< Bibliai kérdés az Ószövetségből

K: Az Ószövetségben ki volt az első a Bibliában, aki nehéz kérdésekre adott választ?

V: Az első ilyen személy, akiről feljegyzés maradt fenn, Mózes volt a II. Mózes 18:13–16-ban, aki később, Jethro javaslatára, bírókat nevezett ki a kevésbé bonyolult ügyek eldöntésére a II. Mózes 18:22–26-ban. Salamon is, amikor a Sába királynője nehéz kérdéseket tett fel neki a II. Krónikák 9:1–2-ben. Feltehetően ezeknek a kérdéseknek a többsége Istenről és törvényéről szólt.

K: Miért bízol az Ószövetségben?

V: Mind a Szentírás, mind a régészet arra utal, hogy a mai példányainkban nincsenek jelentős változások, legalább öt okból:

Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát (Ézsaiás 55:10–11; 59:21; 1 Péter 1:24–25; Máté 24:35). Bízhatunk Istenben.

Jézus és az Újszövetség megerősítette az Ószövetség írásait Máté 19:4; 22:32,37; 39; 23:35; Márk 10:3-6; Lukács 2:23-24; 4:4; 11:51; 20:37; 24:27,44 versekben.

Régészeti bizonyítékok: A Septuagintában a Tórát i. e. 400 körül fordították görögre. A Holt-tengeri tekercsek i. e. 250 körülről Krisztus ideje utánig nyúlnak vissza, és összehasonlíthatjuk őket mai Bibliáinkkal. Az arámi targumok Jézus ideje körül készült fordítások. A Holt-tengeri tekercsek az Ószövetség 867 kéziratából és egyéb írásokból származó, mintegy 95 000 töredékből állnak. A NIV Study Bible 1432. oldala szerint a Holt-tengeri tekercsek körülbelül egyharmada az Ószövetség kéziratai. A régészet bizonyítja, hogy az a Biblia, amelyet Jézus ismert, fennmaradt. A Nahal Hever (=Wadi Habra) egy Engedi közelében található barlang, amelyben 35 tekercs töredékei találhatók. Az egyik egy i. e. 50 és i. sz. 50 között írt, görög nyelvű töredék a kis próféták könyvéből; a Nahal Hever 5/6HevPs tekercs a 22. zsoltár egy részét tartalmazza, egy másik pedig a 15. zsoltár 1–2. versét.

Masadában találtak egy, i. e. 169–93-ból származó Józsué-könyv példányt; a szövegek Masadából a Mózes első könyve 46:7–11, a Mózes harmadik könyve 4:3–9; 8:31–11:40, a Mózes negyedik könyve 33:17–24; 34:2–6, a Zsoltárok 150:1b–6, valamint az Ezékiel 35:11–15; 36:1–10, 13–14, 17–35; 37:1–14, 16, 23, 28; 38:1–4, 7–8 (hiányosak) szövegrészekből származnak. A rómaiak Kr. u. 73 áprilisában foglalták el Masadát, így a tekercseknek ennél korábban kellett keletkezniük.

Érdemes megjegyezni, hogy a Mózes első könyvéből származó töredék (Mózes első könyve 46:7–11) Talmon szerint a Jubileumok könyvében szereplő Mózes első könyvének parafrázisából származhat.

A Kr. e. 150-re datált Nash-papirusz a Mózes második könyve 20:2–17 és a Mózes ötödik könyve 5:6–6:4f szövegeiből összeállított Tízparancsolatot tartalmazza. Ebben a hatodik és a hetedik parancsolat helyet cserélt.

A Wadi Muraba’at/Murabba’at-nál talált, a tizenkét kis próféta közül tízről szóló héber tekercs (Mur.88) i. sz. 132 körülről származik. A 2. barlangban a Teremtés könyvéből, a Kivonulás könyvéből, a Számok könyvéből, a Mózes ötödik könyvéből és Ézsaiás könyvéből származó apró töredékeket találtak. A Muraba’at-i tekercsek mindegyike gyakorlatilag megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A korai egyházi írók már i. sz. 96–98-ban is széles körben hivatkoztak az Ószövetségre.

A zsidó írnokok – bár ellenségesen viszonyultak a kereszténységhez – megőrizték ugyanazt az Ószövetséget, amely ma minden protestáns Bibliában megtalálható.

A muszlimok számára érdemes megjegyezni, hogy a Korán szerint a muszlimoknak hinniük kell minden prófétában, és hogy Isten Jézusnak adta a Tórát és az evangéliumokat.

A 4. szúra 150–151. versei így szólnak: „Azok, akik tagadják Allahot és az Ő küldötteit, és el akarnak választani Allahot az Ő küldötteitől, mondván: »Egyesekben hiszünk, másokat pedig elutasítunk«, és középútat akarnak járni, (151) azok valójában hitetlenek;...”

A 3:48-as szúra így szól: „És Allah megtanítja őt [Jézust] a könyvre és a bölcsességre, a Tórára és az evangéliumra. Ha Jézust tanították az Ószövetségre, és nekünk is megvan az Ószövetség Jézus idejéből, akkor Jézust arra tanították, ami nekünk is megvan.

A 3:50-es szúra így szól: „»Én [Jézus] azért jöttem hozzátok, hogy igazoljam a Tórát, amely előttem volt. … Az Úrtoktól származó jelzéssel jöttem hozzátok. Tehát féljétek Allahot, és engedelmeskedjetek nekem.«” Az embereknek szinte lehetetlen feladatot jelent a következőket megtenni.

Az 5:47-es szúra így szól: „Az Evangélium népe ítéljen aszerint, amit Allah abban kinyilatkoztatott...” Ha az Evangélium népének aszerint kell ítélnie, amit Isten az Evangéliumban kinyilatkoztatott, akkor hogyan lehet, hogy az az Evangélium, amely alapján ítélniük kell, nem az az Evangélium, amely alapján Isten azt mondta nekik, hogy ítéljenek?

Az 5:48. szúra így szól: „Neked (a Könyv népe) küldtük el az Írást az igazságban, megerősítve az azt megelőző Írást, és biztonságban őrizve azt: ítélj tehát közöttük az alapján, amit Allah kinyilatkoztatott, és ne kövesd hiábavaló vágyaikat, eltérve attól az igazságtól, amely hozzád jutott...”

A 15:9–10. szúra így szól: „Kétségtelenül leküldtük az Üzenetet; és bizonyosan meg fogjuk őrizni [a hamisítástól]. Küldtünk már előtted hírnököket a régi szekták közé.” A 15:9. szúra nem csak a „Korán” megőrzéséről beszél, hanem „az üzenet” megőrzéséről.

Összefoglalva: Isten Mindenható, Mindenható és messze nem gondatlan. Bízhatunk abban, hogy mindig megőrizte a helyes irányt azok számára, akik arra törekszenek, hogy kövessék Őt, bárhová is vezet.

K: Hány vers és szó található az Ószövetségben?

V: Wick Allison szerint a That’s In the Bible? – The Ultimate Learn-As-You-Play Bible Quiz Book (Dell Trade, 1994) című könyv 18. oldalán a (KJV) Ószövetség angol nyelven 23 214 verset és 647 000 szót tartalmaz. Ezek a versek a következők: Mózes első könyve: 1 533, Mózes második könyve: 1 213, Mózes harmadik könyve: 859, Mózes negyedik könyve: 1 288 és Mózes ötödik könyve: 959, így a Tóra összesen 5 852 verset tartalmaz.

K: Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a zsidók elismerték, hogy a 400 éves időszakban nem voltak próféták?

V: Legalább négy bizonyítékforrás létezik.

Az 1 Makkabeusok 4:45; 9:27; 14:41 szerint a nép arra várt, „amíg próféta nem támad”.

A Holt-tengeri tekercsek között található Fegyelmi kézikönyv is a „próféta eljövetelét” várta.

A Babiloni Talmud 7–8. fejezete így szól: „Az utolsó próféták, Haggai, Zakariás és Malakiás után a Szentlélek elhagyta Izráelt.”

Az Újszövetség soha nem idéz semmilyen, Malakiás után írt könyvet.

K: Hány részre osztották a zsidók az Ószövetséget?

