< Bibliai kérdés az 1. Thesszalonikiakhoz írt levélből

K: Mit tudunk az 1. Thesszaloniki levél 1. fejezetéből Thesszalonika városáról?

V: Thesszalonika egy „forró” város volt. Eredetileg „Therma” néven ismerték, a város közelében található forró források miatt. Az öböl neve Thermaic-öböl. Nagy Sándor egyik tábornoka, Kasszandrosz feleségül vette Sándor féltestvérét, akit Thesszalonikának hívtak. A nő tiszteletére új várost épített Therma közelében. Thesszalonikában nagy zsidó közösség élt. Ez volt Macedónia legnagyobb városa, összesen körülbelül 200 000 lakossal. (Összehasonlításképpen: Korinthosz lakossága 650 000 fő volt.)

Thesszalonika abban a tekintetben volt nagyon szokatlan, hogy egyszerre volt Macedónia római fővárosa és egy szabad város, amelyet öt vagy hat, politarchoknak nevezett tisztviselő irányított. Lukács az ApCsel 17,6-ban használja ezt a kifejezést, és egyesek megkérdőjelezték Lukács pontosságát, mivel a kifejezés egyébként ismeretlen volt. Azóta azonban a régészek tizenkilenc feliratot találtak, amelyek ezt a kifejezést használják a macedón kormányzattal kapcsolatban.

K: Mi az 1. Thesszaloniki levél vázlata?

V: Íme egy vázlat.

1 Hálát adsz Istennek a népéért? Mód, körülmények és ok

2–3 Pál szolgálatának elismerése

2:1–16 Az igehirdetés magyarázata: hogyan hirdette, és hogyan fogadták

2:17–3:10 Távollétének magyarázata: csalódása, jelenlegi tervei és dicséret

3:11–13 Ima útmutatásért, szeretetért és erőért

4–5 Utasítások Isten népének

4:1–12 Személyes tanítás: fejlődés, szexuális tisztaság és testvéri szeretet

4:13–5:11 A parúzia reménye: a Krisztusban elhunytak és az Úr napja

5:12–22 Tanítás a gyülekezetnek: a vezetőknek, mindenkinek, magunknak és az istentiszteletről

K: Az 1 Thessz 1:2-ben Pál hányszor mondja, hogy hálát adott Istennek ezekért a hívőkért? Miért nem vagyunk néha annyira hálásak más hívőkért, amennyire kellene?

V: Pál azt mondta, hogy mindig hálát adott Istennek értük. A Galatákhoz írt levél kivételével minden levelében megemlíti, hogy hálát adott Istennek értük. Néha nem tesszük ezt, ha más hívőket természetesnek veszünk, vagy nem értékeljük azokat a segítőkész (bár nem mindig kellemes) módokat, ahogyan Isten felhasználja őket az életünkben. De függetlenül az érzéseinktől, és még akkor is, ha egy-egy hívő úgy tűnik, mintha semmit sem tudna tenni értünk, hálát kell adnunk Istennek azért, hogy őket is az Ő gyönyörű alkotásaként, az Ő képmására teremtette. Vele leszünk, örökké élvezve barátságukat és társaságukat, ezért érdemes már most elkezdeni értékelni őket.

Néha tele lehetünk önzéssel, megfeledkezünk Istenről és a körülöttünk lévő emberekről, és bezárkózunk a saját kis világunkba. Bölcsességgel kell igyekeznünk a világot és az életünket Isten szemszögéből látni.

K: Az 1 Thessz 1:2 és a Fil 1:3 alapján hogyan tudunk imádságunkban mindig hálásak lenni?

V: Szüntelenül kell imádkoznunk, és imáinknak hálával kell telniük. A hála nem csupán szavakból áll, hanem az életünk megélésének hozzáállásából fakad. Ahogy egy keresztény ének mondja: „Mielőtt szükségemet előterjeszteném, szívemet hozom elé.”

K: Az 1 Thessz 1:2–8-ban pontosan mik voltak azok az okok, amelyek miatt Pál hálás volt a thesszalonikaiaknak?

V: Íme a nyolc ok, amelyet Pál itt megemlít.

1Thessz 1,3 Hitükből fakadó munkájuk

1Thessz 1:3 a szeretet által ösztönzött munkájuk

1Thessz 1:3 a Jézusban való remény által ihletett kitartásuk

1 Thessz 1:4 Isten választotta ki őket.

1 Thessz 1:6 Pál, Szilász, Timóteus és az Úr követőivé váltak.

1 Thessz 1:6 Örömmel fogadták a Szentlélek által adott üzenetet

1 Thessz 1:7 Példaképpé váltak minden macedóniai és akhai hívő számára.

1 Thessz 1:8 Az Úr üzenete mindenütt elhangzott rajtuk keresztül.

Hasonló okokból hálásnak kell lennünk Istennek másokért is.

K: Az 1 Thessz 1:6-ban miért helyes azt mondani, hogy (Krisztuson kívül) egy ember követői vagyunk? Milyen esetekben nem helyes azt mondani, hogy emberek követői vagyunk?

V: Pál arra buzdít minket, hogy nézzünk rá és az istenfélő vezetőinkre, akik Krisztust követik (Filippi 3:17; 1 Thessz 1:6; Zsidók 13:7). Engedelmeskednünk kell vezetőinknek, és alávetnünk magunkat nekik az Úrban (Zsidók 13:17). Más szavakkal: engedelmeskednünk kell vezetőinknek, tudatában annak, hogy Isten szava felülír minden ellentmondó dolgot, amit ők mondhatnak. De senkit sem szabad Atyánknak nevezni; a Máté 23:9 szerint csak Isten az Atyánk.

K: Az 1. Thessz 1:7-ben szereplő „példakép” kifejezésről gondolkodtál már? Mit jelent ez pontosan?

V: Ha az emberek tudják, hogy keresztény vagy, akkor máris példakép vagy. A kérdés az, hogy jó példakép vagy-e vagy sem.

K: Az 1 Thessz 1:7–10 alapján milyen szempontokból kell törődnünk azzal, hogy a nem hívők hogyan tekintenek a keresztényekre? Milyen szempontokból nem kell törődnünk ezzel?

V: Pozitív tanúságot kell tennünk azzal, hogy szent életet élünk. Őszintén kell szeretnünk másokat, és kifejeznünk kell a szeretetünket. Nem akarjuk megsérteni másokat. De tisztában vagyunk azzal, hogy maga az evangélium is gyakran sértő. Nem kell aggódnunk, ha az emberek megsértődnek az üzenetünkön. Jobban kell szeretnünk az embert, mint a vele való barátságot, és kockáztatnunk kell, hogy megosszuk vele az evangéliumot.

K: Az 1 Thessz 1:8-ban hogyan terjedt el mindenfelé a thesszalonikaiak hite?

V: Hitük mindenütt jól ismert volt a keresztények körében. De ahogy a kürt válogatás nélkül terjeszti hangját, úgy kell Isten igéjének is eljutnia tőlünk.

K: Az 1 Thessz 1:9-ben mi volt az a másfajta ok, amiért Pál hálás volt a thesszalonikaiaknak?

V: Az előző okok arra vonatkoztak, hogy milyenek voltak ezek a hívők, és hová tartottak. Ez az ok azonban pusztán az öröm abból fakad, hogy felismerte, milyen nagy utat tettek meg attól a ponttól, ahol korábban voltak.

K: Miért hangsúlyozza Pál az 1 Thessz 2:1–4-ben, hogy a látogatás nem volt kudarc?

V: Pálnak Macedóniában némileg keresztbe tettek. Más helyeken Pál ellenállás nélkül hatalmas sikert aratott. Más helyeken, például Cipruson, egy ember részéről volt ellenállás, de Isten határozottan elbánt azzal. De Filippi után az ellenállás miatt el kellett hagyniuk a macedóniai régiót. Talán Pál elgondolkodott azon, hogy mit lehetett volna még elérni ott, ha a Sátán ellenállása nem akadályozta volna meg abban, hogy tovább maradjon. De Isten még a Sátán ellenállását is felhasználhatja dicsőségére. Pál már nyomot hagyott Filippiben és Thesszalonikában, és az ellenállás arra kényszerítette, hogy továbbmenjen Bereába, Athénba, és különösen Korinthusba.

