< Bibliai kérdés a 2. Krónikákból

K: A 2 Krónikák 1:10–11-ben miért dicséretesebbek egyes imák másoknál?

V: Miközben elgondolkodom ezen a kérdésen, eszembe jut az egyik kisgyerekem tegnap esti imája, amellyel Istennek köszönte meg a Digimon játékait. Salamon imája két okból is dicséretre méltó volt.

1. Salamon azt imádkozta, ami a szívén volt, és jobban törődött azzal, hogy jól szolgálja Istent és kormányozza a népet, mint a saját hasznával.

2. Salamon a bölcsességet többre értékelte, mint a gazdagságot és a bosszút.

Rendben van, ha bármit imádkozunk Istennek, ami a szívünkön van, de imáink dicséretesebbek, ha a szívünk osztja Isten gondjait.

K: A 2 Krónikák 1:14,17 szerint Salamon azonnal harci szekereket és lovasokat gyűjtött össze, miután visszatért Gibeonból?

V: Nem, az a tény, hogy a 14. vers közvetlenül a 13. vers után következik, nem jelenti azt, hogy azonnal elkezdte őket összegyűjteni. A Szentírás nem mondja meg, mikor kezdte el Salamon a harci szekerek és lovasok felhalmozását, ellentétben azzal, amit a törvény előír.

K: A 2 Krónikák 2:3–10 szerint mikor fogadhatunk el pénzt és anyagi támogatást hamis vallási csoportoktól vagy más nem keresztényektől Isten munkájára?

V: Először nézzük meg, mit tett Salamon, majd alkalmazzuk az így tanultakat az életünkre. A 2. Krónikák 2:3–10-ben Salamon levelet küldött a pogány tiroszi királynak, Hiramnak, hogy segítsen neki a templom építésében. Hiram levelet küldött Salamonnak (akár előtte, akár utána) az 1. Királyok 5:7-ben, ami azt a benyomást keltette, hogy Hiram tisztelte az igaz Istent. Ezt követően Salamon és Hiram kereskedelmi partnerséget kötöttek. Még később Salamon izraeli városokat cserélt Hirammal a segítségéért cserébe, és feleségül vett egy szidonból származó föníciai nőt, aki az egyik olyan feleség volt, aki eltérítette Salamon szívét. Íme a történtek különböző „szakaszai”, mai kontextusba helyezve.

A piacon anyagokat vásárolunk nem keresztényektől, méltányos piaci áron. Amikor keresztények bemegyünk egy üzletbe, például egy barkácsáruházba, nem sétálunk ki onnan azért, mert a vezetőség vagy a tulajdonosok nem feltétlenül keresztények. Idővel kialakulhat egy bizalmi kapcsolat, amelyben ők tudják, hogy megbízhatnak bennünk, hogy őszinték vagyunk, és mi is bízhatunk bennük. Ez is rendben van. Amikor Isten munkájára vásárolunk valamit egy üzletben, nem keletkezik az a látszat, hogy (akár közvetlenül, akár burkoltan) támogatnánk a vallási meggyőződésüket, vagy hogy ők támogatnák a mi meggyőződésünket. Amíg az árukról nem tudni, hogy lopottak, ez egy egyszerű kereskedelmi tranzakció.

Nem jó dolog hitetlenekkel társulni, és a 2. Korinthus 6:14–18 is tiltja ezt.

A Máté 7:6 tiltja, hogy gyöngyöket dobjunk a disznók elé. Lehet, hogy nem helyes, ha föníciai munkások dolgoznak a templomban.

Sokan félrevezetnének titeket, és nem szabad engedelmeskednetek sem barátaitoknak, sem másoknak, akik eltérítenének titeket Krisztus iránti odaadásotoktól, amint azt a 2 Korinthus 11:3-4 is mutatja.

Összefoglalásképpen vegyük figyelembe, hogy minden lépés csupán fokozatos változás az előző lépéshez képest. Az első lépés azonban rendben van, a többi viszont nem.

K: A 2 Krónikák 2:11-ben mi a furcsa Hiram kijelentésében az 1 Királyok 11:5 fényében?

V: A 2 Krónikák 2:11-ben Hiram, Tírusz pogány királya, így szólt Salamonról: „Mivel az Úr szereti népét, téged tett téged királyukká.” Solomon azonban öregkorában imádta Asztoretet (Ishtart, Asztartét), a szidoniták istennőjét. Tírusz és Szidon kulturálisan nagyon közel álltak egymáshoz. A föníciaiak az izraeliták barátaiként mutatták be magukat, és ezt a barátságot használták fel arra, hogy Solomont és másokat eltávolítsák Istentől.

K: A 2 Krónikák 2:11 és az 1 Királyok 11:5 alapján milyen értelemben szembesülnek ma egyes keresztények ugyanazzal a problémával?

V: Néha nem látunk különbséget egyes barátaink között, akik őszintén a legjobbakat kívánják nekünk, és azok között, akik ugyan a legjobbakat kívánják, de azt hiszik, hogy az, ha eltérítenek minket Istentől, a legjobb nekünk.

K: Miért nem büntették meg Salamonot a 2 Krónikák 2:17 szerint azért, mert népszámlálást tartott a jövevényekről, miközben Dávidot a 1 Krónikák 21:7–19 szerint megbüntették?

V: Dávid népszámlálása az 1 Krónikák 21:7 szerint gonosz volt Isten szemében. Bár a Szentírás nem mondja meg, miért nem ítélte el és nem dicsérte meg Isten Salamon népszámlálását, legalább két egymást kiegészítő lehetőséget láthatunk.

1. Míg Dávid népszámlálása Izráelre vonatkozott, addig Salamoné a nem izraelitákra. Salamon népszámlálásának nyilvánvaló célja – a munkások igazságos toborzása – nem pusztán a királysága nagyságában való büszkeségből fakadt.

2. Ahogyan a szülők néha másképp bánnak az idősebb gyermekkel, mint a fiatalabbal, úgy Isten is néha másképp bánik a különböző hívőkkel. Salamonnak fogalma sem volt arról, hogy a nem izraelitákra vonatkozó népszámlálása helytelen volt (ha egyáltalán az volt), míg Dávid lelkiismeret-furdalást érzett, amikor elrendelte a népszámlálást a 2. Sámuel 24:10 szerint. A Rómaiakhoz írt levél 14:23b azt mondja, hogy „minden, ami nem a hitből fakad, bűn.”

K: Miért voltak faragott kerubok a falakon a 2 Krónikák 3:7 szerint, hiszen a 2 Mózes 20:4–5 és a 5 Mózes 5:8–9 azt mondja, hogy ne legyenek faragott képeik előttük?

V: Ez a két vers együttesen kiegyensúlyozott nézőpontot ad a képmásokról. Nem szabad meghajolnunk a képmások előtt, azokat Isten és köztünk elhelyezni, imádni vagy tisztelni őket. Ugyanakkor a díszítőművészet céljára készült képmások, sőt a templomban található vallási művészeti alkotások is megengedettek.

Ez ellentétben áll a szigorú muszlim tanítással, amely tiltja a képeket – még a nem vallási kontextusban készült emberi portrékat is –, hogy megakadályozza azok imádásának lehetőségét. (Érdemes megjegyezni, hogy a török muszlimok és más muszlimok gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a hagyományos tilalmat, amely nem szerepel a Koránban.)

Ez ellentétben áll a katolikus és a legtöbb keleti ortodox gyakorlattal is, amely nem a képek imádását, hanem azok tiszteletét jelenti. Ők nem hiszik, hogy a képek Isten lennének, vagy bármilyen hatalommal rendelkeznének, kivéve, hogy összpontosítási pontként szolgálnak, de még soha nem hallottam meggyőző magyarázatot arra, hogy a képekhez való imádkozás hogyan nem jelenti azt, hogy faragott képet állítunk Isten elé.

A görög ortodox egyházban nem mindig így volt. Bizonyos időszakokban ellenezték a képeket. Például a 717–741 között uralkodó bizánci császár, III. Leó, akit „ikonoklasztának” neveznek, mert megpróbálta felszámolni az ikonok tiszteletét az ortodox egyházban. Halála után azonban hamarosan az ikonokat mind visszaállították.

K: Miért 3,0 a kerület és az átmérő aránya a 2 Krónikák 4:2–4-ben és az 1 Királyok 7:23-ban, ahelyett, hogy a pi értéke (3,14159) lenne?

V: Mivel a kör alakú „tenger” formájáról e két méret kivételével semmit sem tudunk, három egyszerű magyarázat lehetséges.

Kerekítés a jelentős számjegyek alapján: Tegyük fel, hogy a kerület pontosan 30,0 könyök volt. Mivel a méreteket csak egész számokban adták meg, melyik számot használhatta volna Asimov? Egy tökéletesen kör alakú, perem nélküli medence átmérője 9,55 könyök lenne, és ez közelebb áll a 10-hez, mint bármely más számhoz.

Perem: Tegyük fel, hogy vagy a belső kerület pontosan 30,0 könyök volt, vagy a medence vastagsága miatt a belső és a külső kerület szinte megegyezett. Egy olyan átmérő, amely magában foglal egy 4 hüvelykes (0,22535 könyök) peremet, pontosan 3:1 arányt eredményezne.

Kiszélesedés: Semmi sem utal arra, hogy a medence falai tökéletesen függőlegesek lettek volna. Ha a medence tetején nagyon enyhe, 0,75%-os kiszélesedés lett volna, akkor a keskeny rész külső kerülete és a tetején lévő külső vagy belső átmérő pontosan 3:1 arányt eredményezne.

K: A 2 Krónikák 5:10 szerint a ládában csak a két kőtábla volt, vagy ott volt még egy edény mannával és Áron kivirágzott pálcája is, ahogyan azt az Exodus 16:33–34 és a Zsidókhoz írt levél 9:4 említi?

V: Eredetileg mindhárom tárgy a ládában volt. Az évszázadok során azonban, mivel a manna és a hajtás valószínűleg elrothadt, és mivel a filiszteusok és a tiszteletlen izraeliták birtokba vették a ládát, úgy tűnik, csak a kőtáblák maradtak meg. Lásd a „Bibliai nehézségek és látszólagos ellentmondások” című könyv 160. oldalát, ahol lényegében ugyanaz a válasz található.

K: A 2 Krónikák 6:5–6 szerint hogyan lehet, hogy Isten korábban senkit sem választott Izráel uralkodójának, hiszen Izráelnek sok bírája volt?

V: A bírák egy laza törzsszövetség vezetői voltak. Nem voltak királyok, nem rendelkeztek állandó hadsereggel, és nem szedtek adót. Itt az „uralkodó” szó királyra utal.

K: A 2 Krónikák 6:5–6-ban hogyan lehet, hogy Isten Dávid előtt nem választott uralkodót, hiszen Istentől kapta a királyi tisztséget?

V: Isten kezdetben Sault választotta ki, de miután Saul nem várta meg, hogy Sámuel áldozatot mutasson be, és miután Saul engedetlen volt az amálekitákkal kapcsolatban, Isten visszavonta választását, és Saul már nem volt a kiválasztott király.

Lehetne azzal érvelni, hogy az, hogy Sault „nem választották ki”, nem ugyanaz, mint az, hogy Sault „soha nem választották ki”, de ez elkerüli a lényeget. Akár pontosan fogalmazott Dávid imájában, akár nem, a Biblia azt rögzíti, amit Dávid imádkozott. Hála Istennek, hogy Isten még akkor is meghallgatja imáinkat, ha hibás információink vagy elfogultságaink vannak.

K: A 2 Krónikák 6:5–6-ban Isten örült-e annak, hogy Izráelnek királya van, vagy elégedetlen volt, ahogyan azt az 1 Sámuel 8:5–22 és különösen az 1 Sámuel 12:17–20 mutatja?

V: Az 1. Sámuel és a 2. Krónikák könyveiben ezeknek az eseményeknek eltérő volt a kontextusa. Sámuel idején az izraeliták indítékai mind Istent, mind Sámuelt elszomorították. Istennek nem tetszett, hogy az izraeliták pontosan olyanok akartak lenni, mint a körülöttük élő többi nemzet.

Bizonyos értelemben megérthetjük az izraelitákat. Valószínűleg a biztonságukat tartották a legfontosabbnak. Nyilván úgy gondolták, hogy biztonságosabbak lesznek, ha mindig van egy királyuk, aki szervezi és vezeti őket, függetlenül attól, hogy követik-e Istent vagy sem. Ez állandóbbnak tűnt, mint a bírák, akiket Isten csak akkor emelt fel, amikor a nép követni akarta Őt. Salamon idejétől kezdve a népnek volt egy bizonyos fokú biztonsága, és folyamatosan problémát jelentett számukra a bálványimádás.

Ma a keresztények néha programokra és emberi vezetőkre akarnak támaszkodni, hogy biztosítsák szervezetük virágzását, függetlenül attól, hogy Isten része-e ennek vagy sem. Az emberek gyakran természetes módon inkább magukra támaszkodnak, mintsem Istenre. Amikor egy gyülekezet vagy szervezet tagjai abbahagyják az Isten követését, és nem térnek vissza, akkor az a legjobb, ha az a gyülekezet megszűnik.

Miután a nép királyt választott, Istennek tetszett, hogy Dávidot válassza királyukká. Ez reményt ad a mai keresztényeknek. Amikor egy hívő nem éppen ideális helyzetben van, akkor is tetszhet Istennek. Például egy kereszténynek nem szabad hitetlenekkel egy igát venni, azaz nem szabad nem keresztényt feleségül vagy férjül venni, ahogyan a 2 Korinthus 6:14–18 mondja. Ha azonban a keresztény vétkezik azzal, hogy úgy dönt, hogy hitetlent vesz feleségül vagy férjül, akkor a házasságkötés után a keresztény azzal tetszhet Istennek, hogy nem válik el a férjétől vagy feleségétől, amint azt az 1 Korinthus 7:12–14 tanítja.

K: Miért vágyott Salamon a 2 Krónikák 6:23,30-ban arra, hogy Isten mindenkinek a cselekedetei szerint adjon?

V: Salamon nem gondolta, hogy bárki is bűntelenül tökéletes lenne, hiszen a 2 Krónikák 6:36-ban azt mondta, hogy nincs olyan, aki ne vétkezne. Salamon inkább azt kéri Istentől, hogy büntesse meg az istenteleneket, és igazolja az igazak ügyét. Az „igazak” itt nem azt jelenti, hogy bárki is bűntelenül tökéletes lenne, hanem inkább az Istent félő embereket jelenti.

K: Miért mondja a 2Krón 6:36, hogy mindenki vétkezik, hiszen az 1Jn 3:4-6; 1Jn 3:9 és az 1Jn5:18 szerint bűntelennek kell lennünk?

V: János nem azt tanította, hogy az emberek bűntelenek, különben hogyan írhatta volna az 1 János 1:8-at? A görög szó folyamatos igeidőben áll. A Wuest Újszövetség az 1 János 3:9-et így fordítja: „Mindenki, aki Istentől született, és ennek eredményeként Isten gyermeke lett, nem szokott bűnt elkövetni…”. A When Critics Ask című könyv 539. oldalán ezt így fordítják: „Aki Istentől született, az nem folytatja folyamatosan a bűnt.” Geisler és Howe a következőképpen magyarázzák a különbséget: „Ha egy disznó és egy bárány a sárba esik, a disznó ott akar maradni, a bárány viszont ki akar mászni. A hívő és a hitetlen egyaránt ugyanabba a bűnbe eshet, de a hívő nem maradhat benne, és nem érezheti magát kényelmesen.” A 2. Krónikák6:36 -ben is az áll, hogy mindenki vétkezik.

K: A 2 Krónikák 6:38-ban hogyan tudta Salamon, hogy az izraelitákat fogságba vihetik?

V: Bár Salamon kizárólag isteni kinyilatkoztatás révén tudhatta volna meg, semmi sem követeli meg, hogy így történt volna. Salamon egyszerűen elolvashatta a Mózes 5. könyve 29:28-at vagy a Mózes 3. könyve 26:33–35, 43–44-et.