V: Ahogyan az A General Introduction to the Bible című mű 243. oldalán látható, a különböző zsidók eltérő osztályozást alkalmaztak.

A Septuagintában, a keresztények Vatikáni és Sínai kézirataiban, valamint a zsidó áttért Epiphanius of Salamis (kb. 315–403) listájában nincs osztályozás.

Jézus a Máté 7:12-ben és 22:40-ben említi a törvényt és a prófétákat

Mózesről és az összes prófétáról a Lukács 24:27-ben esik szó.

Mózes törvénye, a próféták és a zsoltárok – ezt mondta Jézus a Lukács 24:44-ben.

A törvényt (Tórát), a prófétákat és az Írásokat először az Ecclesiasticus (kb. i. e. 132) előszavában említik, de ott nem sorolják fel, mely könyvek melyik részhez tartoznak.

Josephus (kb. Kr. u. 100) szintén három szakaszról beszél, de az Írások között csak 4 könyvet sorol fel. Nyilvánvalóan a Rút-könyvet a Bírák könyvéhez, a Siralmakat a Jeremiás-könyvhöz, az Eszter-könyvet és a Dániel-könyvet pedig a prófétákhoz sorolták.

Philo, a zsidó (Kr. e. 20–Kr. u. 50 között élt) megemlítette „a Törvényt, a próféciákat, valamint a himnuszokat és az egyéb műveket, amelyek elősegítik és tökéletesítik a tudást és a jámborságot”. (A kontemplatív élet 3.25)

A babiloni Talmud adta meg a mai háromrészes felosztást.

Törvény (Tóra): (Öt könyv a következő sorrendben: Mózes első könyve, Mózes második könyve, Mózes harmadik könyve, Mózes negyedik könyve, Mózes ötödik könyve)

Próféták: 8 könyv a következő sorrendben: Józsué, Bírák, 1. és 2. Sámuel (egy könyvként), 1. és 2. Királyok (egy könyvként), Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, a tizenkét kisebb próféta (Hóseás-tól Malakiásig). A héber Bibliában a tizenkét kisebb próféta közvetlenül Ezékiel után következik.

Írások (Ketubim): 11 könyv a következő sorrendben: Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Rút, Eszter, Siralmak, Dániel, Ezsdrás–Nehemiás (egy könyvként) és 1. és 2. Krónikák (egy könyvként).

K: Mikor íródtak az Ószövetség könyvei, és hol idéz belőlük az Újszövetség?

V: Az Ószövetség az egész világ egyik legcsodálatosabb könyve. Harminckilenc könyvét ezer év alatt írták királyok, rabszolgák, papok, harcosok, pásztorok, gazdagok és szegények. Az alábbi táblázat tartalmazza az írás dátumait és az Újszövetségben szereplő hivatkozások részleges listáját. A hivatkozások teljes listájáért lásd: Kurt Aland et al. The Greek New Testament, 3. kiadás, 1975, 897–903. o.

A szerző az a személy, akinek Isten kinyilatkoztatta az igéjét. A szavakat vagy ő maga, vagy titkárai írták le. Például Jeremiás írnoka, Baruch írta le Jeremiás számos próféciáját. Jeremiás 51:64 így szól: „...itt végződnek Jeremiás szavai.”

Az Újszövetségben körülbelül 250 hivatkozás található az Ószövetség szakaszaira. Az Ószövetség írói gyakran hivatkoztak egymásra.

A Törvény öt könyve: Józsué 1:7; 8:31; 23:6; 1 Királyok 2:3; 2 Királyok 14:6; 17:37; 18:6; 1 Krónikák 16:40; 2 Krónikák 17:9; 23:18; 30:5, 16, 18; 31:3; 35:26; Ezsdrás 3:2, 4; 6:18; 7:6; Dániel 9:11, 13; Hóseás 8:12

Ezsdrás: Nehémiás 8:1; Nehémiás 12:32

Nehemiás: Ezsdrás 2:2

Ézsaiás: 2 Királyok 19:2; 2 Krónikák 32:20

Jeremiás: Dániel 9:2; 2 Krónikák 36:22

Jónás: 2 Királyok 14:25

Mika: Jeremiás 26:18

Haggai: Ezsdrás 5:1; Ezsdrás 6:14

Zakariás: Nehémiás 12:1,4,16, Ezsdrás 5:1; 6:14

A lényeg az, hogy az Ószövetség könyvei úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós játék egymásba illeszkedő darabjai.

K: Mely ókori könyveket említi az Ószövetség, de azok nem szerepelnek benne?

V: Az ókorban, akárcsak manapság, számos vallási és történelmi írás létezett, amelyek minősége igen változó volt. Az apokrif könyvek mellett vannak úgynevezett „pseudo-apokrif könyvek” is, amelyeket ma már senki sem fogad el. Ezek gyakran hamis művek, amelyek azt állítják, hogy egy történelmi személy írta őket, de valójában nem így van. Természetesen, ha valami hamis, az nem Isten szava. Más könyvek, bár nem tökéletesek, nem is olyan rosszak. Természetesen, ha egy istenfélő ember valami igazat ír, az nem feltétlenül Isten szava, és ő sem állította, hogy az lenne. Hasonlóképpen, egy ma írt jó keresztény könyv lehet jó, de nem Isten szava. Néhány könyv, mint például az 1. Énok, bonyolultabb eset. Az 1. Énok egy összetett mű, amelynek legrégebbi szerzője valószínűleg az első rész nagy részét írta. Egyébként a Júdás-levél 14–15. versei az 1. Énok legrégebbi részéből idéznek.

Maga az Ószövetség is említ néhány könyvet és feljegyzést, amelyekből ma már nincs meg egyetlen példányunk sem.

Salamon cselekedetei 1 Királyok 11–41

A Királyok Krónikái 1 Királyok 14:19, 29, 2 Királyok 19:9–12, 11

Júda és Izráel királyai 2 Krónikák 16:11; 25:26; 28:26,32; 27:2; 35:27; 36:8

Izráel királyai 2 Krónikák 20:34; 33:18; 24:7; 1 Királyok 14:19

Jasher (az igaz) Józsué 10:13; 2 Sámuel 1:18

Az Úr háborúi – 4 Mózes 21:14

Ezeket soha nem tartották szentírásnak, hanem egyszerűen más megbízható feljegyzéseknek, amelyek a modern világ számára elvesztek.

K: Milyen listák vannak az Ószövetség könyveiről a bibliai szövegeken kívül?

V: Íme a listák.

Ben Sira, Kr. e. 2. század – kivéve Ezékielt

Philo, az alexandriai zsidó (De Vita Contemplativa 25) 3 szakasz

Josephus, a zsidó író <100-ban Contra Apion 1.8.

A zsidó zsinat Jamniában, Kr. u. 90-ben. , az apokrifek nélkül

Karthágói zsinat, Kr. u. 397. tartalmaz történelmi apokrifeket (beleértve az 1. és 2. Esdrás könyvét, valamint Manassz imáját, amelyek ma már nem szerepelnek a katolikus apokrifekben)

K: Hol találhatók kiaszmák az Ószövetségben?

V: A kiasmusok a héber költészetben gyakori szimmetrikus költői szerkezetek. Íme néhány példa rájuk.

Mózes első könyve 7:4–8:12; 7:21–23a

Levitikus 24:13-23

Levitikus 25:14–17

Számok 15:35-36

1 Sámuel 2; 3:17; 3:1–4:1; 8:5–22 és 18:20–26

2 Sámuel 1:19-27; 5:17-8:18; és 23:1-7

Jób 4:5–5:27

Zsoltárok 3:7-8; 51, 58. A Zsoltárok 109. fejezete közel áll a kiaszmához.

Ézsaiás 15:1–14; 21:1–10; 22:8–11; 22:1–4; 22:8–11; 22:12–14; 23:1–14; 24:1–13; 26:1–21; 27:1–13; 29:9–14; 32:1–5; 37:14–20; 38:1–8; 38:10–20; 41:17–20; 42:1–4; 42:13–17; 43:1–7; 43:8–13; 43:22–24; 43:25–44:5; 44:6–8; 48:17–22; 51:1–3; 51:7–8; 51:13–15; 55:1–13; 56:9–12; 59:14–20; 61:5–9; 63:15–64:12; 65:1–66:24; 65:17–18b; 65:18c–20; 66:5–14; 66:18–24.