Hosszú távon Pál rövid időtartamú tartózkodása a macedóniai Filippiben és Thesszalonikában nagyon gyümölcsözőnek bizonyult. Később a macedónok rendkívül nagylelkűek voltak, sőt a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 8:1–5 szerint szegénységük ellenére is adakoztak. Lehet, hogy néhány macedón Pállal együtt jött Korinthusba (2. Korinthusbeliekhez írt levél 9:2–4), és Pál attól tartott, hogy a korinthusi gyülekezet fukarnak tűnik majd a macedónok szemében. A korai egyháztörténetben Polikárp püspök levelet írt a filippi gyülekezetnek. Tertullianus a „Heresztiák elleni írás” című művének 36. fejezetében (260. o.) említi a korinthoszi, filippi, thesszalonikai és efezusi (bár az athéni nem) apostoli gyülekezeteket.

K: Az 1 Thessz 2:2–4 alapján hogyan jellemezné ma egy szolgálatot: alapvetően sikeresnek vagy alapvetően kudarcnak?

V: Elsősorban és legfőképpen az Isten igazságához és szívéhez való hűségről van szó. Hogyan (ha egyáltalán) köt kompromisszumot egy szolgálat? Hogyan áldja meg az embereket a szolgálat? Jeremiásnak sikeres szolgálata volt, annak ellenére, hogy az ő idejében Baruch volt az egyetlen olyan ember, akiről tudjuk, hogy követte őt. A siker az, ha azt teszed, amit Isten akar, hogy tegyél, és az vagy, aminek Isten akar, hogy legyél.

K: Az 1 Thessz 2:3-ban a görög „dolo” szó nemcsak hazugságot vagy megtévesztést jelenthet, hanem csalást, fortélyt, csali vagy csapdát is. Melyek azok a „ravasz” módszerek, amelyeket nem szabad alkalmaznunk Isten munkájában?

V: A „csali és csere” kifejezés azt jelenti, hogy egy dolgot ígérünk, de mást adunk. A dolgokat a valós fényükben kell bemutatnunk. Az embereknek nem szabad meglepődniük, amikor keresztények lesznek, vagy amikor alapvetően más dolgokat hallanak, mint mielőtt keresztények lettek. Nem csak az evangélium felét kell hirdetnünk, hanem az egész evangéliumot. Beszélnünk kell nekik a pokolról éppúgy, mint a mennyről, az engedelmességről éppúgy, mint a kegyelemről, és Jézusról, mint Urról éppúgy, mint Jézusról, mint Megváltóról. Nem szabad olyan üres ígéreteket tennünk, vagy azt sugallnunk, hogy Isten tesz ilyeneket, amelyeket nem fog betartani.

K: Mi a szokatlan az 1 Thessz 2:4-ben?

V: Ez a vers egy szójáték. Úgy is lefordítható, hogy: „Mint Isten, aki megvizsgálja a szívünket, tanúsította, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy ránk bízzák az evangéliumot”.

K: Az 1 Thessz 2:4-ben miben különbözne egymástól egy olyan szolgálat, amely az embereknek próbál tetszeni, és egy olyan, amely Istennek próbál tetszeni?

V: Egy olyan szolgálat esetében, amely elsősorban az embereknek próbálna tetszeni, a stratégia és a számok állnának a középpontban. A szolgálattal kapcsolatos megbeszélések nagy része arról szólna, hogyan lehet több embert megnyerni, hogyan lehet több pénzt bevonni, vagy hogyan lehet új növekedési lehetőségeket teremteni. Fennáll annak a veszélye, hogy túlságosan „alkalmazkodóvá” válik, és szem elől téveszti alapvető elveit.

Egy olyan szolgálat esetében, amely elsősorban Istennek akar tetszeni, az imádság állna a középpontban. A legtöbb beszélgetés arról szólna, hogyan oszthatnánk meg az igét több emberrel, hogyan építhetnénk fel jobban a tagokat, és hogyan szolgálhatnánk másokat. Egy kulcsfontosságú különbség az, hogy azt szeretné, ha másokat szolgálnának, ahelyett, hogy mindig ő lenne az, aki másokat szolgál. Ez azt jelentheti, hogy partnerségre lép egy másik szolgálattal, vagy akár erőforrásokat ad át egy másik szolgálatnak, ahelyett, hogy saját birodalmat próbálna felépíteni magának.

K: Az 1 Thessz 2:5-ben mi a különbség a rossz dolognak számító hízelgés és az emberek dicséretének – ami jó is lehet – között?

V: A hízelgés nem őszinte. Lehet nyíltan becstelen, vagy a lényeges dolgok rovására a triviális vagy felszínes dolgokra irányíthatja a figyelmet. Ha őszintén dicsérjük az embereket azért, amit tettek, vagy a jellemükért, az remek módja annak, hogy bátorítsuk őket.

K: Az 1 Thessz 2:5-ben hogyan tesznek fel egyesek maszkot, hogy elrejtse a kapzsiságukat?

V: Különböző mértékű sikerrel próbálják azt állítani, hogy más a motivációjuk – például mások segítése, a szervezet támogatása stb. –, miközben az elsődleges motivációjuk a kapzsiság. Annyi vezetői tanfolyam létezik, hogy nincs hiány azokból, akik vezetők akarnak lenni.

A görög „pleonexia” szó szó szerint azt jelenti, hogy többet akarunk.

K: A 2. Thessz 2:8-ban milyen módon kellene megosztanunk az életünket másokkal, szemben azzal, hogy magánéletünket magánügyként kezeljük?

V: Jó dolog, ha életünk nagy részét megosztjuk másokkal – mind a sikereinket, mind a nehézségeinket –, de nem szabad minden apró részletet közzétennünk. Nem szabad megosztanunk semmit, amit Isten nem akar, hogy megosszunk; ezért imádkozz Istenhez, hogy mutassa meg neked, mikor kell hallgatnod. Íme az ABC-je annak, amit nem szabad megosztanunk.

Másokat felbosszantani, kivéve, ha valami miatt jogosan haragszanak.

Hivalkodás vagy dicsekvés

Mások által neked elmondott bizalmas információk, függetlenül attól, hogy el kellett-e volna-e mondaniuk azokat

Másokat elcsüggeszteni vagy eltántorítani az igazságtól, ahogyan Jób felesége tette. (A bűntől való eltántorítás viszont rendben van.)

A bűn dicsőítése. (Amikor berúgtam a bárban, olyan jó érzés volt...)

Hazugságok és hamis állítások, beleértve a hízelgést is

Mások dicsőítése, piedesztálra emelése. (A tiszteletben tartásuk viszont helyes.)

A másik személyt vagy másokat sértő vagy bántó dolgok

Sértő szavak vagy magatartás (a kisemberek, a furcsa alakok vagy a kitaszítottak lenézése)

Mások megítélése, bár rendben van azt mondani, hogy a bűnös cselekedetek bűnösök

Tudatosan olyan dolgokat mondani, amelyek miatt mások elveszítik a bizalmukat a szavaid iránt

Hosszadalmas, szószaporító és bőbeszédű beszéd, amely több információt ad, mint amennyit a másik hallani szeretne

Rosszindulatú félrevezető információk, amelyek másoknak ártanak, vagy mások rovására szórakozást nyújtanak

Másokról szóló, nem nyilvános információk, amelyeket ők nem akarnak megosztani. (Függetlenül attól, hogy szerinted helyes-e, hogy nem osztják meg.)

Mások szavait forgalmazni anélkül, hogy megjelölnéd a forrást. Ne lopd el mások szavait, mintha a sajátjaid lennének.

Kérdéses pontosság (nem vagy teljesen biztos benne, hogy igaz-e vagy sem)

A másik személy által elkövetett rossz cselekedetek felelevenítése, miután már megbeszéltétek és megbocsátottál neki. Ezeket a dolgokat el kell felejteni.

Olyan titkok, amelyek miatt egy ártatlan személy meghalhat, kárt szenvedhet vagy jogtalanul börtönbe kerülhet

Másokat kísértésbe ejtő dolgok. (Amikor berúgtam abban a bizonyos bárban, ahol féláron adják az italokat...)

Olyan információk, amelyekről megígérted a jelenlegi vagy korábbi munkáltatódnak, illetve ügyfelednek, hogy nem adod tovább.

Más személy becsmérlése vagy rágalmazása

Amit gonosz emberek saját hasznukra fordíthatnak

X-kategóriás, erotikus, illetlen vagy vulgáris humor vagy információ

Nem tiszteled Istent vagy a többi keresztényt

Az embereknek látniuk kell az életedet a cselekedeteidben, de nem szabad úgy érezned, hogy mindig mondanod kell valamit.

K: Miért kellett Pálnak a 1 Thessz 2:9 szerint közöttük kereskedelemmel foglalkoznia?