K: A 2 Krónikák 7. fejezetében és az 1 Királyok 8:65–66-ban mikor küldték haza a népet?

V: Mindkét leírás a templom felszentelésére utal. Az 1 Királyok 8:65–66 szerint összesen 14 nap telt el, majd a népet hazaküldték. Az 1 Királyok 8:2 szerint ez a 7. hónapban történt. A 2 Krónikák 7:9 szintén 7 napról, majd további 7 napról beszél. A 2 Krónikák 7:10 szerint a nép a 7. hónap 23. napján ment haza. Az 1985-ös NIV Study Bible 632. oldala és az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete 464. oldala szerint az izraeliták a hónap 8. és 14. napja között szentelték fel a templomot, a sátoros ünnep pedig a 15. és a 22. nap között volt.

K: A 2 Krónikák 7:1-ben mi is pontosan az Úr dicsősége?

V: A „735 Baffling Bible Questions Answered” (735 érthetetlen bibliai kérdés megválaszolva) című könyv 136. oldalán ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „az Ószövetségben használt teológiai szakszó, amely az Úr látható behatolását jelenti a materiális világba – Isten jelenlétének kinyilatkoztatását.”

K: A 2 Krónikák 7:8–10-ben Salamon böjtölt-e, ahogyan azt a Levitikus 16:30 parancsolja?

V: Salamon nem volt tökéletes. A 2 Krónikák 7:8–10 azonban valójában nem mutatja, hogy Salamon itt megszegte volna a törvényt. Hét napig ünnepeltek, de nem mondja meg, hogy böjtöltek-e az engesztelés napján vagy sem.

K: A 2 Krónikák 7:12 szerint Isten a templomban fog-e lakozni, vagy Isten nem lakozik emberkéz alkotta templomokban, ahogyan István hirdette az ApCsel 7:48-ban?

V: Maga Salamon is azt mondta a 2 Krónikák 6:18-ban, hogy még az egek sem képesek befogadni Istent. Salamon nem látott ebben semmi problémát, és nekünk sem kellene. A 2 Krónikák 7:12-ben Isten azt mondja: „Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak áldozati házként.” Nem áll benne, hogy ez lenne az a hely, ahol Isten lakik, vagy hogy Isten máshol nem lehetne. Hasonlóképpen István is elismerte a sátort Isten szent helyének, mégis az ApCsel 7:48-ban azt jelentette, hogy Isten nem korlátozódik arra, hogy csak a sátorban lakozzon, vagy hogy az ég üres volt, amikor a sátor és a templom a földön állt.

Istennek volt egy különleges helye, amely szent volt számára: először a sátor (a találkozás sátra), majd a templom. Ugyanakkor Isten betölti a mennyeket és a földet. Amikor egy gyülekezetet „Isten házának” nevezünk, az nem jelenti azt, hogy Isten nem lakhat máshol, csak egy földi gyülekezetben!

K: A 2 Krónikák 7:14-ben mi a jelentősége annak az ígéretnek, hogy Isten meggyógyítja az országukat, ha népe alázatos lesz, imádkozik és elfordul gonosz útjaitól?

V: Isten ígéreteinek nincs lejárati ideje. Ez ma is érvényes ígéret. Nem azt mondja, hogy az országban mindenkinek el kell fordulnia a gonoszságtól, hanem ha csak Isten népe, akiket az Ő nevére hívtak, elfordul a gonoszságtól, Isten meggyógyítja az egész országot.

K: A 2 Krónikák 7:16-ban szereplő ígéret szerint Isten neve ma is Jeruzsálemben van?

V: Isten neve még mindig ott van, de dicsősége már nem ugyanúgy van ott, mint korábban. Ennek a válasznak a megértéséhez négy szempontot kell figyelembe venni.

Isten neve mindig ott van, mind a szent ládát őrző helyként, mind pedig mint az a hely, ahol Jézus meghalt, hogy megfizesse bűneinkért járó büntetést.

A 2. Krónikák 7:1–3 szerint Isten dicsősége belépett Salamon templomába. Később azonban a nép annyira gonosz lett, hogy a Júda száműzetése előtt Isten dicsősége elhagyta a templomot, az Ezékiel 9:3 és a 10. fejezet szerint.

Jézus belépett a templomba, így mivel Jézus az Isten Fia, Isten maga is belépett a templomba 2000 évvel ezelőtt. Jézus újra eljön Jeruzsálembe, amint azt a Jelenések 14. fejezete és más versek is megemlítik.

Az Új Jeruzsálem a Jelenések könyve 21:1–2 szerint le fog szállni a mennyből az új földre. Isten dicsőségében örökké ott fog lakozni az emberekkel.

K: A 2 Krónikák 8:11-ben milyen típusú lelki kompromisszumokra ad példákat a Biblia?

V: A Jakab 4:17 (BSB) így szól: „Aki tehát tudja, hogy mit kell tennie, de nem teszi meg, az bűnös.” Íme néhány kompromisszum, amelyet különböző emberek kötöttek.

Másra bízni a saját feladatunkat: Dávid király az 1 Királyok 2:5-ben kompromisszumot kötött azzal, hogy nem büntette meg Joáb és mások gonoszságát, hanem ezt a terhet fiára, Salamonra hárította.

Házasságkötés pénz vagy kapcsolatok miatt: A házasság jó dolog, de nem szabad eszközzé vagy fegyverré válnia. Salamon politikai okokból vette feleségül a fáraó lányát az 1 Királyok 3:1-ben és a 2 Krónikák 8:11-ben. A fáraó azonban megtámadta Júdát Salamon fiának, Rehabeámnak az idején.

Hitetlenekkel való házasság: Salamon vétkezett azzal, hogy sok feleséget vett el, és olyan nőket vett el, akiket nem lett volna szabad elvennie (1 Királyok 3:1–3; 11:1–8). A király bűnt követett el azzal, hogy hitetlen feleségeket vett el (1 Királyok 11:1–2), és a királynak nem szabadott sok feleséget vennie a Mózes ötödik könyve 17:17 szerint. Hasonlóképpen a művészeti munkák felügyeletére küldött tirai mester, Hiram félig tirai, félig izráeli volt (2 Krónikák 2:13–14).

Fegyverek és vagyon felhalmozása az 1 Királyok 10:26–29-ben. Izráel királyainak a Mózes második könyve 17:16–17 szerint nem szabadott szekereket, lovakat és sok aranyat gyűjteniük maguknak. Jeruzsálem aranya később vonzó célponttá vált a külföldi betolakodók számára. Ma, amikor fegyvereket és túlzott vagyont halmozunk fel, kiben bízunk?

Az 1 Királyok 3:16-ban két prostituált között hozott ítéletében Salamon nagy bölcsességet tanúsított annak megállapításában, melyik nő volt a gyermek anyja. A kérdésnek azonban eleve értelmetlennek kellett volna lennie, mivel mindkettőjüket ki kellett volna végezni prostitúció miatt.

Salamon az 1 Királyok 9:11–13 szerint elcserélte az izráeli városokat Tíruszra a templom építéséhez nyújtott segítségért cserébe. Manapság az emberek néha inkább a tárgyakat szeretik és az embereket használják ki, ahelyett, hogy az embereket szeressék és a tárgyakat használnák.

A bölcsesség Isten felett: A föld királyai Salamon bölcsességét keresték a 2. Krónikák 9:23-ban. Beszélt-e nekik Salamon az ő Istenéről? Erről nincs szó, és ha Salamon mégis beszélt róla, talán nem emelte ki különösebben. Volt egyszer egy keresztény politikus, aki, amikor egy riporter azt kérdezte tőle: „Gondolja, hogy Krisztus az egyetlen út a mennybe?”, így válaszolt: „Krisztus az egyetlen út a mennybe – számomra.” Amikor az emberek a bölcsességünket keresik, megpróbáljuk-e a dicsőséget Istennek adni, vagy magunknak tartjuk meg?

Több templom: Salamon egy csodálatos kinézetű templomot épített az Egyetlen Igaz Istennek. A legcsalódást keltőbb azonban az volt, hogy Salamon más templomokat is épített bálványoknak (1 Királyok 11:5–8). Amikor időnket, pénzünket és életünket Isten szolgálatára szenteljük, építünk-e bálványtemplomokat vagy istentelen ügyeket is?

K: Miért alkalmazott Salamon „szeparált gondolkodást” a 2 Krónikák 8:11-ben?

V: A szeparált gondolkodás azt jelenti, hogy az élet egy bizonyos területén egyfajta feltételezésekre támaszkodunk és egy dologban bízunk, míg egy másik területen eltérő, gyakran ellentétes feltételezéseket alkalmazunk és másban bízunk. Egy példa erre egy tolvaj, aki úgy dönt, hogy vasárnap nem szabad lopni. Egy másik példa valaki, akinek szinte abszolút bizonyítékra van szüksége ahhoz, hogy eldöntse, hisz-e egy természetfeletti Istenben, de könnyen hisz a szellemekben és más New Age-jelenségekben. A szeparált gondolkodás a képmutatás egyik formája. Valaki egyszer azt mondta, hogy a legtöbb igazán rossz döntésnek nagyon jó indoklása van.

Az 1 Királyok 9:16-ban Salamon szövetsége Egyiptommal, a fáraó leányával kötött házasság révén, politikailag nagyon helyes lépés volt. Salamon profitált az esküvői ajándékból, amely abból állt, hogy az egyiptomiak elfoglalták a filiszteusok Gezer nevű városát, és azt Salamonnak adták az 1 Királyok 9:16 szerint. Palotát építeni a feleségének elég ártalmatlannak tűnt az 1 Királyok 7:8 és 9:24 szerint, de az oka az volt, hogy a felesége ne lépjen be szent helyekre. Nos, ha ez igaz volt, Salamon, akkor miért gondoltad, hogy Isten egyáltalán azt akarta, hogy feleségül vedd őt?

K: A 2 Krónikák 9. fejezetében ki volt a Sába királynője?

V: Sába egy virágzó kereskedelmi nemzet volt az Arab-félsziget délnyugati sarkán és Etiópiában. Salamon hajóinak át kellett haladniuk azon a tengeren, amelyet ő ellenőrzött.

K: A 2 Krónikák 9:21-ben Salamon hajói Tarsisból (Spanyolországból) hoztak aranyat, vagy délről, Ofírból, ahogyan az 1 Királyok9:28 -ben áll?

V: Mindkettő igaz. Salamonnak és Hiramnak két hajóflottája volt. Ne feledjük, hogy akkoriban még nem létezett a Szuezi-csatorna, így a hajók nem jutottak el a Földközi-tengertől a Vörös-tengerig. Az arany volt a pénzügyi csere alapja, és Salamon és Hiram mindkét flottából profitáltak.

K: A 2 Krónikák 9:25 szerint Salamonnak 4000 istállója volt, vagy 40 000, ahogyan az 1 Királyok4:26 mondja?

V: Salamonnak 4 000 istállója volt; a 40 000 istálló valószínűleg másolási hiba. A „When Critics Ask” című könyv 181. oldalán rámutatnak arra, hogy mivel mindkét szakaszban 1 400 harci szekér szerepel, a 4 000 istálló esetében az arány szekérenként közel 3 istálló, míg a 40 000 istálló esetében ez az arány szekérenként 28,6 istálló. Így a 4 000-es szám sokkal ésszerűbb arányt ad. A héber nyelvben a 40-et rbym, a 4-et pedig rbh jelöli, így a különbség csupán két betű lenne.

K: Miért panaszkodott a nép a 2 Krónikák 10:4-ben és az 1 Királyok 12:4-ben, ha részesült Salamon gazdagságából?

V: A 2 Krónikák 9:22 és az 1 Királyok 10:23 szerint Salamon a számos kereskedelmi ügylete révén rendkívül gazdaggá vált, gazdagabbá, mint a föld többi királya. Nem azt mondja, hogy a nép is gazdagabb lett volna, vagy hogy a királyság gazdaggá vált volna, hanem csak azt, hogy Salamon gazdaggá vált. Talán a Sába királynője teljesen félreértette a lényeget, amikor azt mondta: „Milyen áldottak a te embereid! Milyen áldottak ezek a te szolgáid, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcsességedet!” (2 Krónikák 9:7 és 1 Királyok 10:8). Talán a nép egyáltalán nem érezte magát áldottnak amiatt, hogy Salamon szolgálatában állt, és hallgatta az egyre grandiózusabb építési és kereskedelmi terveit, ha abból nem részesült előnyben. A vezetők számára túlságosan könnyű arra a következtetésre jutni, hogy követőik azért léteznek, hogy őket szolgálják és gazdagságukat építsék, anélkül, hogy megosztanák azt a követőikkel.

Ha az üzleti életben beosztottakkal dolgozol, azt akarod, hogy azért dolgozzanak, hogy te és a szervezeted prosperáljon. De egyes munkaadóknak fogalmuk sincs arról, miért nem érzik így az alkalmazottaik, vagy miért mondanak fel, amikor a munkaadók egy ujjal sem mozdulnak, hogy segítsék alkalmazottaik boldogulását.

K: A 2 Krónikák 10:5-ben miért gondolod, hogy Rehabeám azt mondta nekik, hogy három nap múlva jöjjenek vissza?

V: Ez azt mutatja, hogy Rehabeám legalábbis valamennyire értelmes volt. A tömeg egy része, akiket nem érdekelt annyira a dolog, három nap múlva szétszéledt volna. Emellett Rehabeám nem volt biztos abban, hogyan válaszoljon nekik, és nem akart meggondolatlanul cselekedni. Rehabeámnak valószínűleg ellentmondó vágyai voltak: egyrészt a nép kegyében akart maradni, másrészt viszont ki akart hozni belőlük mindent, amit csak tudott. A kormányzó tisztségviselők azért vannak, hogy szolgálják a népet, vagy a nép azért van, hogy szolgálja a kormányzó tisztségviselőket? Rehabeám legalább ebben egyértelmű volt: az utóbbi volt a helyzet.

Ha megnézzük a mai kormányzati tisztviselőket vagy a vallási szervezetek vezetőit, vajon az a hozzáállásuk, hogy az emberek szolgálatára vannak, vagy „uralkodnak azok felett, akik rájuk vannak bízva” (1 Péter 5:3)?

K: A 2 Krónikák 10:6–7 alapján manapság milyen tanácsadók adhatnak jó tanácsokat, de gyakran figyelmen kívül hagyják őket?

V: Ahogy ez a szakasz is mutatja, az emberek, ha magukra vannak hagyva, gyakran figyelmen kívül hagyják a tanácsadók javaslatait, ha nem értenek egyet velük. Nem azért nem értenek egyet, mert úgy gondolják, hogy a tanács helytelen; inkább azért nem értenek egyet, mert nem akarják meghallgatni. Ha nem tudsz különbséget tenni aközött, hogy azért nem értesz egyet, mert nem akarsz valamit hallani, és aközött, hogy azért nem értesz egyet, mert az valószínűleg helytelen, akkor máris megvan benned a nagy ostobaság kezdete.

Másodsorban az emberek gyakran elutasítják a tanácsokat és a tanácsadókat azonnal, mert azok nem hatalmi pozícióban vannak, a tanácsadók maguk sem tökéletesek, mindenki más másképp cselekszik, vagy mert más tanácsot hallottak, és elhitték azt, mielőtt meghallgatták volna a bölcs tanácsot. Ezek logikai tévedések, amelyeket fel kell ismernünk, és ügyelnünk kell arra, hogy mi magunk ne kövessük el őket.

K: A 2 Krónikák 10:7-ben a tanácsadók azt mondták-e Rehabeámnak, hogy „légy kedves ezekhez az emberekhez, és tetszelj nekik”, vagy azt, hogy „légy ezeknek az embereknek szolgája, és szolgáld őket”, ahogyan az 1 Királyok 12:7 mondja?

V: A válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.

Parafrázis: A héber szövegben nem voltak idézőjelek, és valószínűleg mindkét mondat parafrázis.