Jeremiás 9:1–11; 20:24–18

Zakariás 6:9–15

Ezékiel 26:3-14-nek chiasztikus szerkezete van, bár nem tökéletes chiasztika.

Egyes kommentátorok az Eszter és a Máté evangélium egészét is kiasztikus szerkezetűnek tekintik.

K: Hol található az arámi nyelv az Ószövetségben?

V: A Britannica Enciklopédia 1. kötete (1956) 684. oldalán ez áll: „Az arámi nyelv legkorábbi feljegyzései körülbelül i. e. 800-ra nyúlnak vissza… Az akkori ábécé alig különbözik a Moáb-kőén található ábécétől.” Azt írja, hogy két irányzat volt, amelyek a perzsák idején teljesedtek ki

Az arámi nyelvű bibliai szakaszok a következők:

Mózes első könyve 31:47 (csak két szó)

Dániel 2:4b–7:28

Ezsdrás 4:8–6:18

Ezra 7:12–26

Jeremiás 10:11

A Prédikátor könyvében található néhány arámi kifejezés

Egyes nevek egyszerre héber és arámi eredetűek

El, Mordokai, Mara (Rút 1:20), Tóbiás, Geshem

Egyes más szavak is héber és arámi nyelvűek.

lahen („ezért” arámiul, „nekik” héberül) (Rút 1:13)

Két felirat, amelyeket Ammantól 11 mérföldre (18 km) nyugatra, Jordániában található barlangok termeiben találtak, arámi nyelven említi a „Tobiah” nevet. (Kr. e. 590-től egészen Kr. e. 200-ig.)

A When Critics Ask című könyv 265–267. oldalai szerint az összes, a száműzetés utáni Ószövetségi könyv tartalmaz néhány babiloni vagy arámi kifejezést. Összehasonlításképpen: Ézsaiás könyvében nincsenek arámi kifejezések.

Az Újszövetség evangéliumaiban is találhatók arámi szavak.

K: Mi a különbség az Ószövetségben az írnoki (vagy másolói) hiba és az eredeti szövegben szereplő hiba között? Melyik magyarázat lenne ésszerűbb?

V: Az írnoki hibák jellemzően helyesírási hibák, néhány betű megváltoztatása, vagy esetenként egy szövegsor kihagyása vagy ismétlése. Vannak olyan szándékos írnoki változtatások is, amikor egy szót megváltoztatnak vagy hozzáadnak, vagy egy szót vagy kifejezést illesztenek be a jelentés kiemelése érdekében, hasonlóan ahhoz, ahogyan manapság a parafrázisok működnek.

Egy adott szakasz esetében, ha csak az Ószövetség állna rendelkezésünkre, nehéz lenne eldönteni, melyik magyarázat ésszerűbb, mivel nincs elegendő kéziratunk. Ugyanakkor analógiával összehasonlíthatjuk a több mint 10 000 újszövetségi kézirattal. Az újszövetségi kéziratokban számos egy-, két- és hárombetűs eltérés található az írnoki hibák és helyesírási hibák miatt. Nem lenne értelme azt állítani, hogy az Újszövetségi kéziratokban rengeteg másolói hiba volt, mert sok kéziratunk van, ami ezt bizonyítja, míg az Ószövetségben szinte egy sem, mert nincs sok olyan kéziratunk, amely eltéréseket mutatna, hiszen nincs olyan sok Ószövetségi kéziratunk. Nem, inkább az Ószövetségben előforduló másolói hibák gyakorisága valószínűleg nagyjából hasonló mértékű, mint az Újszövetségben.

K: A Krisztus Egyháza felekezetei úgy vélik, hogy az Ószövetség Istene különbözik az Újszövetség Istenétől? (ezt egy keresztény kérdezte)

V: Nem, ez egy hamis vád, amit már hallottam. Néhány Krisztus Egyházához tartozó gyülekezetben komoly tévedések vannak azzal kapcsolatban, hogy a vízkeresztség valóban megmenti az embereket – ellentétben az ApCsel 10:44–48-cal –, valamint az emberi természetről alkotott pelagiánus nézettel, ellentétben a Jn 6:44,65-tel és a Róm 3:10–18-cal. Amennyire tudom, azonban még soha egyetlen Krisztus Egyháza tagja sem állította, hogy az Ószövetség Istene eltérne az Újszövetség Istentől. Ezt a gnosztikusok különböző irányzatai, egy ősi eretnekség, állították, és ők nem voltak hajlandók imádni a Teremtőt.

K: Miért sújtja Isten az Ószövetségben jobbra-balra az embereket, de manapság már nem teszi ezt?

V: Isten az izraelitákhoz Jézus eljövetele előtt némileg másképp viszonyult, mint ahogyan a keresztre feszítés óta a keresztényekhez viszonyul.

Az Ószövetségben Isten magának teremtett egy népet Jákób leszármazottaiból. Ők nem rendelkeztek mindazzal a tudással, amit ma kaptunk, de tudták, mennyire fontosak az áldozatok, és mennyire súlyos a bűn. Bár az Újszövetség szinte minden fő témája megtalálható az Ószövetségben is, gyakran homályos, burkolt formában jelent meg.

Jézus eljövetele óta Isten minden nemzetből és népből származó gyermekeivel szelídebben bánik. A Jézust elutasító zsidók és leszármazottaik esetében úgy tűnik, Istennek nincs több mondanivalója számukra, és nem is foglalkozik velük, bár a végidőben ismét szerepet fognak játszani.

Természetesen vitatható, hogy Isten haragja nem változott, hiszen az emberek továbbra is a pokolba kerülnek. Csak az a helyzet, hogy az Ószövetség idején, amikor kevesebb ismeret állt rendelkezésre, Isten több figyelmeztetést adott, míg az Újszövetség idején már figyelmeztettek minket.

K: Melyik korai írók hivatkoztak az Ószövetségre Ószövetségként?

V: Itt van a lista. Ha egy író említi az Újszövetséget, de az Ószövetséget nem, akkor az Ószövetségre utalásról van szó. Ha csak utalásról van szó, a név nem vastag betűvel szerepel, és a „Utalás” felirat látható mellette.

Justinus a Mártír (kb. 138–165) megemlíti, hogy „Isten korábban bejelentette az Újszövetséget” – Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval, 51. fejezet, 221. oldal.

Sardis-i Melito (170–180) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja a könyveket a „Kivonatok könyve” 8. kötetének 4. töredékében, 759. oldalon.

Irenaeus (182–188) említi az Újszövetséget és az Ószövetséget a „Heresie ellen” című művének 5. könyvében, 34.1. fejezetében, 563. oldalon. Ugyanezt említi a 564. oldalon is.

A Muratori-kánon (kb. 170) 3. fejezetében, a 603. oldalon említi az Ószövetséget.

Alexandriai Kelemen (193–202) így ír: „Mert Isten minden jó dolog oka; de egyeseké elsősorban, mint például az Ószövetségé és az Újszövetségé.” A Stromata 1. könyv, 5. fejezet, 305. oldal. Lásd még a Stromata 4. könyv, 21. fejezet, 434. oldal

Tertullianus (kb. 213) „Őt minden Szentírásban egyértelműen meghatározzák számunkra – az Ószövetségben mint Isten Krisztusát, az Újszövetségben mint Isten Fiát.” A Praxeas ellen című mű 24. fejezet, 620. oldal

Tertullianus (Kr. u. 207/208) megemlíti az Ó- és az Újszövetséget a „Tertullianus öt könyve Marcion ellen” című mű 4. könyvének 6. fejezetében, 351. oldalon.

Hippolytus (Kr. u. 225–235/6) (burkoltan) utal az Újszövetségre a „Kommentárok töredékei: Kommentár a Teremtés könyvéhez” című művében, 49:11, 165. o.

Asterius Urbanus (kb. 232) „De soha nem lesznek képesek bizonyítani, hogy az Ószövetség bármelyik prófétája, vagy az Újszövetség bármelyike…” Az Exordium 7. kötet, 9. fejezet, 337. o.