V: Pál nem kért támogatást a hitetlenektől és az új hívőktől, akiknek prédikált. A judaizmusban egyetlen rabbinak sem volt szabad a törvény tanításából megélhetést szereznie. Egyes muszlim országokban a teljes munkaidőben dolgozó keresztény munkásokat tévesen lenézik, mintha másokat kihasználó semmirekellők lennének. De egy sátorkészítő misszionáriusnak, akinek világi munkája van, nem lenne ilyen problémája. Pálnak és a mai misszionáriusoknak egyaránt joguk van ahhoz, hogy teljes támogatást kapjanak az egyháztól. Pál azonban azért, hogy azok között dolgozhasson, akiknek prédikált, úgy döntött, hogy nem él ezzel a joggal.

A fizikai munkát a görög és római felsőosztály némileg lenézte, de a zsidók nem.

K: Mi lenne, ha az 1 Thessz 2:10 szerint egy keresztény munkás – legyen az teljes munkaidős misszionárius vagy sem – élete nem lenne feddhetetlen? Hogyan működne ez?

V: Ha mások tudomást szereznek erről, az alááshatja a tanúságtételüket. Még azok a hívőtársak is, akik felnéznek a munkásra, azt gondolhatják: ha ő elbukott egy bizonyos területen, akkor nem is olyan súlyos, ha én is elbukom azon a területen. De a munkás bűnbánatot gyakorolhat, és továbbra is szolgálhatja Istent, arra intve másokat, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint ő.

K: Hogyan lehet az 1 Thessz 2:11–12 összefoglalása a tanítványképzésnek, a lelkigondozásnak, sőt a tanúságtételnek is?

V: Bár ez a vers nem határozza meg, mit kell tenni, viszont meglehetősen átfogóan tárgyalja, hogyan kell cselekedni. Bátorítani, vigasztalni és buzdítani az embereket. Pál azt mondja, hogy ő ezt úgy tette, ahogyan egy jó anya (1. Thesszaloniki 2:7) vagy egy jó apa (1. Thesszaloniki 2:11) tenné, hogy segítsen a saját gyermekeinek.

K: Az 1 Thessz 2:13-ban hogyan lehet egy véges, hibázó, tökéletlen ember bármely szava valójában Isten szava?

V: Lehet, hogy lehetetlennek tűnik, ha valaki kizárólag az ember képtelenségeire összpontosít. Azonban a Mindenható Isten, akinek semmi sem lehetetlen (Máté 19:26; Márk 10:27; Lukács 1:37), még egy szamár révén is képes volt átadni üzenetét Bileámnak. A Mindenható Isten elég hatalmas és elég bölcs ahhoz, hogy üzenetét tökéletlen eszközökön keresztül is egyértelműen közvetítse. Isten nemcsak a szükséges pontossággal közölte üzenetét, hanem szavát is a szükséges pontossággal és precizitással őrizte meg, hogy mi is megérthessük üzenetét.

Jobb kérdés az, hogy ha mi is tudunk az ember szaván keresztül kommunikálni, hogyan gondolhatod, hogy egy mindenható Isten nem elég hatalmas ahhoz, hogy az ember szaván keresztül kommunikáljon?

K: Az 1 Thessz 2:14–15 bármilyen értelemben is antiszemita?

V: Nem. Senki sem állíthatja komolyan, hogy ez etnikai szempontból antiszemita lenne, hiszen Pál zsidó volt, aki – amint azt a Róma 3:1–2 is mutatja – nagy előnyt látott örökségében. Talán azt gondolják, hogy vallási szempontból antiszemita volt.

Ez azonban nem vallási szempontból antiszemita, mivel olyan személy írta, aki szerette a zsidó népet és mélyen törődött velük, annak ellenére, hogy nem fogadták el Krisztust, amint azt a Róma 9:1-5 és 10:1 is mutatja.

Tisztában kell lenned azzal, hogy egyesek úgy gondolják, valami ellenük szól, ha bármi negatívat mond az etnikai csoportjuk bármely tagjáról. Gondolom, valaki azt is mondhatná, hogy a Biblia mindenki ellen szól, ha ezt a furcsa definíciót vesszük alapul, mert a Biblia azt mondja, hogy mindenki elmaradt Isten mércéjétől, és vannak, akik nem szeretik a kritikát vagy a negatív megjegyzéseket semmiről.

K: Miért mondta Pál az 1 Thessz 2:15-ben, hogy egyes zsidók ellenségesek voltak minden emberrel szemben, hiszen azoknak a zsidóknak kétségtelenül voltak barátaik és olyan emberek, akikkel törődtek?

V: Igaz, ezek a zsidók talán sok emberrel barátságosan viselkedtek. Ha azonban arra buzdították az embereket, hogy utasítsák el Jézust – ami a lehető legjelentősebb módon történt –, akkor ellenségesek voltak mindenki iránt.

K: Az 1 Thessz 2:16-ban, mivel Isten annyira szerető, hogyan lehet, hogy az emberek egy bizonyos határig vétkezhetnek?

V: A Róma11:22 -ben az áll, hogy figyelembe kell vennünk Isten jóságát és szigorát egyaránt. Isten a világegyetem legszeretőbb lénye, de egyben a legszigorúbb is. Pálnak személyes tapasztalata volt azokkal, akik megpróbálták másokat megakadályozni abban, hogy hallgassák az igét (ApCsel 13:8-11, Elymás esete).

K: Az 1 Thessz 2:17-ben a „elszakítva” jelentésű görög szó, az aporthanisthentes, szó szerint azt jelenti, hogy árvákká válnak. Miért aggódott Pál annyira amiatt, hogy ezek az új hívők „ne váljanak árvákká”?

V: Pálnak talán az volt a gondja, hogy nem lesznek szorgalmasak a hitben való előrehaladásukban. Azonban felmerül az a feltételezés is, hogy volt egy ennél sürgetőbb kérdés. Lehet, hogy a zsidók vagy az eretnekek félrevezették vagy megtévesztették őket, hogy elhagyják a hitet. Hasonlóképpen, amikor valakit Krisztushoz vezetünk, meg kell őriznünk őket a hamis tanítóktól.

K: Az 1 Thessz 2:19 szerint fel fogjuk-e ismerni az embereket a mennyben?

V: Igen. Az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:19-ben és a Filippiakhoz írt levél 4:1-ben Pál azt mondta, hogy azok a hívők az ő öröme és koronája, és ő bizonyára fel fogja ismerni a koronáját. Lehet, hogy dicsőséges testünkben nem fogunk ugyanúgy kinézni, de fel fogjuk ismerni egymást.

K: Az 1 Thessz 2:19; 3:13; 4:15; 5:23; 2 Thessz 2:1,8,9; 1 Kor 15:23; Jak 5:7,8; 2 Pét 1:16; 3:4,12; 1 János 2:28; Máté 24:3,27; mi a szokatlan ebben a görög szóban, a parousia-ban, amely az eljövetelt jelenti?

V: A Bibliában három görög szót használnak Krisztus eljövetelére: parousia (eljövetel és az azt követő jelenlét), apokalupsis (felfedés, kinyilatkoztatás vagy apokalipszis) és ephiphaneia (megnyilvánulás vagy epifánia).

Ez egyszerre jelenti az eljövetelt és a további ottmaradást is. A nem bibliai irodalomban egy uralkodó látogatását parousiának nevezték.

K: Miért gondolhatta az 1 Thessz 3:1–3,6-ban valaki Pál helyzetében, hogy egyedül ő a legalkalmasabb a prédikálásra? Miért nem volt ilyen hozzáállása Pálnak?

V: Nem tudjuk, hogy Pál így gondolta-e, de egy másik, hasonló helyzetben lévő keresztény így gondolhatta. Emlékeznünk kell arra, hogy a hatalom nem bennünk van, hanem Istenben. Isten felhasználhat minket, és meg is teszi, de más embereket is felhasználhat. Istennek nem volt szüksége arra, hogy Pál, „a legjobb”, Thesszalonikában maradjon, különösen akkor, amikor Pál máshol is nagy dolgokat vihetett véghez. De egy átlagos keresztény, például Timóteus is, ha Isten rajta keresztül munkálkodott, éppúgy megfelelt volna.

K: Az 1 Thessz 3:1–6-ban Pál azt is mondhatta volna, hogy „elég volt”, és abbahagyhatta volna az evangélium hirdetését, hogy könnyű életet éljen. Mit gondolsz, miért folytatta Pál a munkát?