Időbeli elhelyezkedés: A Krónikák sokkal később íródtak, mint a Királyok könyvei, és a jelentés apróbb eltérései mellett a 2. Krónikákból egyértelműbb, hogy nem azt tanácsolták Rehabeámnak, hogy mondjon le a trónról.

Másrészt mindkét pontos mondatot elmondhatta egy vagy több tanácsadó. Amikor az egyik tanácsadó elmondott valamit, a másik hasonló gondolatot fűzött hozzá.

A tartalom a fontos: Ezekből a versekből tanulságot vonhatunk le magunk számára. A Biblia ezeknek a szavaknak a tartalmát és jelentését őrizte meg számunkra, nem pedig a pontos szavakat.

K: A 2 Krónikák 10:8–12 alapján manapság milyen tanácsadókban lehet megbízni, annak ellenére, hogy gyakran rossz tanácsot adnak?

V: Ha egy tanácsadó még azokat az alapvető dolgokat sem látja, amelyek egy bölcs ember számára nyilvánvalónak kellene lenniük, ha a tanácsadónak rossz a korábbi teljesítménye (ha vette a fáradtságot, hogy ellenőrizze), vagy ha tudja, hogy a tanácsadónak hátsó szándékai vannak (vagy jutalék, vagy az állásvesztés fenyegetése) azért, hogy egy bizonyos tanácsot adjon Önnek, egyesek mégis hallgatnának a tanácsadóra, ha az azt mondja, amit hallani akarnak. Ilyen esetben valójában nem tanácsot akarnak kapni a tanácsadótól. Inkább csupán azt akarják, hogy mások számára is legitimálják és megerősítsék azt a döntést, amelyre már maguk is eljutottak.

Végül vannak, akik úgy gondolják, hogy még ha valaki korrupt is, addig megbízhatnak benne, amíg nem látják, hogy éppen velük szemben viselkedik korrupt módon – egyelőre. Volt egy indiai politikus, aki korrupció miatt börtönbe került. Miután kiszabadult, újra indult a választásokon, és nyert. A demokrácia nem azt jelenti, hogy jó kormányzást kapsz; inkább (feltételezve, hogy a szavazatokat becsületesen számolják meg) csupán azt jelenti, hogy azt a kormányt kapod, amelyet a szavazók megérdemelnek.

Úgy tűnik, sem Rehabeám, sem fiatal tanácsadói nem voltak tisztában az északi tíz törzs érzelmeinek erejével. Ma, ha valaki elég hosszú ideig nem törődik másokkal, végül képtelen lesz megérteni, hogy mások hogyan érznek.

K: A 2. Krónikák 10:11-ben milyen példákat találunk arra, hogy valaki kizárólag azért hoz egy bizonyos döntést, hogy megmutassa, milyen kemény?

V: Rehabeámnak nem kellett volna ilyen sértő módon válaszolnia a kérésükre. Rehabeám mondhatta volna: „Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lehet mindezeket az építési projekteket végrehajtani, de szeretném, ha megértenétek, hogy ez egy ideig szükséges a védelmi rendszerünk kiépítéséhez”, vagy valami hasonló. Rehabeám azonban itt „megfélemlítéssel akart uralkodni”. Nem érdekelte, hogy megmutassa nekik, törődik velük, vagy akár meg is érti őket. Rehabeámot egyáltalán nem érdekelte, hogy megértsék-e az építkezések mögötti jó indokot (ha volt ilyen egyáltalán). Rehabeámot csak az érdekelte, hogy megmutassa, milyen kemény, és hogy talán ha többet épít, akkor nem fogják apja árnyékában látni.

Egyébként a 2. Krónikák 10:11-ben szereplő „skorpiók” nem szó szerinti skorpiók voltak, hanem egy különösen brutális ostorfajta, amelyen éles fémdarabok voltak. Ez az a fajta képi nyelv, amelyet diktatórikusan akarsz használni azoknak az embereknek a megfélemlítésére, akikről gondoskodnod kellene, és akiket nyájként kellene vezetned?

Ma az emberek hasonló okokból indíthatnak háborúkat, vagy tagadhatják meg a háborúk befejezését. Egy háborúzó hadseregnek fel kell tennie a kérdést: „Kinek a érdekében harcolok?” Tényleg segít ez az ország népén, amely ellen harcolok, és úgy gondolom-e, hogy ha legyőzöm őket, az eredmény az lesz, hogy az emberek szeretni fognak engem, és szívesen szolgálnának a hadseregemben? Bíznám bennük? Vagy a saját országom népeért harcolok – vajon valóban rosszabb helyzetben lennének-e a háború nélkül, mint most, amikor egy másik ország megszállása közben a csatatéren halnak meg? Ha egyik sem, akkor miért harcolok, hacsak nem pusztán a saját büszkeségem miatt és azért, mert gyűlölöm beismerni, hogy tévedhetek?

Ha befektetsz valamibe, és az elkezd veszteséget termelni – talán olyan körülmények miatt, amelyeket nem láttál előre –, hajlamos vagy-e ragaszkodni hozzá, bármi történjék is, mert a kiszállás azt jelentené, hogy beismered, tévedtél? Milyen mértékben szabad az egódnak irányítania a befektetési döntéseidet? Milyen mértékben szabad az egódnak irányítania bármelyik döntésedet?

K: A 2 Krónikák 10:11-ben szereplő szöveg alapján mikor – ha egyáltalán – szabad sértően beszélni valakivel?

V: Akkor teheted meg, ha el akarsz vágni minden hidat, tönkretenni a kapcsolatokat és ellenségeket szerezni. De ha nem akarsz ilyesmit tenni, akkor elég ritkán van olyan helyzet, amikor sértőnek kellene lenned. Ha csak úgy tudsz valami vicceset mondani, hogy kockáztatod a kapcsolatot, akkor inkább ne legyél vicces.

K: A 2 Krónikák 11:2-ben Izráel felosztása megsérti-e Istennek a 2 Krónikák 7:18-ban Salamonhoz intézett ígéretét?

V: Nem. Bár Júda az egyesült Izráel királyságának részének tekinthető, ez nem releváns a válasz szempontjából. A válasz az előző versben, a 2 Krónikák7:17 -ben található feltételes mondat, amely így szól: „ha úgy jársz előttem, ahogyan atyád, Dávid járt…” (BSB). Isten egyes áldásai és ígéretei az engedelmességünktől függenek.

K: A 2 Krónikák 11:18-ban helyesen cselekedett-e Rehabeám, amikor feleségül vette két unokatestvérét?

V: Megengedett volt. A 3. Mózes 20. fejezete tanítja nekünk a családi házassági korlátozásokat, és bár Rehabeám nem vehette feleségül nagynénjét, rendben volt, ha ugyanazon nagyapától származó unokatestvérét vette feleségül.

K: A 2 Krónikák 11:20-ban Abija anyja, Maaka Absalom leánya volt, vagy a 2 Krónikák 13:2 szerint Gibea-i Uriel leánya?

V: Bár a 2. Krónikák11:20 -ben nem szerepel kifejezetten, hogy ez az Absalom azonos lenne Dávid fiával, nagy valószínűséggel ugyanarról a személyről van szó.

A „lány” jelentésű héber szó, a „bat”, utódot is jelenthet, így Maaka lehetett Absalom unokája is. A Mózes első könyve 46:15 egy olyan példa, ahol a „Lea fiai” kifejezés Lea utódaira utal. Erre legalább háromféle magyarázat lehetséges.

Absalom → Uriel → Maaka Absalomnak volt egy fia, Uriel, aki Gibeában élt, és akinek volt egy lánya, Maaka.

Uriel -> lánya + Absalom -> Maaka A Gibeában élő Urielnek volt egy lánya, aki feleségül ment Absalomhoz. Nekik született egy Maaka nevű lányuk.

Absalom -> lánya + Uriel -> Maaka Absalomnak volt egy lánya, aki feleségül ment a Gibeában élő Urielhez, és nekik született egy Maaka nevű lányuk.

K: Mit tudhatunk meg Rehabeámról a 2 Krónikák 11:21-ből?

V: Rehabeám nem tanult apja hibájából, mert Rehabeámnak 18 felesége és 60 ágyasa volt. A Mózes 5. könyve17:17 szerint a királynak nem szabad sok felesége lennie, de Rehabeám talán nem törődött túlságosan a törvény betartásával.

K: A 2 Krónikák 12:3-ban kik voltak a szukkiták?

V: Nem sokat tudunk erről a törzsről, csak annyit, hogy a sukkiták valószínűleg ugyanazok a népek voltak, akiket az egyiptomiak Tjuku-nak vagy Tjukten-nek neveztek. Könnyűfegyverzetű felderítők voltak. Bár a szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 418. oldalán felvetik, hogy talán Sukkótból származó emberekről van szó – ez egy őshonos egyiptomi város a Nílus-deltában –, ez valószínűleg téves. Egyiptomi írásokban is említést tesznek róluk.

K: A 2 Krónikák 12:3 jelentősen eltúlozza-e a fáraó seregének méretét?

V: Nem. Semmi nem utal arra, hogy az egész Egyiptomból, Líbiából és Észak-Szudánból összegyűlt haderő, illetve az 1200 harci szekér, 60 000 lovas és megszámlálhatatlan gyalogos létszám túlzott lenne.

K: A 2 Krónikák 12:5,9-ben szereplő Shishakról, Egyiptom fáraójáról mit tudunk régészeti szempontból?

V: Akit I. Sészonk néven is ismerünk, valójában líbiai volt, aki felkelést vezetett, és megalapította a 22. dinasztiát Egyiptomban. A Palesztinában általa meghódított 156 város listája a thébai Amon-templomának déli külső falán olvasható. Síszak politikai opportunista volt. Fia feleségül vette a 21. dinasztia utolsó királyának lányát. Amikor Jeroboám elmenekült Salamon elől, Síszak menedéket nyújtott neki. Miután azonban Jeroboám király lett északon, Síszak kifosztotta mind Izráelt, mind Júdát. A Wycliffe Bibliai Szótár 1581–1582. oldalai, és különösen a The New International Dictionary of the Bible 938–939. oldalai szerint a 156 város között szerepelt Adoraim, Aijalon, Bet-Horon, Bet-Sán, Gibeon, Megiddo, Sichem, Sunem, Soko, Taanach, valamint egy ismeretlen hely, amelyet „Ábrahám mezejének” neveztek.

K: A 2 Krónikák 12:13 szerint helyesen cselekedett-e Salamon, amikor feleségül vett egy ammonitát?

V: Nem, Salamon vétkezett. Később Salamon templomot épített az ammoniták főistenének, Milkomnak (1 Királyok 11:1, 5, 7, 33).

K: Miért engedte meg Isten a 2 Krónikák 12:15; 13:3 szerint a folyamatos háborút Júda és Izráel között, hiszen megakadályozhatta volna azt, vagy megelőzhette volna a királyság megosztottságát?

V: A kérdés azt feltételezi, hogy Istennek valamilyen kötelezettsége lenne a béke előmozdítására azok között az emberek között, akik engedetlenek voltak iránta. Ők a hatalomért akartak harcolni, és amíg nem akarták, hogy Isten uralkodjon az életük felett, soha nem kerültek volna a megfelelő hatalom alá.

K: A 2 Krónikák 12:15; 13:2, valamint az 1 Királyok 14:30; 15:6 alapján milyen példák találhatók a közelmúlt történelmében olyan értelmetlen háborúkra, amelyekben egyik oldalon sem szabadna harcolni?

V: Általában, amikor két uralkodó, akik szinte egyformán gonosznak tűnnek, harcol egymás ellen, nincs értelme egyik oldalon sem harcolni. Ha ilyen helyzetben lévő országban élsz, jobb, ha a másik oldalon is találsz békeszerető embereket, hogy megvédhessétek egymást. Először is, íme a személyes véleményem azokról a háborúkról, amelyeknek nagyon egyértelmű erkölcsi vonatkozásai voltak, majd azokról, ahol mindkét oldalon felesleges volt meghalni.

Háborúk egyértelmű erkölcsi kérdésekkel:

A cseroki „könnyek ösvénye” („nem háború”): Bár sok cseroki harcolt Andrew Jackson oldalán a krikek ellen az 1812-es háborúban, Jackson elnök elnökként szorgalmazta a cserokik Oklahomába történő áttelepítését. A Worcester kontra Georgia (1832) ügyben a Legfelsőbb Bíróság a cserokik javára döntött, de Jackson megtagadta a döntés végrehajtását. A vitatott New Echota-i Szerződés (1835) alapján az amerikai kormány 1838–1839-ben, Van Buren elnöksége alatt erőszakkal áttelepítette a cserokikat Oklahomába. A keresztényeknek ki kellett volna állniuk az elnyomott cserokik mellett, nem fegyverekkel, hanem békésen, törvényekkel, perekkel és a politikai folyamaton keresztül. Becslések szerint 4000 cseroki halt meg a kényszermenet során.

Az amerikai polgárháború (1861–1865) – Az, hogy egy nemzet legyen-e vagy kettő, nem volt erkölcsi kérdés, de a 4 millió fekete rabszolga kereszténytelen, embertelen kezelése igen. Körülbelül félmillió ember halt meg.

Az ópiumháborúk Kínában (1839–1842 és 1856–1860). A keresztényeknek aktívan a kínai oldalon kellett volna részt venniük, nem pedig a brit oldalon. Több fegyver sem segített volna a brit fegyveres hajók ellen. Inkább az angol közvéleménynek kellett volna szégyenbe hoznia a briteket azért, hogy kényszerítették az ópium behozatalát Kínába, ami több mint 2 millió kínai ópiumfüggőt eredményezett.

A második világháború – Az, hogy Európa nagy része egyesült-e, például Károly császár vagy Napóleon alatt, nem volt erkölcsi kérdés. Az európai zsidók tömeges lemészárlása és a kínaiakkal szembeni brutalitás viszont erkölcsi kérdések voltak.

A boszniai háború – Itt nem a különböző felek vallása volt a kérdés. A szerbek „etnikai tisztogatást” hajtottak végre a boszniai muszlimok ellen, a boszniai férfiakat lemészárolták, nőiket pedig megerőszakolták. Ez nehéz helyzet volt, mert a boszniaiak sem voltak teljesen ártatlanok. Úgy vélem azonban, hogy a megoldás nem annyira abban állt, hogy a boszniaiak oldalán lépjünk be a konfliktusba, hanem inkább abban, hogy a béke és a tűzszünet oldalán álljunk ki.

A dél-szudáni háború – Itt sem a két fél vallása a kérdés, és az sem lenne itt a lényeg, hogy egy békés muszlim rezsim (amely Szudán nem) irányítaná-e az egész országot. A muszlim kormány emberi jogi jogsértései – amikor egész falvak férfi lakosságát lemészárolták, a nőket és gyermekeket pedig rabszolgaságba adták el – legalább annyira elítélendőek, mint a szerbek cselekedetei Európában. Amerika azonban némileg képmutató ebben a kérdésben, mivel Jesse Jackson, Louis Farrakhan és számos prominens afroamerikai vezető láthatóan szemet huny a mai fekete rabszolgaság felett.

A „Fényes Ösvény” lázadók elleni harc Peruban 1980-tól: Ezek a maoisták kábítószer-pénzeket használtak fel, és békés emberek, köztük keresztény misszionáriusok ellen léptek fel.

A szovjet–lengyel „nem háború”: A lengyelek függetlenséget akartak a Szovjetuniótól, és ezt vérontás nélkül elértek. Itt nem volt szükség harcra, de a lengyelekkel való „szolidaritás” helyes volt.

Az apartheid Dél-Afrikában (nem háború): Sok keresztény békés eszközökkel lépett fel az apartheid ellen.

És vannak még más példák is.

Háborúk, amelyekben nem merültek fel egyértelmű erkölcsi kérdések:

Ahogyan a jó Josziás királynak sem volt dolga az Egyiptom és Asszíria közötti háborúba beavatkozni, itt van néhány jelentős háború, ahol mindkét oldalon energiát és vért pazaroltak.