Commodianus (kb. 240) „Most, megdöbbenve, esküdj meg, hogy hinni fogsz Krisztusban; mert az Ószövetség hirdeti Őt.” Commodianus tanításai, 25. fejezet, 207. oldal

Origenész (Kr. u. 225–254) az „Ószövetségre” hivatkozik a Celsus ellen című mű 7. könyvének 24. fejezetében, 620. oldalon. Az Ó- és Újszövetséget említi a János-kommentár 5. könyvének 4. fejezetében, 348. oldalon.

Novatianus (250–257) az Ószövetséget és az Újszövetséget említi a „Novatianus: A Szentháromságról szóló értekezés” című művében, 7. fejezet, 617. oldal. Emellett az Ószövetség és az Újszövetség igazságát is említi a 17. fejezetben, 627. oldalon.

A „Névtelen értekezés az újrakeresztelésről” (kb. 248–256) 15. fejezetében, 676. oldalán idézi a Mózes negyedik könyve 11:17 versét, amelyet Isten mondott Mózesnek az Ószövetségben.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) az Ószövetséget említi a Ciprián-értekezések 12. értekezésének 4. fejezetében, 509. oldalon.

Római Dionysius (Kr. u. 259–269) azt mondja, hogy a Szentháromság szerepel a Szentírásban, de a „három isten” tanát sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem tanítják. A sabellianusok ellen, 1. fejezet, 7. kötet, 365. oldal

Archelaus (Kr. u. 262–278) megemlíti, hogy nincs sem két Ószövetség, sem két Újszövetség. (A keresztény Diodorus szól.) „Vitája Manesszel”, 45. fejezet, 220. oldal

Archelaus (Kr. u. 262–278) az Ószövetségre hivatkozik. Vitája Manesszel, 42. fejezet, 217. oldal

Anatolius of Alexandria (Kr. u. 270–280) az „Ószövetségre” hivatkozik, ami magában foglalja az Újszövetséget is. Anatolius of Alexandria húsvéti kánonja, 8. fejezet, 148. oldal

Petaui Victorinus (304-ben vértanúhalált halt) az Ó- és az Újszövetséget említi a Szent János Jelenéseiről szóló kommentárjában, 345. o.

Methodius (Kr. u. 270–311/312) „Előadok nektek, ó szüzek, az Ószövetségből, a Bírák könyvéből származó írott próféciát, hogy megmutassam, igazat beszélek” – A tíz szűz lakomája, 10. beszéd, 2. fejezet, 348. oldal

Alexandriai Sándor (313–326) „Az Atyáról és a Fiúról alkotott jámbor hitvalláson túlmenően egy Szentlélekben is hiszünk, amint azt az isteni Szentírások tanítják nekünk; aki mind az Ószövetség szentjeit, mind pedig az úgynevezett Újszövetség isteni tanítóit felhatalmazta.” Levelek az ariánus eretnekségről, 1. levél, 12. fejezet, 296. oldal

Lactantius (kb. 303–kb. 325) „De az egész Szentírás két Testamentumra oszlik. Amit Krisztus eljövetele és szenvedése előzte meg – azaz a törvény és a próféták –, azt Ószövetségnek nevezik; azokat pedig, amelyeket feltámadása után írtak, Újszövetségnek neveznek.” Az isteni intézmények, 4. könyv, 20. fejezet, 122. oldal

Nikaia után

Eusebius (318–339/340)

Athanasius (367) említi az „Ószövetséget”, és felsorolja annak könyveit Athanasius Ünnepi levele 39. fejezet, 4. fejezet, 552. oldal

Efraim/Efrem (350–378)

Kappadókiai Bazil (357–379) az Újszövetségre hivatkozik a 42. levél 3. fejezetében, 144–145. oldalon.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) említi az Ószövetséget és az Újszövetséget a 2.4. előadás 8. oldalán és a 3.6. előadás 15. oldalán.

A Laodiceai Zsinat (343–381 [vagy 363] után) 59. kánonja (158. o.) említi az Ó- és az Újszövetséget.

Nüsszai Gergely (382–383) az Eunomius ellen című mű 11. könyvének 5. fejezetében, 238. oldalon említi az Ószövetséget.

Milánói Ambrosius (370–390) a „A keresztény hitről” című művének 1. könyvében, 8. fejezet, 57. pont, 210. oldalon említi az Ó- és az Újszövetséget

Nanzianzi Gergely (330–391)

Pacianus of Barcelona (342–379/392) az Újszövetséget említi a „A bűnbánókról” című művében, 4. fejezet, 1. pont, 74. oldal

Didymus, a vak (398) hivatkozik az Ó- és az Újszövetségre. „Zakariás 8-hoz fűzött kommentár”, 201. o.

Szír „Lépések könyve” (Liber Graduum) (350–400)

Epiphanius of Salamis (Kr. u. 360–403) említi az Ó- és az Újszövetséget. A „Panarion” 3. szakasz, 1. és 5. scholion, 334. o.

Rufinus kommentárja az Apostoli Hitvalláshoz (374–406)

János Aranyszájú (407-ben vértanúhalált halt) utal az „Ószövetségre” – Nicene and Post-Nicene Fathers First Series, 11. kötet, 349. o.

Karthágói zsinat (393–419)

Jeromos (317–420)

Hippo-i Ágoston (338–340) megemlíti az Ószövetséget az Isten városa című művében, 17. könyv, 5. fejezet, 345. o., valamint 17. könyv, 7. fejezet, 347. o. Ezenkívül a Zsoltárokhoz fűzött kommentárjában is: 405, 521, 531, 681

Johannes Cassianus (Kr. u. 419–430) Az Újszövetségre név szerint hivatkozik a „Johannes Cassianus intézményei” című mű 1.1. könyvének 201. oldalán, valamint a „Paphnutius apát beszélgetései” című mű 15. fejezetének 327. oldalán

Lerini Szent Vince (kb. 434) hivatkozik az „Ószövetségre”. A Tizenkét könyv 1.1. könyvében, 201. oldalon

Szókratész (kb. 400–439) Szókratész Egyháztörténete

Cyrrus-i Theodoret (423–458)

A khalkédóni zsinat (451)

I. Leó római pápa (440–461)

Az eretnekek és a hamis könyvek között

Marinus (kb. 300) a bardasénai, vitájában Adamantiusszal hivatkozott az „Ószövetségre”, és Dávidra prófétaként utalt. Párbeszéd az igaz hitről, 862a fejezet, 20, 173. o.

Mopsuesztiai Theodoros (392–423/429) megemlíti az Ószövetséget és az isteni szentírás hetven fordítóját. Kommentár a Zefánia könyvéhez, 1. fejezet, 289. oldal

K: Melyek az Ószövetség legfontosabb kéziratai, amelyek ma is fennmaradtak?

V: Hat fő kéziratcsalád létezik.

1. A maszorétikus szöveg az a család, amelyet maguk a zsidók őriztek meg a középkor során.

2. A szamaritánus Pentateuch nagyon hasonlít a maszorétikus szöveghez és a Holt-tengeri tekercsekhez, néhány nyilvánvaló eltéréstől eltekintve (például Gerizim-hegy Jeruzsálem helyett stb.). A szamaritánus Pentateuch összes kézirata azonban középkori. Ezek közül néhány a Codex Add. 1846 (1100), a Codex B (1345/1346), az E kézirat (1219) és a Sepher ‘Abisha’ tekercs (12–13. század). A szamaritánusok a Tórát arámi, görög és arab nyelvre is lefordították.

3. A görög Septuaginta, beleértve a lucianusi recenziót és a keresztény írásokat,

4. Origenész Hexapla-ja tartalmazta a Septuaginta ötödik oszlopát. Pamphilus és Eusebius többször lemásoltatta és terjesztette. Megőriztünk egy kéziratot erről, a Leideni Sarravianus-kódexet (Kr. u. 4. vagy 5. század). Nicene and Post-Nicene Fathers Second Series, 1. kötet, 38. o.

5. A szír fordítás nem csupán nyomokat ad azokhoz a konkrét szavakhoz, amelyek jelentését az ókori héber nyelvben nehéz biztosan megállapítani, hanem azt is megmutatja, hogyan értelmezték a verseket Krisztus idején.