V: Pál bizonyára nem hirdethette volna a jóléti evangéliumot: „Élj kényelmes életet, mint én”. Bár Pál olyan helyzetben lehetett, hogy azt gondolhatta volna: „Már eleget tettem”, nincs rá semmiféle bizonyíték, hogy valaha is így tett volna. Őt az Isten iránti szeretete és mások iránti szeretete hajtotta, valamint az, hogy nem akarta, hogy azok a pokolba kerüljenek. Pálnak volt célja. Ne feledjük: a „nyugdíjba vonulás” szó nem szerepel a Bibliában.

K: Miért rendeli Isten szándékosan meg számunkra a megpróbáltatásokat az 1 Thessz 3:3-ban?

V: Isten mindent az Ő akaratának megfelelően alakít (Efézus1:11 ; Példabeszédek 16:4; ~Róma8:28 ).

Emellett a Zsoltárok 139:16 szerint minden napunk már meg volt írva Isten könyvében, mielőtt még egy is eljött volna.

A szülők „sajnálattal választják”, hogy gyermekeik fájdalmas oltásokat kapjanak, és fájdalmas tanulságokat vonjanak le hibáikból. A keresztények még büszkék is voltak, amikor gyermekeik, feleségeik és férjeik meghaltak, miközben mások életét próbálták megmenteni, vagy kiálltak hitük mellett. Egyetlen szülő sem választja ezt a fajta fájdalmat önmagáért, hanem a nagyobb jó érdekében. Hasonlóképpen Isten is úgy dönt, hogy megengedi ezeket a dolgokat, nem azért, mert valamilyen szadista lenne, hanem inkább:

1. Az egyén fegyelmezése vagy a nagyobb jó érdekében (Zsidók 12:4–15)

2. Mások javára (Filippi 1:22–25; Kolossé 1:24–25)

3. Isten dicsőségére (például Jób esete)

4. Mert Isten végül minden megpróbáltatásunkat jelentéktelennek fogja láttatni a jövőbeli dicsőségünkhöz képest (Róma 8:18; 1 Péter 4:12-14)

K: Az 1 Thessz 3:3-ban hogyan lehetett, hogy azok, akik Pált üldözték, rosszat tettek? Hiszen biztosan Isten akaratát teljesítették, mivel Isten rendelte el Pál számára azokat a megpróbáltatásokat.

V: Rosszat tettek, és felelősek voltak gonosz cselekedeteikért. A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Isten minden dolgot az Ő akaratának megfelelően irányít (Efézus 1:11; Példabeszédek 16:4).

2. Isten számos eszközt használ végső céljainak eléréséhez, és a Biblia egyértelműen rámutat arra, hogy az emberek gonosz döntései is azok közé az eszközök közé tartoznak, amelyeket Isten használ (1Mózes 50:20).

3. Isten előre eltervezte, hogy felhasználja Júdás gonosz szándékait (Apostolok cselekedetei 2:23; János 13:18; Zsoltárok 41:9), mégis Júdás teljes felelősséget viselt tetteiért (Márk 14:21; Lukács 22:21–22). Hasonlóképpen, az sem csökkenti mások felelősségét gonosz döntéseikért, hogy Isten előre eltervezte, hogyan fogja felhasználni gonosz cselekedeteiket.

K: Mivel az 1 Thessz 3:8; Fil 4:1 és Ef 6:10–16 szerint már meg vagyunk mentve, miért parancsolják nekünk, hogy „álljunk szilárdan a hitben”?

V: A keresztényeket félre lehet vezetni vagy megtéveszteni, amint azt a Máté 24:24 is mutatja. Még az igazi keresztények is eltávolodhatnak, vagy félelmükből elrejthetik hitüket, és egy ideig Istennek nem tetsző dolgokat tehetnek.

K: Az 1 Thessz 3:12-ben és a 4:9–10-ben: mint olyan keresztények, akik már szeretik Istent és embertársaikat, szükségük van-e arra, hogy szeretetünk növekedjen? Hogyan teszi Isten, hogy mások iránti szeretetünk növekedjen, sőt túlcsorduljon?

V: Tudatosan kell törekednünk arra, hogy mások iránti szeretetünk növekedjen. Ez akkor növekedhet, ha kifejezzük irántuk érzett szeretetünket, és imádkozunk értük.

K: Az 1 Thessz 3:13-ban hogyan erősíti meg Isten a szívünket, hogy feddhetetlenek és szentek legyünk az Ő jelenlétében?

V: Isten hatással lehet ránk azáltal, hogy olvassuk az Ő Igéjét, engedelmeskedünk Neki, imádjuk Őt, és szeretjük embertársainkat. De Isten olyan módon is hat, amelyet mi nem veszünk észre. Azok az emberek, akiket az életünkbe hoz (beleértve a nehéz természetűeket is), az események (mind a kellemesek, mind a kellemetlenek), valamint azáltal, hogy dolgokat idéz fel az emlékezetünkben, Isten megerősítheti a szívünket abban a törekvésünkben, hogy az életünkben az Ő szentségét keressük. De mindig legyetek hajlandók arra, hogy Isten megváltoztasson és átformáljon benneteket. A próbatételek nem mindig erősítenek meg egy embert; ez attól függ, hogyan reagálsz rájuk. Emlékezz Jób feleségére, aki azt mondta: „Átkozd meg Istent, és halj meg!”, szemben Jóbbal.

K: Az 1 Thessz 4:1 szerint mik a legjobb módszerek arra, hogy másokat arra bátorítsunk, hogy Istennek tetsző életet éljenek?

V: Bátorítsd őket, hogy nézzenek túl a jelenlegi körülményeken, és irányítsd a figyelmüket Istenre, arra, amit Ő tett értük. Mutass rá arra, hogy Isten hogyan gondoskodik róluk, és hogy cselekedeteiknek milyen örök jelentősége van. Emlékeztesd őket arra, hogy a földi élet milyen rövid az örökkévalósághoz képest. Ha lehetséges, kísérd őket, segíts nekik, és légy mellettük. Bizonyos helyzetekben keress valakit, aki már átélte ugyanazokat a megpróbáltatásokat, hogy tanácsot és támogatást nyújtson.

K: Az 1 Thessz 4:1–7 alapján hogyan élhetünk szentebb életet?

V: Válaszoljunk erre a kérdésre egy sportos analógiával.

Egy sportoló háromféle dologgal fejlődhet: elsődleges erőfeszítésekkel, másodlagos erőfeszítésekkel és az elkerülendő dolgokkal. Elsősorban a gyakorolt sportág helyes gyakorlásáról van szó. Néha ez maga a mérkőzés. Máskor pedig egy-egy elem elkülönített gyakorlása, például a futás vagy a súlyemelés. A sportoló általában élvezi a sportágához tartozó edzéseket, de ha csak akkor edzene, amikor kedve tartja, nem jutna messzire. Az iránti szereteten túl önfegyelemre is szükség van.

Másodsorban a megfelelő étrend, a elegendő alvás, és esetleg kiegészítő tevékenységek végzése is fontos, például a baseballban a dobás gyakorlása segíthet a teniszben az adogatásban.

Végül pedig el kell kerülni bizonyos dolgokat. Vannak olyan dolgok, mint a dohányzás, a részegség stb., amelyek mindig károsak. Más dolgok önmagukban nem ártalmasak, de elterelik a figyelmet a célról. Például a legjobb teljesítmény érdekében nem szabad úszni azon a napon, amikor baseball-mérkőzésed lesz.

A lelki sportoló is háromféle dolog révén fejlődhet: elsődleges, másodlagos és elkerülendő dolgok. Elsősorban semmi sem pótolhatja az odaadó szeretetet és engedelmességet. Örömünket kell lelnünk abban, hogy szeretjük és szolgáljuk Istent. De még akkor is, ha éppen nem érezzük így, önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy mégis megtegyük, amit Isten elvár tőlünk.

Másodsorban jó étrendre van szükségünk. Természetesen Isten azt mondja nekünk, hogy ne legyünk torkosok, akik telezsúfolják a szájukat és a hasukat szolgálják (Példabeszédek 28:7; Filippi 3:19a), de figyelnünk kell arra is, hogy mi kerül be a szemünkön és a fülünkön keresztül.

Végül pedig nem csupán azokat a bűnös cselekedeteket kell elkerülnünk, amelyek nem tetszenek Istennek, hanem azokat a helyzeteket is, amelyek – legalábbis számunkra – kísértésnek számítanak. Számba kell vennünk azokat az „időrablókat” is, amelyek ugyan nem feltétlenül bűnösök, de rengeteg időt vesznek el tőlünk, és elterelik a figyelmünket Isten szolgálatáról. Ha valaha is úgy érzed, hogy Isten nem adott neked elég időt arra, amit tudod, hogy meg kell tenned az Ő szolgálatában, lehetséges, hogy a probléma nem az, hogy Isten nem adott neked többet 24 óránál egy napban, hanem inkább az, hogy az időd nem elegendő, mert elpazaroltad azt az időt, amit Isten adott neked.