Az 1898-as spanyol–amerikai háború Amerika erőfitogtatásának pomposz megnyilvánulása volt, amely egy amerikai hajó felrobbantásával kezdődött, amelynek oka ismeretlen és nem bizonyított volt.

A Hármas Szövetség háborúja (1864–1870) egy különösen véres háború volt, amely nagyjából egy időben zajlott az amerikai polgárháborúval. Paraguay Argentína, Brazília és Uruguay ellen harcolt, és több százezer ember halt meg, köztük talán Paraguay lakosságának fele vagy annál is több.

Az 1980–1988-as iráni–iraki háborúban körülbelül 1,55 millió ember vesztette életét. Végül a háború egyetlen eredménye az volt, hogy mindkét országban nőtt a szegénység és csökkent a népesség száma.

A tádzsikisztáni polgárháborúban a muszlimok heves küzdelmet folytattak más muszlimokkal az új nemzet irányításáért.

K: A 2 Krónikák 13. fejezetében Abija az Úrra támaszkodott, vagy gonosz volt, ahogyan az 1 Királyok 15:3 mondja?

V: Mindkettő igaz volt különböző időpontokban. Abija gonosz volt, de ez egyszer a király úgy döntött, hogy az Úrra támaszkodik.

K: A 2 Krónikák 13:3–4 szerint hogyan állhatott Abija király a Zemaraim-hegyen, és hogyan szólhatott 1,2 millió katonához?

V: Abija olyan üzenetet mondott, amely mindenkihez szólt, és bár a hang messzire eljuthat egy hegyről, nem feltétlenül kellett minden egyes katonának közvetlenül hallania őt. Akik hallották, továbbadhatták a többieknek.

K: A 2 Krónikák 13:5-ben mi az a „sós szövetség”?

V: Erről a 3Mózes 2:13 és a 4Mózes 18:19 szól. Minden Istennek bemutatott áldozatot sóval hintettek meg, Isten szövetségének jelképeként. Isten szövetséget kötött Dáviddal és Salamon királyokkal az 1Krónikák17:13 –14 és a 2Krónikák 7:17–22 szerint.

K: A 2 Krónikák 13:7-ben kik voltak azok a „értéktelen és gonosz emberek” (szó szerint: „Belial fiai”)?

V: Ez a héber kifejezés „értéktelen embereket” jelentett. A „Belial” kifejezést az 1 Sámuel 1:16;2:12 ;10:27 ; 25:17,25 és az 1 Sámuel 30:22 versekben is használják.

K: A 2 Krónikák 13:22-ben ki volt Iddo próféta?

V: A „1001 Bible Questions Answered” című könyv 372. oldala szerint a hagyomány szerint Iddo volt az a próféta, aki az 1 Királyok 13-ban elítélte Jeroboám borját. A Zakariás könyvének írója Berechja fia volt, aki pedig Iddo fia (vagy leszármazottja) volt. Lehetséges, hogy ez az Iddo volt Zakariás őse.

K: A 2 Krónikák 14:3–4 szerint Asa, Júda királya eltávolította-e a Júda területén található idegen oltárokat és magaslatokat, vagy a 1 Királyok 15:14 és a 2 Krónikák 15:17 szerint a magaslatokat nem távolították el?

V: Mindkettő igaz. Uralkodásának elején elpusztította Júda összes magaslatát, de uralkodásának végére nem minden magaslatot pusztítottak el Izráelben, beleértve az újjáépítetteket is. Ha a nép nem változik meg szívében, a magaslatok elpusztításának az a problémája, hogy azokat újraépítik. A magaslatok építése nagyon egyszerű volt, és gyorsan újjá lehetett építeni őket.

Uralkodásának elején Asa eltávolította Júda minden idegen oltárát és magaslatát. Mind a 2 Krónikák 14:3-4, mind az 1 Királyok15:12 azt mutatja, hogy nagyon alapos volt.

Eltűntek-e végleg? Nem, mert uralkodásának 15. éve előtt nemcsak Benjáminból és Efraimból kellett eltávolítania a bálványokat, hanem a szöveg ismét megemlíti Júdát is.

Eltűntek-e végleg? Nem, mert uralkodásának 35. éve előtt valamikor saját nagymamája, Maaka, készített egy Aséra-oszlopot (2 Krónikák15:16 ). Ezért Asa eltávolította őt a hatalomból.

A 2. Krónikák15:17 nem mondja meg, hogy Júda egész területéről eltűntek-e a magaslatok, de azt írja, hogy Izráelből nem távolították el mindet. Nos, Asa nem uralkodott Izráel egész területén, de feltehetően azokra a területekre utalt, amelyeket Asa irányított: Benjáminra és Efraimra.

Ebből tanulságot vonhatunk le a keresztények számára. Ha Isten kegyelmével legyőzünk egy bálványt az életünkben, még nem értünk a végére. Később, egy másik helyen is ébernek kell maradnunk, hogy az ne térjen vissza.

K: Miért nem távolították el az összes magaslatot Izráelből a 2 Krónikák 14:3–4-ben, a15:17 -ben és az 1 Királyok 15:14-ben?

V: Négy lehetséges ok van, és a valódi válasz valószínűleg ezek kombinációja.

a) Asa nem uralkodott egész Izráel felett, csak Júda felett és Izráel egy része felett. Talán Isten úgy tervezte, hogy legyőzze Izráel királyát, Baását, de az izráeli magaslatokat nem távolították el, mert Asa nem uralkodott Izráel nagy része felett.

b) Több évtizedbe telt, mire Asának [állítólag] sikerült eltávolítania az összes magaslatot Júda területéről, de az általa elfoglalt Izrael-részben magaslatok maradtak, mert nem uralkodott ott elég hosszú ideig.

c) Uralkodásának elején megszabadult az összes Júda területén található magaslati áldozóhelytől, de azok visszakúsztak, nemcsak Izráelben, hanem [állítólag] Júda területén is.

d) Élete elején teljes szívéből követte Istent, de miután saját erejére támaszkodott Baása legyőzéséhez, bebörtönözte az Istentől küldött látnokot, és nem kérte ki Isten tanácsát, amikor lábai megbetegedtek, abbahagyta a magaslatok újjáépítésének megakadályozását.

K: A 2 Krónikák 14:2–16:14 és az 1 Királyok 15:11–24 alapján milyen sorrendben zajlottak le Ása életének eseményei?

V: Íme a két könyvből összeállított sorrend.

2 Krónikák 14:2 és 1 Királyok 15:11 Ása azt tette, ami az Úr szemében helyes volt.

2 Krónikák 14:3–5 és 1 Királyok 15:12: Asa király elűzte a férfi szentélyi „szolgákat”, és megszabadult minden bálványtól, amelyet apja készített. A 2 Krónikák 14:3–4 szerint Asa összetörte az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörte a szent köveket, és kivágta az Aséra-oszlopokat. Az 5. vers szerint mindezt Júda minden városában megtette. Egyesek úgy vélik, hogy ő csak a hamis isteneknek szentelt magaslatokat pusztította el, az igaz Istennek szentelt magaslatokat nem. Ez történhetett uralkodása elején is. Alternatív megoldásként ez lehet Asa életének összefoglalása is, és a tényleges esemény a 2 Krónikák 15:8-ban történt. Egyik alternatíva sem befolyásolja azonban az előző kérdésre adott választ.

2 Krónikák 14:6–8 Júda békében élt, de Asa megerősítette az országot is.

2 Krónikák 14:9–15 Zéra, a kúsita betört Júda területére, de Asa Istenhez kiáltott, és a kúsitákat megsemmisítették.

2 Krónikák 15:1-8 Asa hallgatott Azariás prófétára, és eltávolította a bálványokat Júda, Benjámin és az általa elfoglalt izraeli városokból.

2 Krónikák 15:9–10 Sokan elhagyták Izráelt, és Júdában telepedtek le. Asa uralkodásának tizenötödik évének harmadik hónapjában mindannyiukat összegyűjtötte.

2 Krónikák 15:15–17a és 1 Királyok 15:13–14 Asa eltávolította trónjáról nagymamáját, Maakát, mert az Aséra-oszlopot állított fel, de nem szüntette meg a magaslatokat Izráelben.

2 Krónikák 15:17b, 19 és 1 Királyok 15:14 Ása egész életében hűséges maradt az Úrhoz. A 2 Krónikák 15:19 szerint 35. évéig nem volt háború.

2 Krónikák 15:18 és 1 Királyok 15:15 Asa a templomba vitte az összes ezüstöt, aranyat és tárgyakat, amelyeket apja szentelt fel.

1 Királyok 15:16 Asa és Baása uralkodása alatt végig háború dúlt közöttük.

2 Krónikák 16:1–6 és 1 Királyok 15:17–22 A 36. évben Baása, Izráel királya betört Júdába. Asa saját erőforrásaira támaszkodva fizetett az arámoknak, hogy támadják meg Izráelt. Ők meg is tették, és Asa visszafoglalta a városokat.

2 Krónikák 16:7–10 Hanáni, a látnok, megdorgálta Asát, mire Asa bebörtönözte őt. Asa emellett kegyetlenül elnyomta a nép egy részét.

2 Krónikák 16:11–13 és 1 Királyok 15:23b Asa uralkodásának 39. évében lábbetegség támadta meg, és segítséget kizárólag az orvosoktól kért, nem pedig az Úrtól.

2 Krónikák16:13 Asa 41. uralkodási évében meghalt.

2 Krónikák16:14 és 1 Királyok 15:24a Jeruzsálemben temették el abban a sírban, amelyet magának készített. Asát atyái mellé temették el.

K: A 2 Krónikák 14:5-6 szerint béke volt-e Asa uralkodása alatt, vagy háború dúlt Asa és Baása között egész életükben, ahogyan azt az 1 Királyok15:16 mondja?

V: A 2 Krónikák 14:5-6 azt mutatja, hogy Asa uralkodása alatt béke volt egészen a 2 Krónikák 16:1-ig, Asa uralkodásának 36. évéig, amikor Baása megtámadta Júdát. Ettől kezdve háború dúlt.

K: Miért támadna egy kusita („etióp”) Júda ellen a 2 Krónikák 14:9–12 szerint?

V: Kús Egyiptomtól délre fekvő terület volt, a mai Észak-Szudán területén, nem pedig a mai Etiópia területén. Egyiptom kúsita dinasztiája (a huszonötödik dinasztia) csak körülbelül 150 évvel később került hatalomra, így Zéra valószínűleg vagy a huszonkettedik dinasztia líbiai fáraóinak szolgálatában álló kúsita hadvezér volt (esetleg I. Osorkon, Sisák utódja), vagy a Júda déli részén, Gerár közelében élő kusita telepesek vezetője volt (2 Krónikák 14:13–15).

K: A 2 Krónikák 14:9–12-ben hogyan lehetett itt egymillió fős hadsereg?

V: A héber kifejezés itt szó szerint „ezrek és ezrek” jelent, ami egyszerűen egy hatalmas hadsereget jelenthet. Egyiptom és Szudán lakossága összesen4 to 5 millió fő lehetett, ami nem elegendő egy egymillió fős hadsereghez.

K: Miért határozták el a 2 Krónikák 15:13-ban, hogy megölik mindazokat a zsidókat, akik nem akartak Istent keresni?

V: Az a kormányzati forma, amely alatt éltek, teokratikus monarchia volt. A bálványimádás olyan súlyos bűn, hogy a Mózes második könyve 13. fejezete és 17:2–7 szerint kötelesek voltak a bálványimádókat halálra ítélni.

K: A 2 Krónikák 15:16-ban Maakát, a királyanyát azért ölték-e meg, mert bálványt készített?

V: Ez nem szerepel a szövegben. Az áll benne, hogy leváltották a királyanyai tisztségéből. Nem derül ki belőle, hogy végrehajtották-e a döntésüket, és megölték-e őt.

K: A 2 Krónikák 16:1 szerint Baása Asa 36. évében harcolt-e Júda ellen, vagy Baása fia, Elá lett király Asa 26. évében, ahogyan az 1 Királyok 16:8 mondja?

V: Először is, íme a vonatkozó királyok kronológiája.

Kr. e. 909–868: Asa, Júda királya Jeroboám 20. évétől kezdve 41 évig uralkodott (1 Királyok 15:9–10)

Kr. e. 909–886: Izráel királya, Baása 24 évig uralkodott (1 Királyok 15:33)

Kr. e. 886–885. Izráel királya, Elá, Baása fia, Asa uralkodásának 26. évében kezdte meg uralkodását (1 Királyok 16:8)

Ez nem Asa uralkodásának 36. éve volt, mert a 2. Krónikák 16:5 szerint Baása, Elá apja, még mindig uralkodott. A keresztényeknek két válaszuk van erre.

Másolási hiba: Valószínűleg Asa uralkodásának 16. évéről van szó. Hasonlóképpen a 2 Krónikák 15:19-ben „15”-nek kellene állnia, nem „35”-nek.

Más kiindulási pontból való számolás: A másolói hiba helyett egyesek úgy vélik, hogy a 36. évet a királyság felosztásától számították. Rehabeám 17 évig uralkodott, Abija pedig 3 évig, így ez Asa uralkodásának 16. éve lenne. A „uralkodás” jelentésű héber szó „királyságot” is jelenthet.

A héber számírásban a yod (10) és a lamed (30) betűk csak két apró vonással különböznek egymástól a tetejükön.

K: Miért változott meg Asa hozzáállása olyan hirtelen a 2 Krónikák 16:4–17-ben?

V: Asa volt az első király, aki prófétát vetett börtönbe. Az egyetlen esemény, amelyet a Szentírás említ, az, hogy Izráel királya, Baása hadat indított Júda ellen. Talán Asa azt hitte, hogy amíg engedelmeskedik Istennek, Júda soha nem kerül támadás alá, pláne nem testvérei, az izraeliták részéről. Amikor Isten nem teljesítette Asa feltételeit, Asa engedelmessége elpárolgott. Ma tudatosan vagy tudat alatt követeljük-e Istentől, hogy teljesítse az engedelmességünk feltételeit? Ha igen, elpárolog-e az engedelmességünk, amikor Isten próbára tesz minket azzal, hogy nem felel meg az elvárásainknak?

Isten azt akarja, hogy az emberek feltétel nélkül szeressék és szolgálják Őt, ahogyan Ábrahám tette.

K: A 2 Krónikák16:12 -ből az következik-e, hogy Asa azért halt meg, mert orvosokhoz fordult Isten helyett, ahogyan azt a hamis vallás, a Keresztény Tudomány tanítja?

V: Nem. Lukács, az evangélium írója orvos volt, és nem volt bírálat azért, hogy orvosok és gyógyszerek segítségét kérték. Végül is még Ézsaiás is azt mondta Hiskia királynak, hogy használjon fügéből készült borogatást gyógyszerként, amikor Hiskia a halál küszöbén állt.

A 2 Krónikák 16:12 inkább azt tanítja, hogy Asa az Úr helyett orvosokhoz fordult, vagyis nem imádkozott Istenhez, hanem kizárólag az orvosokra támaszkodott.

K: A 2 Krónikák 16:12 szerint a betegség a bűn büntetése?

V: Igen, nem, igen, igen és igen – ha helyesen értjük.

A bűnbeesés óta az a tény, hogy mindenkinek betegségekkel kell együtt élnie, az ember bukásának következménye. Tudtad, hogy a fertőző betegségek mellett legalább 2000 genetikailag öröklődő betegség és állapot létezik az embereknél? A világ is szenvedést szenvedett, amikor az ember vétkezett (Róma 8:20–22).

Mindazonáltal Jézus megmutatta, hogy az olyan dolgok, mint a vakság, az elnyomás és az egyént sújtó természeti katasztrófák, nem az adott személy saját bűnének következményei, és nem is azt jelentik, hogy az illető nagyobb bűnös lenne, mint mások.

Egy-egy kultúrában egy betegség széles körű elterjedése néha egy széles körben elterjedt bűn természetes következménye. Például az AIDS és a nemi úton terjedő betegségek Délkelet-Ázsiában és Afrika nagy részén tombolnak. Egy becslés szerint Dél-Afrikában az összes felnőtt 15%-a fog AIDS-ben meghalni.