6. A Holt-tengeri tekercsek, amelyek körülbelül Krisztus idejéből származnak. E kéziratok többsége leginkább a maszorétikus szöveghez hasonlít, de néhány inkább a Septuagintához. A bibliai kéziratok mellett számos szentírási kommentár és egyéb vallási könyv is található közöttük.

Ezen felül itt vannak még más kéziratok is, amelyeket megtaláltak.

A Kr. e. 150-re datált Nash-papirusz a Mózes második könyve 20:2–17 és a Mózes ötödik könyve 5:6–6:4f versei alapján összeállított Tízparancsolatot tartalmazza. Ez volt a legrégebbi ismert bibliai szöveg a Holt-tengeri tekercsek felfedezéséig. Fotója a New International Dictionary of the Bible című mű 228. oldalán található.

Masadában találtak egy Józsué-könyv példányt, amelyet tömegspektrometriás radiokarbon kormeghatározással i. e. 169–93-ra datáltak. (The Dead Sea Scrolls Today, 18. o.) A rómaiak i. sz. 73 áprilisában elfoglalták Masadát, így a kéziratoknak ennél korábban keletkezteknek kellett lenniük.

Nahal Hever egy barlang Engedi közelében, a Holt-tengertől nyugatra, amelyben a kis próféták könyvének egy görög nyelvű töredéke található (8 Hev XIIgr). Emellett a Mózes negyedik könyve (5/6 Hev 1a) és a Zsoltárok (5/6 Hev 1b) is megtalálhatók benne. A Manuscripts of the Greek Bible című mű 34. oldala szerint ezeket Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között írták. Egy Babatha nevű gazdag asszony a Róma elleni Bar Kochba-felkelés kezdetén menedéket talált ott. Ez a Septuaginta Júdeában készült átdolgozása, és szinte teljesen megegyezik a maszorétikus szöveggel.

A Kis próféták Wadi Muraba’at-i tekercse (Mur 88) i. sz. 132 körülről származik. Habakuk 1:3–2:11 és 2:18–3:19 szakaszait tartalmazza. A Wadi Muraba’at-i lelet Bar Kochba saját írásait is tartalmazza i. sz. 132-ből.

K: Mi az a Septuaginta?

V: A Septuaginta (rövidítve LXX) az Ószövetség görög nyelvre készült fordítása. Az egész zsidó Ószövetségből áll, valamint néhány kiegészítő anyagot is tartalmaz. A Septuagintát 285-től (a Tóra esetében) kezdték lefordítani, az Ószövetség fordítása pedig i. e. 160 előtt készült el. A Tóra fordítása kiváló minőségű volt, de más könyvek, például néhány kisebb próféta könyve, csupán parafrázisok voltak; Ézsaiás könyve volt a leginkább parafrázis jellegű. Mindazonáltal két okból is érdekes elolvasni a Septuagintát:

a) Hogy megnézzük, miben különbözik a maszorétikus változatától, és

b) Hogy megértsük, hogyan értelmezték a zsidók Krisztus előtt az Ószövetség jelentését, amikor azt egy másik nyelvre fordították.

Ne feledjük, hogy a Krisztus előtti alexandriai görög nyelvjárás nem rendelkezett a héber és a Krisztus utáni görög nyelv teológiai kifejezéseivel. Valóban, a Septuaginta és az Ószövetség görög nyelvű tanulmányozása szerepet játszhatott abban, hogy a teológiai kifejezések Krisztus idejére már alkalmasak lettek a görög nyelvbe való átültetésre. Ezen felül az Újszövetség egyes szakaszai jobban egyeznek a Septuagintával, mint a maszorétikus szöveggel.

A „Septuaginta” név a „hetven” szóból származik. Az úgynevezett Arisztéasz-levélben szereplő legenda szerint 72 jeruzsálemi zsidó érkezett Alexandriába, és 72 nap alatt lefordította a Szentírást. Filón is azt állítja, hogy Alexandriához közel fordították le.

A Septuagintának különböző változatai léteznek. A fő szövegvonal mellett léteznek a Septuaginta úgynevezett „lucianus szövegei” is. Lucianus az antiochiai egyház tanítója volt.

A New International Dictionary of the Bible (Új Nemzetközi Bibliai Szótár) 1002. oldalán az áll, hogy a Septuaginta legrégebbi ismert példánya a Mózes ötödik könyve 25:1–3-ból származó töredék, amely i. sz. 150-ből származik. A Wycliffe Bible Dictionary (436–438. o.) szerint azonban a Septuaginta legrégebbi ismert fennmaradt példánya a 4. barlangban talált Holt-tengeri tekercsek között található, Kr. e. 100-ból származó Levitikus-másolat. Ami a teljes Bibliákat illeti, a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül) egyaránt tartalmazza a Septuaginta Ószövetségét. A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) a Septuaginta Ószövetségének nagy részét tartalmazza, bár hiányzik belőle a Deuteronomium 4:22–28:67, valamint a 30:17-től a végéig terjedő rész.

K: A Septuaginta tartalmazta-e az összes apokrif iratot?

V: A konzervatív protestáns keresztényeknek két álláspontjuk van.

a) Igen, az apokrifek teljes egészében megtalálhatók a Vaticanus (Kr. u. 325–250) és az Alexandrinus (Kr. u. 450 körül) kéziratokban. A Sinaiticus (Kr. u. 340–350) tartalmazza a Tóbit, a Júdit, az 1. és 4. Makkabeusok, a Bölcsesség és a Sirach könyveket. Körülbelül 19, a niceai zsinat előtti egyházi író idézett a történelmi apokrifek könyveiből. Például Karthágói Ciprián (kb. 246–258) az Ecclesiasticusból idéz a 8. értekezés 2. fejezetének 476. oldalán, a Tobitból pedig a 8. értekezés 5. fejezetének 477. oldalán. Néhány korai egyházi író szentírásnak tekintette ezeket, mások viszont nem.

b) Nem, ma már csak a Sirach és esetleg a Tobit néhány töredéke létezik, amelyekről bizonyíthatóan tudjuk, hogy Krisztus előtt íródtak. A Holt-tengeri tekercsek közül a 2Q18 (= 2 Qsir) tartalmazza a Sirach 6:14–15, 20–31 verseket, a 7. barlang 478-as számú leletében pedig valószínűleg a Tobit töredékei találhatók. A 4. barlangban öt Tobit-töredék található (4Q196–4Q200), ebből négy arámi nyelven, egy pedig héberül. Emellett a Responses to 101 Questions on the Dead Sea Scrolls című mű 25. oldalán az áll, hogy a Masadában talált tekercsek között szerepel a Sirach 39:27–44:17c héber nyelvű változata. A 4QTobitb (=4Q197) kódexben található Tóbit 6:12–7:10-ről készült fénykép a The Meaning of the Dead Sea Scrolls című mű 184. oldalán található. Az 11QPs(a) kódex a Sirach 51:13–30-at tartalmazza; a szöveg fordítása a The Meaning of the Dead Sea Scrolls című mű 186. oldalán található.

Egyéb könyvek: A Holt-tengeri tekercsek között számos himnusz és más, az apokrifekben nem szereplő könyv is volt, többek között az 1. Enoch, a Jubileumok, valamint számos, kizárólag a Holt-tengeri tekercsekből ismert írás. Így a Holt-tengeri tekercsek között található Sirach és esetleg a Tobit nem bizonyítja, hogy bárki – akár a kumráni közösség is – feltétlenül szentírásnak tekintette volna őket.

Bibliai könyvek: A Holt-tengeri tekercsek között megtalálhatók a Septuaginta-másolatok a II. Mózes 28-ból (7Q1 = 7QLXXExod, a II. Mózes 28:4–7), a III. Mózesből (4Q119, 4Q120), a IV. Mózesből (4Q121) és a V. Mózesből (4Q35; 4Q122). Úgy tűnik, hogy a Holt-tengeri tekercsek nem tartalmaztak más Septuaginta-könyvek másolatait, és biztosan nem tartalmaztak apokrif Septuaginta-könyveket sem.