K: Az 1 Thessz 4:9–10 alapján mit tehetünk még azért, hogy jobban szeressük a többi hívőt?

V: Időnként küldhetsz nekik valamit, hogy megmutasd, törődsz velük és gondolsz rájuk. Egyrészt imádkozhatunk azért, amire megkérnek minket, megtehetjük azokat a dolgokat, amire kérnek minket, és barátságosak lehetünk velük szemben. De egy mélyebb szinten őszinte törődést tanúsíthatunk irántuk. Figyelhetjük, hogy vannak, megkérdezhetjük, miért imádkozzunk, és javaslatokat tehetünk, valamint proaktívan kezdeményezhetünk, hogy segítsünk nekik ott, ahol segítségre szorulnak. Előfordult már veled, hogy „a semmiből” valaki odajött, és adott neked valamit, amire szükséged volt? Ez egy kellemes érzés, de még kellemesebb érzés, ha te is megteheted ezt másokért.

K: Miért gondolod, hogy az 1 Thessz 4:11–12-ben olyan nagy hangsúlyt fektetnek a „csendes élet” élésére, szemben a világ „nagy lábon élésével” vagy a „mindent vagy semmit” elvével?

V: Nem kell hírnevet, hatalmat vagy tekintélyt keresnünk sem a világban, sem az egyházban. Ha jól végzed a munkádat, az talán magától jön, de ne keressd, mert eltereli a figyelmedet Isten kereséséről. A nyugati kultúrában az Isten megismerésének egyik fő problémája nem a tudás hiánya, hanem inkább a figyelemelterelő tényezők. Törekedj arra, hogy felismerd és megszüntesd, vagy legalábbis csökkentsd azokat a zavaró tényezőket, amelyek eltérítenek az Úrral való járásodtól. De ne feledd: amikor váratlan események történnek, például ha találkozik valakivel, akinek segítségre van szüksége, azok nem feltétlenül zavaró tényezők, hanem éppen az a fő feladat, amelyet Isten abban a pillanatban szeretne, hogy elvégezz.

K: Miért van az 1 Thessz 4:12b-ben az a vágy, hogy ne legyünk senkitől függőek?

V: Nincs azzal semmi baj, ha elfogadod mások szeretetének kifejezéseit, és teljesen rendben van, ha másoktól függsz, hogy gondoskodjanak rólad, amikor valóban szükséged van rájuk. De inkább adj, ne csak vegyél! Pál a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:6-ban azt mondja, hogy ne legyél tétlen, a 3:10-ben pedig: „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék.” Ne kényszerítsd másokat arra, hogy olyan dolgokat csináljanak helyetted, amit magad is meg tudsz csinálni. Ha képes vagy dolgozni vagy pénzt hozni a családnak, akkor ne légy lusta, és ne támaszkodj másokra. Ismétlem: ha nem tudsz így tenni, akkor rendben van, ha másokra támaszkodsz. De ha tudsz pénzt keresni – még ha csak keveset is –, akkor tedd meg, hogy eltartsd magad, vagy legalábbis részben eltartsd magad.

K: Az 1 Thessz 4:13–14 szerint a már elhunyt keresztények „lélekalvásban” vannak, vagy tudatuknál vannak a mennyben?

V: Az elhunyt hívők jelenleg tudatuknál vannak a mennyben. Ezt alátámasztó főbb versek: a 2 Korinthus 5:6; a Lukács 16:19–31; a Filippi 1:23; a Jelenések 6:9–11; a Jelenések 7:9–11, valamint a Jelenések könyvében található egyéb, tudatos dicsőítésről szóló versek. A 2 Korinthus 5:8-ban a Biblia így fogalmaz: „…hogy elhagyjuk a testet, és otthon legyünk az Úrnál.”

A „Polikárp vértanúságáról” című mű 2. fejezetének 39. oldalán az áll, hogy a testtől való távollét az Úrral való közösséget jelenti. Tertullianus, aki Kr. u. 198–220 között írt, a „A tisztaságról szóló buzdítás” című művének 11. fejezetében, 56. oldalán említi, hogy egy elhunyt keresztény feleség már az Úr jelenlétében van.

K: Az 1 Thessz4:13 –16, az 1 Thessz5:10 és az 1 Kor15:51 versekben az „alszik” kifejezés bizonyítja-e, hogy a halottak eszméletlenek?

V: Ahogyan Jézus a János 11:11–14-ben megdorgálta tanítványait, amikor azt mondta, hogy „alvó”, egyszerűen csak a halált értette alatta. Az „alvó” kifejezés a halálra utaló általános kifejezés volt, amint azt a következő versek is mutatják:

2 Péter 3:4; ApCsel 7:60; 1 Korinthus 15:6; 18, 20; Máté 27:52; 28:13; 5Mózes 31:16, valamint számos más ószövetségi szakasz: „...XY az atyáival aludt...”

A New Geneva Study Bible 1898. oldalán azt is hozzáteszi, hogy az alvás a pogány és a keresztény írásokban egyaránt a halál metaforája volt. Homérosz műveiben (Iliász, 11. könyv, 240–241) az alvás a halál eufemizmusa volt.

A korai keresztény írók szintén úgy értelmezték az alvást, hogy az a halált jelenti, amint azt Athenagoras (177-ben) A halottak feltámadása című művének 16. fejezetében bemutatja.

Tehát ezek a versek sem nem bizonyítják, sem nem cáfolják, hogy az emberek a halál után is tudatuknál vannak. A halál utáni tudatosság bizonyítékára lásd az előző kérdést.

K: Mivel Pál az 1 Thessz 4:15-ben azt írja: „mi, akik még élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig”, miért halt meg Pál Krisztus visszatérése előtt?

V: Isten nem akarta, hogy tudjuk, mikor tér vissza Jézus. Pál itt három névmást is használhatott volna.

„Ők”: Ha Isten azt mondta volna Pálnak, hogy „ők”-et használjon, az arra utalt volna, hogy ez Pál halála után fog megtörténni.

„Én”: Ha Pál azt mondta volna, hogy „én”, az azt jelentette volna, hogy Krisztus biztosan Pál halála előtt tér vissza.

„Mi”: A „mi” egyenértékű azzal, hogy „azok közülünk, akik még életben vagyunk”, és a „mi” az egyetlen névmás, amelyet Pál használhatott anélkül, hogy Krisztus visszatérését Pál halála előtti vagy utáni időre korlátozta volna.

K: Az 1 Thessz 4:15-ben Pál azt hitte, hogy még életben lesz, amikor Krisztus visszatér?

V: A névmás használatát illetően lásd az előző kérdést. Pál hibátlanul írta ezt, mivel nem határozta meg azt, amit nem mondtak el neki. Hat ok van arra, hogy Pál miért tett így.

1. Pál soha nem állította, hogy tudja, mikor tér vissza Jézus. (1. Thesszaloniki 5:1–2)

2. Remélte, hogy talán még az ő életében bekövetkezik. (1. Thesszalonikiak 4:15)

3. Pál azt tanította, hogy Krisztus visszatérése előtt béke (1. Thesszalonikiak 5:3) és nagy hitehagyás (2. Thesszalonikiak 2:3-10) fog bekövetkezni.

4. Pál várakozással és vágyakozással tekintett Krisztus visszatérése elé, ahogyan nekünk is kellene, ami a Titus 2:13-ban említett áldott reménység.

5. Pál, Krisztus és mások is arra intettek minket, hogy vigyázzunk Krisztus hamarosan bekövetkező visszatérésére (Máté 24:42; Márk 13:35; 1 Thesszaloniki 5:4-6; 1 Péter 4:7; Jelenések 3:3; 22:20).

6. Amint az 1. Timóteus 3:15 is mutatja, Pál jól megértette azt az elvet, hogy az embereket arra kell buzdítani, hogy jól viselkedjenek, mert nem mondja meg, mikor fog visszatérni. Lásd különösen a Máté 24:36–25:13-at.

Összefoglalva: Isten nem mondott el mindent Pálnak; Pál azt mondta el nekünk, amit Isten mondott neki, de természetesen azt nem mondta el, amit Isten nem mondott el neki. Lásd a Filippi 4:5, az 1 Péter 4:7 és a Jelenések 22:6-20-ról szóló fejtegetést.