A világ (még) nem igazságos: Előfordul, hogy egy adott személy másvalaki konkrét bűne miatt szenved betegségtől. Számos ember halt meg AIDS-ben vérátömlesztés következtében, nem pedig erkölcstelen szexuális tevékenység miatt.

Mindezek ellenére néha Isten úgy dönt, hogy egy adott embert betegséggel sújt, mint a bűnért járó különleges büntetést, ahogyan Elymást is egy időre vaksággal sújtotta, mert ellenezte Pált. Nemcsak Asát sújtotta betegség a 2. Krónikák16:12 -ben, hanem Heródeset is megbetegítette a belek betegsége (Apostolok cselekedetei12:23 ), Mirjámot leprássá tették (4. Mózes 12), Jorámot gyógyíthatatlan bélbetegség sújtotta (2. Krónikák21:18 –19), és Uzziás is leprás lett a 2. Krónikák 26:19-ben.

K: Miért nem imádkozott Asa Istenhez gyógyulásért a 2 Krónikák 16:12–14-ben?

V: Asát a 2 Krónikák 16:7–10-ben megfeddték. Asa nem tért meg, és talán tévesen azt hitte, hogy annyit vétkezett, hogy már nincs értelme megbánni bűneit és gyógyulást kérni Istentől. Azonban amíg lélegzel, soha nem késő megbánni bűneidet és Istenhez fordulni. Nincs garancia arra, hogy Isten fizikai gyógyulást ad, de Isten örömét leli abban, hogy irgalmat mutasson, ezért ne habozz őszintén bűnbánatot tartani, és kérni az Ő irgalmát és kegyelmét.

Kiegészítő választ lásd a „735 Baffling Bible Questions Answered” című könyv 137. oldalán.

K: A 2 Krónikák 16:12–14 szerint miért nem kérik néha a mai keresztények Istentől azt, amiről tudják, hogy szükségük van rá?

V: Noha néhányan talán ugyanazért teszik ezt, mint Ása, általában a keresztények egyszerűen csak elfelejtik, mert túl elfoglaltak ahhoz, hogy imádságos életet éljenek.

K: A 2 Krónikák 17:14–18-ban hogyan jutott Jósafátnak ilyen nagy, 1,16 millió fős serege?

V: Nem vagyunk biztosak abban, hogy pontosan milyen számról van itt szó. A „200 000” stb. kifejezés 200 000 helyett 200 egységet is jelenthet. Emellett a 2. Krónikák könyvében viszonylag sok másolási hiba található. Lásd a The NIV Study Bible 1985 című kiadvány 642. oldalát, ahol lényegében ugyanaz a válasz található.

K: A 2 Krónikák 17:7-ben ki volt Zakariás?

V: Ez az idő a száműzetés előttre esett, így ez a Zakariás jóval korábban élt, mint Zakariás, Berekiás fia, aki a Zakariás könyvét írta.

K: Miért feddte meg Áháb itt Mikáját a 2 Krónikák 18:14–16-ban?

V: Áhab azt mondta, hogy gyűlöli Mikáját, mert Mikája mindig rossz dolgokat mondott Áhab királyról (2 Krónikák 18:7). Mikája azt a választ adta, amit mindenki hallani akart (2 Krónikák 18:14). Viszont a hangneme biztosan gúnyos volt, mert még Áhab is tudta, hogy csak játszanak vele, amint azt a 2 Krónikák 18:15 is mutatja. Ezután Mikája elmondta mindenkinek, hogy valójában mi a helyzet.

Mika nemcsak megalázta Áhábot Jószáfát és a többiek előtt, hanem Áháb valószínűleg nem akarta, hogy Mika aláássa a csapatai harci kedvét.

K: Miért vitték Mikaia-t Joáshoz (2 Krónikák 18:25)?

V: Talán Acháb nem akarta, hogy Mikaia meghaljon, amíg meg nem győződött arról, hogy próféciája téves volt. Pedig valójában Acháb tévedett.

K: Miért állt a jó király, Jósafát a 2 Krónikák 19. fejezetében Ahab király oldalára?

V: Jósafát szokatlan ember volt. A 2. Krónikák 19:1–2 szerint tévedett, amikor ezt tette. Íme egy feltételezés arra vonatkozóan, hogy miért.

Jószafát előtt szörnyű háború dúlt Izráel és Júda között, és ő a hitetlenségben élő északi királyság népével való barátságot és bizonyos fokú egységet ugyanolyan fontosnak tartotta, mint Isten követését.

A Jelenések 18:4-ben egy hang a mennyből kellett, hogy felszólítsa Isten népét, hogy jöjjenek ki Babilonból. Ellenkező esetben feltehetően nem hagyták volna el ezt a szellemi parázna asszonyt. Még ma is számos keresztény olyan gyülekezetekben vesz részt, ahol a vezetők tagadják Krisztus keresztáldozatát vagy fizikai feltámadását. Más igazi keresztények olyan csoportok tagjai, amelyek más evangéliumot vagy más Istent hirdetnek, mint például a szabadkőművesek. Tudod, talán Jósafát végül is nem volt olyan szokatlan abban, hogy elkövette azt a hibát, hogy kompromisszumos megállapodásba keveredett. Vannak-e olyan szervezetek, megállapodások vagy kötelezettségvállalások, amelyeket te magad vállaltál, és amelyek kompromisszumot jelentenek, és nem tetszenek Istennek? Ha igen, lépj ki belőlük, amilyen hamar csak tudsz.

K: A 2 Krónikák 20:1–2-ben miért támadtak volna ezek az emberek éppen most?

V: Talán azt gondolták, hogy Jósafát annyira a belügyekre koncentrál, hogy most jó alkalom lenne gyengíteni ellenségük erejét. Súlyos hibát követtek el.

K: A 2 Krónikák 20:1–2-ben miért támadták volna meg az ammóniak és a moábok Júdát Aramból/Szíriából En-Gediben?

V: Ammon és Moáb a Jordán folyótól és a Holt-tengertől keletre feküdt, En-Gedi pedig közöttük helyezkedett el, így teljesen logikus, hogy En-Gediben táboroztak le. A probléma az, hogy Damaszkusz, Aram fővárosa, Ammon északán fekszik, 120 mérföldre Jeruzsálemtől, és Aram csak a legészakibb csúcsnál határos Izraellel, így nem lenne logikus északra menni Aramba, majd hazatérni, hogy nyugatra, En-Gedi felé induljanak. Először is, mi nem a helyes válasz, majd két lehetséges válasz.

Nem ez a válasz: Jósafát hírnökei tévedtek; azt hitték, hogy Aramból/Szíriából jöttek, pedig nem így volt. Bár ez lehetséges, ésszerűbb feltételezni, hogy ismerték a földrajzot, és tudták, hogy En-Gedi messze nem Aram közelében van.

A hadsereg egy része egészen Aramig jutott. A 2. Krónikák 20:1–2 szerint a hadsereg az ammóniak és a moábok mellett más népekből is állt, egészen az arami szíriaiakig. A szíriaiak máskor Izráellel harcoltak, így valószínűleg szövetségesek voltak, bár lehetséges, hogy zsoldosok is lehettek.

A kéziratban az „r” betű helyett „d” szerepel. Az Ószövetséget eredetileg magánhangzók nélkül írták, és az Aram és Edom közötti különbség csupán egy betű. Ezt úgy lehet leírni, mint egy éles sarkú, fejjel lefelé fordított „L” betűt, szemben egy lekerekített sarkú, fejjel lefelé fordított „L” betűvel. A legtöbb kéziratban „Aram” szerepel, de néhányban „Edom”. Edom gyakran szövetségben állt Moábbal, amellyel hosszabb határt osztott meg, és Edom közelebb volt, mint Aram.

Hasonló választ talál a www.carm.org oldalon.

K: A 2 Krónikák 20:15–17-ben hogyan lehet, hogy egyes csaták a mieink, mások pedig az Úréi?

V: Lehet, hogy Isten megengedte Sátánnak, hogy összegyűjtse ezt a sereget, hogy próbára tegye Jósafátot, éppen úgy, ahogy Asát is próbára tették a 2 Krónikák 16:1–2-ben. Azonban míg Asa eleinte úgy tűnt, hogy az Úrra támaszkodik, Jósafát továbbra is az Úrra támaszkodott. A próbák közepette tanúsított kitartás áldást hozhat, amint azt a Jakab 1:2 és az 1 Péter 1:6–7 is mutatja.

K: Miért vitt magával az ellenséges sereg drágaköveket a 2 Krónikák 20:25 szerint?

V: Közöttük voltak a király és a nemesek is. Az ékszerek nagyon jól jöhettek, ha fogságba esnek, és meg kell vesztegetniük valakit. A közkatonák is hordhattak magukkal ékszereket, amelyeket talán a meghódított városokból zsákmányoltak.

K: Miért szövetkezett Jósafát a 2 Krónikák 20:35-ben Aháziással, ahelyett, hogy levonta volna a tanulságot a 2 Krónikák 19:2-ből és az 1 Királyok 22:6-7-ből?

V: Jósafát vagy nem hallgatott a prófétára, vagy pedig rosszul értelmezte a tanulságot. A 2 Krónikák20:35 -ben szereplő szövetség békés kereskedelmi szövetség volt, nem pedig katonai szövetség. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 421. oldalán az áll, hogy Jósafát alárendelt szövetséges volt, de nincs bizonyíték arra, hogy Jósafát Áháb irányítása alatt uralkodott volna. Talán Jósafát tévesen hitte, hogy a próféta szavai kizárólag a közös háborúzásra vonatkoztak. Néha, amikor az emberek tanulságot vonnak le, az téves vagy hiányos lehet.

K: Miért építettek hajókat a 2 Krónikák 20:36 szerint Ezion-Geberben, a Vörös-tenger partján, hogy Tarsisba menjenek?

V: Itt nagyon nagyra törő terv volt, hiszen Afrika körül kellett volna hajózniuk. Lehet, hogy a karthágóiak hajóztak már Afrika körül.

K: A 2 Krónikák 21:12–15-ben hogyan kapta meg Júda királya, Jorám ezt a levelet Illés-től, hiszen Illést Izráel királya, Aházia uralkodása alatt felvitték a mennybe?

V: Lehetséges, hogy a levelet Illés távozása után adták át a királynak. Ugyanakkor nincs ok arra feltételezni, hogy Illés a 2. Krónikák 21:12–15-ben már nem élt.

A levelet valószínűleg Kr. e. 848/7 után adták át. Júda királya, Jorám Kr. e. 853/2-től 841-ig uralkodott. Az első öt évben apjával, Jósafáttal együtt uralkodott. Bár szigorúan véve a dátumok alapján nem feltétlenül kell a levelet Jósafát i. e. 848/7-ben bekövetkezett halála után olvasni, valószínűleg mégis így történt, mivel ekkor már Jorám volt a hatalom birtokában.

Kr. e. 852–841 között Áháb fia, Jorám (aki nem azonos a Júda királyával, Jorámmal/Jehorámmal) uralkodott Izráel felett. Illés forgószéléről azután esik szó, hogy Áháb fia, Jorám király lett (2 Királyok1:17 ).

A 2. Királyok könyve gyakran tematikus, nem szigorúan kronológiai: például Illés forgószéléről szóló leírás a 2. Királyok 1:17-ben szerepel, miután Izráel Jorámja királlyá lett, és még azelőtt, hogy a 2. Királyok 3:1-től kezdve tárgyalnák, mit tett Izráel Jorámja királyként. Őszintén szólva, a mű irodalmi stílusa csorbát szenvedne, ha a 2. Királyok könyve először Illésről, majd Jorámról, aztán ismét Illésről, végül pedig újra Jorámról szólna.

K: A 2 Krónikák 22:1-ben hogyan ölték meg az arabok Aháziás összes testvérét, hiszen a 2 Krónikák 21:16–17 szerint fogságba ejtették őket?

V: Sajnos a fogságba ejtés nem garantálja a jövőbeli biztonságot; a foglyokat néha később megölik. Talán Jorám nem volt hajlandó elég magas váltságdíjat fizetni.

Egy második, hasonló példát a foglyok meggyilkolására lásd a Jeremiás 52:9-10-ben. A babiloniak elfogták Zedekia királyt és kíséretét, majd ítéletet hoztak Zedekia felett, és ezt követően a fiait a szeme láttára megölték.

K: A 2 Krónikák 22:8-ban ezt úgy kell fordítani, hogy „Aházia testvérei”, vagy „Aházia rokonai”?

V: A héber szó mindkét módon lefordítható. Mivel azonban Aháziás akkor született, amikor apja 18 éves volt, és apja 40 éves volt, amikor meghalt, valószínűleg rokonokra utal, mivel Aháziás testvéreinek „fiai” valószínűleg nem lennének elég idősek ahhoz, hogy Aháziásról gondoskodjanak.

K: A 2 Krónikák 23:11-ben mi volt itt a bizonyság/szövetség másolata?

V: Lehet, hogy olyan szerződés volt, amely szerint Joásnak kellett uralkodnia, de valószínűbb, hogy a Tóra egy példánya volt, amelyben a királyi kötelességek voltak lefektetve.

K: Miért volt Joás a 2 Krónikák 24:2, 17–18 szerint olyan istenfélő, amíg Jojada élt, de eltávolodott Istentől, miután Jojada meghalt?

V: Joás biztosan nagyon hálás volt Jojádának. Ha Jojáda nem lett volna, Joás már rég halott lenne, ahelyett, hogy király lenne. Mások számára azonban észrevehetetlenül Jojáda hite nyilvánvalóan nem vált Joás hitévé. Joás hűsége és hálája csak addig tartott, amíg Jojáda élt, és nem pótolta az igazi hitet.

Jojada nevelte fel Joászt, és lehetséges, hogy Jojada fia, Zakariás, és Joás gyerekkorukban együtt játszottak. Sajnos Joás később megölte Zakariást (2 Krónikák 24:21).

K: A 2 Krónikák 24:2, 17–18 alapján miért van az, hogy manapság egyesek évekig hűségesen járnak templomba, majd elfordulnak Istentől?

V: Ez történt Démasszal a 2. Timóteus 4:10-ben, és Diotrephesszel a 3. János 9–10-ben, és ma is előfordul. Jézus beszélt a tékozló fiúról, és a négyféle talajról szóló példabeszédben az egyik talaj azokét jelenti, akik lelkesen fogadják az evangéliumot, de a világ gondjai elfojtják őket. Néhányukat hamis tanítók tévesztik meg, mások kiábrándulnak, és vannak, akik egyszerűen azért sodródnak el, mert elhanyagolják kapcsolatukat Istennel.

Bár Isten tudja, kik azok a kiválasztottak, akik a mennybe jutnak, a Biblia nagyon egyértelműen kijelenti, hogy mindannyiunknak felelősségünk van a kitartásban, legyen szó hitről, szeretetről, szenvedésről, vagy egész életünkről. A hívő kitartására vonatkozó felelősséget bemutató versek között szerepel a Zsidókhoz írt levél 10:23,26; 12:1, 12–13; az 1 János 2:24; az 1 Korinthusbeliekhez írt levél 13:7; a Rómaiakhoz írt levél 5:3–4; a Jakab-levél 1:3–4,12; a Jakab-levél 5:11; valamint a 2 Péter 1.

K: A 2 Krónikák 24:25-ben helyesen cselekedtek-e a szolgák, amikor megölték Joászt azért, mert az megölte Jojada fiát, Zakariást?

V: Semmi nem utal arra, hogy a tisztviselők istenfélő okokból cselekedtek volna; indítékuk valószínűleg egyszerűen az volt, hogy gyorsan megszabaduljanak egy olyan királytól, aki fizikailag és katonailag is cselekvőképtelen volt, és elvesztette tisztviselői tiszteletét.

Indítékaiktól függetlenül Isten a gonosz embereket éppúgy felhasználhatja céljai elérésére, mint a jókat.