A The Dead Sea Scrolls Translated című mű 467–518. oldalán számos részletet találunk a Septuaginta-kéziratokról. A 4Q51 a legszokatlanabb. Ez az 1. és 2. Sámuel-könyv másolata, egy héber kézirat, amelynek szövege úgy tűnik, hogy a Sámuel-könyvek Septuaginta-fordításának alapjául szolgáló héber szöveg. A 4Q75 Zakariás, Malakiás és Jónás könyveit tartalmazza, és úgy tűnik, hogy a maszorétikus szöveg és a Septuaginta között félúton helyezkedik el.

A Szentföld régészeti enciklopédiája (114. o.) szerint a Biblia könyveitől eltérően az apokrif kéziratok másolatait nem a Kumránban élő írnokok írták, hanem ezeket a kéziratokat Kumránba hozták.

Bár az apokrif könyvek kétségtelenül Krisztus ideje előtt íródtak, a *When Cultists Ask* című mű 287. oldalán megjegyzik, hogy nem állíthatjuk biztosan, hogy a Septuagintához Krisztus ideje előtt vagy után csatolták-e őket.

Következtetés: Noha nincs közvetlen bizonyítékunk arra, hogy az apokrif könyveket egyesek Krisztus előtt vagy után tekintették-e először a Biblia részének, Római Kelemen az 1. Kelemen-levél 55. fejezetében idézte a Júdit-könyvet anélkül, hogy kijelentette volna, hogy az nem szentírás. Mivel az egész apokrif irodalmat 325-re már átmásolták a Septuagintába, és nincs említés arról, hogy bármely keresztény vagy zsidó tudatában lett volna annak, hogy azokat csak Krisztus ideje után vették fel, ezért nyugodtan kijelenthetjük:

1. következtetés: Nem tudjuk bizonyítani, hogy Krisztus előtt már szerepelt a Septuagintában, de

2. következtetés: Valamikor bekerült, és nincs bizonyíték arra, hogy Krisztus után került volna hozzáadásra.

K: Mi a Septuaginta lucianusi változat?

V: Lucian az antiochiai gyülekezet presbitere (idősebbje) volt, aki 312-ben vértanúhalált halt. Készített egy másolatot a Septuagintáról, amelyben kijavította a görög nyelvtani és stilisztikai hibákat.

Lucianus teológiájáról nem maradt fenn írásos emlék. Azonban egyik tanítványa Arius volt, a másik pedig a nikomédiai Eusebius, az ariánus eretnek (nem az egyháztörténész Eusebius). További információkért lásd: The First Seven Ecumenical Councils (325–787), 51–53., 77. o.

K: Milyen egyéb görög fordítások készültek az Ószövetségről?

V: A Septuaginta és a Septuaginta lucianusi változatán kívül még három másik görög fordítás létezett.

Aquila: Miután a kereszténység terjedni kezdett, Aquila, egy Pontusból származó, a judaizmusra áttért személy, Kr. u. 126-ban készített egy fordítást azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a Septuagintát, mivel a keresztények a Septuagintát használták a zsidók megtérítésére.

Symmachus: Az ebioniták egy keresztény szekta voltak, akik sok zsidó szokást megtartottak, és nem hittek abban, hogy Jézus Isten volt. Symmachus, az ebionita, a 2. században készített fordítást.

Theodotion egy másik ebionita volt, aki ugyanabban a században készített fordítást. Szövegeikből azonban csak apró töredékek maradtak fenn.

K: Mi a helyzet a Holt-tengeri tekercsekkel és a Qumráni közösséggel, amely megőrizte őket?

V: Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 59:21-ben; 40:8-ban; a Zsoltárok 119:89-ben, valamint az 1. Péter 1:23–25-ben. Mivel azonban kevés olyan Ószövetségi kézirat maradt fenn, amely 950-nél korábbi keletű lenne, felmerülhet a kérdés, hogy pontosan hogyan adták át az Ószövetséget azelőtt. 1947-ben azonban egy beduin fiú, Muhammad Adh-Dhib, egy követ dobott be egy barlangba Qumránban, és kerámia törésének hangját hallotta. Ezzel felfedeztek egy elrejtett könyvtárat, amelyben körülbelül 500–867 kézirat volt Jézus korából, ezek negyede-harmada a Bibliából származott.

Qumránban egy időben mindössze körülbelül 200–300 ember élt. Qumrán olyan volt, mint egy kolostor, hiszen a temető 1200 sírja közül mindössze 6 volt nőé és 4 gyermeké. Körülbelül 200–300 barlang volt, és az emberek ezek közül 30-ban laktak. A legtöbb ember azonban kunyhókban vagy sátrakban élt. A Qumranban talált érmék arra utalnak, hogy az emberek i. e. 135-től egészen a hirtelen pusztulásig, i. sz. 68-ig éltek ott. A rómaiak elfoglalták Qumrant, és megölték vagy rabszolgává tették mindazokat, akik nem menekültek el.

A „Fény Gyermekei” zsidó szekta hite: A modern tudósok egykor a hasonlóságok miatt összetévesztették a kumráni lakosokat az esszénusokkal. Ez a szekta, amely „Fény Gyermekei” néven ismert, i. e. 200 körül alakult. Hittek a halottak feltámadásában (akárcsak a farizeusok), merítéses keresztelést gyakoroltak, és a keresztény püspökökhöz hasonló felügyelőik voltak. Úgy vélték, hogy Melkizedek mennyei lény, és a gonoszok megsemmisülnek.

A Qumráni kommentárok a Mózes első könyve 49:10-hez és az Ézsaiás 11:1–3-hoz azt mutatják, hogy ezeket messiási próféciáknak tekintették. Másokhoz hasonlóan a Qumráni közösség is hitte, hogy a Messiás csodákat és gyógyításokat fog véghezvinni. Azt is hitték, hogy a Messiás személyesen fogja megölni a római császárt. Évekbe telne eltemetni a Messiás katonai győzelmei során elesettek holttesteit. Így, ahogy a Christian News (1998. november 23.) írja: „Most már tudjuk tehát, hogy amikor Kajafás lefolytatta Jézus tárgyalását, csupán annyit kellett tennie, hogy rábírja Jézust arra, hogy bevallja: ő a Messiás. Mivel Jézus, aki végrehajtotta a megjövendölt csodákat, ezt bevallotta, bűnösnek nyilvánították a császár elleni árulás vádjában.”

Látogassunk el „a könyvtárba”: Tizenegy barlangban mintegy 95 000 töredék maradt fenn, ebből 40 000 egyedül a 4. barlangban. A nem bibliai töredékek között találhatók a Mózes második könyvéből és a Levitikusból származó mezuzák (karra viselt versek) és filakteriák (homlokra viselt versek). Íme néhány a fennmaradt ószövetségi szövegek közül.

Egyetlen kommentár sem utalt arra, hogy a nem bibliai könyveket szentírásnak tekintették volna.

A Holt-tengeri tekercsek egyik fontos funkciója, hogy fényt derítenek az akkori zsidó kultúrára.

A kumráni közösség másokkal közös hite volt, hogy a Messiás csodákat fog tenni és gyógyításokat fog végrehajtani. Azt is hitték, hogy a Messiás személyesen fogja megölni a római császárt. Évekbe telne eltemetni a Messiás katonai győzelmei során elesetteket. Így, ahogy a Christian News (1998. november 23.) írja: „Most már tudjuk, hogy amikor Kajafás lefolytatta Jézus tárgyalását, csupán annyit kellett tennie, hogy rábírja Jézust arra, hogy bevallja: ő a Messiás. Mivel Jézus, aki végrehajtotta a megjövendölt csodákat, ezt bevallotta, bűnösnek nyilvánították a császár elleni árulás vádjában.”

A Wycliffe Bible Dictionary 441. oldalán az áll, hogy a Holt-tengeri tekercsekből kitűnik: a János-evangélium nem egy 2. századi hellenisztikus dokumentum, hanem „a Qumráni szövegekkel való számos párhuzamának köszönhetően minden eddiginél egyértelműbben bizonyítható, hogy az 1. századi Palesztina terméke.”