K: Miért nem akarta Isten, hogy tudjuk, mikor tér vissza Krisztus (1 Thessz 4:15)?

V: Ez olyan, mintha egy gazda azt mondaná a szolgájának, hogy legyen szorgalmas, mert váratlanul bármikor visszatérhet, ahogyan azt a Lukács 12:35–48 is mutatja. A Bibliában az „elvárással teli élet” – azaz az Ő visszatérésére való vágyakozás – oka az erő, a bátorítás és a vigasz (1. Thesszalonikiak 4:18; 2. Thesszalonikiak 2:15–17), valamint az, hogy éberek legyünk, és feddhetetlenek maradjunk, amikor Krisztus eljön (1. Thesszalonikiak 3:13; 5:23).

K: Az 1 Thessz 4:16-ban az, hogy Krisztust egy arkangyal hangja kíséri, azt jelenti-e, hogy Jézus az arkangyal, ahogyan azt egyes Jehova tanúi tanítják?

V: Nem. Bár lehet, hogy Mihályon kívül vannak más arkangyalok is, ez itt nem releváns.

Az, hogy Isten trombitaszava kíséri Jézust, nem feltétlenül jelenti azt, hogy Jézus maga fújta meg a trombitát. Hasonlóképpen az arkangyal hangja valószínűleg annak az arkangyalnak a hangja, aki itt Jézust kísérte.

Még ha ez a hang itt is Jézusé lenne, aki egy arkangyal hangján szólal meg, ez nem jelenti azt, hogy Ő nem Isten. Furcsán feleslegesnek tűnne például, ha valaki azt mondaná, hogy a földön Jézus úgy cselekedett vagy beszélt, mint egy ember, hiszen Jézus ember volt. Ha ez valamilyen módon bizonyítaná, hogy Jézus arkangyal volt, akkor Isten trombitaszava itt azt bizonyítaná, hogy Jézus Isten.

Az embereknek nem kell ilyen kétértelmű versekhez folyamodniuk ahhoz, hogy eldöntsék, Jézus Isten-e vagy sem. Egyszerűen „megkérdezhetjük Tamást” a János-20:27 –28 olvasásával, „megkérdezhetjük Jánost” a János 1:1 olvasásával, vagy megkérdezhetjük a Zsidókhoz írt levél szerzőjét a Zsidókhoz írt levél 1:8–9 olvasásával. Tiszteled-e a Fiút úgy, mint az Atyát, ahogyan azt a János-5:23 parancsolja? Imádod-e Jézust, ahogyan az angyalok teszik a Zsidókhoz írt levél 1:6-ban? Dicséred-e Jézust, valamint az Atyát is, ahogyan a mennyben lévők teszik a Jelenések könyve 5:9–13; 11:15-ben?

K: Az 1 Thessz 4:16-ban melyik trombitaszóra van szó?

V: A Szentírás nem mondja ki kifejezetten, hogy ez a Jelenések 8–11-ben szereplő hét trombita egyike-e, vagy egy másik trombita.

K: Az 1. Thessz 4:16-17-ben hogyan tudna valakinek a teste feltámadni vagy elragadtatni, ha egy tigris felfalta?

V: Isten mindenható és mindentudó, és bármely környező atomból képes újjáalkotni a testünket. Egyébként a tested nagy része mára már más atomokból áll, mint hét évvel ezelőtt. Tehát bár fizikai testünket változatlan fizikai tömegként szoktuk elképzelni, valójában egy mintázatról van szó, ráadásul egy öregedőről.

K: Az 1 Thessz 5:1-3 szerint milyen mértékben ismerhetik az emberek az Úr napjának idejét?

V: Ahogyan a Máté 24:36 mondja, és az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 5:1–2 is utal rá, senki sem fogja tudni a napot vagy az órát. De ahogyan a Máté 24:37–39, a Lukács 17:26–29 és az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 5:3 mondja, ez egy olyan idő lesz, amikor a legtöbb ember nem fog gondolni Krisztus eljövetelére, és a legtöbb ember számára teljesen váratlanul fog bekövetkezni.

K: Mit jelent az 1 Thessz 5:4–8-ban és az Efézus 4:18-ban, valamint 5:8–11-ben az, hogy a világosság vagy a nappal gyermekei vagyunk, szemben a sötétség vagy az éjszaka gyermekeivel?

V: Nem szégyelljük magunkat, ha az emberek mindent megtudnak rólunk. Nem cselekszünk titokban olyan gonosz dolgokat, amelyekről nem akarjuk, hogy mások tudjanak; sőt, azt akarjuk, hogy mások lássák az életünket. Nem várjuk az éjszakát azért, hogy igyunk, bulizzunk vagy bármi rosszat tegyünk. Inkább jól alszunk éjszaka, mert várjuk a nappalt, és azt, hogy elvégezzük a teendőinket.

K: Az 1 Thessz 5:9 szerint hogyan lehetséges, hogy Isten nem rendelt minket az ítéletre, hiszen az Ef 2:3 azt mondja, hogy a többiekhez hasonlóan mi is természetünknél fogva az ítélet tárgyai voltunk?

V: Minden ember (Ádám, Éva és Jézus kivételével) bukott, bűnös természettel született, és természeténél fogva az Isten haragjának tárgya volt. Isten azonban újjászületést, új életet és új, biztos reményt adott gyermekeinek azon keresztül, hogy Jézus Krisztus magára vette a mi büntetésünket.

K: Az 1 Thessz 5:12-13 szerint hogyan tisztelhetjük azokat, akik az Úrban felettünk állnak?

V: Először is, ismerd el előttük és mások előtt, hogy elfogadod, hogy ők az Úrban feletted állnak. Mutasd ki irántuk érzett törődésedet, és ha tudsz, segíts nekik az életükben felmerülő küzdelmeikben. Tiszteld tisztségüket, ahogyan Pál tette még a főpap iránt is az ApCsel 23:3–5-ben. Tiszteld őket kemény munkájukért és áldozatukért, ahogyan Pál azt a Filippi 2:28–30-ban tanácsolja.

K: Az 1 Thessz 5:14-ben azt olvassuk, hogy türelmesnek kell lennünk minden emberrel szemben, de miért tűnt úgy, hogy Pál és Jézus nem voltak türelmesek minden emberrel szemben?

V: Mindketten nagyon türelmesek voltak, de ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne tudták volna élesen megfeddni az embereket.

János Krisztosztom (kb. 396) jól fogalmazott a Galatákhoz írt leveléről szóló kommentárjának bevezetőjében. „Mert ha valaki mindig szelídséggel szól a tanítványaihoz, még akkor is, amikor szigorra lenne szükségük, az nem a tanító feladata, hanem a rombolóé és az ellenségé. Ezért Urunk is, bár általában szelíden beszélt tanítványaihoz, itt-ott szigorúbb nyelvet használ, és hol áldást mond, hol pedig feddést.”

K: Az 1 Thessz 5,15-ben milyen kifogásokat hoznak fel az emberek néha, hogy igazolják, miért fizetnek vissza rosszal a rosszért?

V: Számos ilyen van.

Az Ószövetség azt mondja: „szemet szemért”. (Az Ószövetség már elavult.) A törvény szerint ma is büntetni kell, de nem szabad önbíráskodnunk. A vadnyugaton a polgárőrcsapatok elfogadhatók voltak, mert a törvény keretein belül működtek, és a seriff felelt a cselekedeteikért. A lincselő tömeg viszont nem volt az.

Megérdemlik (és nekem kell eldöntenem, hogy ki mit érdemel).

Meg kell tanulniuk a leckét (és nekem kell megtanítanom nekik).

Újra meg fogják tenni, hacsak nem tanítják meg nekik a következményeket (és Isten engem jelölt ki arra, hogy megtanítsam őket).

Vissza kell adnom nekik (mert szerintem ez a jogom).

De függetlenül attól, hogy milyen kifogást hoznak fel, azok az emberek, akik rosszal fizetnek vissza a rosszért, engedetlenek Isten iránt.

K: Az 1 Thessz 5:16–18-ban hogyan illeszkedik össze az, hogy mindig örüljünk, folyamatosan imádkozzunk és minden körülmények között hálát adjunk?

V: Örülünk, imádkozunk és hálát adunk, mert tudjuk, hogy Isten irányít. Mindháromat folyamatosan kell gyakorolnunk. De az örömnek kell arra ösztönöznie minket, hogy imádkozzunk. Imáinknak tele kell lenniük Isten iránti hálaadással, és a hálaadásunknak emlékeztetnie kell minket az örömünkre.