K: A 2 Krónikák 25:5-ben helyesen járt-e el Amázia, amikor népszámlálást tartott?

V: Amáziás talán hibát követett el, de ez aprócska dolog volt ahhoz képest, amit később más istenek imádásával készült tenni.

K: A 2 Krónikák 25:14–15-ben miért tért el Amázia az Úttól?

V: Amázia kezdetben követte Istent a 2 Krónikák 25:2-ben. Számunkra furcsának tűnik, hogy az edomiták legyőzése után Amázia azonnal elkezdte imádni a legyőzött nép isteneit. Talán Amázia úgy gondolta, hogy az edomiták hűségének elnyerése fontosabb, mint az Istenbe vetett bizalom. Tudjuk azonban, hogy stratégiája kudarcot vallott.

K: A 2 Krónikák 26:16–21-ben miért büntették meg Uziást azért, mert a frigyláda elé lépett, hiszen Dávid sem tette ezt a 2 Sámuel 6:5-ben?

V: A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 423. oldalán az áll, hogy azért, mert „azóta a papok álláspontja megkeményedett”. Uzzia problémája azonban nem a papokkal, hanem Istennel volt.

Először a cselekvés szempontjából válaszolunk a kérdésre, majd a motivációk szempontjából.

Cselekedet: Dávid és mások a látható helyen álló ládát kísérték. Mielőtt a láda Jeruzsálembe került volna, és el lett volna rejtve a nép elől, az Exodus több mint 40 éve alatt, valamint attól kezdve Dávid idejéig nyíltan látható volt.

Dávid ugyan nem követte a ládát szállítására vonatkozó megfelelő szabályokat, de tévedését gondatlanságból követte el, és szándéka jó volt.

Indítékok: Dávid Istent imádta, és igyekezett tetszeni neki. Uzziás pedig megpróbálta átvenni a pap szerepét. Érdekes, hogy Uzziás olyasmit próbált megtenni, amiről tudta, hogy Isten tiltja, és ugyanakkor nagyon vallásosnak akart tűnni.

K: Miért szabott ki Isten a 2 Krónikák 26:19–20-ban olyan súlyos büntetést, mint a soha nem gyógyuló leprát?

V: Isten az Ószövetségben sokféle módon mutatta meg népének Isten szentségének fontosságát. Uzzia indítékaitól függetlenül a 2 Krónikák 26:18 azt mondja, hogy Uzzia „hűtlenül cselekedett”. Tudatosan túllépte a hatáskörét; amit tett, az közvetlen sértés volt Isten szentségére nézve. És ezt egy Isten szolgája tette, akinek még azelőtt is tudnia kellett volna, hogy kifejezetten figyelmeztették volna. Miután Uzziját kifejezetten megfeddték, nem bűnbánattal, hanem dühvel reagált, és a büntetés nem csupán Uzzija szándékos ellenszegülésének megállítását szolgálta, hanem mások számára is tanulságul szolgált Isten szentségének elsődlegességéről.

Ez tanulságot hordoz a mai keresztények számára is. Bár az emberek tudhatják, hogy Krisztust követjük, oly módon beszélhetünk Istenről és a szent dolgokról, hogy nem tiszteljük Isten dolgait mások előtt. A humor néha elfogadható, de ha olyan poénjaid vannak, amelyek meggyalázzák Istent, az angyalokat vagy az előttünk járó keresztényeket, ügyelj rá, hogy mások szemében ne gyalázd meg Isten szentségét.

K: A 2 Krónikák 26:20-ban milyen régészeti bizonyítékunk van Uzziás királyról?

V: Az Olajfák-hegyen, egy templom területén találtak egy emléktáblát, amelyen ez áll: „Ide hozták Uzziás, Júda királyának csontjait. Ne nyisd ki!”

K: A 2 Krónikák 26:22-ben hol írta le Ézsaiás Uzzija király cselekedeteit?

V: Az Ézsaiás könyve csak röviden említi Uzzia halálát az Ézsaiás 6:1-ben, így nyilvánvalóan Ézsaiás írt egy másik művet is, amely ma már nem áll rendelkezésünkre. De ha az Ézsaiáson túl általánosítunk, valószínűleg minden próféta, aki hosszú évekig szólt, kétségtelenül mondott olyan dolgokat is, amelyek nem kerültek rögzítésre a róluk szóló könyvekben. Istennek megvan a szabadsága, hogy bizonyos embereknek egy bizonyos időre szavakat adjon, és azokat mások számára ne rögzítse.

K: A 2 Krónikák 27:2 szerint hogyan kellene egy istenfélő uralkodónak, például Dávidnak, kormányoznia egy romlott népet?

V: Dávid először juhokat, majd a kitaszítottakat, végül pedig egész Izráelt kormányozta. Először Dávidnak rendbe kellett tennie a saját életét. Akkor az emberek tisztelték őt, és nagyobb valószínűséggel követték.

K: A 2 Krónikák 27:4-ben milyen erdős területek voltak Júdában?

V: Júda meglehetősen száraz terület volt. Ugyanakkor még olyan helyeken is vannak erdős területek, mint például Texas keskeny északnyugati sávja. Különösen Júda dombvidékein voltak sok kis fa.

K: A 2 Krónikák 27:5 szerint mennyit ért a 100 talentum ezüstből álló adó?

V: A NIV 1985-ös kiadásának lábjegyzete szerint 100 talentum ezüst körülbelül 3 3/4 tonna (3,4 metrikus tonna) volt. Az Expositor’s Bible Commentary 4. kötetének 524. oldalán említik, hogy Curtis 1910-ben 187 500 dollárra becsülte az értéket. Azt is írják, hogy Mari városa hasonló összeget fizetett adóként Ebla városának egyetlen kifizetésben.

K: A 2 Krónikák 27:6-ban hogyan „rendezte el Jótám az útjait az Úr, az ő Istene előtt”?

V: Bár a héber kuwn szónak számos angol szinonimája van, a 2. Krónikák 27:6 lényege egyértelműen átjön. Jótám gondoskodott arról, hogy szándékai, tervei és cselekedetei összhangban legyenek Isten akaratával.

Elég furcsa módon a héber kuwn szó (Strong-szám: 3559) a „merőleges lenni” szóból származik. Jelentése: „(létrehozni, rögzíteni, előkészíteni, alkalmazni) vagy [átvitt értelemben] (kijelölni, biztosítani, helyesnek vagy virágzónak tenni)”.

A pontos megfogalmazás itt nem fontos; sokkal inkább az a lényeg, hogy eldöntötted-e, hogy minden utadat az Úr elé terjeszted-e.

K: A 2 Krónikák 28:8-ban hogyan vitte el Izráel serege 200 000 foglyot?

V: Az izraeli hadsereg gyakorlatilag Júda teljes felső rétegét fogságba vitte. A 2 Krónikák 28:14–15 szerint azonban minden foglyot szabadon engedtek. Ettől alig néhány évvel később az asszírok sokakat elhurcoltak Izraelből (2 Királyok 15:29; 17:6).

K: A 2 Krónikák 28:24-ben Aház király bezárta-e az Isten templomának kapuit, vagy éppen a 2 Királyok16:15 -ben leírtak szerint ösztönözte a templomi istentiszteletet?

V: Mindkettő igaz volt különböző időpontokban. Aház király gonosz volt, de uralkodásának elején engedélyezte az istentiszteletet a templomban. Miután az arámok, az izraeliták, a filiszteusok, az edomiták és az asszírok mind sikeresen harcoltak Aház ellen, a 2 Krónikák 28:22 (BSB) így szól: „Szorongatásának idején Aház király még hűtlenebbé vált az Úrhoz.”

Miért romlott egyre jobban Aház helyzete? A 2 Királyok 16:17–18 szerint az asszír király miatt számos berendezési tárgyat eltávolított a templomból. Lehetséges, hogy egyrészt azért, hogy a fémeket beolvasztva adót fizessen, másrészt azért, mert az asszír király megkövetelte alattvalóitól, hogy az asszír isteneket imádják.

Hasonlóság van Aház király uralkodásának kezdeti szakaszában és Hiram, Tírusz királya között, aki a 2. Krónikák 2:11-ben dicsérte Salamon Istenét. Mindketten ösztönözték az Isten imádását, de egyikük sem volt hívő. Ma nem feltétlenül keresztény az, aki valami szépet mond Istenről, és azt szeretné, hogy az emberek templomba járjanak.

K: A 2 Krónikák 28:27 szerint Aház nem az izraeli királyok sírjaiba került, vagy a 2 Királyok 16:20a szerint apái mellé temették el?

V: Mind a 2 Királyok 16:20a, mind a 2 Krónikák 28:27 azt mondja, hogy Aház atyái mellé nyugodott, és Jeruzsálemben temették el (a 2 Királyokban „Dávid városában”, a 2 Krónikákban „Jeruzsálem városában”). De a bálványimádó Aház királyt a 2 Krónikák 28:27 szerint nem ugyanazokba a sírkamrákba temették el, mint Izráel jó királyait (Dávidot és Salamonot). Az, hogy a 2 Királyok 16:20a szerint atyái mellé temették el, három dolgot jelenthet:

1) Ugyanabban a városban temették el őket.

2) Ugyanabban a városban, de egymástól közel temették el őket.

3) Aházt bálványimádó atyái mellé temették el, de nem Dáviddal és Salamon királyokkal, Izráel királyaival együtt. (A többi király soha nem volt Izráel királya.)

Íme néhány további példa arra, hogy a királyokat Jeruzsálemben közel egymáshoz temették el, de nem ugyanabban a sírban.

Azariás/Uzziás „elnyugodott atyái mellett, és eltemették őket közelükbe Dávid városában” (2 Királyok 15:7a); „elnyugodott atyái mellett, és eltemették őket közelükbe a királyokhoz tartozó temetőben; mert a nép azt mondta: »Leprás volt«” (2 Krónikák 26:23).

Joás-t „atyái mellé temették Dávid városában” (2 Királyok 12:21); őt „Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjaiban” (2 Krónikák 24:25).

Jorám „elnyugodott atyái mellett, és velük együtt temették el Dávid városában” (2 Királyok 8:24a); „meghalt, senki sem siratta, és Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjaiban” (2 Krónikák 21:20). Itt a „velük együtt temették el Dávid városában” kifejezés azt jelenti, hogy „ugyanabban a városban temették el”, és esetleg azt is, hogy „a közelében temették el”.

K: A 2 Krónikák 29:2-ben hogyan lehetett Dávid Hiskia atyja?

V: Az apát jelölő héber szót ősre is használták.

K: A 2 Krónikák 29:15–19-ben miért kellett megtisztítaniuk a templomot?

V: Rossz prioritás, ha jobban törődünk a saját házunk tisztaságával, mint azzal, hogy Isten egyháza minden szempontból tiszta legyen. Itt két szempontról volt szó, és ma számunkra még két további szempontról.

Fizikai: Először eltávolították a szent bálványimádó tárgyakat és az egyéb szemetet.

Szentelési szempont: Ezután elvégezték a megtisztulási szertartást, mielőtt a templomot rendeltetésszerűen, az Egyetlen Igaz Isten imádására használták volna.

Van még két másik szempont is a gyülekezet tisztaságával kapcsolatban, bár ezek akkoriban még nem voltak alkalmazhatók.

Eretnekség: A helyi gyülekezetnek mentesnek kell lennie a szellemileg súlyos, eretnek tanításoktól. Konkrétan azoknak, akik tagadják Krisztus fizikai feltámadását, tagadják, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg, tagadják Krisztus szűztől való születését, vagy tagadják a Biblia tekintélyét, nem szabad megengedni, hogy tanítsanak vagy tagokká váljanak.

Megosztottság: Az előző ponttal egyensúlyban egymást úgy kell elfogadnunk, ahogy Krisztus is elfogadott minket, „hogy dicsőséget adjunk Istennek” (Róma 15:7). Lehet, hogy az embereknek téves nézeteik vannak olyan dolgokról, mint a szombat (Róma 14:5), az étkezés (Róma 14:1) és más kérdések, és mégis őszinte keresztények lehetnek. A nem lényeges kérdésekben fennálló különbségeink ellenére nyitott karokkal kell fogadnunk őket. Van egy kifejezés azokra a keresztényekre, akik ezt elmulasztják, még akkor is, ha maguk doktrinálisan helyesek; őket szakadárnak nevezik, mert szakadásokat vagy megosztottságot okozhatnak az egyházon belül.

K: A 2 Krónikák 29:15–19 szerint manapság mikor kell „megtisztítanunk a templomot”?

V: Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nekünk is ki kell távolítanunk minden bálványt és mindazt, ami megakadályozza, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ezután el kell szentelnünk magunkat az Úrnak és az Ő szolgálatának.

K: A 2 Krónikák 29:34; 30:2–3; 2 Krónikák 30:18–20 alapján helyesen tették-e, hogy itt eltértek Isten előírásaitól?

V: Igen. Vagy nem tudták volna bemutatni az összes áldozatot, vagy nem tudták volna biztosítani, hogy kizárólag a papok végezzék el azokat. Szokatlan körülmények között a helyes döntést hozták. A legalizmust úgy is nevezik, hogy a törvényt kontextus nélkül tartják be. Céljuk elsősorban az volt, hogy Istennek tetszenek, nem pedig csupán a törvény betartása.

Mózesnek is szembe kellett néznie egy olyan esettel, amikor néhány férfi nem tudta a szokásos időben megünnepelni a páskát, mivel holttest közelében tartózkodtak, és így megszennyeződtek. Mózes a 4Mózes 9:6–8-ban kérdezte Istent, és az Úr azt mondta nekik a 4Mózes 9:9–12-ben, hogy ünnepeljék meg a páskát a szokásos módon, csakhogy egy hónappal később.

K: Miért vetették meg az izraeliták a 2 Krónikák 30:10-ben a Júda felől érkező követeket?

V: Izráel éppen legyőzte Júdát. Az izraeliták nem féltek a júdai néptől, és nem akarták azt az Istent, akit a meghódított városban, Jeruzsálemben imádtak. Milyen messze volt ez Dávid idejétől, amikor őseik együtt dolgoztak és ugyanazon az oldalon harcoltak Isten földi királyságáért.

K: Miért tartották fontosnak a genealógiákat a 2 Krónikák 31:17–18-ban?

V: Az asszírok száműzték az elamitákat, az izraelitákat és más népeket is, és ha a júdai nép lenne a következő, akit száműznek, szükségük lenne a genealógiákra a lévitikus rendszer helyreállításához. Talán a júdai nép úgy gondolta, hogy a száműzetés után fontos lesz felismerni, ki is zsidó. Mind Ézsaiás, mind Jeremiás megjövendölte, hogy Júda száműzetésbe kerül, így tudták, hogy ez csak idő kérdése.

K: A 2 Krónikák 32:21-ben hogyan haltak meg az asszírok?

V: A Biblia nem mondja ki kifejezetten, milyen eszközzel ölt meg Isten ennyi embert ilyen rövid idő alatt. A 2 Krónikák 32:3–5 azonban utalást ad erre. Azt mondja, hogy Hiskia embereivel elzáratta az összes vízforrást. Ez azt eredményezte, hogy a patkányoknak és más állatoknak is más vízforrásokat kellett keresniük. Herodotos említi, hogy az asszír sereg, amikor Egyiptomtól északra, Pelusiumnál tartózkodott, patkánypestis sújtotta. A patkányok által terjesztett bubópestis kevesebb mint egy hét alatt halálos lehet.

K: A 2 Krónikák 32:24-ben hogyan emelkedett fel Hiskia szíve?

V: Hiskia büszkévé vált, mert a világ leghatalmasabb birodalmát éppen városa kapuin kívül állították meg. A Biblián és a görög történetírón, Herodotoszon kívül – aki szintén írt arról, hogy Pelusiumnál a mezei egerek pusztították el az asszír nyilakat és a pajzsok bőrborítását – a világi történészek teljesen értetlenül állnának az előtt, hogy az agresszív és hatalmas Asszír Birodalom miért döntött úgy, hogy nem terjeszkedik tovább ebben az irányban. Még a babiloniak is eljöttek Hizkijához látogatóba, talán azért, hogy megtudják, „ő” hogyan csinálta. Érthető lenne, ha Hizkija a gőg bűnének engedett volna.

