadik karthágói zsinat (397)

A szakadár Lucifer Cagliari-ból (370/371)

Didymus, a vak (398)

Julius Firmicus Maternus (4. század) A pogány vallások tévedése

Jeromos (404) hivatkozik a 2 Péter 1:4-re;2:13 ; 3:10

Jeromos így ír: „Jakab, Péter, János és Júdás apostolok hét levelet tettek közzé, amelyek egyszerre lelkiek és lényegre törőek, rövidek és hosszúak, azaz szavakban rövidek, de tartalmukban terjedelmesek, így valóban kevesen vannak, akik ne éreznék magukat tanácstalanul, amikor elolvassák őket.” 53. levél (Paulinushoz) 6. kötet, 102. o.

Jeromos azonban észrevette, hogy az 1. Péter-levél és a 2. Péter-levél stílusa eltérő. Szerinte ez azért volt így, mert az 1. Péter-levelet Silvánus írta le írnokként.

Hippói Szent Ágoston (416–430) a *Pelagius eljárásáról* című művében (42. fejezet, 202. o., 5. kötet) a 2. Péter-levél 1:4-et az apostol Péter műveként említi. Hivatkozik továbbá a 2. Péter-levél 1:2, 17, 21; 2:4, 15, 20; 3:9, 11, 18 versekre is.

Cassianus (419–430) a 2. Péter-levél 2:19-re utal a Cassianus-intézmények című mű 5.8. fejezetében, 238. oldalon

Alexandriai Cirill (444) hivatkozik a 2. Péter-levél 2:4-re; 3:11

A „Speculum” (5. század) hivatkozik a 2 Péter 1:2 (3), 5;2:11 ,13; 3:9,10,11 versekre

Quodvultdeus (kb. 453) hivatkozik a 2 Péter 1:21; 2:4 versekre

Varimadum (445/480) a 2. Péter-levélre hivatkozik 1:21

Damaszkuszi János (706–749) „...hét katolikus levél, nevezetesen egy Jakabtól, kettő Pétertől, három Jánostól, egy Júdástól...” Az ortodox hit magyarázata, 4. könyv, 17. fejezet, 90. oldal

Bizonyítékok az eretnekekről és a hamis könyvekről

A eretnek Priscillianus hivatkozik a 2. Péter 2:2-re

Pseudo-Hippolytus (Kr. u. 235/236 után) a 2. Péter-levél 3:3-ra hivatkozik, mint Péter művére. 10. szakasz, 244. o.

Pseudo-Cyprian (358 után) hivatkozik a 2 Péter 2:13-ra

Pseudo-Methodius (Kr. u. 312 után) idézete lehet az 1 Péter 2:6, a Zsoltárok 118:22 vagy az Ézsaiás 28:16 fele. Beszéd Simeonról és Annáról, 6. fejezet, 387. oldal

A eretnek Pelagius (416–418) hivatkozik a 2. Péter 2:20; 3:9, 10, 11 versekre

A pelagiánus eretnek, Eclanumi Julianus (kb. 454) hivatkozik a 2. Péter-levél 3:11-re

3. A 2. Péter-levél legkorábbi kéziratai kis eltéréseket mutatnak, de teológiailag jelentős hibák nincsenek bennük.

p72 Bodmer 7 és 8 papiruszok: 1 Péter 1:1–5:14, 2 Péter 1:1–3:18 és Júdás 1–25. Kr. u. 300 körül. A kézirat egy részének fényképe (amely a 2 Péter1:16 –2:2 szakaszát mutatja) megtalálható a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 468. oldalán. A leírás szerint a kézírás „dokumentumírásos stílusban” készült.

p74 (=Bodmer 17) ApCsel 1:2–5, 7–11, 13–15, 18–19, 22–25; 2:2–4; 2:6–3:26; 4:2–6, 8–27; 4:29–27:25; 27:27–28:31; Jakab 1:1–6, 8–19, 21–23, 25, 27; 2:1–3, 5–15; 18–22, 25–26; 3:1, 5–6, 10–12, 14, 17–18; 4:8, 11–14; 5:1–3, 7–9, 12–14, 19–20; 1 Péter 1:1–2, 7–8, 13, 19–20, 25; 2:6–7, 11–12, 18, 24; 3:4–5; 2 Péter 2:21; 3:4, 11, 16; 1 János 1:1,6; 2:1–2,7,13–14,18–19,25–26; 3:1–2,8,14,19–20; 4:1, 6–7, 12, 16–17; 5:3–4, 9–10, 17; 2 János 1, 6–7, 13; 3 János 6, 12; Júdás 3, 7, 12, 18, 24 (7. század)

7. század – 1968 – Az Újszövetség szövegében szerepel a Jakab 2:4 és az 1 Péter 1:12

7. század – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás

6. század – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása

A Vaticanus [B] (325–350), a Sinaiticus [Si] (340–350) és az Alexandrinus [A] (kb. 450) kéziratok mind tartalmazzák a 2 Péter levelet.

A 4–5. századi Clementine Vulgata a 2. Péter-levél 1:1-re utal; 2:14

a Wordsworth-White-féle Vulgata (4–5. század) a 2. Péter-levél 1:1–2; 3:9 versére hivatkozik;

A 4–5. századi stuttgarti Vulgata a 2. Péter-levél 1:1–2; 3:9 versére hivatkozik

048 5. század

0209 (7. század)

Italic (h) 5. század

Italic (j) 5. század

Dőlt betű (q) 6./7. század

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Ephraemi Rescriptus [C] 5. század

Peshitta szír [SyrP] Több mint 350 kézirat, a legkorábbiak Kr. u. 411–435-ből származnak (2 Péter3:18 , Bruce Metzger szerint az A Textual Commentary on the New Testament című mű 633. oldalán.)

Harcleai szír [SyrH] 3./4. század vagy 616-ból, utalás a 2. Péter 1:3–5, 10, 17, 19, 21; 2:4, 6, 9–13, 15, 20; 3:9–11, 18 versekre

Philoxenian szír [SyrPh], Kr. u. 507/508, hivatkozik a 2 Péter 1:3,10,14,17; 2:4,6,11–13,15,17,20; 3:9–11,18 versekre

A 6. századi palesztinai szír [SyrPal] a 2. Péter 1:1–5,10;3:10 –11,18-ra utal

Örmény [Arm] az 5. századból

grúz [Geo] az 5. századból

Gót [Goth] 493–555

A 2. Péter-levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/2 Peter Manuscripts.html.