K: Az 1 Thessz 5:17 szerint szüntelenül kell imádkoznunk, vagy keveset kell beszélnünk, ahogyan a Mt 6:7 mondja?

V: Mindkettő. Egész életünknek imádságos életnek kell lennie, állandó közösségben Istennel. Ugyanakkor nem szabad azt gondolnunk, hogy Isten egy adott kérésünket azért hallgatja meg, mert sok szót ismételünk.

K: Az 1 Thessz5:22 -ben mit jelent az, hogy „minden gonoszságtól tartózkodjatok”?

V: Ez jelentheti „még a gonosz látszatát is” vagy „bármilyen fajta gonoszt”. A „forma” jelentésű görög szó, az eidos, jelenthet megjelenést, módot, alakot, látványt is. A Strong-féle konkordancia szerint a „nézet” jelentésű szóból származik. Mellékesen megjegyezzük, hogy Aland és társai nem jelentenek kézirati eltéréseket, így ez szigorúan fordítási kérdés, nem kézirati kérdés.

Következtetés: A görög „forma/fajta/nézet” stb. szó alapján mindkét értelmezés igaz lehet. Kerülnünk kell a gonosz minden fajtáját. Ezen felül kerülnünk kell azt is, hogy úgy lássanak minket, mintha valóban gonosz dolgokat tennénk. Ezen felül a 2 Korinthus8:22 azt mutatja, hogy Pál mindenki szemében jót akart cselekedni.

Az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél5:22 azonban nem vonatkozik arra, ha hagyjuk, hogy az emberek lássák, ahogy jó dolgokat cselekszünk (például az evangélium hirdetését), mert tévesen azt gondolják, hogy ez gonoszság.

K: Az 1 Thessz 5:26, a Róm 16:16, az 1 Kor 16:20, a 2 Kor 13:12 és az 1 Pét 5:14 alapján a keresztényeknek szent csókkal kell-e üdvözölniük egymást?

V: Az akkori kultúrában a szent csók helyénvaló volt. Az amerikai és a kínai kultúrában ennek megfelelője az ölelés vagy a kézfogás.

K: Honnan tudjuk, hogy Pál írta az 1 Thessz?

V: Legalább két okból.

1. A 1. Thesszaloniki levél ezt mondja, és az őskeresztény egyház soha nem vonta ezt kétségbe.

2. Tertullianus azt írta, hogy Pál írt a thesszalonikaiaknak a „Tertullianus Marcion ellen” című művének 4. könyvében, 5. fejezetében, 345–350. oldalon (Kr. u. 207). Ez egy olyan könyv volt, „amely az apostoloktól származik, és amelyet szent kincsként őriztek az apostolok egyházaiban”.

Valószínűleg mások is írtak az 1. Thesszalonikiakhoz.

K: Milyen hasonlóságok vannak az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél és Pál többi levele között?

V: Íme azok, amelyeket én találtam.

K: Mikor íródott az 1 Thessz?

V: Elég pontosan tudjuk, mikor íródott: i. sz. 51–52 körül. Az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 3:1–7-ből kitűnik, hogy azután íródott, hogy Pál elhagyta Athént, és Korinthusban tartózkodott. Az ApCsel 18:12,17 szerint Gallio volt Akhaia prokonzulja. Egy delphoi feliratból kitűnik, hogy Gallio csak Kr. u. 51–52 körül volt prokonzul. Mások a keletkezés idejét Kr. u. 52–53-ra teszik.

Ha egy szkeptikus azt állítja, hogy Pál leveleit sokkal később valaki más írta, és az 1. Thesszalonikiakhoz írt levélben szereplő, Pál szerzőségét igazoló szavak hazugságok voltak, akkor rájuk hárul a bizonyítási teher, hogy bármilyen bizonyítékot is nyújtsanak arra, hogy azok a szavak hazugságok voltak. Kevés olyan tudományág létezik, ahol valaki bizonyíték nélkül állíthatja, hogy egy dokumentum hamis.

K: Mit tudunk még az 1. Thesszaloniki levélben szereplő Gallio-feliratról?

V: Amit a régészek jelenleg Gallio-feliratnak neveznek, az egy delphoi múzeumban található. Legalább hét különböző darabból áll. Az 5–6. sorok említik Claudius római császár – aki Kr. u. 41–54 között uralkodott – egyik rendeletét, amely Lucius Junius Gallióra, Akhaia prokonzuljára utal. A Dictionary of New Testament Background (Újszövetségi Háttérszótár) 53–54. oldalán, ahonnan ezt az információt vettük, az áll, hogy „a kronológia más időbeli számításoktól függ”. A legtöbb tudós azonban biztos abban, hogy e felirat, valamint az a tény alapján, hogy a prokonzulok általában egyéves hivatali időt töltöttek be, Gallio korinthoszi [Akhaia-i] prokonzulként töltött hivatali idejét Kr. u. 51/52-re lehet datálni.”

K: Az 1. Thesszaloniki levél esetében honnan tudjuk, hogy az, ami ma rendelkezésünkre áll, megbízhatóan megőrizte-e az eredetileg írt szöveget?

V: Legalább három okból.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő igéjét Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; 1 Péter 1:24–25-ben; valamint Máté 24:35-ben.

2. Az őskeresztény egyház tanúsága. Az őskeresztény írók az I. Nikaiai Zsinatig (325-ben) mintegy 49 alkalommal idéztek az 1. Thesszaloniki levélből, az utalásokat nem számítva. Az 1. Thesszaloniki levél 35%-át idézték, a törtrészes verseket is törtrészként számolva. Ez a 89 versből összesen 31,05-öt jelent.

Íme azok a nicai zsinat előtti írók, akik hivatkoztak az 1. Thesszalonikiakhoz tartozó versekre.

Római Kelemen (Kr. u. 96–98) utal az 1. Thesszalonikiakhoz2:12 , 13; 1. Kelemen, 1. kötet, 11. o.

Ignatius (Kr. u. 110–117) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:17-es versét idézi az Ignatius Polikárphoz írt levelében, 1. fejezet, 93. oldal

Polikárp (kb. 150) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél teljes szövegét idézi: „5:17 ” (vagyis két szó: „imádkozzatok szüntelenül”) a Polikárp filippiekhez írt levelében, 4. fejezet, 34. oldal

Melito of Sardis (Kr. u. 170–180) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levelet az apostol műveként említi. Beszéd az Úr szenvedéséről, 9. fejezet, 762. oldal

Irenaeus of Lyons (182–188) az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 5:23-at „az első Thesszalonikiakhoz írt levélben” idézi. Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 5. könyv, 6.1. fejezet, 532. oldal

A Muratori-kánon (Kr. u. 170–210) az ANF 5. kötetének 603. oldalán említi Pál két levelét a thesszalonikaiakhoz, valamint Pál további 11 levelét.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:6–7 versét Pál szavaiként idézi. Az Oktató című mű 1. könyve, 5. fejezet, 214. oldal

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–205) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:5, 6, 7 versét az apostol műveként idézi. A Stromata 1. könyv, 1. fejezet, 300. oldal.

Tertullianus a „Tertullianus Marcion ellen” című művének 4. könyvében, 5. fejezetében, 350. oldalán (Kr. u. 207) azt írja, hogy Pál írt a rómaiakhoz, a galatákhoz, a filippiekhez, a thesszalonikaiakhoz és az efezusiekhez. Azt mondja, hogy az Újszövetség egy olyan könyv, „amely az apostoloktól származik, és amelyet szent kincsként őriztek az apostolok egyházaiban”. Tertullianus (198–220) az „Öt könyv Marcion ellen” című művének 5. könyvében, 15. fejezetében, 462. oldalán idézi az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:15–17 versét.

Hippolytus ( ,222–235/6) az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 4:12-es versét Pál szavaiként idézi a Krisztusról és az Antikrisztusról szóló értekezés 66. fejezetében, 219. oldalon.

Origenész (Kr. u. 225–253/254) az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:14,15-öt Pál műveként idézi az „Első levél a thesszalonikiakhoz” című művében. Origenész „Máté evangéliumáról szóló kommentárja” című művének 2. könyve, 18. fejezet, 425. oldal

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) idéz abból, amit ő „Pál első levelének a thesszalonikaiakhoz” nevez, majd idézi az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 4:6-ot. Azt mondja: „az apostol azt mondja”, majd idézi az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 5:2–3-at. Ezek a 12. értekezésben, a harmadik könyv 88., 89. pontjában találhatók. Azt is állítja, hogy az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél4:13 Pál műve, a Cipriánus-értekezések 7. értekezésének 21. fejezetében, 474. oldalon.