K: A 2 Krónikák 33:13–16-ban Manassze bűnbánata kitaláció volt, mivel a 2 Királyok könyve nem említi?

V: Nem. Lehet, hogy a Királyok könyvét még azelőtt írták le, hogy a zsidók tudomást szereztek volna Manassze bűnbánatáról, mivel Manassze Babilonban tért meg. Ahogyan az Encyclopedia of Bible Difficulties 227–228. oldalán és a legtöbb kommentárban is látható, általában a Krónikák könyve nagyobb figyelmet fordít a vallási életre általában és az egyes királyok jó tulajdonságaira, míg a Királyok könyve a politikai királyságokra és gonoszságuk következményeire összpontosít. Akárhogy is legyen, vagy a 2. Királyok könyvének írója nem volt tisztában ezzel, vagy úgy döntött, hogy nem veszi bele a szövegbe, mivel az nem szolgálta azt a témát, hogy milyen következményekkel jár, ha a királyok engedelmeskednek vagy ellenszegülnek Istennek.

K: Találunk-e a 2 Krónikák 33. fejezetében Manassé királyra vonatkozó, a Biblián kívüli bizonyítékot?

V: Igen, az asszír király, Esarhaddon feljegyzései felsorolják Manasszét és 21 másik királyt, akiknek építőanyagokat kellett biztosítaniuk az asszírok számára, amint azt a The NIV Study Bible 1985, 663. oldala is említi. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 425. oldalán az áll, hogy az asszír feljegyzések szerint i. e. 672-ben Manassénak más vazalluskirályokkal együtt az asszír fővárosba kellett utaznia, hogy hűséget esküdjön Assurbanipalnak, Esarhaddon király utódjának.

K: A 2 Krónikák 33:18-ban hol szerepelnek Manassze cselekedetei és imája az Izráel királyainak könyvében?

V: A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 426. oldalán az áll, hogy ha a bibliai Királyok könyvére utalnak, akkor a krónikás téved.

Lehet, hogy Asimov itt összekeveri a dolgokat. A királyok könyve (krónikája) a hivatalos feljegyzéseket jelenti, nem pedig a Bibliai Királyok könyvét. Ezt onnan tudjuk, hogy maga a Királyok könyve is említi az „Izráel királyainak könyvét”, valamint a „Júda királyainak könyvét” 32 versben: 1 Királyok 14:19,29; 15:7,31; 16:5,14,20,27; 22:39,45; 2 Királyok 1:18; 8:18,23; 12:19; 13:8; 14:15,16,18,28; 15:6,11,15,21,26,31,36; 16:19; 20:20; 21:17,25; 23:28; 24:5.

A Krónikák csak 12 versben említi ezt: 1 Krónikák 1:43; 9:1; 2 Krónikák 16:11; 20:34; 24:27; 25:26; 27:7; 28:26; 32:32; 33:18; 35:27; 36:8.

K: A 2 Krónikák 34:1-ben az események sorrendje a következő volt: a bálványok eltávolítása, a templom helyreállítása, a Törvény megtalálása és a páska ünneplése, vagy pedig – ahogyan a 2 Királyok 22:1–23:30 sugallja – a templom helyreállítása, a Törvény megtalálása, majd a bálványok eltávolítása?

V: Az első sorrend az érvényes, mivel a 2 Királyok 22:1–23:30 nem határozza meg a sorrendet.

K: Miért pusztította el Jósiás a bálványokat és az oltárokat a 2 Krónikák 34:3–5-ben, hiszen Manassze már elpusztította őket a 2 Krónikák 33:15-ben?

V: Ez a kérdés azt feltételezi, hogy ha egyszer és mindenkorra elpusztítjuk a rossz oltárokat, akkor már nincs több tennivalónk. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Manassé a 2 Krónikák 33:15-ben csak azokat az oltárokat pusztította el, amelyeket ő maga épített.

2. Lehet, hogy épp olyan gyorsan, ahogy Manassze és Jósiás elpusztították az oltárokat, a Baál és Asztóret imádói megpróbálták azokat újra felépíteni.

Összefoglalva: bár Manassé bűnbánatot tett, korábban ösztönözte a bálványimádást, és korábbi bűneinek gyümölcse továbbra is megmaradt másokban.

K: Miért égette el Josiás a papok csontjait az oltárokon a 2 Krónikák 34:5-ben?

V: Ezek a közelben eltemetett papok csontjai voltak. A csontok oltáron való elégetése megszentségtelenítené az oltárokat, hogy a Baál-imádók ne használhassák azokat többé. Helyénvalónak tűnik, hogy az izraelitákat tévútra vezető bálványimádó papok csontjait arra használják fel, hogy megszentségtelenítsék azt, aminek vallásilag és gonoszul elkötelezték magukat.

K: A 2 Krónikák 34:5 alapján hogyan kellene ma „csontokat égetnünk az oltárokon”?

V: Amikor egyénileg vagy közösségként bűnbánatot tartunk, jó, ha lehetőség szerint olyan helyzetet teremtünk, ahol már nem térhetünk vissza arra az útra, hogy újra elkövessük azt a bűnt. A bűn bevallása egy érett hívő előtt (Jakab5:16 ), valamint egy felelősségre vonható társ megléte a helyes irányba tett lépések. Lopás vagy pénzügyi csalás esetén a bűnbánó személynek vissza kell adnia a pénzt vagy az ellopott tárgyakat.

K: A 2 Krónikák 34:12–13-ban – metaforikusan szólva – hogyan lehetnek a mai gyülekezet tagjai képzett zenészek, teherhordók, felügyelők, írnokok, tisztségviselők és kapusok?

V: A konkrét feladatok megváltoztak, de a szerepek hasonlóak maradtak. A felügyelők szerveznek, irányítanak és kineveznek embereket. Az írnokok rögzítik a tanításokat, a pénzügyeket és egyéb feljegyzéseket. A kapusok mások terheit viselik, a zenészek pedig akkoriban és ma is vezetik az embereket Isten zenei imádásában.

K: A 2 Krónikák 34:14–18 alapján honnan tudjuk, hogy valóban megtalálták a Tórát, és nem csak akkor találták ki?

V: Bár a héber szó itt Tóra, lehet, hogy az egész Ötkönyvre utal, vagy csak a Deuteronómiumra. Akárhogy is, a következő okok miatt nem találták ki akkoriban.

1. Ha tényleg akkor találták volna ki az egészet, nem említenék meg, hogy itt találták meg. Erről hallgatnának.

2. Rövid idő alatt szinte lehetetlen lenne létrehozni egy olyan összetett irodalmi művet, mint az addigi teljes Ószövetség.

3. Az akkori embereknek nehéz lett volna pontosan megismerniük a korábbi korok minden részletét, különösen az egyiptomi életről szóló részleteket.

K: Miért adott Isten a 2 Krónikák 34:23–28-ban ilyen negatív üzenetet a jámbor Josiás királynak?

V: Isten nem csupán kellemetlen üzeneteket ad a gonosz embereknek, és kellemes üzeneteket a jó embereknek. Inkább azt mondja el nekik, amit hallaniuk kell. A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

1. Isten azt mondta Josiásnak, hogy nagy csapás közeledik. Isten nem azért mondta ezt Josiásnak, mert Josiás gonosz volt, hanem azért, hogy megmutassa neki, mennyire sürgős, hogy a népet visszavezesse Istenhez.

2. Az üzenet nem csak Josiásnak szólt, hanem a népnek is. Bár Josiás istenfélő volt, Júda népének nagy része nem az volt, és az izraeliták közül is alig voltak ilyenek ebben az időben.

K: A 2 Krónikák 35:4-ben hol írtak Dávid és Salamon a papok és a léviták kötelességeiről?

V: Az 1 Krónikák 15. fejezetében és a 16:1–6-ban írtak róluk. Lehet, hogy más, a Bibliában nem szereplő szabályokat is megfogalmaztak a korukra vonatkozóan.

K: A 2 Krónikák 35:21-ben vajon Isten valóban megparancsolta-e Neko fáraónak, hogy harcoljon a babiloniak ellen?

V: Valószínűleg nem, de ez vitatható kérdés. Lehetséges, hogy Isten szándéka az volt, hogy Neko fáraó harcoljon a babiloniak ellen, és valóban közölte is ezt a fáraóval. De még ha Isten közvetlenül is szólt volna Nekónak, vajon Neko hallgatott volna rá? Neko elhatározta, hogy megvédi Egyiptomot a babiloniak elleni támadással, függetlenül attól, hogy mit állított volna, mit hallott Izráel Istenétől. Sennacherib is tett hasonló kijelentést, ami hazugság volt, a 2 Királyok 18:25-ben.

K: A 2 Krónikák 35:21-ben Neko fáraó Isten üzenetét adta át Josiásnak?

V: Igen, a 2 Krónikák 35:22 szerint Neko ezt tette. Lehet, hogy Neko fáraó maga is csak azt hitte, hogy kitalálta, hogy Isten szólt hozzá. Azonban a forrásra való tekintet nélkül ez az üzenet igaz volt, és Jósiásnak látnia kellett volna, hogy nincs értelme harcolni az egyiptomiak ellen.

K: Miért álcázta magát Jósiás a 2 Krónikák 35:22-ben?

V: Jósiás abban bízott, hogy ez a trükk növeli a biztonságát. Az egyiptomiak nagyban támaszkodtak az íjászatra, és sok nyíl repülhetett véletlenszerűen. Áháb korábban már megpróbálta ezt, szintén sikertelenül, a 2 Krónikák 18:29-ben.

K: A 2 Krónikák 35:25-ben szereplő siralmak a Siralmak könyvének részét képezték?

V: A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 581. oldalán megemlítik, hogy a 2 Krónikák 35:25-ben szereplő siralmak nem lehettek a Siralmak könyvéből, mert ez Jeruzsálem bukása előtt történt. Lehet, hogy Asimovnak igaza van ebben, vagy pedig a szöveg egyes részeit Jeruzsálem bukása előtt írták. Ne feledjük, hogy Jeremiás tudta, hogy a bukás bekövetkezik, és lehetséges, hogy a szöveg egyes részeit még a bukás előtt írta. További információkért lásd a Siralmakról szóló első kérdést.

K: A 2 Krónikák 36:3-ban mennyi volt egy talentum arany és 100 talentum ezüst?

V: A NIV 1985-ös kiadás lábjegyzete szerint 100 talentum ezüst körülbelül 3 3/4 tonna (3,4 metrikus tonna) volt. A NIV 1985-ös kiadás lábjegyzete szerint egy talentum arany körülbelül 75 font (34 kilogramm) volt. A Wycliffe Bibliai Szótár 1792. oldalán az áll, hogy Izraelben egy talentum súlya körülbelül 75 font volt. Babilonban létezett egy nehéz talentum (132 font) és egy könnyű talentum (66 font) is.

A New International Dictionary of the Bible 1062. oldalán az áll, hogy a héberök egy talentumot 60 minából, egy minát pedig 50 sékelből számítottak. Egy templomi sékel 0,35 uncia volt, egy kereskedelmi sékel 0,4 uncia, és létezett egy „nehéz” sékel is, amely 0,45 uncia volt. Ez alapján egy talentum súlya körülbelül 66 és 84 font között volt.

K: A 2 Krónikák 36:6-ban Jojakimot lánccal kötözték meg, hogy Babilonba vigyék, vagy Jojakim az őseihez nyugodott, ahogyan a 2 Királyok 24:6 mondja?

V: Mindkettő igaz. Nem feltétlenül érnek el céljukat mindazok, akiket fogságba visznek. Néhányan még az út megkezdése előtt meghalnak.

A 2 Királyok 24:6-ban a „pihen az ő atyái mellett” kifejezés azt jelenti, hogy meghalt. Nem mond semmit arról, hogy hol temették el, vagy hol halt meg.

A Jeremiás22:19 szerint Jojakim temetése éppoly királyi pompával járt volna, mint egy szamáré. A Jeremiás 36:30 szerint testét kidobták és kitétték. A Jeremiás22:19 utolsó része, „elvonszolták és kidobták Jeruzsálem kapuin kívülre”, szinte úgy hangzik, mintha egy szamár temetéséről lenne szó Jeruzsálemben, de valójában Jojakim temetésére utal.

A 2 Krónikák 36:6 szerint Jojakimot bilincsekbe verték, hogy Babilonba vigyék. Nem mondja meg, hogy Jojakim meghalt-e, mielőtt elvitték, útközben halt-e meg, vagy Babilonban halt-e meg.

Összefoglalva: ezek közül a versek közül egyik sem mondja meg, hol halt meg Jojakim, bár a Jeremiás 22:19 nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy Jojakim holttestét Jeruzsálem kapuin kívülre dobták.

K: A 2 Krónikák 36:9 szerint Jojakin (Jekonja) nyolc éves volt, amikor királlyá lett, vagy tizennyolc éves, ahogyan azt a 2 Királyok 24:8 mondja?

V: A 2. Krónikák 36:9-ben másolási hiba található. Egy héber kézirat, néhány Septuaginta-fordítás és a szír szöveg tizennyolcat említ, míg a legtöbb héber kézirat nyolc évesnek nevezi. A szövegkörnyezet alapján biztosak lehetünk abban, hogy a 18-as szám a helyes, nem pedig a 8-as. Az 1 Krónikák 3:17 szerint Jojakinnak hét fia volt, és mindössze három hónapig uralkodott (2 Királyok 24:8), mielőtt Babilonba száműzték. Nem túl valószínű, hogy egy nyolcéves fiút, akinek hét fia van, bebörtönöztek volna.

(Ezt a választ megismétli a 2 Királyok 24:8 is).

K: A 2 Krónikák 36:14-ben hogyan szennyezhetik az emberek manapság az Úr házát?

V: A „beszennyezés” egy tág fogalom egy széles körű problémára. Először nézzük meg a föld szennyezését, majd vonjuk le a következtetést a lelki szennyezésre.

A földön a szennyezés olyan dolgokra utal, amelyeket magunkba veszünk, pedig nem lenne szabad, és amelyek rövid vagy hosszú távon károsak. A szárazföldi szennyezés egyszerűen csak csúnya látvány. Az emberek saját rövid távú hasznukra szennyezik a környezetet, mások kárára. A szennyezés azt jelentheti, hogy nem építhetsz házat ott, ahol egyébként építenél, vagy nem használhatod azt a patakot, amely egyébként hűsnek és csábítónak tűnne. Azt is jelentheti, hogy azok az állatok, amelyek egyébként körülötted élnének, és élelmet és egyéb áldásokat nyújtanának, elpusztultak. Általában a szennyezés a gyermekeket és a csecsemőket nehezebben érinti, mint a felnőtteket. A szennyezés felszámolása gyakran drága, de szükséges.

Mi vagyunk Isten háza, Isten temploma. A lelki szennyezés a földi szennyezés legtöbb jellemzőjét magában hordozza.

Az eretnek tanítás a lelket tönkretevő tanítás, amely másoknak is árt. Sokakat megöl, és még azoknak a keresztényeknek is, akik nem hisznek benne, a tolerálása elzsibbaszthatja őket a kereszténység szempontjából lényeges dolgok fontosságát illetően. A mai egyes gyülekezeteken belüli eretnekségek közé tartozik például annak tagadása, hogy Krisztus a mi bűneinkért halt meg, vagy hogy Jézus fizikailag feltámadt a halálból, amint azt az 1 Korinthus 15:1–5 és az 1 János 2:2 is mutatja.

Az emberi tanítás szennyeződéssé válhat, ha az emberek azt Isten szavával egy szintre helyezik. Az 1 Korinthus 4:6 és a Példabeszédek 30:5–6 hangsúlyozza, hogy nem szabad hozzáadnunk Isten szavához.