A 4. számú kumráni barlangból származó egyik kézirat a Szamaritánus Pentateuchus Mózes második könyve. Az egyik legrégebbi tekercs a 4Q17, amely Mózes második könyvének 38. fejezetétől a Levitikus 2. fejezetéig terjed. Ez az egyik legrégebbi kézirat, amelyet i. e. 250 körül másoltak. Gyakorlatilag megegyezik a maszorétikus szöveggel. Az Ézsaiás-tekercs tartalmazza Ézsaiás könyvének teljes szövegét. Ez és az 1. barlangban talált másik példány a szöveg 95%-ában megegyezett a standard héber Bibliával az A Survey of Old Testament Introduction című mű 25. oldala szerint. (Egy gyors ellenőrzésként saját mintavételem alapján 94,6%-os teljes egyezést tapasztaltam mássalhangzó-alapú összehasonlításban.)

Számos apró eltérés található a maszorétikus és a kumráni szövegek között, amelyek nyelvjárási különbségekre és változásokra vezethetők vissza, hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a brit angol és az amerikai angol nyelvjárások eltérnek egymástól. Íme néhány jelentősebb vagy fontosabb eltérés. A tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a maszorétikus írnokok rendkívüli gondossággal másolták le pontosan minden tekercset, a kumráni szekta tagjai talán nem tartották be ilyen szigorú másolási szabványokat.

A Mózes második könyve 1:5 a maszorétikus szövegben azt mondja, hogy 70 ember ment Egyiptomba. Amikor István az Apostolok cselekedetei 7:14-ben 75-öt mondott, feltételezhető lenne, hogy a Szentírás (tévedés nélkül) rögzítette, hogy István a Septuaginta egy hibájából idézett, amely 75-öt mondott. A Holt-tengeri tekercsek azonban szintén 75-öt mondanak, így talán Istvánnak és a Septuagintának volt igaza ebben a kérdésben.

A Deuteronomium 32:43-ban az áll: „hadd imádják őt Isten minden angyala”, míg a maszorétikus szövegben ez nem szerepel. A Zsidókhoz írt levél 1:6 ezt idézi.

A maszorétikus 1 Sámuel 17:4 szerint Góliát 6 könyök és egy tenyérnyit, vagyis nagyjából 9 láb 9 hüvelyk magas volt. A Septuaginta és a Holt-tengeri tekercsek azonban 4 könyök és egy tenyérnyit, vagyis körülbelül 6 láb 9 hüvelyk magasságot említenek.

A Levitikus Holt-tengeri tekercsei között találtak targumokat, azaz arámi nyelvű parafrázisokat, valamint két targumot a Jób-könyv egyes részeiből. A Holt-tengeri tekercsek között találhatók kommentárok a Teremtés könyvéhez, a 37. zsoltárhoz, valószínűleg az Énekek énekéhez, Ézsaiáshoz, Mikához, Nahumhoz, Zefániáshoz, két kommentár Hóseáshoz, valamint egy súlyosan megrongálódott kommentár Habakuk 1:2-től a 2. fejezet végéig. A szerzők megpróbálták mindent összekapcsolni koruk eseményeivel.

A Septuaginta: A 4. barlangban található a Septuaginta egy részének legrégebbi példánya, amely a Levitikus szövege, i. e. 100-ból származik. A 7. barlangban található az Exodus 28. fejezetének egy példánya. Más tekercsek a Numeri egy példányát és a Deuteronomium két példányát tartalmazzák. Két tekercs különösen érdekes. Az egyik tekercs úgy tűnik, hogy a Septuaginta 1. és 2. Sámuel-könyvének héber forrása. Egy másik tekercs, amely a Zakariás, a Jónás és a Malakiás könyveket tartalmazza, olyan héber szöveg, amely a Septuaginta és a maszorétikus szöveg között helyezkedik el. A Jeremiás könyvének Septuaginta-változata 60 verssel (1/8-kal rövidebb) a maszorétikus szövegnél. A 4QJerb jelű Holt-tengeri tekercs alátámasztja ezek közül néhány hiányt. Az egyik tekercs a 151. zsoltár héber szövegét tartalmazta, amely a Septuagintában is megtalálható.

Az apokrifek és egyéb könyvek: a 2Q18 (= 2QSir) a Sirach (Ecclesiasticus) 6. fejezetét tartalmazza, a 7. barlang pedig a Tóbit könyvének töredékeit. A 4. barlang szintén 5 töredéket tartalmaz a Tóbit könyvéből (4Q196–4Q200). A Szentföld Régészeti Enciklopédiája 114. oldalán az áll, hogy a Biblia könyveitől eltérően az apokrif kéziratok másolatait nem a Kumránban élő írnokok írták, hanem azokat Kumránba hozták. Bár az apokrif könyvek kétségtelenül Krisztus ideje előtt íródtak, a When Cultists Ask című mű 287. oldalán megjegyzik, hogy nem állíthatjuk biztosan, hogy a Septuagintához Krisztus ideje előtt vagy után kerültek-e be.

Az egyik tekercs, az 11QPs, további zsoltárokat tartalmaz, az úgynevezett 152–155. zsoltárokat. A Holt-tengeri tekercseken kívül ezek különböző változatai csak szír nyelven ismertek.

A Holt-tengeri tekercsek között számos olyan himnusz és egyéb könyv is található, amelyek nem szerepelnek az apokrifek között, ideértve az 1. Énok könyvét (a 2. szakaszt kivéve), a Jubileumok 14 héber nyelvű példányát, valamint sok olyan szöveget, amelyek kizárólag a Holt-tengeri tekercsek között ismertek. Így a Holt-tengeri tekercsek között található Sirach és Tobit nem bizonyítja, hogy bárki – akár a kumráni közösség is – feltétlenül szentírásnak tekintette volna őket.

A Holt-tengeri tekercsek hasznosak abban, hogy rávilágítsanak az akkori zsidó gondolkodásra. A Wycliffe Bible Dictionary 441. oldalán az áll, hogy a Holt-tengeri tekercsek azt mutatják, hogy a János-evangélium és Pál írásai nem csupán 2. századi hellenisztikus dokumentumok, hanem valójában vannak párhuzamok a Holt-tengeri tekercsekkel.

Összefoglalás: A kumráni barlangokból rengeteg, Krisztus korából származó Ószövetségi kézirat került elő, amelyek körülbelül ezer évvel régebbiek, mint a maszorétikus szövegek. Más írások is háttérinformációkat nyújtanak az Újszövetség egyes részeihez.

K: Melyek a legfontosabb eltérések a maszorétikus szöveg és a Holt-tengeri tekercsek olvasata között?

V: Íme egy válogatás a „legjelentősebb” szövegváltozatok közül. Ha másképp nem jelezzük, a maszorétikus szöveg (MT) az első, a Holt-tengeri tekercs pedig a második.

5Móz 5:5 „szó” (MT) vs. „szavak” (Holt-tengeri tekercsek, szamaritánus Pentateuch, Septuaginta, szír, Vulgata, Targum)

5Móz 10:13 „Úr” vs. „Urad, a te Istened” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, szír)

Dt 31:1 „elment és beszélt” vs. „befejezte a beszédét” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta)

Dt 32:8 Maszorétikus szöveg: „Izráel fiai” vs. Septuaginta: „Isten angyalai” vs. egy Holt-tengeri tekercs: „Isten fiai”

5Móz 32:15 „Jeszurun” kontra „Jákób jóllakott; Jeszurun” (Holt-tengeri tekercsek, szamaritánus Pentateuch, Septuaginta)

Dt 32:19 „látta” vs. „látta és féltékeny lett” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta)

Dt 32:43 „nemzetek” kontra „mennyek” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta)

5Móz 32:43 (hiányzik) (maszorétikus szöveg) vs. „Minden Isten angyala imádja őt.” (Septuaginta, Zsidók 1:6, valamint a Holt-tengeri tekercs 4Q44 (=4QDeut(q)), János Krisztosztom (meghalt 407-ben) Homíliák a Zsidókhoz, 4. homília, 2. sz., 382–383. o.)