Adamantius (kb. 300-ban) az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:14–15-öt az apostol Pál műveként idézi a „Párbeszéd az igaz hitről” című művének első részében, 29a. fejezetében, 69. oldalán. Az 1 Thesszalonikiakhoz írt levélből más versekre nem hivatkozik.

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) állítólag hivatkozik az 1 Thesszalonikiakhoz 1:2; 2:8; 4:17-re hivatkozik az Aland és társai által szerkesztett „A görög Újszövetség” 4. javított kiadása szerint. Azonban a Petaui Victorinus írásaiban, amelyek a birtokomban vannak – „A világ teremtéséről” és „Kommentár az Apokalipszishez” –, nincs utalás az 1. Thesszaloniki levélre.

Nikaia után

Eusebiusz Egyháztörténete (323–326)

Hegemonius (4. század) az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 5:1,2 versét idézi, mint amit az apostol „a thesszalonikiaknak írt”. Vitája Manesszel, 38. fejezet, 212. oldal

Alexandriai Athanasius (367) felsorolja az Újszövetség könyveit az Ünnepi levél 39. fejezetében, 552. oldalon

Hilarius, Poitiers-i (Kr. u. 355–367/368) hivatkozik az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:17-re

A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 vagy az 5. század) Pál két levelét a tesszalonikaiakhoz az Újszövetség részeként említi. Az 1 Tesszalonikaiak 1:1-ből az utolsó négy szó kivételével az egészet idézi.

Efraim/Efraem, a szíriai (373)

Kappadókiai Bazil (357–378/379) az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 3:12,13 versét az apostol által írtként idézi: „a thesszaloniki hívőknek”. A Szentlélekről, 21. fejezet, 52. vers, 33. oldal

A Laodiceai (Frígiában) zsinat (343–381) 60. kánonja (159. o.) felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon (158. o.) kimondja, hogy a templomban csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.

Ambrosiaster (384 után)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386)

János Aranyszájú (396) 11 prédikációt írt az 1. Thesszalonikiakhoz, amelyek ma is fennmaradtak. Azt állította, hogy Pál írta, Timóteus közreműködésével.

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) az Ember teremtéséről című művének 22. fejezetében, 6. szakaszában, a 412. oldalon az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:17-es versét Pál műveként idézi.

Didymus, a vak (398)

Epiphanius of Salamis (Kr. u. 360–403)

János Aranyszájú (meghalt 407-ben) kommentárokat írt a János-evangéliumhoz, a Rómaiakhoz, az 1 Korinthushoz, a 2 Korinthushoz, a Galatákhoz, az Efézusokhoz, a Kolosszusokhoz, a Filippiekhez, az 1 Thesszalonikaiakhoz, a 2 Thesszalonikaiakhoz, az 1 Timóteushoz, a 2 Timóteushoz, a Tituszhoz, a Filemonhoz és a Zsidókhoz.

Rufinus (374–406)

Niceta of Remesianus (366–415) hivatkozik az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:8-ra

Jeromos (Kr. u. 373–420) utal az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:13-ra. „És az apostol megtiltja a thesszalonikaiaknak, hogy sajnálják azokat, akik elaludtak.” A Vigilantius ellen című mű 6. fejezet, 419. o. Az 1 Thessz 5,17 teljes szövegét idézi: „Imádkozzatok szüntelenül” a 125. levél 11. fejezetében, 248. o.

Hippo-i Szent Ágoston (388–430) említést tesz az apostolnak a thesszalonikaiakhoz írt leveléről, és idézi az 1 Thesszalonikaiak 1:13-at a „A szentek előre elrendeléséről” című művében, 39. fejezet, 517. oldal

Augustinus megemlíti az apostolnak a thesszalonikaiakhoz írt levelét, és idézi az 1 Thesszalonikaiak 4:13–16-ot az Isten városa című mű 20. könyvének 20. fejezetében, 439. oldalon

A félpelagiánus János Cassianus (419–430) a 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 4:9–10 versét az apostolnak a thesszalonikiakhoz írt leveleként idézi a János Cassianus Intézményei című mű 10.7. fejezetében, 268. oldalon

Szókratész Egyháztörténete (400–439) 3. könyv, 16. fejezet, 87. oldal idézi az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:21 egy részét: „hogy »mindent megvizsgáljunk, és a jót megtartsuk«.”

Speculum (5. század)

Quodvultdeus (kb. 453) hivatkozik az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:3-ra

Theodoret of Cyrus (püspök és történetíró) (423–458)

Varimadum (445/480)

3. Eretnekek és mások írásai

A Tertullianus szerint eretnek Marcion

Priscillianus eretnek (385) hivatkozik az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 2:16-ra.

Pelagius eretnek (416–418)

A donatista szakadár Tyconius (390 után) hivatkozik az 1 Thesszalonikiakhoz írt levél 1:3; 2:8 versére

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Theodor (428)

4. Az 1. Thesszalonikiakhoz fűződő legkorábbi kéziratokból kitűnik, hogy kis eltérések vannak a kéziratok között, de teológiai szempontból jelentős hiba egy sem található bennük.

30. o. 1 Thessz 4:12–13, 16–17; 5:3, 8–10, 12–18, 25–28; 2 Thessz 1:1–2; 2:1, 9–11 (a 3. század eleje)

3. század – 1968 – Az Újszövetség szövege.

46. oldal: A Chester Beatty II (Kr. u. 100–150) kézirat az 1. Thesszalonikiakhoz tartozó 17 verset tartalmazza. Pontosabban: 1 Thessz 1:1; 1:9–2:3; 5:5–9,23–28, valamint Pál leveleinek és a Zsidókhoz írt levélnek más részeit. A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 192. oldalán található a p46 egy részének fényképe. A 197–198. oldalon azt is olvashatjuk, hogy a minőség és a stichometrikus jelek arra utalnak, hogy ezt egy hivatásos írnok írta.

A 3. század első fele – 1936 – Frederic G. Kenyon, a „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű alapján.

2. század, Kr. u. 200 – 1935 – Ulrich Wilken, a „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű alapján.

Kr. u. 200 – 1968 – „The Text of the New Testament” című mű alapján.

Kr. u. 81–96 – 1988 – Young Kyu Kim, a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű alapján.

Körülbelül 200 – 1975 – Aland et al., harmadik kiadás.

Kb. 200 – 1998 – Aland és társai, negyedik, átdolgozott kiadás.

A 2. század eleje–közepe – 1999 – A legkorábbi Újszövetségi kéziratok teljes szövege. Ez részben azon alapul, hogy a kézírás nagyon hasonlít az Oxyrhynchus 8-as papiruszra (az 1. század vége vagy a 2. század eleje) és az Oxyrhynchus 2337-es papiruszra (az 1. század vége).

61. o. Róma 16:23, 25–27; 1 Korinthus 1:1–2, 2–6; 5:1–3, 5–6, 9–13; Filippi 3:5–9, 12–16; Kolossé 1:3–7, 9–13; 1. Thesszaloniki 1:2–3; Titusz 3:1–5, 8–11, 14–15; Filemon 4–7. Kr. u. 700 körül

Kr. u. 700 körül – 1968 – Az Újszövetség szövege.

Kr. u. 700 körül – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás.

Kr. u. 700 körül – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása.

p65 1 Thessz 1:3–2:1; 2:6–13. A 3. század közepe A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű 348. oldalán található a p49 egy részének fényképe. Azt is megemlíti, hogy a p49-et és a p65-öt ugyanaz a másoló írta. Ezek alexandriai szövegek.

3. század – 1968 – Az Újszövetség szövege.

Alexandrinus [A] kb. 450-ben

Vaticanus [B] Kr. u. 325–350

Sinaiticus [Si] Kr. u. 340–350

Ephraemi Rescriptus [C] 5. század

Claromontanus [D] 5./6. század

I Washington, D.C., 5. század

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Fajjumi kopt [Faj] 3.–4. század

Italic [Ital] 4–13. század

Latin Vulgata [Vg] 4. és 5. század

Gót [Goth] 493–555

Örmény [Arm] az 5. századtól

grúz [Geo] az 5. századtól

Etióp [Eth] i. sz. 500 körül

Peshitta szír [Syr P] 400–450

Harcleai szír [Syr H] 616-ban

Az 1. Thesszalonikiakhoz fűzött levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/1 Thessalonians Manuscripts.html.