A megosztottság beszennyezi Isten templomát, ha nem fogadjuk el a többi igazi keresztényt úgy, ahogy Krisztus elfogadott minket (Róma 15:7; 1 Korinthus 1:11–13). A János 17:21 szerint az, hogy egyek vagyunk, az lesz az a mód, ahogyan a világ megismer minket. Ugyanakkor el kell válnunk azoktól, akik kereszténynek vallják magukat, de nem azok, amint azt a 2 Korinthus 6:14-16 és a 2 Timóteus 3:1-3 parancsolja nekünk. Az Efézus 4:3 azt mondja, hogy őrizzük meg (ne teremtsük meg) a Lélek egységét.

A erkölcstelenség és más gonoszságok olyan dolgok, amelyeknek nincs helyük az egyházban. A Jelenések 2:20-24-ben a tiatirai gyülekezetet nem az erkölcstelenség miatt feddték meg, hanem azért, mert eltűrték egy erkölcstelen asszony jelenlétét.

A becstelenségnek nincs helye a gyülekezetben, amint azt az Efézusbeliekhez írt levél 4:25 is mutatja.

A bálványimádás soha nem összeegyeztethető az Igaz Isten imádásával. Nem lehet egyszerre enni Isten asztalánál és a démonok asztalánál, amint azt az 1 Korinthus 10:20-21 is mutatja.

A materializmus és a világi gondok olyanok lehetnek, mint a talajszennyezés. Egyesek talán azt gondolják, hogy nem ártalmasak, mert nincs látható, azonnali és hirtelen kár. Azonban, akárcsak a talajszennyezés, ezek is felhalmozódnak, eltömítik a dolgokat, és megakadályozzák az embereket abban, hogy rájuk építsenek.

A többi hívő és az elveszettek iránti törődés és szeretet hiánya olyan dolog, ami csúnyává és Krisztustól idegennek tüntetheti fel a gyülekezetet. Az 1 János 4:7–21 hangsúlyozza a mások iránti szeretet fontosságát.

Összefoglalva: mindannyiunknak felelőssége, hogy ne vigyünk szennyezést Isten házába, és az egyházi vezetőknek (akár hivatalosak, akár nem hivatalosak) felelősségük, hogy megóvják a nyájat mindenféle szennyezéstől.

K: Miért szerepel a 2 Krónikák 36:17-ben a „káldeusok királya” kifejezés, hiszen Nabukodonozor a babiloniak királya volt?

V: Kaldéa a babilóniai föld szinonimája volt, amint azt a Habakuk 1:6 és más versek is mutatják.

A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 429. oldalán található egy érdekes spekuláció ezzel kapcsolatban, amely nagyon ésszerűnek tűnik. Az 1. Krónikák első fejezete említi Ábrahámot, aki elhagyta a káldeusok Urját, a 2. Krónikák utolsó fejezete pedig azzal zárul, hogy a zsidók visszatérnek Káldeából.

K: A 2 Krónikák 36:17-ben milyen gonosznak kell lennie egy népnek ahhoz, hogy ne legyen rá gyógyír?

V: Annyira gonosznak kell lennie, hogy soha ne legyen vágya a változásra. Még a kútnál lévő erkölcstelen asszony, még Dávid is a Betsabéval való viszonya után, sőt még a tarsusi Saul is – bármilyen gonoszak is voltak – nem voltak annyira gonoszak, hogy Isten ne tudott volna rajtuk segíteni. De a farizeusok, akik külsőleg egyáltalán nem tűntek gonosznak, nem látták szükségét annak, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

Függetlenül attól, hogy mennyire jónak vagy rossznak érzed magad, vágyakozol-e arra, hogy közelebb kerülj Istenhez? Ha igen, akkor tölts több időt Vele, imádságban, az Ő Igéjében és mások szolgálatában.

K: Miért tűnik úgy a 2 Krónikák 36:18–19, a 2 Krónikák 28:21 és a 2 Királyok 18:14–16 alapján, hogy Istenet egyáltalán nem érdekli a jeruzsálemi kincs?

V: Az angyalok biztosan furcsának tartják, hogy az emberek ennyire megszállottan rajonganak a csillogó fémtárgyakért, de hát a varjak is így viselkednek. Azoknak a kincseknek az egyetlen valódi hasznuk az volt, hogy odaadják őket a Jeruzsálemet fenyegető idegen seregeknek, amikor az emberek nem voltak engedelmesek, és nem bíztak abban, hogy Isten megvédi őket.

Sokkal többet értek azok az emberek, akik szerették és engedelmeskedtek Istennek, mint az összes kincs.

K: A 2 Krónikák 36:19 szerint, mivel elpusztították az összes értékes edényt, hogyan vihették azokat Babilonba a Dániel 5:2-3 és az Ezsdrás 1:7-11 szerint?

V: Nem minden edényt semmisítettek meg. A 18. vers szerint sok edényt elvittek Babilonba. A 19. vers szerint a babiloniak megsemmisítettek mindent, ami értékes volt, és Jeruzsálemben maradt.

K: A 2 Krónikák 36:22–23-ban szereplő utalás Küroszra prófécia?

V: Nem, nem az, és nem is állítja magáról, hogy prófécia lenne. Ez azt mutatja, hogy a Krónikák megírása csak a száműzetés után fejeződött be, mivel Kürosz felszabadításáról olyan eseményként beszél, amely már megtörtént.

Lehetséges, hogy a Krónikák teljes egészében a száműzetés után (Kr. e. 548-ban) íródott, vagy pedig a Krónikák különböző részei különböző időpontokban készültek, és az utolsó rész a száműzetés után. A szkeptikus Asimov’s Guide to the Bible (Asimov Biblia-kalauz) 403. oldalán, hivatkozva az Anchor Bible Dictionary-ra, azt írja, hogy a krónikás valószínűleg Kr. e. 400 körül írhatott.

K: Mely korai írók hivatkoztak a 2. Krónikákra?

V: A 2. Krónikák verseire hivatkozó vagy azokra utaló, a niceai zsinat előtti írók a következők:

Melito/Meleto Sardisból (Kr. u. 170–177/180) felsorolja az Ószövetség összes könyvét, és minden olyan könyvet felsorol, amely ma is megvan, kivéve a Nehémiás és az Eszter könyvét. 4. töredék a „Kivonatok könyvéből”, 759. o.

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) a 2. Krónikák 3:1, 3, 4-re „a Krónikák könyveként” hivatkozik. Fragmentum a Jeremiásról és Ezékielről szóló kommentárból, 177. o.

Origenész (Kr. u. 225–254) utal a 2. Krónikákra. Az 1. Krónikák 16:8-at úgy idézi, hogy „Ismét az Első Krónikákban”, ami arra utal, hogy létezik egy második Krónikák is.

Origenész (Kr. u. 240) említi „a Paralipomenon első könyvét”, ami az 1. Krónikák másik neve. A Szerelmesek énekéhez fűzött kommentár előszava, 49. o.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) a 2. Krónikák 15:2-re úgy hivatkozik, hogy „a Krónikákban”. Ciprián értekezései, 3. értekezés, harmadik könyv, 27. fejezet, 542. o.

Nikaia után

Eusebius Caesareai (Kr. u. 318–339/340)

Aphrahat, a szíriai (337–345) Válogatott érvelések

Efraim/Efrem (350–378)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)

Nazianziusi Gergely (330–391) a Szentírásról szóló versében a Krónikákat is megemlíti. Gergely verse (görög nyelven) Migne Patrologia Graeca című művének 37. kötetében, a 471–474. oszlopokban található (Carmina Dogmatica, 1. könyv, 1. szakasz, Carmen XII). További információkért lásd: http://www.bible-researcher.com/gregory.html.

Gergely Nazianzi (330–391) utal a 2. Krónikákra

Rufinus (374–406)

Jeromos (373–420)

Karthágói zsinat (218 püspök) (393–419)

Epiphanius of Salamis (360–403) utalt rá

János Aranyszájú (–407)

Hippo-i Ágoston (388–430) utalás

A félpelagiánus János Cassianus (419–430)

K: A 2 Krónikákban milyen fordítási eltérések vannak a héber és a görög Septuaginta között?

V: Íme néhány fordítási eltérés. Az első mondat a héber szövegből, a második pedig a görög Septuaginta-fordításból származik. Hogy egy kis ízelítőt adjunk, ez a rész a 22. fejezetre összpontosít.

2 Krónikák1:13 : „eljutott a gibeoni magaslatra” (maszorétikus szöveg) „jött a gibeoni magaslatról” (ősi változatok, Septuaginta, Vulgata)

2 Krón 3:1 „ahol Ő” (maszorétikus szöveg, Vulgata) vs. „ahol az Úr” (Septuaginta) vs. „ahol az Úr angyala” (targumok)

2 Krón 3:4 „120” (maszorétikus szöveg, Septuaginta, Vulgata) szemben „20”-val (egyes Septuaginta-változatok, szír, arab)

2 Krónikák3:12 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuaginta-kéziratokban hiányzik.

2 Krón 5:9 „az [a ládája] még mindig ott van” szemben a „ők [a ládája rudai] még mindig itt vannak” kifejezéssel (egyes héber kéziratokban, az Expositor’s Bible Commentary 4. kötete 465. oldala szerint).

2 Krónikák6:42 : „A te felkentje” szemben „A te felkentjeid” (a leningrádi B 19A kézirat és mások, az Expositor’s Bible Commentary 4. kötet, 465. oldal szerint).

2 Krónikák8:16 : „teljesült a napig” (maszorétikus szöveg az NRSV szerint) vs. „jól rendezett egészen” (maszorétikus szöveg) vs. „teljesült attól a naptól” (Septuaginta, szír, Vulgata az NRSV szerint) vs. „jól rendezett attól a naptól” (Septuaginta, szír, Vulgata)

2 Krón 9:4 „felmenetele” vs. „égőáldozatai” (Septuaginta, Vulgata)

2 Krón10:14 : „Nehézvé tettem az igátokat” (maszorétikus szöveg, beleértve a leningrádi B 19A kódexet) vs. „Apám nehézzé tette az igátokat” (számos héber kézirat, beleértve a Ben Hayyim (Bomberg) maszorétikus szöveget, a Septuagintát, a szír és a Vulgatát)

2 Krón 13:2 „Mika” szemben „Maaka”-val (a Septuaginta és a szír nyelvű szövegek többsége) (NIV 1985 lábjegyzet)

2 Krón 15:1 „Oded” kontra „Azária, Oded fia” (Vulgata, szír)

2 Krón 15:8 „a prófécia, Oded próféta” (maszorétikus szöveg, Septuaginta) szemben „Oded fiának, Azariásnak a próféciája” (szír, Vulgata)

2 Krón 20:1 „néhány ammonita” (maszorétikus szöveg, Vulgata) szemben „néhány meunita” (Septuaginta)

2 Krón 20:2 „Aramtól” (maszorétikus szöveg, Septuaginta, Vulgata) szemben „Edomtól” (egy maszorétikus szöveg, ólatin/itáliai)

2 Krón20:25 : „felszerelés és holttestek” (a legtöbb maszorétikus szöveg) szemben „páncél” (Septuaginta) szemben „felszerelés és ruházat” (néhány héber szöveg, Vulgata, ólatin/itáliai)

2 Krón 22:1 „legfiatalabb fia” vs. „kicsi [vagy legfiatalabb] fia”

2 Krón 22 „Aházia … Atália” vs. „Ochozias … Gotholia” (a fejezet egészében)

2 Krón 22:1 „a sereg, amely az arabokkal együtt jött a csatába” vs. „a rablóbandák, amelyek ellenük támadtak, mégpedig az arabok és az alimazonok”

2 Krón 22:2 „42” kontra „22” (egyes Septuaginta-fordítások, szír szövegek, 2 Királyok8:26 ) (Megjegyzendő, hogy ha Aháziás itt 42 éves lenne, akkor idősebb lenne apjánál a 2 Krónikák21:20 szövegében.)

2 Krón 22:5 „szírek” kontra „íjászok”

2 Krón 22:6 „Azariás” (maszorétikus) vs. „Aháziás” (egyes héber kéziratok, Septuaginta, szír, Vulgata)

2 Krón 22:7 „Aháziás pusztulása Istentől jött, mert eljött” vs. „És Isten pusztulása érte el Aháziást, amikor eljött”

2 Krón 22:7 „kiment Jehorámmal Jehu ellen” vs. „kiment vele Jeu ellen”

2 Krón 22:7 „akit az Úr felkent, hogy kiirtsa Áháb házát” vs. „az Úr felkentje Áháb háza ellen.”

2 Krón 22:8 „ítéletet hajtott végre” vs. „bosszút állt”

2 Krón 22:9 „megkereste” vs. „parancsot adott, hogy keressék meg”

2 Krón 22:9 „elrejtőzött Samáriában” vs. „gyógyította sebeit Samáriában”

2 Krón22:10 : „és azt mondta, hogy elpusztítja a Júda házának királyságának minden utódját” szemben azzal, hogy „és elpusztította a Júda házának minden királyi utódját”

2 Krónikák22:11 : „a hálószoba raktárába” szemben „egy hálószobában”

2 Krónikák22:11 „mert ő volt Aháziás nővére” vs. „Ochozias nővére”

2 Krónikák22:11 : „elrejtette őt Atália elől” vs. „elrejtette őt Gotholia elől”

2 Krón 23:1 „hetedik év” vs. „nyolcadik év”

2 Krón 23:1 „Zichri” vs. „Zecharias”

2 Krón 23:3 „Dávid fiai” vs. „Dávid háza”

2 Krón 24:6 „és a gyülekezet” (maszorétikus szöveg) vs. „a gyülekezeten” (Vulgata)

2 Krón 24:25 „a fiak” kontra „a fiú” (Septuaginta, Vulgata) (csak Jojada egyetlen fiáról tudjuk, hogy meggyilkolták)

2 Krón 26:5 „Isten félelme” (számos héber kézirat, Septuaginta, szír, targumok, arab) vs. „Isten látomása” (más héber kéziratok)

2 Krón 27:8 A maszorétikus szövegben és az alexandriai Septuagintában szerepel, de más Septuagintákban nem

2 Krón 28:1 „20 éves” szemben „25 éves”-szel (néhány Septuaginta és szír)

2 Krón 28:6 „Asszíria királyai” (a legtöbb héber kézirat) szemben „Asszíria királyával” (egy héber kézirat, a Septuaginta, a Vulgata)

2 Krón 28:16 „Asszíria királyai” szemben „Asszíria királyával” (Septuaginta, szír, Vulgata)

2 Krón 32:4 „Asszíria királyai” (maszorétikus szöveg, Vulgata) szemben „Asszíria királyával” (Septuaginta, szír, arab)

2 Krón 32:22 „Gondoskodott róluk” (maszorétikus szöveg az NIV 1985 szerint) vs. „Vezette őket” (maszorétikus szöveg az NRSV szerint) vs. „Pihenést adott nekik” (Septuaginta és Vulgata az NRSV szerint) vs. „Kincseket adott nekik” (Vulgata az NKJV szerint)

2 Krón 32:28 „nyájak a juhhodályokhoz” (maszorétikus szöveg) vs. „hodályok a nyájakhoz” (Septuaginta, Vulgata) vs. (hiányzik) (szír, arab)

2 Krón 33:19 „Hozai feljegyzései” (a legtöbb maszorétikus szöveg) vs. „a látnokok feljegyzései” (egy héber kézirat, Septuaginta)

2 Krón 34:22 „Hilkija és azok, akikhez a király elment beszélni” (a legtöbb maszorétikus szöveg) vs. „Hilkija és azok, akiket a király vele küldött, elmentek beszélni” (egy héber kézirat, Vulgata, szír)

2 Krón 36:9 „8” (a legtöbb maszorétikus szöveg) szemben „18”-cal (egy héber kézirat, a Septuaginta egyes részei, szír)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: a héber fordítás Jay P. Green Literal Translation című művéből származik, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából. Felhasználásra került még az Expositor’s Bible Commentary, valamint a NASB, NIV 1985, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzetei is.