Dt 32:43 „szolgák” vs. „gyermekek” (Holt-tengeri tekercs 4Q44 (=4QDeut(q)), Septuaginta)

Dt 32:43 (hiányzik) vs. „megfizet azoknak, akik gyűlölik őt” (Holt-tengeri tekercs 4Q44 (=4QDeut(q)), Septuaginta)

Dt 32:43 „megtisztítja földjét és népét” vs. „megtisztítja a földet népe számára”) Holt-tengeri tekercs 4Q44 (=4QDeut(q)), szamaritánus Pentateuch, Septuaginta, Vulgata)

Dt 33:8 „a te Thummimod” szemben azzal, hogy „Add át Lévi számára a te Thummimodat” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta)

Dt 33:17 „Az ő elsőszülött bikája” vs. „egy elsőszülött bika” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, szír, Vulgata)

1 Sám 1:23 „az ő szava” (MT, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a))) „a te szavad” (Septuaginta, szír)

1 Sám 1:24 „három bikával” szemben „egy hároméves bikával” (Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)), Septuaginta, szír)

1 Sám 2:1 „az Úr” szemben „Istenemmel” (Septuaginta)

1 Sámuel 2:1 „a te győzelmed” szemben „az én győzelmemmel” (Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:20 „ad neked” vs. „megfizet neked” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:20 „kérés, amit ő kért” vs. „ajándék, amit ő adott” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:21 „Amikor az Úr” vs. „És az Úr” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:27 „amikor a házban voltak” vs. „amikor a ház szolgái voltak” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:29,32 „rúgni” vs. „kapzsi szemmel nézni” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:33 „a te szemed … a te szíved” vs. „az ő szeme … az ő szíve” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sám 2:33 „fiatalon halnak meg” vs. „kard által halnak meg” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sámuel 3:4 „hívta Sámuelt” vs. „hívta: »Sámuel! Sámuel!«” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercs 4Q51 (=4QSam(a)))

1 Sámuel 14:49, 1 Sámuel 18:17 „Merab” vs. „Merob” a Holt-tengeri tekercs 4Q51-ben (=4QSam(a)) az 1 Sám 14:49-hez, a Holt-tengeri tekercs 1Q7-ben (=1QSam) az 1 Sám 18:17-hez, valamint a Septuagintában (Expositor’s Bible Commentary 3. kötet, 669. o.)

Jób 22:8 (hiányzik) vs. „És te azt mondod” (a Jób-könyv 11Q10-es (=11QtgJob) holt-tengeri tekercs targumja).

Jób 22:17 „nekik” kontra „nekünk” (Septuaginta, szír, Holt-tengeri tekercsek Targumja)

Zsoltárok 119:37 „a te utadon” (héber maszorétikus szöveg, Septuaginta, Vulgata) kontra „a te szavad szerint” (két maszorétikus kézirat, a Holt-tengeri tekercsek és az arámi Targumok)

Ézs 7:14 Maszorétikus: „nevet fog adni neki” szemben a Septuagintával és a Holt-tengeri Nagy Ézsaiás-tekerccsel: „A nevét fogják hívni.” A különbség egy mássalhangzó.

Ézs 53:9 „lelke szenvedése, és megelégedik” szemben azzal, hogy „lelke szenvedése által meglátja az élet fényét, és megelégedik”

Ézs 61:1 (hiányzik) (MT, Septuaginta) szemben a „a halottak feltámadnak” kifejezéssel a Holt-tengeri tekercs 4Q521-ben.

Jer 3:1 „Mondván: ha” (MT) szemben a „Ha” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, szír)

Jer 3:8 „Láttam, hogy adtam” (MT) vs. „Ő is azt mondja, hogy adtam” (1 MT kézirat, Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, szír)

Dán 10:16 „aki embernek látszott” vs. „valami, ami ember kezének látszott” (Septuaginta, Holt-tengeri tekercsek, egy héber maszorétikus szöveg)

Hab 2:16 „kitéve lesz” (MT) vs. „tántorog” (Holt-tengeri tekercsek, Septuaginta, Aquila, a zsidó (126-ban), és szír)

Az egyes szakaszokban található összes eltérés részleteiről lásd az Ézsaiás 53-as fejezetének összehasonlítását az Ézsaiásról szóló kérdések végén.

A következtetések változása: A Holt-tengeri tekercsek felfedezése előtt a Septuagintát csupán a maszorétikus szöveg gyengébb minőségű fordításának tekintették. A Holt-tengeri tekercsek és a maszorétikus szöveg közötti eltérések közül azonban sok olyan hely van, ahol a Holt-tengeri tekercsek és a Septuaginta egyeznek. Így úgy tűnik, hogy a Septuaginta inkább egy másik héber kéziratcsalád fordítása volt, mint a Holt-tengeri tekercseké. (bár vannak még olyan helyek, ahol a Septuaginta fordítói összezavarodtak vagy tévedtek)

Irodalomjegyzék ehhez a kérdéshez: A NASB, NIV, NKJV és NRSV Bibliák lábjegyzetei, valamint az Expositor’s Bible Commentary. A maszorétikus szöveget Jay P. Green Literal Translation című művével hasonlítottuk össze, a Septuaginta-fordítás pedig Sir Lancelot C.L. Brenton The Septuagint: Greek and English című fordításából származik.

K: Mi az a maszorétikus szöveg?

V: A maszoréták a farizeus hagyományt követő írnokok voltak, akik Jézus ideje után éltek. Számos maszorétikus kézirat létezik, de ezek mind Kr. u. 900 után keletkeztek. A Kr. u. 1008-ból származó Codex Leningradensis egy jól megőrzött maszorétikus szöveg volt, amely az NIV fordítás alapjául szolgált, az „The Expositor’s Bible Commentary” 3. kötetének 246. oldala szerint.

K: Az Ószövetség Istene más lény-e, és gonosz vagy tévútra jutott-e, összehasonlítva az Újszövetség Istenével?

V: Ez az egyik a két-három tanítás közül, amelyek közösek az ókori gnoszticizmus nevű eretnekség valamennyi ágában. Érveik között szerepelt, hogy az Újszövetség hatályon kívül helyezte az Ószövetség étkezési törvényeit, az univerzumban ellentét áll fenn a látható és a láthatatlan között, valamint az a hit, hogy mivel az anyag teljes egészében gonosz, csak egy gonosz isten teremthette az anyagot.

A Biblián kívül már Római Kelemen (96–98, 1. Kelemen 4. fejezet, 1. kötet, 6. oldal) idején is a keresztények megerősítették, hogy az Ószövetség Istene jó. Mondhatjuk, hogy Aki Ábel barátja és Ábrahám barátja, az az én barátom is.

Antiochiai Theophilus (168–181/188) volt az egyik legkorábbi keresztény író, aki megemlítette a teremtést, és kifejezetten kijelentette: „mert Isten nem teremtett semmi gonoszt” (To Autolycus, 2. könyv, 17. fejezet, 101. o.).

Tertullianus Kr. u. 207/208-ban megjelent „Öt könyv Marcion ellen” című művében hatékonyan cáfolta azt az elméletet, miszerint az Ószövetség Istene más lenne. Íme egy nem teljes összefoglalása annak, amit írt.

a. Tertullianus szerint nem található olyan apostoli eredetű egyház, amely tagadta volna a Teremtőt. „De ha bebizonyosodik, hogy az egyházak kezdettől fogva romlottak voltak, hol találhatók meg a tiszta egyházak?… Mutassatok hát nekünk egy olyan egyházat, amelynek származása egy apostolra vezethető vissza, és akkor ti nyertétek a vitát.”

b. Miért mentené meg a jó isten az embert, ha nem ő teremtette volna?

c. Miért jövendölte meg a gonosz isten az Ószövetségben Krisztus eljövetelét? Az Újszövetség ezeket a jövendöléseket a jó Krisztusra vonatkozó jövendöléseknek nevezi.

d. Ha a gonosz isten egy gonosz Krisztust jövendölt meg, miért akadályozta meg a jó isten a gonosz Krisztus eljövetelét, és küldte helyette a jó Krisztust? A jó istennek először a gonosz Krisztust kellett volna eljönnie hagynia, ahelyett, hogy félrevezette az embereket azzal, hogy a gonosz isten a jó Krisztust jövendölte meg.

e. Miért idézett Jézus az Ószövetségből, mintha az mérvadó lenne?

f. Miért kellett Marcionnak elvetnie a Lukács-evangélium egyes részeit és az Újszövetség más részeit, hogy alátámassza a nézeteit?